† Harmadik fejezet †

A szobában sötét volt, bár a folyosó halovány fénye néhány dolgot látni engedett. A hatalmas ajtóval szemben egy óriási, kézzel faragott baldachinos ágy állt, mely jelenleg még érintetlen állapotban volt. Mellette két-két cseresznyefából készült éjjeliszekrény, amin klasszikus éjjeli lámpák pihentek. A bal oldalin egy pohár víz, és egy tálca, melyen ételmaradékot láthatott. A szoba északi részén egy szófát talált, amin gyűrött párnák, illetve egy viharkabát hevert. A plafonon egy valódi Tiffany csillár lógott. Ja, és természetesen már mondani se kell, hogy a plazma TV, a legújabb DVD filmek, meg egy laptop is biztosította a luxus körülményeket.

Viszont ezeken a tényeken kívül, a szobát eléggé egyszerűnek mondhatnánk, futott át főhősnőnk agyán.

Delia halk csobogást hallott, mintha valaki zuhanyozna. Ezek szerint Drake épp fürdik. A lány testét megcsapta a hőség, és valami kellemes bizsergést érzett ott lenn, bár maga se tudta, hogy mért. Talán mert épp most képzelte el a férfi testét meztelenül? Mély pír szökött az arcára, s halványan megrázta a fejét. Annyira elgondolkodott, hogy észre se vette: a fürdő ajtaja kinyílt.

- Te mit keresel itt? - Hangja jéghideg volt és átkozottul dühösen csengett.

A férfi ágyékát csak egy fehér, puha törölköző takarta el, így a lány megcsodálhatta izmoktól duzzadó, szálkás mellkasát. A teste... Sebes volt. Főként az oldalán. Milyen érdekes, gondolta, hisz a bal mellkasán egy kör alakú heget látott, ami körül fekete, érthetetlen kriksz-krakszok kapaszkodtak egymásba. Valamiféle... ősi betűk. Drake éjsötét hajából kövér vízcseppek csöpögtek. A jobb vállára pedig egy fehér tigrist tetováltak, ki ugrásra készen, veszélyes tekintettel nézett a lányra. A főbb színek a kék, a fekete és a fehér volt. A tigris szeme pedig aranysárga. Jó ég, de gyönyörű! Karba tett kézzel állt pár méterrel a lány előtt, összevont szemöldökkel, kemény tekintettel.

- Én csak... Ez nem az én szobám - nevetett fel zavartan.

- Gratulálok ennek az óriási felfedezésnek, de most megkérhetnélek, hogy húzz ki a szobámból? - Morogta dühösen.

- Tessék? - Lépett hátrébb pár lépést.

- Azt mondtam, tűnj a francba!

- Hogy beszélhetsz velem így?

- Nem vagy az anyám, így nem mondhatod meg, mit csináljak, és mit ne, úgyhogy...

- Lehet, hogy nem vagyok az anyád, de úgy gondolom, talán egy nővel nem beszélhetsz így!

- Nővel?  - Nyomta meg a szót. - Ugyan már, hisz te csak egy kis fiatal csitri vagy! Elmondjam neked, milyen egy nő? - Lépett közelebb, ezáltal a lány a csukott ajtónak dőlt. Csukott? Hisz be se csukta... - Mondjuk, van kerek melle, ami a tiedet még csak meg se közelíti... - a lány lélegzetvisszafojtva várta a férfi mondandóját. - Akinek van szép segge, amit szex közben jól megmarkolhatok. Vékony, az arca gyönyörű, a tekintete bájos, kedves, jól el lehet vele beszélgetni. És azt csinálja, amit mondok neki! - A lehelete csiklandozta a vállát. - De te... Még csak meg sem közelíted ezt... - hangja gúnyos volt, lekezelő és sértő. - Emellett okos is, és nem felejti el, hogy nem a keleti, hanem a nyugati szárnyban van a lakosztálya!

- Értem - kezdte halkan. - Ahogy körülnézek, látom, hogy eléggé jó módú családban éltek. És szerintem meg se fog kottyanni, ha esetleg a drága szex telefont felhívod. Mert gondolom éjjel-nappal rajta vagy. Akit pedig most körül írtál, nem létezik, mivel nincs tökéletes ember. És csak a plasztikáztatott kurvák azok, akik azt csinálják, amit mondanak nekik! - emelte fel bátor, ugyanakkor üresen csillogó tekintetét. - Végig sértettél, az összes rossz, előnytelen tulajdonságomat a fejemhez vágtad. Szeretnék végre elmenni innen. - Drake még pár percig csak méregette a lányt, majd elfordult tőle, és kinyitotta az ajtót. Várjunk, hiszen meg se fogta a kilincset... Ó, biztos van hozzá valamilyen távirányítója!

