1. fejezet
Elina 2008.10.06. 18:05
Már hallani lehetett a sziklás ösvényen a lovak patáinak csattogását.
-Lépésben jönnek, nem sietnek. - állapította meg a hangok hallatán a lovag. Majd odakiáltott a sötét fák közül előtűnő
lovas-árnyak felé:
-Kik vagytok?
-Békével érkeztünk. - hangzott a válasz. Útitársaim Sir "Lion" Arden of Karleen, és Ryken, a mágus. Jómagam Anter vagyok,
mágusnövendék.
-Legyetek üdvözölve, uraim! Lord Hawk vagyok. � köszöntötte őket a lovag. Majd meglepett pillantást vetett a tűz fénykörébe
érő ifjú lovagra, aki nem vette ezt észre.
�Ez ő. Ma este Roberto biztosan róla mesélt. Az ezüstszőke Oroszlán.�- gondolta Hawk.
-Miért bújtak közületek hárman a sziklák mögé? - kérdezte a mágus. Szavai elárulták, nem érzékeli, hogy a rejtőzködők
közül ketten gyermekek.
-Nem tudhattuk, milyen szándék vezérel benneteket... Ketten közülünk gyermekek, akik védelemre szorulnak.
-Ah... Hát igazad volt, Lion. De valamit mondani akartál a gyermekekről...
-Nem érdekes. Csak egy megérzés. Furcsa, hogy most is bennem van... - válaszolt társának tűnődve a fiatal férfi.
-Megtudhatnám, mi az?
-Egy hónapja találkoztam két testvérrel. Mintha őket érezném...
-Lehet, hogy ők azok?- mosolygott Hawk sejtelmesen.
-Hogy kerülhetnének ide?!- vetette le jeges álarcát egy pillanatra a fiatal lovag.
-Ez hosszú történet... De készülj fel, barátom, a kislány nem tud beszélni.
-Mi?! - döbbent meg az Oroszlán.
-Egy boszorka átka. Hogy miért? Csak találgathatunk...- szólt a lovag válasza.
-Értem... � suttogta az ezüstszőke férfi, és lehajtotta a fejét, elrejtve érzéseit. Majd újra felnézett, érzéketlen arccal:
-Tehát mindketten itt vannak. A fiú?!
-Ő jól van. Tenoro barátunk már el is ment értük.
A férfiak a tűz közelébe telepedtek. Hawk néhány szóval elmondta az Oroszlánnak, hogy mi történt a két gyermekkel.
Tenoro közben már a forráshoz ért, és a két testvérhez fordult, de Elaninak is mondta:
-Készüljetek fel... ne legyetek túlságosan meglepve, de az újonnan érkezett lovasok egyike az Oroszlán, akiről este
meséltél. Az igazi neve Sir Arden of Karleen. Két társa pedig mágus.
Elina tágra nyitotta �macska�szemeit, a szája elé kapta kezét, és leült egy sziklára. Elani melléült és átkarolta a vállát.
-Meglepődtél?- kérdezte - elhiszem. Én is. Szóval Arden. Szép neve van... Váratlan dolog, de lehet, hogy nekünk kedvező.
A fiatal lány bólintott. Elani keze érezte, hogy a lány megremeg.
-Mitől félsz? A találkozástól? Már értem. Tetszik Neked, de ő nem tudja. Igaz?- suttogta a harcos nő, hogy csak Elina
hallhassa. A lány válaszként szégyenlősen hajtotta le a fejét.
- Hmm... nincs rajta szégyellnivaló... én is ebben a cipőben járok...- sóhajtott alig hallhatóan Elani. Majd hangosan
megszólalt, társához intézve szavait:
-Tenoro, vidd Robertot magaddal. Tud már arról a lovag, hogy a gyermekek itt vannak? És hogy Elina néma?
-Igen. Hawk elmondta neki.
-Menjetek, én még itt maradok Elinával. Akármelyiktek fővesztés terhe mellett közeledhet ide.
-Nocsak, megint fürödni akarsz?! Segítek kikapcsolni a ruhádat... - incselkedett vele a dalnok.
-Tenoro, ne bosszants fel! Induljatok már! � kezdett a sötétben is láthatóan szikrázni a lány szeme.
A dalnok tudta, most nem tanácsos a nővel ujjat húznia. Így hát a fiúval együtt a tűzhöz indult.
Az Oroszlán, meglátva Robertot, felállt.
-Hát tényleg igaz! Hogy kerültök ide?! És hol van Elina?! � bombázta kérdésekkel a kisfiút, de arcán most sem nagyon
látszottak érzelmek.
Ettől fggetlenül Ryken meglepetten nézett az ifjú lovagra. � Még nem láttam egyszer sem, hogy hideg, egykedvű viselkedése
ennyire megváltozik... Soha nem zökkentette még ki semmi a nyugalmából - a harc sem, és egy csinos lányarc sem..� - gondolta.
