Csodasz�p nap virradt. A smaragdz�ld f�v�n, �s a k�zte szer�nyen megh�z�d� rengeteg apr�
vir�gon dr�gak�vekk�nt csillogtak a harmatcseppek. Az �nekesmadarak reggeli k�rus�t�l
zengett az erd�. A sz�legyenes, hatalmas feny�k komor z�ldje is vid�man hatott a ragyog�
naps�t�sben. Az �gakon m�kusok bolondoztak,n�ha le-lefutva a t�rzseken a f�k t�v�be,
egy-egy �zletesnek t�n� feny�toboz�rt. Az erd� �s a hegyi legel� hat�r�n n�h�ny r�tvad
�lldog�lt. Nagy f�leik �rz�keny radark�nt kutatt�k a gyan�s hangokat, mik�zben nagyokat
haraptak a zamatos f�b�l.
A k�zeli patak szikl�kon bukd�csolva, nagy zajjal csobogott a hegyek l�bai fel�. Ahol
v�zes�st alkotva szakadt a m�lybe, f�tyolk�nt porladtak sz�t cseppjei, szikr�zva, sz�nes
sziv�rv�ny h�dj�t fesz�tve a v�z f�l�.
A term�szet hangjain k�v�l m�s zajok nem hallatszottak. A magas, h�sipk�s hegyek kar�j�ban rejt�z�, var�zslatos fenns�k maga volt a nyugalom.

A v�zes�st�l takart barlang csendje megt�rt. A s�t�tben valami apr� mocorg�s t�madt. N�gy
alak fek�dt a barlang talaj�n takar�kba csavartan, s k�z�l�k az egyik most �bredezni
kezdett. �s�tott, �s elg�mberedett v�gtajait ny�jt�ztatta, de csak nagyon halkan, hogy a
mellette m�g pihen� t�rsait fel ne �bressze. �vatosan kilopakodott a barlang bej�rat�ig.
A besz�r�d� vil�goss�g most m�r megvil�g�totta fekete, der�kig �r�, t�pett lobonc�t, nemes
arc�t. Szemei s�t�tbord�n csillantak a sz�rt f�nyben.
Arestin, hogy jobban fel�bredjen, a fej�t bedugta a v�zes�s al�, majd - visszakozva - �st�k�t
megr�zva sz�rta sz�t a cseppeket sz�p, s�r� hajkoron�j�r�l. Behunyva szemeit, figyelm�t a
k�lvil�g fel� ford�totta. Megnyugodva vette tudom�sul, hogy �rz�kei - k�zel, s t�vol - semmi
gyan�sat nem tapasztaltak.
Egy pillanatra visszafordult h�rom t�rsa fel�, megn�zve, fel�bredt-e valamelyik�k - de nem.
T�l sok erej�ket vette el a tegnapi nap. T�lem k�l�n�sen, hiszen v�d�teret tartottam fenn
f�l�tt�k folyamatosan, hossz� id�n kereszt�l.
A fekete haj� d�mon elvigyorodott, amikor visszagondolt S�bastienne kiss� csal�dott, de
rettenetesen agg�d� �br�zat�ra - a f�rd�ben �jul�ssal kezd�d�en aludtam el v�leg�nyem
karjai k�z�tt... pedig �k ketten Stell�val j� messzire els�t�ltak, hogy kettesben hagyjanak
minket.

Stella... este sokat besz�lgettek. Mes�lt az emberek k�z�tt t�lt�tt �let�r�l, Arestin pedig
a d�monvil�gr�l, meg persze r�lunk �s a csal�dunkr�l. A l�nynak m�g nem �tk�ztek ki a d�moni
k�pess�gei. Hamar elf�radt, sokkal hamarabb, mint mi. A b�ty�mban k�l�n�s �rzelmeket keltett a
t�r�keny sz�kes�g, maga sem tudta megmagyar�zni, milyeneket. Az biztos, hogy nem tudott olyan
laz�n, f�llv�llr�l viselkedni vele, mint m�s l�nyokkal. V�deni akarta, �vni, mint engem, �s
mindig a k�zel�ben lenni. Szerelmes lett.
Gondolataiba mer�lve ment ki a feny�erd� sz�l�re t�zif��rt, mivel m�g itt fognak id�zni egy
keveset... �bred�sekor ap�nkt�l telepatikus �zenetet kapott: maradjunk m�g ott, mert a kast�ly
k�r�l Morodas d�monszolg�i l�d�r�gnek, el kell �ket t�vol�tani (persze v�resen �s �r�kre), mert
Stell�ra vesz�lyt jelentenek.
J� adag sz�raz �ggal megrakodva t�rt vissza. Mi m�g mindig aludtunk. S�bastienne a h�tam m�g�
simulva m�g �lmunkban is �lelt, hogy mindent�l megv�djen...
Arestin megm�rt�zott a melegforr�sban, majd amikor megsz�radt, fel�lt�z�tt, �s odad�lt Stella
mell�. F�loldalasan felk�ny�k�lve n�zte az alv� sz�ps�get. Annyira elmerengett, hogy nem vette
�szre, S�bastienne-nel egy�tt f�lig lehunyt szempill�ink al�l figyelt�k, n�ma k�zszor�t�sokkal
adva tudtul gondolatainkat a m�siknak.
Egy �ra m�lva m�r kedvesem h�ga is fel�bredt. A b�ty�m k�z�lte ap�nk k�r�s�t. �gy reggeli ut�n
S�bastiennel s�t�lni indultam, mellesleg az eb�dreval� beszerz�se is a mi feladatunk lett.
Stella m�g mindig f�radt volt, �gy � a b�ty�m gondj�ra lett b�zva, aki �r�mmel v�llalta a
test�r-szerepet... na vajon mi�rt is?! Az �n �rz�m pedig term�szetesen most is szerelmem lett.