A lány csendben hagyta el a szobát, könnyeivel küszködve. Végigfutott a vörös szőnyegen, elhaladt megannyi festmény, s szobor mellett. Felrohant a márvány lépcsőn az előtéren át, majd ismét hosszú folyosókon bolyongott, miután végre rátalált a szobájára. Erősen kinyitotta, majd gyorsan be is csukta, és az ágyára dobta magát, szabad utat adva könnyeinek.

Egy csődtömeg... Egy kész semmirekellő csődtömeg! Lassan felült az ágyában. Egyáltalán mit keres itt? Minek hozták ide? Ugyan már, hisz mindenkinek csak a terhére van. Annyira látszódott rajtuk, hogy csak megjátsszák a kedves, vendégszerető férfiakat. És emellett Drake is... Nem, nem fog most arra a bunkóra gondolni! Ma el fog menni innen... Ki tudja, lehet, hogy a közeli városba, vagy talán elutazik Amerikába. De az biztos, hogy új életet fog kezdeni, és örökre el fogja hagyni ezt a nyomorult országot!

Fölállt, majd a fürdőszobába ment. Letérdelt, megnyitotta az arany csapot, hogy a víz lassan megtöltse a kádat. A jakuzzi szélénél különböző olajokat és fürdő sókat talált. Felemelte az egyik tégelyt és beleszagolt. Narancs. Pár cseppet cseppentett a fürdő vízbe, majd a mellette lévőt is óvatosan megszagolta. Liliom. Ebből is öntött bele. Levetkőzött meztelenre és elmerült a kellemesen forró vízben. Hagyta, hogy fáradt teste végre ellazuljon. Lebukott a víz alá, hogy bevizezhesse a haját, majd egy finom, mandarinra emlékeztető illatú samponnal megmosta. Miután megmosakodott, kiszállt, leengedte a fürdő vizet. Egy nagy, vörös színű törölközőt tekert vékony teste köré.

Megtörölközött. Fekete tincsei nedvesen tapadtak fehér bőrére, ezért gyorsan megszárította a haját. A szófán megtalálta a saját kis sport táskáját, így odament, s kivett belőle egy fehér melltartót meg egy hozzáillő alsóneműt is. Ezután egy farmernadrágot, meg egy kék színű pólót. Bő pulcsiját magára öltötte, ahogy baseball sapkáját is. Még egyszer utoljára körbepillantott a szobában. Egy mélyet sóhajtott. Megfordult, kinyitotta az ajtót, és halkan kisurrant a folyosóra. Egy pillanat erejéig fülelt, majd mikor semmiféle neszt, nevetést vagy beszéd foszlányt nem hallott, lassan elindult.

Már az előtérben járt. Lába halkan dobogott a márvány padlón. A fő fényforrást egy csillár adta, amin gyertyák hada lobogott, de a falakon két méterenként egy-egy szál gyertya csepp alakja is világított.

Delia keze már a hatalmas ajtó kilincsén volt, amikor egy mély, férfias hangot hallott.

- Hát te meg hová mész? - Kérdezte, összeszűkült szemekkel, karba tett kézzel, a lépcső tetején állva.

A lány szíve a torkában dobogott. Nem érdekelte, Ő biztos nem marad itt! El akar tűnni innen, új életet kezdeni! A férfi elindult felé, legalább olyan gyorsan és hangosan, mintha ágyúból lőtték ki volna. Delia kinyitotta az ajtót, és futásnak eredt... Az a W nevezetű fickó pedig nem jött utána.

- Mi a franc történt? Kaptam egy hívást Rhodericktől, de-...

- Delia elment... - magyarázta Khartolen idegesen, miután egy mélyet szippantott csokoládé ízű szivarjából.

- Micsoda? - Szűkültek össze Drake szemei, s testéből egy jéghideg fuvallat áramlott ki.

- Jól hallottad! W nem tudta megakadályozni, mert a lány kinyitotta az ajtót, a napfény pedig rásütött. Eléggé megégett a keze, és egy kicsit az álla is. A nyakáról már ne is beszéljünk.

- A rohadt életbe - káromkodott egyet. - Egy perc, és kész vagyok.

K biccentett, majd láthatatlanná válva legközelebb a nappaliba bukkant fel, ahol épp W-t ápolták.

