"Hope fails, Death shines,
Long nails, Hell's vines"*


És ismét itt voltunk Párizsban! 1991 nyarán, sok évvel azután, hogy itt hagytam ezt a helyet, újra itt álltam. Franciaország sokat változott. Modernebb lett, az utcák tisztábbak, nem feküdt minden sikátorban hulla. Minden olyan furcsa volt, ám a mi kis csapatunk így is jól érezte magát. Habár jobban kellett vigyáznunk vadászat közben, és a halandók között.
Napközben a régi házunkban feküdtünk koporsóink mélyén. Mikor eltűntünk Seldonnal innen, a házat az egyik régi barátnőmre, Charlotte - ra hagytam. Ő is vámpír, és Seldon előtt vele jártam Párizs utcáit. A ház tökéletesen úgy festett, mint ahogy itt hagytam. Egy emeletes ház, kisebb kúria, négy emelettel és egy pincével. Egész jól elvagyunk benne a mai napig.
Az első éjszakát a város (újra) felfedezésével töltöttük. Megmásztuk a Diadalívet, az Eiffel tornyot, még a Notre Dame kőszörnyeit is meglátogattuk. Voltunk a katakombákban is, ahonnan egy ősrégi koponyával távoztam, ami rövid úton gyertyatartóként végezte. Klassz volt halandókkal vegyülni, szívni a füstös levegőt, nézni a megannyi fényt, érezni a vér jelenlétét.
Sokat jártuk a temetőket, főleg az Aprószentek temetőjében imádtunk tanyázni. Amikor még itt éltem, az egész temető csakúgy ontotta magából az oszlott hullaszagot. A sírok nyitva voltak, ahogyan a kripták is. Régebben sok Ravnos és Tzimisce vámpírral futottunk össze ott Charlotte - al. Mára már azonban a temető sem biztos hely egy vámpírnak. Ez lehet az oka annak, hogy csak igen ritkán botlottunk egy - egy társunkba. Ám akadt olyan éjjel is, amikor nem várt vérszívókba botlottunk.
Épp indulni készültünk, hogy belevessük magunkat a párizsi éjszakába, mikor kellemetlen ismerősökkel futottunk össze.
- Seth.. - suttogtam vészjóslóan, mikor szembe találtam magam régi ellenségemmel.
- Scarlette.. Micsoda kellemes meglepetés! Azt hitted meglóghatsz egy Malkavita elől? Hát tévedsz kedvesem! – tárta szét karjait.
Vele volt még Sissy, Emilie és Damien is.
- Mi a jó fenét kerestek ti Párizsban? - kérdezte Grotesque
- Az áruló Malkavita! Te fogsz először megdögleni! - kiáltotta Damien
- Most más dolgunk van Damien! Majd később elintézzük őket! - fogta meg a férfi karját Emilie.
- Gyorsan végeznénk velük! - nézett a nőre a barnahajú.
- Nem. Most nem. - szólt közbe Sissy ellentmondást nem tűrő hangon
- Igaza van. Menjünk. - utasította a csapatot Seth, és már el is tűntek.
- Ezek meg kik voltak? - kérdezte NecrO.
- Hosszú történet... - suttogta Grotesque, miközben egy fa tövébe roskadt.

