6.fejezet

- Soha! –a sz� �gy visszhangzott a fejemben, mintha ord�totta volna.
Pedig eg�szen halkan mondta. Nem s�rtam! Valahol, legbel�l, tudtam, hogy ez lesz a v�lasz. Csak nem akartam elfogadni.
- �rtem! –mondtam, �s lassan sz�vtam a cigimb�l.
Legsz�vesebben berohantam volna a h�zba. De csak �ltem ott nyugodtan. �gy l�tszik, m�gis volt �rtelme Vikt�ria illemtan �r�inak.
Csendben �lt�nk ott, egym�s mellett. Egyik�nk se sz�lalt meg. Azt v�rtuk, hogy a m�sik kezdjen besz�lni.
Hirtelen kiab�l�st hallottunk a h�z fel�l. Gyorsan eloltottam a cigarett�t, �s a h�tam m�g� dobtam. Niki k�zeledett fel�nk.
- Alex! Csakhogy megtal�ltalak. –mondta, azon a ny�vog�s kis hangj�n. – A mama keres, besz�lni szeretne veled, a b�l r�szleteir�l.
- Milyen b�l? –k�rdezetem csod�lkozva.
Eddig nekem err�l senki nem sz�lt! Niki m�r felelt is volna, de Alex k�zbev�gott.
- Nemsok�ra sz�let�snapom van. �s Vikt�ria a hazat�r�sem alakalm�b�l, meg abb�l hogy 400 �ves leszek, b�lt rendez.
-400? –k�rdeztem d�bbenten.
Sose gondoltam volna, hogy ennyi id�s, m�gha a v�mp�rok lassabban is �regszenek. Maximum 25-nek n�z ki.
- Alex, gyere! –h�zta Niki. –Siess�nk!
Alex m�g egyszer visszan�zett, majd elindult. �n csak lust�n elmosolyodtam. �reztem, hogy tetszem neki. M�g ha nem is akarja beismerni, de nagyon k�v�n.
Hirtelen felr�mlett el�ttem egy eml�k. Ugyanarr�l az ez�sthaj� n�r�l. Egy hint�ban �lt, gy�ny�r�, halv�nys�rga ruh�ban, �s nevetett. A mellette �ll�, fekete haj� f�rfira. Olyan szerelmesen n�ztek egym�sra, hogy szinte kicsordult a k�nnyem.
Azt�n megint itt voltam a val�s�gban. Egy padon �ltem, a kertben. K�r�l�ttem minden vir�gzott. A tekintetem egy nagy f�ra t�vedt. Egy hinta l�gott le rajta. Elindultam. Lassan, �vatosan, mintha f�ln�k, hogy ez is csak egy eml�k, hozz��rtem. De nem v�lt semmiv�. Nagyon is val�s�gos volt.
Az a hinta, ahol valaha az a n� hint�zott. Aki �gy hasonl�t r�m! Vagy �n �r�? Nem tudom.
Akire Alex olyan kedvesen n�zett, mint r�m m�g soha. A gyomrom hirtelen �sszer�ndult. M�rges voltam arra a n�re! �s tal�n f�lt�keny is…
Be�ltem a hint�ba. Nem tudom, mennyi ideig maradhattam ott, de m�r s�t�tedett, mikor bementem.
- Siess, �lt�zz �t! –utas�tott Vikt�ria. –Est�re vacsoravend�g�nk lesz.
- Kicsoda? –k�rdeztem.
- Az neked legyen mindegy! –l�ttam rajta, hogy nagyon d�h�s r�m. B�r nem tudtam mi�rt. –Csak tedd amit mondtam!
Tudtam, hogy nem �rdemes vele vitatkozni, �gyhogy sz� n�lk�l felmentem a szob�mba.
- Rose k�rlek seg�ts! –mondtam a szobal�nyomnak.