A férfi nyaka, s a keze fehér kötéssel volt bekötve, melyek alatt jég kockák olvadoztak. Néhány szolga álldogált mellette, és különböző, pont erre a célra kifejlesztett gyógykenőcsöket kentek rá. W súlyos másodfokú égési sérüléseket szenvedett.

- Az az átkozott nap! - Morogta az ágyon fekvő. - A tököm tele van már vele!

- Körülbelül két-három óra, és már nyoma se lesz! Csak pihenned kell, W. - Lépett be Rhoderick egy üveg konyak kíséretében. - Mellesleg...

- Mennyi idő van még napnyugtáig? - Kérdezte az imént megjelent Drake állig felfegyverkezve.

- Két óra és huszonhárom perc - adta a választ K.

- A francba! - dörmögte.

- A lány zaklatott állapotban volt, mikor elment! Mit csináltál vele, Drake? - Lépett vele szembe Darius hideg tekintettel. A vámpír viszonozta a kedvesnek nem mondható pillantást. - Hallottam, hogy milyen szépen beszélsz vele, és éreztem a lány szúrós szagát is, ami azt jelentette, hogy mély fájdalmat érzett.

- Semmit nem csináltam vele - tagadta le.

- Nem? A párbeszédeteket még az Atlanti-óceánon is túl lehetett hallani! Te rohadék! - Rántotta magához Drake-et fekete felsőjénél fogva. - Ha a lánynak egy haja szála is meggörbül, én esküszöm, hogy a saját kezemmel rendezem át a szép kis pofikádat!

- Ő jött be a szobámba - dörögte a férfi.

- És? A fenébe, nagyon is jól tudod, kiknek a lánya az a szegény teremtés! És azt is tudtad, hogy nemsokára elérkezik a születésnapja! És amint betölti a tizennyolcadik életévét, átváltozik vámpírrá! Hát tényleg ekkora vadbarom vagy?

- Fogd be...

- Ide figyelj! - Vágott közbe. Lehelete, mely megcsapta a férfi orrát, whisky illatú volt. - Megmentetted őt, de csak azért mert érezted rajta az átváltozás illatát. Idehoztad, mégis megtehetted volna, hogy egyből a szüleihez viszed! Ő pedig még meg is köszönte, te meg egy önző seggfej módján elutasítottad őt, és emellett végig sértetted! És ha egy vadász rátalál? Úgy érződik az illatán, hogy hamarosan vámpír lesz, mintha egy kád parfümbe fürdött volna meg, a kurva életbe - lökte el magától.

- Mi az, csak nem belezúgtál? - A gúnyos hangneme megfagyasztotta a levegőt.

- Te rohadék!

- Darius, állj le! - Fogta meg hátulról K.

- Megnyugodhatsz, Darius... Meg fogom találni, és sértetlenül visszahozni a drága hercegnőcskét, rendben? - Igazította meg a felsőjét, majd dühösen az egyik kanapéra levágta magát és meggyújtotta szivarját.

Még két óra, tizennyolc perc és hét másodperc... Azután kimegy, és ha kell, a vállára téve fogja visszahozni azt a bolond, meggondolatlan lányt!

Delia nagyon furcsán érezte magát. A bőre bizsergett, a szeme fájt, akárhányszor csak feltekintett. És emellett rettenetesen éhes volt. Csokoládéra vágyott... Csokira, meg fagyira, igen. Csokis fagyi, az még jobb. És áfonyás palacsintára. De jöhetett volna egy kis töltött hús is, héjába sült krumplival. Vagy esetleg rántott csirke, kukoricás rizzsel? Jézusom, állt meg egy pillanatra. Alapjába véve, nem szokott sokat enni, sőt! És ez meg is látszott alakján, hisz rettenetesen sovány volt. Fázósan átölelte magát, majd tovább sétált. Ekkor megpillantott egy hot dogos standot. A zsebébe nyúlt, kivett belőle pár dollárt, és odalépett, hogy kérhessen egyet.

- Mustár? Ketchup? Hagyma? - Kérdezte az eladó.

- Hagyma nélkül. A mustár és ketchup pedig jöhet - bólintott, ahogy fölült a székre. - Köszönöm - a pénzt odaadta, majd elkezdett enni. Pedig aligha két órája evett egy „terülj-terülj asztalkám” stílusú vacsorát... ebédet... már azt se tudja, milyen napszak van most.

Beleharapott és lassan rágni kezdett. A fogai átkozottul fájtak, főleg a két szemfoga. A rágása nehézkes volt. A gyomra kavargott, a feje majd széthasadt. A lábai pedig elkezdtek bizseregni... Mintha elzsibbadtak volna. Olyan érzése volt, mintha belülről hangyák mászkálnának föl-alá a testében. Biztos amiatt a sok étel miatt van... Túl sokat evett, vagy talán volt valamilyen fűszer, esetleg hozzávaló, amire allergiás.

