8. fejezet


Este Sayuki hálóköntösében ült az ágyon. Mostmár hivatalos urát várta. Az esküvőt végül túlélte. Férjhez ment� vége a szabadságnak. Kopogtak. Összerezzent, majd illedelmesen ajtót nyitott. Lesütött szemekkel állt, nem nézte vendégét. Tudta ki az: Ura, hát ki már. Felnyitotta szemeit, leesett az álla. A vörös hajú, királyi sarj állt előtt.

- Bocs, téves szoba - vonta meg a vállát és már csukta volna is be az ajtót.

- Kérem vissza! - és a szobába nyomult.

- Fáradj beljebb - morogta és bezárta az ajtót. - Tudod most mérges, vagyok rád. Azt a pillantást már egy ideje gyakoroltam.

- Nem volt valami lehengerlő.

- Inkább szemérmesnek szántam. - sziszegte és beleült az egyik székre.

- Nem tűnt fel - fűzte tovább az agyát.

- Vak vagy - zárta le Yuki.

- Az. Kérem vissza.

- Lemaradtam! Mit is?

- A sípot! Ide vele!

- Ha itt járunk én, meg a pillantásomat kérem!

- Ha-ha, ne röhögtess!

- Végül is� nekem nem igazán kell. Bár reménykedtem, hogy nászajándéknak szántad - felelte szenten és az ablakpárkányra sétált az előkotort síppal a kezében.

- Mégis honnan tudtam volna, hogy a bátyám felesége leszel?

- Tippelhettél volna� és én honnan tudtam volna, hogy a férjem öccse vagy?

Asamo is kiment. Szinte sarokba szorított a hercegnőt.

- Oh, tényleg! Még be sem mutatkoztam. Yuki - nyújtotta kezét és így próbálta arrébb tolni a férfit.

Kopogtak. Most mindketten összerezdültek.

- Tudod ez elég hülyén fog kijönni - mondta halkan. - Bújj el!

- Hova? Ugorjak ki az erkélyen - mordult halkan.

- Te mondtad - nevette magába és kilökte. Egy halk puffanást hallott és reménykedett hogy nem törte el semmijét az ifjú hercegnek, hiszen talán még szüksége lesz rá az éjszaka folyamán.

- Szabad - kiáltotta és lerakta valahova a sípot. Szemérmes pillantásáról meg is feledkezve.

Öt perc múlva kihajolt az erkélyen.

- Jól vagy? - kiáltotta le.

- Jah - nyögte Asamo a földön heverve. - A bátyám?

- Szívszorongató sírógörcsök között vette tudomásul, hogy a mai nap túlságosan is kifárasztott� - darálta flegmán. - Nem akarsz felkelni?

- szeretni szeretnék� éppenséggel. Felsegítesz?

- Bocs, nem - vigyorogta. - megy az egyedül is�.