4. fejezet
Triela 2008.09.06. 15:21
Ember, vámpír, vérfarkas...? - Avagy...mi a fene vagyok ÉN?
4. Ember, vámpír, vérfarkas...? - Avagy...mi a fene vagyok ÉN?
Futottam, ahogy a lábam bírta, a kardot vízszintesen magam elé tartva. Csak reménykedni tudtam, hogy odaérek, de ez szinte lehetetlen volt. A terem másik végében voltak. Sey meglendítette a kardot... És ekkor valami furcsát éreztem. Mintha a lábam nem is érintené a talajt. A fiúkra koncentráltam. Csak őket láttam a terem és a többi dolog elmosódott szemeim előtt. A kard már majdnem elérte Kayt. Lecsuktam a szemeim... Hirtelen nyitottam fel őket. Hallottam, ahogy a kardom erőből nekiütődik egy másik fémtárgynak. Majd az zörögve esik le mellettem. Én végiggurulok a padlón. Valószínűleg elbuktam Kay lábában... Fejemet fogva tápászkodtam fel. Iszonyúan hasogatott. Elindultam feléjük, de hirtelen megint belém nyilalt a fájdalom. Ismét a padlón kötöttem ki. Furcsa lüktető hangokat kezdtem hallani. Eléggé kellemetlen volt. Egyszerre hármat tudtam megkülönböztetni. Volt egy ami iszonyú sebességgel és nagyon hangosan vert. A másik is gyors tempót diktált de az viszonylag lassabb és halkabb volt az elsőnél. Míg a harmadik lassan és egyenletesen vert. Nagyon irritáltak ezek a hangok. És még halucináltam is. Legalább is azt hittem. Mint később kiderül, ez is valóság volt. Vörös csíkokat kezdtem látni. Lecsuktam a szemem, majd kinyitottam hátha elmúlik. De most már mindent vörösen láttam. Kayék felé néztem. Már tényleg megbolondultam. Mindkettőjük szíve felett koncentrikus köröket láttam. Mint amikor beledobunk a vízbe egy követ és az fodrozódik. Magamra néztem. Ugyan azt láttam. Csak sokkal gyorsabban fodrozódott mint Kayé. Az ővé se volt a leglassabb, de az enyém iszonyatosan gyors volt. Hirtelen újabb lüktetéseket hallottam. Több százat vagy inkább ezret... Az ajtó felé kaptam a fejem. Azon keresztül is láttam a fodrozódást.
- Jönnek...
- De kik?
- Nem tudom... De nagyon sokan vannak... És gyorsak...
Egyre hangosabb lett a dobogást, bár én már dübörgésnek hallottam. Kezeimet a füleimre szorítottam miközben térdre emelkedtem. A szívdobogások kettéváltak így még idegesítőbb let. Hamarosan az ajtón is elkezdtek dörömbölni. Nem bírtam tovább. Hátravetettem a fejem és sikítottam. Szemeimől könnyek folytak. Éreztem, hogy Kay engem néz. Felé fordítottam a fejem. Szemeiben értetlenkedést láttam. Ugyanúgy néztem vissza rá, hiszen én sem tudtam, hogy mi történik velem. Hirtelen úja fájdalom hasított testembe. Előre hajoltam. Fejemet térdeimnek támasztottam. Úgy éreztem mintha kétszer felhasították volna a hátamat. Arra néztem és két denevérszárnyat láttam. A hátamból álltak ki. Hasonlítottak Kay szárnyaira de mégsem... Nem tudtam ezen tovább tanakodni mert kitört az ajtó. Különös lények álltak ott. Hasonlítottak az emberekre de inkább két lábon járó farkasok voltak.
- VÉRFARKASOK!
Kiáltotta valaki távol tőlem de én mégis tisztán hallottam. Csak ültem és néztem. Késztetést éreztem rá, hogy nekikugorjak de visszatartottam magam. Újra a fiúk felé fordítottam a fejem. Sey kezében egy másik kard míg Kay kezében két tőr volt. Most már biztos voltam benne, hogy a farkasok ellenségek. Valószínűleg egy folyón keresztül jöttek, messze álltak tőlem, mégis éreztem a vizes szőr szagát. Nem csináltak semmit, csak álltak egymással szemben. És egyszer csak elkezdődött. A farkasok megindultak. Ebből vérfürdő lesz, gondoltam. Ekkor olyan történt amire nem számítottam. Kay elkezdett a levegővel harcolni. Pontosabban csak a két törrel bűvészkedett. Különböző akakzatokkal szelte a semmit. Pislogtam egyet és ekkor már tűzcsíkok repültek a vérfarkasok felé. Néhány szárazabb példány meggyulldat, de a többinek semmi baja sem esett.