Gyorsan elfogyasztotta, majd fölállt, és zsebre dugott kézzel tovább sétált. Lassan ment, minden egyes lépése kínszenvedés volt a számára. És furcsa érzés kezdte ellepni az egész testét... mintha... mintha valaki figyelné őt.

Mélyet sóhajtott, s megmasszírozta a fejét, majd dörzsölni kezdte a karját. Az a nyavalyás zsibbadás nem maradt abba...

A világosbarna hajú, gyöngyházfényű tekintetű férfi előhúzta az öt centiméter hosszú, hegyes végű kését. Lassan engedte le a kezét a combja mellé. A bőre valami erős, és egyedi szagot árasztott. Öles lépésekkel követte Deliát, kin érezte, hogy vámpír. Vagyis, még nem vámpír, de nemsokára át fog változni. Száz méterrel arrébb is meg lehetett érezni azt a tipikus illatot, mely ilyenkor körbeleng egy személyt. Ha most elkapja a kis csitrit, talán sikerül a Főnök bizalmát visszaszerezni. És emellett ha siet, egész biztosan Ő lesz az első, s a többi férget maga mögött hagyva fogja elvinni a lány ájult testét. Aztán szép lassan megkínozni... Hallani a lány sikolyát... Hmm, milyen szép is lesz! Elégedetten elvigyorodott. És még a vámpírkák se tudják megmenteni, elvégre még fenn van a Nap... és csak fél óra múlva fog lebukni. Követte a lányt az egyik utcába, csendesen, úgy, ahogy egy vámpír vadászt tanítottak.

Delia úgy érezte, mintha száz kilósak lettek volna a testrészei. Nehezére esett a járás, a lélegzés, de még a pislogás is! A látása egy pillanat erejéig elhomályosodott, majd kitisztult. A feje úgy lüktetett, mint ahogy a szíve dobogott. Rohadtul fájt mindene, így mikor észrevett egy padot, rögtön odavonszolta magát hozzá. Ajkai kiszáradtak, és úgy érezte folyadék hiányban szenved. De hát könyörgöm, most állt meg az egyik csapnál, hogy igyon!

A Nap nemsokára lehunyja tekintetét. Remek, még szállása sincs... Ó, a francba, tényleg egy hiper-szuper-nagy csődtömeg! Mindegy, végül is ez a pad eléggé kényelmes... Körülbelül annyira, mintha a földön feküdne.

Nehezen bár, de felemelte a fejét, s akkor pillantotta meg azt a férfit. Vállig érő haja volt, és... Istenem, milyen gyönyörű a tekintete... Ilyet még soha, de soha nem látott. Az idegen a falnak támaszkodott karba tett kézzel, és őt nézte. Őt? Jobbra illetve balra tekintett, de nem látott senki mást ebben a park szerűségben. Ó, azok a szemek babonázók voltak. A férfi elmosolyodott, majd elindult felé. A kést a kabátja belső zsebébe rejtette, a tizenkettő milliméteres fegyvere mellé. Kedvesen elmosolyodott, ahogy egyre csökkentette a távolságot. Az enyém vagy, ígérte a tekintete. A lány, pedig mint valami hipnotizált alany fölállt, és elindult felé.

Két perc... Drake már majdnem kirohant az ajtón. Alig bírt várni. Érezte, hogy a lány valamilyen bajban van. Lábával idegesen dobogott a márvány padlón, jobb keze egy hosszú tőrön pihent, melyet idegesen markolt. Halványszürke tekintete az órát figyelte, ahogy visszaszámolt. A rohadt életbe, mért telik ennyire lassan?

- Drake... - lépett mellé W. Álla, nyaka illetve keze halvány rózsaszín színű volt. - Ne csinálj semmi őrültséget, rendben? Tudom jól, hogy szereted a közelharcot, de szükségünk van rád! Nem akarunk még egy tagot elveszíteni a Testvériségünkből.

- Rendben, apuci, megígérem, hogy jó kisfiú leszek... Miután szétrúgtam egy-két vadász seggét!

- Drake...

Öt másodperc.

- Nézd, rohadtul nincs kedvem most az okításodat hallgatni, világos? Visszahozom nektek a kislányt. Ennyi legyen elég!

- Várj meg minket is. K mindjárt...

Két másodperc.

- Majd folytatjuk - búcsúzott el, aztán mint egy kiéhezett tigris, rohanni kezdett az ajtó felé.