� m�r bent is volt. Apr�, kicsi l�ny, barna hajjal, �s barna szemmel. De mindig pontos, �s kedves. Nagyon kev�s bar�tom van itt, �s � k�z�j�k tartozott. Csak vigy�znunk kellett, Vikt�ria meg ne tudja! Szerinte lealacsony�t� a csel�dekkel besz�lgetni.
- Ki lesz ma a vend�g�nk, nem tudod? –k�rdeztem, mik�zben a hajamat f�s�lte.
-M David Lafaratte Gr�f. –mondta.
Nagyon meg�r�ltem neki. David az egyik legjobb bar�tom volt. �rdekesen ismerkedt�nk meg. Nekem �pp �nek�r�m volt, �s � pont akkor ment el a terem el�tt. (Elvileg Vikt�ri�hoz j�tt, �zleti �gyben) �s mikor meghallotta a hangomat, mint mondta, nem b�rt ellen�llni a k�v�ncsis�g�nak, �s benyitott. Ut�na m�g rengetegszer felkeresett, �s id�k�zben nagyon j� bar�tok lett�nk. Vikt�ria se tilthatott el t�le, ha nem akart mag�nak szerezni egy ellens�get. Teh�t David maradt.
Mindenf�l�r�l besz�lt�nk. A csal�dj�r�l, arr�l, hogy hogy lett bel�lem v�mp�r, �s az � m�ltj�r�l.
Nagyon r�gi bar�tok Alexxel, egy csat�ban ismerkedtek meg. Im�dtam hallgatni a mes�it.
Egy feh�r ruh�mat vettem fel, aminek sok als�szokny�ja volt, �s a mellr�sz�n, vil�gosk�k csipkeberak�s d�szelgett, „v” alakban, eg�szen a derekamig. Nagyon csinos voltam benne. Vil�gosk�k �kszereket tettem fel hozz�, �s egy vir�got is tettettem a hajamba Rose-val. Kicsit k�s�bb �rtem le az �tkez�be, mikor m�r mindenki ott volt. Amint bel�ptem az ajt�n, hirtelen minden szem r�m szegez�d�tt. David gyorsan fel�llt, �s melegen �dv�z�lt. Majd a mellette �ll� sz�khez vezetett, �s le�ltetett r�. Alex olyan komoran n�zett r�nk, mintha valami nagy b�nk k�vett�nk volna el. �s l�that�an Vikt�ria sem �r�lt. Nem, nem az�rt, mert ilyen j�l kij�tt�nk Daviddal, hanem mert l�tta Alex szem�ben a felcsillan� f�lt�kenys�get.
- Ezt nem hagyhatom! –gondolta, �s a t�ny�rja f�l� hajolt.
�n nagyon j�l sz�rakoztam a vacsora alatt, att�l eltekintve, hogy Alex olyan komor lett, hogy szinte semmit sem evett, �s besz�lni is alig besz�lt.
Vacsora ut�n Daviddal kiment�nk a parkba s�t�lni.
- Nem tudod mi baja van Alex-nek? –k�rdeztem t�le.
De � csak sejtelmesen mosolygott.
- Tudni, tudom, de ink�bb nem mondom el. Ha el szeretn� mondani, majd megtudod. De szerintem magadt�l is r�j�hetsz.
Miut�n elk�sz�nt�nk, �pp a szob�m fel� tartottam mikor megl�ttam a folyos�n Alexet.
- J�l sz�rakozt�l? –k�rdezte.
De a hangja nagyon furcsa volt. Mint aki m�rges.
- Igen. –v�laszoltam felemelt fejjel. –Nagyon kedvelem Davidot!
A s�t�tbe nem biztos, hogy j�l l�ttam, de mintha megr�ndult volna az arca.
- Ennek igaz�n �r�l�k! –mondta olyan hangon, mint aki cseppet sem �r�l neki.
Majd sz� n�lk�l elment mellettem. Szinte r�p�ltem a szob�mig. Boldog mosollyal aludtam el.
- F�lt�keny!