Niela elmondta Solufelnek, amit Amarontól hallott. Ezek után az elf király azonnal megerősítette a palota őrségét, majd elment Liowenhez, hogy beszámoljon a történtekről.
Niela kimerült volt, de nem tudott elaludni. Váratlanul érte, hogy felbukkant előtte a démon, másrészről egyre jobban aggódott. Tartott tőle, hogy Amaron be fogja váltani a fenyegetését és ártani fog az elfeknek, ha megpróbálják távol tartani tőle.
Vion, hogy még egyszer ne fordulhasson elő, az, ami történt, egy amulettet adott a lánynak.
- Ezt mindig tartsd magadnál. Megakadályozza, hogy bárki beférkőzzön az elmédbe - nyújtott át egy vékony láncot, rajta kör alakú medállal, amibe elf nyelven egy rövid szöveg volt belevésve és a közepét egy apró fehér kő díszítette.
- Köszönöm - vette át Niela az amulettet, majd a nyakába akasztotta.
- Tudom, hogy zaklatott vagy, de próbálj meg pihenni egy kicsit - kérte Illora. - Ha gondolod, itt maradok veled.
- Behatolt Niela elméjébe és kapcsolatba lépett vele. Szerencsére kárt nem tudott tenni benne, de most már egészen biztos, hogy Romeria megidézte őt.
- Akkor ez azt jelenti, hogy nyakunkon a háború...
- Amaron tudja, hogy Niela testében van elzárva az ereje és abból, amit mondott neki, arra következtettem, hogy a megmaradt hatalmával nem tudja a seregét a világunkba hívni.
- Vagyis, akkor még van esélyünk rá, hogy komolyabb harc nélkül elfogjuk őt és a boszorkányt - vetette fel Liowen.
- Igen, - bólintott Solufel - de ne felejtsük el, hogy a Necronomicon a birtokukban van. Ha a démonok hordáit nem is tudják bevetni ellenünk, attól még fenyegetést jelentenek. Az a könyv nagyon is veszélyes eszköz, ha nem jóra használják.
- Értem - válaszolta Liowen. - Kérlek, tégy meg mindent Niela biztonságáért.
- Ez csak természetes.
- Én holnap elmegyek Arcania-ba, hogy értesítsem a főurakat Panteas haláláról. Mielőbb új királyt kell ültetni a trónra.
- Rendben.Légy óvatos, Liowen.”
Liowen fejében újra és újra lejátszódott a Solufellel lefolytatott beszélgetés, miközben a kíséretével kora reggel elindultak Arcania felé. Az új uralkodó mihamarabbi kinevezése, azért volt fontos, mert, ha ténylegesen hadba kell vonulniuk Amaron ellen, akkor minden szóba jöhető szövetséges támogatására szükségük lehet.
Terenys uralkodója indulása után két nappal ért Arcania fővárosába.
A város lakói látszólag mit sem tudtak arról, hogy királyuk halott. Az emberek jöttek-mentek, kereskedtek egymással, néhány kocsmából hangos zsivaj szűrődött ki, az utcán pedig a gyerekek csapatokba verődve szaladgáltak. Liowen és kísérete átvágva a forgatagon, gond nélkül eljutott a királyi várhoz.
Megjelenése nem kis meglepetést okozott. A főkamarás, akit először értesítettek a különleges vendég érkezéséről, sietős léptekkel igyekezett Terenys királya elé.
- Felség, bocsássa meg, hogy nem részesítettük méltó fogadtatásban, de nem számítottunk a látogatására... - mentegetőzött a férfi.
- Nem számít - intett komolyan Liowen. - Azért nem jeleztem előre az érkezésem, mert az ügy nem tűrt halasztást. Össze kell hívni Arcania főurait, amint lehet.
- Elnézést Uram, de megtudhatnám, hogy mi célból? - értetlenkedett a főkamarás.
- Önök még nem értesültek róla, de Panteas király néhány nappal ezelőtt elhunyt...
A főkamarás arcán döbbenet ült.
- A legmélyebb tisztelettel Felség, de Panteas király nem hunyt el. Őfelsége tegnap reggel érkezett vissza vidékről.
- Hogyan? - most Liowenen volt a sor, hogy megdöbbenjen.
- Engedje meg, hogy elkísérjem Önt hozzá - ajánlotta a férfi. - Ha személyesen beszélne vele, akkor tisztázni lehetne ezt a kellemetlen félreértést. - Liowen bólintott, majd a főkamarás elindult a trónterem irányába.
Terenys királya nem értette, hogy mi folyik itt. Egészen biztos volt abban, hogy az elfek nem tévedtek, amikor azt mondták, hogy Hesszenben megtalálták Panteas kővé vált testét. Akkor mégis hogyan állíthatja a főkamarás, hogy nem halt meg?
A trónterem aranyozott ajtaja felnyílt és Liowen belépett rajta, követve az előtte haladó férfit. A tágas helyiséget egyik oldalról a falakra akasztott finoman hímzett brokátok díszítették, a másik oldalon pedig magas ablakok sorakoztak beengedve a kinti napfényt. Középen egy vörös szőnyeg futott végig egészen a trónterem túloldaláig, ahol maga a trón állt, mögötte a falon Arcania birodalmi címerével. A trónuson pedig ott ült Panteas teljes valójában és épp utasításokat osztott az egyik szolgájának.
