- Siessünk! Maria azért áldozta fel magát, hogy mi biztonságos helyre juthassunk, ne támadjanak meg
bennünket.- szólt bátyám- Morodas csatlósai közül viszont bármelyik rájöhet, hogy mi nem égtünk el
Mariával együtt a tűzben...
- Fogy az energiám- sóhajtottam- Nem tudom sokáig fenntartani az álcázást.
- Nézd, ott egy facsoport! Odáig ha eljutunk, talán elég... próbáld megnyitni az időalagutat.-bökött
Sébastienne a fejével a fák felé. Arestin bólintott. Stellát ölében tartva máris ott volt. Mi követtük.
- Megszűnt az energiám.- nyögtem az ájulás határán. Sébastienne még szorosabban ölelt magához.
- Tarts ki, kedves, nemsokára biztos helyen leszünk!- suttogta fülembe, de a hangja csak tompán, értelem
nélkül kongott agyamban... megszűnt a külvilág...
- Arestin, Aliciát nem rakhatom le az ölemből, elájult, annyira kimerült. Így kell átjutnunk.- fordult
álomlovagom a bátyámhoz. Majd Stellához szólt:
- Kérlek, hugi, vedd fel a hátizsákodat, azután gyere ide hozzánk, és kapaszkodj belém olyan erősen,
ahogyan csak tudsz. Ez most kicsit rázós lesz, de Arestin segíteni fog...
Bátyám megidézte az időátjárót.
- Siess, barátom, nemsokára vendégeket kapunk!
- Mehetünk!- lépett mellénk bátyám, és a fiúk most kettőnket tartva maguk között védtek benünket az
esetleges kemény érkezéstől. Stella félelmében remegett, de fivérem halk szavakkal nyugtatta, hogy minden
rendben lesz...majd elnyelt bennünket az örvény.

- Áú... bátyókám, leszállnál a lábamról?! Nekem is szükségem lesz rá...
- Azt hittem, Alicia, hogy már nem kell... elvégre úgy is cipelteted magad...- vigyorgott.
- Inkább azt mondd, hol van Stella és Sébastienne!
- Itt vagyunk.- szólt szerelmem a hátam mögött. Tényleg teljesen lemerültem, ha megint nem érzékelem őket...
- Kicsivel messzebb érkeztünk a kastélytól. Itt kell éjszakáznunk, holnap reggel pedig haza tudunk menni.
A pihenés nagyon kell most mindnyájunknak.- mondta bátyám.
- Hol vagyunk egyáltalán?- kérdeztem.
- Nem messze attól a barlangtól, amiben ketten aludtatok Sébastienne-el, mielőtt megtámadtak volna Benneteket.
- A melegforrásra gondolsz, a vízesés alatt?
- Pontosan.
Váó!! Az szuper hely... csak a be-és kijutás rázós... Szerelmem közben érzékeivel pásztázta a környéket.
- Nincs démon a közelben.- bólintott elégedetten.
A hold derengő világoságga hármunknak éppen elég fényt adott a biztos tájékozódáshoz, de Stellának sem kellett
emiatt úgy botorkálnia, mint nekem annak idején...
- Mehetünk.
- Nem menni fogunk.- nézett össze a két jó barát, és már alakultak is át tigrissé. Stella ámulva nézte őket.
Arestin aranysárga bundájától élesen elütött fekete üstöke. Sébastienne hófehér prémjét és sörényét pedig
játékosan megborzolta az éjszakai szellő.
- Stella, ülj fel a hátamra, és kapaszkodj erősen- morogta gyengéden bátyám- Sébastienne úgy sem tud lemondani
a húgomról...
- Most viccelsz?! Nagyon jól tudod, hogy nem...soha.- válaszolt szerelmem.
- Hát jó..- helyezkedett el a szőke lány a tigrisháton. Én párom hátára ültem-hasaltam, a fehér, illatos szőrmébe
temetve arcomat.