Nem látott, nem érzett senki mást, és nem nézett semerre, csak abba a gyönyörű tekintetbe. Az idegen kinyújtotta felé a bal kezét, a jobbat pedig mélyen elrejtette kabátja belső zsebébe. Kezeik már majdnem egymásba kapaszkodtak, mikor a férfi egy hatalmasat ordított, és több méterrel arrébb a földre esett.

Delia megrázta a fejét, és visszatért a jelenbe. Már nem látta azt az elmondhatatlanul csodálatos, szivárványszínekben pompázó vidéket, ahol pillangók és csodálatos, színes madarak repkedtek körülötte, ahol a legfinomabb illatú virágok illatoztak. A varázsnak vége volt. Már nem volt többé gyönyörű lány; ismét az a vékony, nőietlen, szerencsétlen ember, mint aki volt. De várjunk... Mi a fenét keres itt Drake?

A férfi mély, morgásszerű hangot hallatott, ahogy egy fegyvert húzott elő fegyver tartójából.

- Itt maradsz, értetted? - mondta a válla fölött hátranézve, de azt is csak azért tette, hogy megnézze, minden rendben van-e vele.

Te jóságos Úr Isten! A tekintete természetellenes színben csillogott... pontosabban, először fekete, majd vöröses árnyalatban, és... az egész. Még a fehér része is! Várjunk, csak, a jobb szeme sárga színű volt. Két hosszú szemfog lógott ki a szájából, legalább úgy, mintha két darab tőrt tettek volna oda. Emellett, hosszú karmai nőttek. Minimum három, netán négy centiméter hosszúak. A bal oldali arcának a színe pedig sötétebb árnyalatot vett fel. Mi a fene történt vele?!

Azután a vámpír nekiiramodott, és a vadászra támadt. Kecses ugrással ráugrott, és elkezdte ököllel ütni-verni az ellenség képét. Ám természetesen a barna hajú se hagyta magát, ott vágott vissza, ahol csak tudott. A vadász a késével mély sebet ejtett a férfi kezén, melyből rögtön folyni kezdett a karmazsinvörös vér. Felordított fájdalmában, de mintha új erőre kapott volna, és még erősebben, még kegyetlenebbül harcolt ellene. Szemében dühöt, hidegséget és gyilkolási vágyat lehetett látni. Előhúzta a tőrét, és a magasba emelte.

- Ne! - sikította a lány, erre egy pillanatra megállt a mozdulat sorban, amit a barna ki is használt. Mellkason ütötte, így Drake hátraesett. Az ellenség felállt, és ott rúgta, verte, ahol csak tudta. - Drake! - üvöltötte.

A vámpír láthatatlanná vált, és a kést a férfi hátába szúrta, mire az egy hatalmasat ordított. Kihúzta belőle, majd még egyszer megszúrta, de most az oldalát. A vadász a földre esett. Drake könnyedén az oldalára fordította. Szánalmas tekintettel végignézett rajta. Az ellensége szemei már élettelen színben világítottak. Lehajolt hozzá, a bal kezét felemelte. Hm, kis újonc, gondolta, majd ördögien elmosolyodott, mikor a belső csuklóján lévő tetovált tőrbe beleszúrta hosszú karmát. A friss seb azonnal vérezni kezdett. Tűnődött rajta, hogy hagyja-e szenvedni, de akkor talán több vadász jönne, és esetleg megmentenék. Gyors mozdulattal átharapta a torkát, mire ismét felüvöltött. Ekkor előhúzta a fekete markolatú tőrét, felemelte, és szíven szúrta a barna hajút, mire az semmivé lett. Csak egy kis fekete por látszódott azon a helyen, ahol az előbb még a halott vámpírvadász teste feküdt.

Drake lassan föltápászkodott. Lenézett jobb karjára, ahol a mély vágás virult. Iszonyatosan fájt neki, de nem érdekelte. Testét beborította a vadász fekete vére. Arca eltorzult a különböző erejű ütésektől. Hajából csöpögött a vér, mivel egyszer jól beverte a fejét. Ajka felrepedt, és a változatosság kedvéért az is vérzett. Teste remegett, tekintete nem gyémánt, vagy vörös színű volt, hanem éjsötét, melyet a lányra emelt. Amint megpillantotta, arca ellágyult, így Delia ismét a fehérkés szemekbe nézhetett. Szaporán lélegzett, és szédülve bár, de odavonszolta magát a lányhoz.

- Jól... vagy...? - Nyögte.

Meg akarta érinteni az arcát, ám ájultan rogyott a koszos földre.