-Üdvözlet, lovag. Örülök, hogy jól vagy. Elinával északra igyekeztünk a rokonainkhoz, mivel ott nagyobb biztonságban
lennénk. Néhány nappal távozásod után egy boszorkány megátkozta a nővéremet, azóta néma. Hátha északon valaki ezen is
segíteni tud...
-Ő hol van? Miért nem jött ide? - ismételte el a kérdést az Oroszlán.
-A hölgyek a meleg forrásnál időznek. Elani úrhölgy határozott kérése, hogy ne zavarjunk. � jelentette ki a dalnok.
-Nocsak, te nem is próbálkoztál "segíteni" neki?! Ugye, nem tévedek, ha azt mondom: bevetette ellened a �lángoló tekintet�
fegyverét?- szólalt meg lord Hawk csipkelődve.
-Honnan tudod?!
-Ismerlek már jól benneteket... - sóhajtott a lovag, miközben viccesen forgatta szemeit, hogy milyen barátokkal áldotta meg
az Ég�
Három vendégüknek el kellett magyarázni, hogy Elani félelf harcos nő, és bizonyos dolgokban kérlelhetetlen... Majd
mindnyájan jót nevettek a hoppon maradt Tenoron.
Közben az Oroszlán kiterjesztette tudatát a két lány felé, de bajt nem tapasztalt. Így csak gondolatban köszöntötte és
megnyugtatta őket, hogy vigyáznak rájuk. Közölte a többiekkel, hogy az éjjel hátra lévő részében a környéket mentális
védelem alá helyezi, vagyis mindenki alhat nyugodtan, nem kell őrt állítani. A védelem természetesen a lányok jelenlegi
tartózkodási helye, a meleg forrás fölé is kiterjedt. Arasus kissé megdöbbenve hallgatta. Most tudatosult benne, hogy a
fiatal lovagnak milyen óriási mágikus ereje és képességei vannak.
Gyorsan elvackolódtak éjszakára, de a lányok még mindig nem jöttek vissza. Az Oroszlán ekkor felállt. Szép metszésű arcán
elmélyült koncentráció látszott. Telepatikus kapcsolatba lépett Elanival, akinek képességét már idejövet érzékelte. Közölte
a nővel, hogy oda fog menni értük a vízhez. Majd el is indult feléjük.
-Kérlek, lovag, ne haragítsd magadra Elanit... - motyogta a dalnok.
-Nem fogja. Már telepatikusan beszéltek. - mondta Arasus.
-Honnan tudod?
-Látszott az Oroszlán arcán, mielőtt elindult.
A két lány már felöltözve a víz szélén ült egy kisebb, lapos tetejű sziklán.
-Hölgyeim... - szólalt meg mögöttük egy lágy, meglepően mély, bársonyos hang. A két fiatal nő megfordult.
-Sir Lion of Karleen vagyok. � mutatkozott be Elaninak, miközben a szél ezüstszőke sörényét lobogtatta.
Elani egy pillanatra megdermedt a meglepetéstől, de aztán visszanyerte a hangját:
-Üdvözlet, lovag. A nevem Elani. Harcos vagyok, és barátaimmal együtt kóborlunk mindenfelé. Elina de Knights úrhölgyet -
úgy hallottam - már ismered. Nos, én megyek aludni, mert állva eldőlök. Jó éjszakát! Majd reggel folytathatjuk a csevegést.
- azzal leugrott a szikláról, és a tűz felé sietett. � Milyen jóképű� még az elfek között is feltűnne. És tényleg szinte
kölyök még, jó, ha van 18 éves... Pedig már legendákat mesélnek róla.� � gondolta, tudatát elzárva mindenki elől.
Sir Lion a kezét nyújtotta Elinának, és lesegítette a szikláról.
-Remekül áll rajtad ez az öltözék. � bókolt a lánynak.
-Nem gondoltam, hogy ilyen hamar viszontláthatlak. Ez örömteli meglepetés. De így útnak indulni� Hogy jutott eszetekbe?! -
folytatta.
Elina félénken rápillantott a lovag arcára, majd elpirult, és gyorsan lesütötte a szemét. Hiába volt sötét, a férfi remekül
érzékelte a lány reakcióit.
-Ó, jól van, ne haragudj... nem bántásként mondtam. Csak félek, hogy bajotok esik. - suttogta, még mindig a lány kezét
fogva - Menjünk. Még egy kicsit pihenned kellene reggelig.
Azzal vezetni kezdte a lányt a lassan hamvadó tábortűz felé. Ahogy odaértek, már majdnem mindenki aludt. Karleen lovag egy
kényelmes helyet keresett, ahová leterített egy takarót, amit lova nyerge mögül szedett elő. Finom mozdulattal ráültette
Elinát, majd a lányt beburkolta egy úti köpenybe, hogy ne fázzon.