Gyorsan odaértünk.A levegőben csak egy-két percig repültünk, utána egy-egy ugrással átvágtunk a vízesés holdfénytől
csillogó fátylán. Bent is voltunk a barlangban. Sébastienne - miután visszaváltoztak- megkereste és meggyújtotta a
fáklyát. Leraktuk holminkat, Arestin a takarókat a földre rázva elvitte a hátizsákot, és kiment tűzifáért.
Stellát elhúztam magammal, hogy megmutassam a természetes fürdőmedencét. Mosolygott, majd visszament a holmikhoz,
és hozott két törölközőt. A pára jótékonyan eltakart minket, ahogy levettük felsőruhánkat, és a vízbe ereszkedtünk.
Jólesően nyújtóztattuk tagjainkat a kellemes melegben, de pár perc múlva a két srác rontott közénk:
- Ez nem ér, lányok! És mi?!
Mindkettőjükön csak egy-egy fekete, teljesen testhezálló rövidnadrág volt - fogalmam sincs, hol szerezték -
illetve sejtésem szerint fivérem keze volt a dologban... Stellával döbbenten bámultunk egymásra, azután rájuk.
A szőkeség főleg testvéremet nézte kimeredt szemmel. Hát, igen... a kemény edzések nem múltak el nyomtalanul...
A fiúk magas, hajlékony testén csodásan - de nem túlzásba vitten - kidolgozott izmok feszültek.
Sébastienne láttán egy nagyot nyeltem... hajjaj... még jó, hogy legalább magunkon hagytuk a fehérneműnket, pont
ilyesmitől tartva...
Sébastienne egyből mellém jött, és kissé csalódott képet vágott észrevéve, hogy van némi ruhanemű rajtam... majd
ajkaimmal vigasztalódott, édes, lágy és forró csókot adva rá. Testemen tűzhullám sepert végig, ahogy egymáshoz értünk.
Nyakát ölelve, gyönyörű, kócos loboncával játszott két kezem.

Stella és a bátyám zavartan összemosolyogtak, majd leendő sógornőm néhány perc múlva úgy döntött, befejezte a fürdőzést.
Kikapaszkdott a kőmedencéből. Bátyám elvörösödve(?!) bámult utána, majd ő is utána ment, kettőnket a fürdőben
hagyva. Meggyújtották a tüzet, és amikor megszáradtak, felöltöztek. Kicsit ültek, halkan beszélgetve, majd kimentek
a barlangból.
- Sétálni mentek..- súgta két szerelmes csók között párom.
- Honnan tudod?
- Arestintől. Ő is kettesben szeretne lenni Stellával...
- Is?
- Igen.. én is alig vártam, hogy Veled lehessek...
- Hmm... és vajon miért?- néztem rá kíváncsian és egész kevés huncutsággal szemeimben.
- Mindjárt megtudod...- mosolygott rám olyan szerelmes tekintettel, hogy végigégette a vágy a testemet...
- Sébastienne..- sóhajtottam, miközben ujjait finom mozdulattal végighúzta a hátamon, majd tovább cirógatott.
- Mmm...- imádom rajtad ezt az aprócska holmit... de azt hiszem, anélkül is megleszünk...- dorombolt mély, szexi
hangon, miközben a melltartómat szedte le, a vállaimat és a nyakamat szájával érintve. Egyszerre perzselt érintése,
és rázott ki a hideg a gyönyörűségtől, annyira puhán húzta végig ajkát a bőrömön. Cirógató ujjai melleimre tévedtek...
Már megszűntem gondolkodni, csak érezni akartam. Őt. Szeretni, véget nem érő szenvedéllyel, végre mindent odaadva és
megkapva.
Ösztöneim által vezetve simítottam végig csodás, most szinte ugrásra feszülő izmain. Belőle is sütött a mérhetetlen
gyengédséggel keveredett vad vágyakozás. Ajkaink úgy tapadtak egymásra, mintha soha nem akarnák elengedni egymást.
Testünk egész hosszában egymáshoz simult, nedves bőrömön éreztem szívének vad lüktetését, ágyékának forróságát.
- Most nem fog megzavarni senki...- súgta, ködös tekintettel rám nézve - akarod?
- Akarlak...- suttogtam a szerelemtől szinte már kábultan, és még jobban magamhoz húztam.
Simogató kezei egyre lejjebb kalandoztak, majd éreztem hogy csípőmről lefejti a tangát. Egyre jobban ziháltam.
Kezemet lassan végighúztam forró ágyéka felett, majd én is megszabadítottam egyetlen ruhararabjától.