- Franc...
- Kay...
Sey felé fordította a fejét.
- A víz...vezeti az áramot.
Kay csak bólintott és elhajította az egyik tőrt ami beleállt az ajtó fölé a falba. Ekkor a semmiből még egy tőr teremt a kezében. A két fegyvert két oldalra a falba állította. Bal kezét felém nyújtotta. Mellőlem a kard eltűnt és Kay kezében tűnt fel újra. Leszúrta maga elé a földbe majd kezeit összerakta. Mintha imátkozna. Lecsukta szemeit és ismeretlen nyelven suttogni kezdett. Majd szétnyitotta kezeit amik között villámok cikáztak. Szemeit is felnyitotta. Féltérdre ereszkedett és bal kezével megfogta a kard markolatát. Jobb kezét kinyújtotta először balra majd egyenesen előre aztán pedig jobbra. A villámok elcikáztak a tőrökig majd körbe körbe kezdtek szállni. Egy burkot alkottak és megrázták a bennük lévőket. A burok lassan múlni kezdett. A vérfarkasok közül sokan meghaltak vagy ájultan estek össze. Kayt látszólag kifárasztotta a támadás mivel a fejét fogva tántorgott hátrébb. Az ellenfél mintha csak erre várt volna nekik ugrott. A fiúk először csak védekeztek. Sey hűségesen kaszabolta a farkasokat. Kay nagyon kábult volt. Védekezni is alig tudott. A farkasok nem nagyon foglalkoztak velük mintha valami más céljuk lett volna csak haladtak előre. Egy női sikoly rázta meg a termet.
- ANYA!!!!
Kiáltották a fiúk egyszerre. Arra néztem ami felé haladtak. Átláttam a falon. Láttam két fodrozódást is. Az egyik hátrált a másik pedig követte. Lábaim ismét őnálló útra keltek mintha nem is én irányítanám a testem. Négykézláb suhantam el a farkasok között majd be a terembe. Láttam a hosszú szőke hajú nőt aki a festményen volt a földön feküdni. Egy kardot tartott maga előtt és azzal próbálta visszanyomni a rámászó vérfarkast. Mintha ösztönből cselekednék rugaszkodtam el és ugrottam neki az ellenfélnek. Végiggurultunk a padlón. Egyszer ő egyszer pedig én kerekedtem felül. Karmoltuk és haraptuk egymást. Vérünk a padlóra fröccsent. Végül elértünk a falhoz. Én kerekedtem felül. Valamiért a nyakába haraptam és kitéptem a nyaki ütőerét egy bőrcafattal eggyütt. Tudtam rögtön meghalt. Lehajoltam és ittam a véréből. A piros folyadék szinte az egész padlót beterítette. Amikor rájöttem, hogy mit teszek ilyedten csúsztam hátra egészen a sarokig. Felhúztam a lábam és átkaroltam térdeim. Fejemet ráhajtottam és sírtam. Üveges tekintettel néztem magam elé. Nem tudom meddig ülhettem ott, percekig vagy akár órákig is... Arra eszméltem fel, hogy elcsendesült körülöttem minden. Lépteket hallottam ahogy tocsognak a vérben. Éreztem, hogy két kéz megfogja vállaim. Felkaptam fejem, azt hittem az egyik ellenség az. De amikor megpillantottam a kék szempárt megnyugodtam. Kay leült mellém.
- Itt meg mi történt?
- Nem tudom... Az egyik pillanatban még egyhelyben állok aztán valami ösztönszerűség azt súgja, hogy ugorjak rá és öljem meg. Nem tudom miért de engedelmeskedtem neki...
- Értem... És nem láttál előtte fura dolgokat?
- De igen... Láttam a szívdobogást és hallottam is...
- Akkor ez csak egyvalamit jelenthet...
- Mit?
- Mielőtt válaszolnék. Had kérdezzem meg. Harapott meg téged bármikor farkas?
Megráztam a fejem.
- Nem. De várjunk! Egyszer álmodtam olyat, hogy egy erdőben voltam és ezekhez hasonló alak megharapott. De az csak álom volt!
- Nem egészen...
- Ezt, hogy érted?
- A vérfarkasok egy fajtája úgy harapja meg áldozatait mintha azok csak álmodnák azt.
- De akkor az rögtön átváltozik. Vagy nem?
- Nem. Csak ha nagyon nagy stressz éri...
- Akkor én most?
- Igen...
Sírva bújtam hozzá. Ő átölelt és nyugtatóan simogatta hátam.
- Kay mond csak...
- Igen?
- Akkor én most mi is vagyok?
|