-Aludj nyugodtan. Megnézem az öcsédet. - szólt oda Elinának, majd Robertót kereste meg a többiek között.
Megnyugodva vette tudomásul, hogy a kisfiúról a félelf nő gondoskodott. Mélyen aludtak egy meleg takaró alatt. Ő visszament
Elina mellé. A lány már aludt. A lovag mellé ült a takaróra, hátát egy fatörzsnek döntve. Amíg aludtak a többiek, ő a lány
álmát vigyázta, le nem véve róla smaragdzöld szemeit. Most kivételesen annyira lekötötték gondolatai, hogy nem vette észre,
Ryken nem alszik, hanem őt figyeli. A mágus halványan elmosolyodva hunyta be szemeit. �Az Oroszlánt rabul ejtették? A
nagyapám jól érzékelte.� � gondolta. Vigyázott, hogy társa ne tudja meg, figyelte. Annyira ismerte már, hogy nagyon büszke,
és sértetten visszautasítaná, ha ő említést tenne róla: észrevette, hogy a lovag nem közömbös a lány iránt.
Hajnalodott. Az erdő fái alatt még teljes volt a sötétség, de a szálegyenes fenyőóriások csúcsai már hajnalpírban fürödtek.
Az éjjeli állatok vackaikba bújtak, és ébredeztek a nappaliak. Az énekesmadarak tavaszi koncertjének első hangjai csendültek
fel még bátortalanul, hiszen a félhomály sok veszélyt rejt. Nem okos dolog a hanggal felhívni a figyelmet a potenciális
zsákmánynak magára... de győzött a fajfenntartás ősi ösztöne. Csattogó madárdal hirdette a tavaszi reggel közeledtét. Lassan
bekúszott a fény a fák közé és alá is. A tisztáson egy 9-10 főből álló csapat táborozott. Mindannyian aludtak. Mellettük
néhány ló álldogált nyugodtan. A madárdal mellett csak a lovak halk zaja hallatszott, ahogy a zamatos erdei füvet rágták,
és néha horkantottak. Az esti tábortűz füstölgő hamukupaccá hamvadt. Kósza hajnali szellő támadt.
Roberto mégsem fázott. A kisfiút anyai gondoskodással vette maga mellé Elani, és egész éjjel vigyázott arra, hogy a gyermek
be legyen takarva. Testével is melegítette. A kint alváshoz edződött férfiak jól becsavarták magukat takaróikba, így a hűvös
hajnali levegő nem tudta őket megborzongatni. Elina azonban fázósan mocorgott, mert a lány nem kint alváshoz szokott, és
nem tudta olyan hatékonyan beletekerni magát a takarójába, mint társai. Sir Karleen azonnal kinyitotta különleges szépségű
zöld szemeit, mert álmában érzékelte, hogy valami nincs rendben védence körül. Látta, hogy a kislány didereg. Halványan
elmosolyodott, leheveredett mellé, és a saját takarójának felét is a lányra terítette. Nem akart elaludni, mert nem
szerette volna, ha társai meglátják. Maga sem tudta, miért... mert csak segített, ahogy máskor is tette a védtelenekkel.
Igaz, soha sem melegített még vacogva alvó lányt...
Lord Hawk markáns arcára vetült egy vékony sugárnyaláb. A napfény csukott szemein keresztülsütött, így álmában halkan
felmordult. Megfordult, de a napsugár annyira megcsiklandozta, hogy felébredt tőle. Nyitott szemmel még feküdt egy darabig,
közben felmérte, ki van még ébren rajta kívül. Csak a lovak és Arasus sólyma... Óvatosan moccanva felült, és végignézett
az alvó társaságon. Elani... az ő régi barátjának kis árváját máris gondjaiba vette. A lovag ezt jólesően nyugtázta. De hol
a kislány?! Este Lion hozta vissza a forrástól. Ott van, a tűzhely átellenes oldalán. Hmm... neki is akadt pártfogója...
Az ifjú lovag rendkívül büszke, mégis Elina mellett alszik. A kislányt melegíti. Hawk elmosolyodott.
Megint visszanézett a félelf nőre. Szép, finom vonású arca nyugodt volt, haja kibontva terült el mögötte. Kisé rajta
felejtette a tekintetét. A harcos lány, meg a dalnok és a pap már évek óta társai voltak. Nem is tudta volna elképzelni
nélkülük az életét. Rengeteg kalandban volt részük, és mindig számíthattak egymásra.
Jó lenne, ha az Oroszlán is csatlakozna hozzájuk két társával. Ilyen bizonytalan időkben mindennél többet ér néhány
megbízható barát. Lord Hawk pedig különlegesen jó emberismerő volt.
|