Ősz volt, a fák már megszabadultak lombkoronájuktól. Hideg szél fújt, s az eső is gyakran szemerkélt. Épp a temetőben sétáltunk.
- És, mi a mai program? - kérdezte Seldon
- Mehetnénk a városba, találtam múltkor egy jó klubbot! - vetettem fel az ötletet.
- Mehetünk. Amúgy h.. - de nem tudta befejezni, mert lepisszegtem.
- Csss!! Te is hallod? - kérdeztem suttogva. - Nem vagyunk egyedül.
- Vámpírok. - suttogta ő is.
Közelebb lopakodtunk, és öt vámpírra lettünk figyelmesek. A sírokon ültek, úgy beszélgettek. Két nő, és három férfi. Bár, az egyik inkább fiú. Az egyik nőnek hosszú szőke, míg a másiknak rövid fekete haja volt. Férfiak közül kettőnek fekete, egynek barna. Csöndben lopakodtunk közelebb, majd intettem, hogy tűnjünk el. Ám késő volt, a barnahajú mögöttünk termett, majd a többi is követte.
- Lám, lám. Két független vámpír! Mit kezdjünk velük Seth? - nézett a hosszú feketehajúra. Az csak szótlanul tanulmányozott minket. Közben én is őket. Mindnek a bal felsőkarján volt egy tetoválása, méghozzá a Malkavita klán jel : egy törött kézitükör.
- Szerintem öljük meg őket. Nem mászkálhatnak csak úgy Malkavita területen! - szólt közbe a szőke hajú vámpírnő.
- Nem rossz ötlet Emilie... - suttogta a barnahajú.
- Várj, Damien! - állította meg Seth a vámpírt.
- Mi van már? - morgott a barna.
- Hogy hívnak? - fordult felém a fekete, ügyet sem vetve a szitkozódó Damienre.
- Scarlette - válaszoltam egyszerűen. Közben magamban a menekülési útvonalat terveztem. Engem nem nyírtok ki olyan könnyen!
- Csak nem Scar? Te régebben Lasombra voltál, nem?
- De. De az már régen volt.
- Mi? Egy Lasombra?! Halál rá! - kelt ki magából a fekete nő.
- Nyugalom Sissy, aki a Sabbath oldalán áll, az halált érdemel. - mondta hidegen Seth.
- De ha Lasombra volt, akkor hol a tetoválása? - kérdezte az egészen eddig csendben álló rövid feketehajú.
- A Lasombrák nem viselnek tetoválást. Hiúak mind, nem csúfítják el a testüket. Bár a hiúságnak is megvan a maga ára... Hiszen nincs tükörképük, nem látszanak sem tükörben, sem a víztükrön, kamerában, vagy fényképeken... - magyarázta Emilie
- A Malkaviták pedig mind őrültek! - szóltam oda neki, azonban mielőtt visszavághatott volna, a fekete ismét megszólalt.
- És hogy lehet életben, ha otthagyta a klánt? - kérdezősködött tovább.
- Úgy, hogy a Sabbath klánjain belül hatalmas az anarchia. - válaszolt ismét Emilie.
- Elég a kérdésekből Grotesque! Végezzünk velük! - kiáltotta el magát Damien.
Az egész egy pillanat alatt végbement. Seth nekem rontott, és egy tőrt elő véve próbált meg kivéreztetni, de csak mély sebeket ejtett bőrömön. Erős volt, talán még nálam is öregebb vámpír. Megunva a játékot eldobta fegyverét, és puszta kézzel nekiszorított a falnak. Ujjait nyakam köré fonta. A levegőm vészesen fogyott, már csak foltokban láttam. Nem tudtam, hogy Seldonnal mi lehet. Csak reméltem, hogy ő megmenekült. Hirtelen eltűntek a szorító ujjak a nyakamról, s én mélyet szippantottam a levegőből. Seth a földre került, de hogy hogyan, azt nem tudtam. Csak arra lettem figyelmes, hogy Seldon rángatja a kezem, hogy menjek már. Futottunk utcákon keresztül, míg végül egy sikátorban álltunk meg pihenni. Valaki követett, méghozzá Grotesque. Már épp készültem nekiugrani, mikor Seldon lefogott. Csak hápogni tudtam.
- A mi oldalunkon áll. Ő szedte le rólad Seth - et, és segített megszökni. - magyarázta.
- De... Hogyan, és miért? - kérdeztem csodálkozva.
- Már rég el akartam hagyni a Malkavita klánt. Túl sok a szabály, túl sokat titkolózunk. Na meg a folytonos harcok... Miután meghallottam, hogy te is elhagytad a klánod, úgy gondoltam, én is megpróbálom. Csatlakozhatok hozzátok?
Seldonnal egymásra néztünk, majd azt mondtam:
- Természetesen szívesen várunk szerény csapatunkba! - vigyorogtam
Ő is elmosolyodott, majd együtt indultunk a városba a szűk sikátoron át...

- És azóta találkoztatok velük? Úgy értem, ezelőtt. - kérdezte NecrO Grotesque -t, miután az befejezte a mesélést. Én meg az emlékeim előkotorászását.
- Hát gyakran összefutottunk, de mindig megmenekültünk. Aztán mielőtt Finnországba mentünk volna, megfenyegettek, hogy egyszer úgyis végeznek velünk. - magyarázta
- Csak az a kérdés, hogy mit keresnek itt. - gondolkodtam hangosan.
- Az nem lényeg. Most már elegen vagyunk, meg tudjuk védeni magunkat. - mondta Seldon.
- Ideje lenne visszamenni. - szólt közbe Doom. Napok óta először hallottam beszélni...
Így hát visszatértünk a kis kúriámba, és eltettük magunkat másnapra.

*DeathStars - Blitzkrieg