A főkamarás mélyen fejet hajtott Panteas előtt. Liowen viszont megszólalni sem tudott, csak állt és hitetlenkedő szemekkel bámulta a vele szemben ülő férfit.
- Liowen király, örülök, hogy láthatom! - állt fel Panteas és lesétált az emelvényről, hogy üdvözölje a másik uralkodót. - Minek köszönhetem, hogy ilyen váratlanul ellátogatott hozzánk? - nyújtott kezet.
Terenys királya miközben kezet fogott Panteas-szal próbálta rendezni vonásait, noha egyre inkább az volt az érzése, hogy valami nagyon nincs rendben.
- Igazán aggasztó híreket kaptam néhány napja, amik arra késztettek, hogy a lehető leghamarabb ide jöjjek.
- Valóban? - Panteas érdeklődő tekintettel válaszolt a hallottakra. - És, mik voltak azok az aggasztó hírek?
- Hogy meghaltál - mondta komolyan Liowen, majd a két férfi néhány pillanatig farkasszemet nézett. Végül Arcania királya törte meg a csendet azzal, hogy halkan felnevetett.
- Nos, ez igazán meglepő, de, amint látod, kedves barátom, élek és virulok. Bizonyára csak egy félreértés lehetett az egész. Sajnálom, hogy e miatt idefáradtál...
- Megnyugtató látni, hogy jól vagy - válaszolta Liowen, de közben a férfi minden rezdülését figyelte. - Azonban óvatosságra kell intenem téged, Panteas. Egy rejtélyes és kegyetlen ellenfél ütötte fel a fejét a világunkban.
- Ezt, hogy érted?
Liowen néhány pillanatig hallgatott, mielőtt válaszolt volna.
- Valaki kiirtotta Hesszen egész lakosságát és nem kérdéses, hogy ezt a szörnyűséget a Necronomicon megszerzéséért tette. Én csak egy embert ismerek, akinek érdekében állhat ellopni a varázskönyvet, de ő a legjobb tudomásom szerint jelenleg a Holtak barlangjában, elzárva tölti a büntetését...
Arcania uralkodójának egy másodpercre megmerevedett az arca, ám Terenys királyának ez nem kerülte el a figyelmét. Pontosan azért említette meg a Hesszeni tragédiát, hogy lássa a férfi reakcióját.
- Nem tudom, mit mondhatnék...- vágott döbbent arcot Panteas. - A kentaurok derék és becsületes lények voltak és kiváló harcosok is.
- Egyetértek - bólintott Liowen. - De, a legkülönösebb az egészben, hogy az elfek találtak Hesszenben egy kővé vált férfit, aki a megszólalásig hasonlított rád. Ezért is hittelek halottnak... Tudsz erre valamiféle logikus magyarázatot?
Panteasnak düh csillant a szemében, ám hangja nyugodt volt, amikor megszólalt.
- Elképzelésem sincs, hogy ki lehetett az, az ember. Nyilvánvalóan szerencsétlen véletlen az egész, hogy épp rám hasonlított... - azzal megfordult és a trón felé indult.
- Nem hinném, hogy véletlen lenne... Sokkal kézenfekvőbb az a magyarázat, hogy maga nem Panteas.
A férfi megtorpant, majd a válla felett hátranézett Liowenre.
- Már megbocsásson, de ez a feltételezés sértő.
- Felesleges a színjáték - lépett közelebb Terenys királya határozottan. - Ha tippelnem kellene, azt mondanám, hogy Romeria vagy. Panteas szabadított ki téged a barlangból és ott volt veled Hesszenben is. Mégis ki más folyamodna olyan aljas trükkhöz, hogy mágiával felvegye az alakját és uralkodjon helyette, ha nem te? Kapóra jött, hogy király volt, nem igaz?
- Szóval így állunk... - válaszolta csendesen a nő, de még mindig Panteas alakjában.
Liowen, az után, hogy szembesítette gyanújával az Árnyékboszorkányt, támadásra készen várta Romeria következő lépését. Kezével, amit eddig lazán maga mellett tartott, köpenye alatt óvatosan megmarkolta a kardját.
Azonban a nő nem tett semmit, csak újra megszólalt.
- Tegyük fel, hogy valóban én vagyok Romeria... Akkor mégis mihez kezd, kedves Liowen király? Rám támad és megpróbál elfogni? Kötve hiszem, hogy jó ötlet lenne ezt tennie. Arcania minden polgára engem hisz az uralkodójának. Mégis Ön szerint milyen következményekkel járna, ha megtudnák, hogy kardot rántott szeretett királyukra? - gúnyolódott a boszorkány.
Liowen dühösen fújta ki a levegőt. Nehéz volt beismernie, de Romeriának igaza volt. Amíg az emberek azt hiszik, hogy ő Panteas, addig nem tehet ellene semmit. Ha most megtámadná a nőt, azzal a saját halálos ítéletét írná alá és nem mellékesen háborús konfliktust robbantana ki Terenys és Arcania között.
- Ne hidd, hogy ennyivel el van intézve a dolog... - válaszolta végül Liowen, majd sarkon fordult és távozott.
- Hmpf... Majd meglátjuk... - mondta elégedett hangon az Árnyékboszorkány.
AJÁNLOM AZ OLDALT