Mindketten tigriss� alakultunk, majd kiugrottunk a v�zes�sen �t a tiszt�sra. Ebben az alakunkban
j�t�kosan kergett�k egym�st, n�ha meghemperegve a d�s f�ben.
Fog�cska k�zben egy rejtett erdei tiszt�sra jutottunk. A s�r�s�get - kicsit letarolva - ugrottuk
�t. Hanyatt ter�ltem a gyepen, majd - amikor feh�r tigrisem f�l�m magasodott - kacagva
visszav�ltoztam emberr�. S�bastienne k�vette p�ld�mat, �s f�l�ttem t�maszkodva n�zett engem.
Elny�lt ajakkal pihegtem, hossz� hajam kiss� zil�ltan ter�lt sz�t a p�zsiton. Gy�ny�r� z�ldarany
szemeibe n�ztem. Mint mindig, most is elvar�zsoltak... V�kony fels�m enyh�n f�lrecs�szott, �s m�g
t�bbet sejtetett, mint eddig... V�leg�nyemen l�tszott, hogy szinte meg�rj�ti az eddig mindig
visszafogott v�gy. Az �n testem is t�zben �gett, rettenetesen akartam �t. Hiszen im�dom! Nem
f�ltem az esetleges f�jdalomt�l, amit �rezhetek, b�ztam benne, hogy gyeng�d �s �vatos marad.
F�l�m hajolt, �s l�gyan megcs�kolt. Megremegtem a gerincemen v�gigfut�, perzsel� forr�s�gt�l, �s
viszonoztam �des cs�kj�t. Karjaimat nyaka k�r� fontam, majd teljesen magamhoz h�ztam �t.
Ujjaim belet�rtak Tigrisem hossz�, d�s haj�ba, majd cir�gatni kezdtem eg�sz hossz�ban a h�t�t.
Ajkaink szinte falt�k egym�st, egyre szenved�lyesebben. �rj�t� v�gyakoz�sunk teljesen
elhatalmasodott rajtunk. Leszedt�k egym�s ruh�it, �s remeg� test�nk szorosan �sszesimult. Gyeng�den,
szerelemt�l b�dultan k�nyeztetett, �s �n is �t . Fokoz�d� gy�ny�r�nk egyre hangosabb s�hajokra �s
halk ny�g�sekre k�sztetett benn�nket... "Alicia, most elveszt�l!"- gondoltam, m�g megmaradt j�zan
eszem morzs�ival. De nem arra hallgattam...
- Most nem fogok el�julni, �g�rem...- suttogtam-lihegtem pajkosan f�l�be.
- Aj�nlom is...- dorombolta vicces hangs�llyal, majd megk�rdezte:
- T�nyleg akarod?
- T�nyleg... akarlak!- leheltem, mik�zben megint odah�ztam magamhoz, �s ajkaira tapadtam.
V�gtelen gy�ng�ds�ggel szeretett, a v�gs�kig fesz�tve v�gyainkat, m�g meg nem �rezte, hogy testem
felk�sz�lt eggy� olvad�sunkra. Meglep�dve ny�gtem egyet, amikor ez megt�rt�nt, majd �szt�n�sen,
lassan mozgatni kezdtem a cs�p�met. Szerelmem simogatott �s cs�kolt. Izz� szenved�ly�nk a v�gs�kig
fokoz�dva teljesedett ki, olyan magass�gokba rep�tve benn�nket,amir�l nem is �lmodhattunk...
�des k�bulatban �lelt�k egym�st. S�bastienne az arc�t a mellemen nyugtatta, hallgatva sz�vem
dobog�s�t.�reztem b�rsonyos b�r�nek puhas�g�t, gy�ny�r� ez�stsz�ke haj�nak csiklandoz� selym�t.
Der�kaljunk a s�pped�s mohasz�nyeg �s p�zsit, takar�nk d�monom k�p�nyege �s s�r�nye volt. Lehunytuk
a szem�nket, �gy simultunk egym�shoz. Annyi er�m az�rt maradt, hogy az aur�nkat �rny�kol� v�delmet
fenn tudtam tartani. �gy senki nem �rezhette azt meg. B�dults�gunk k�nny� �lomba csapott �t.

Ebben az id�ben Stella Arestinnel s�t�lt. (err�l �k mes�ltek k�s�bb nek�nk...)A sz�ke l�ny nagyon
j�l �rezte mag�t b�ty�m t�rsas�g�ban. Lassan mentek a vastag t�lev�l-sz�nyegen, ami elnyelte l�pteik
zaj�t. Hallgatt�k az erd� hangjait, �s csak n�ha sz�ltak egym�shoz. Leend� s�gorn�m egy kisebb g�d�rbe
l�pve elvesztette az egyens�ly�t. K�s�r�je gyors reflexei mentett�k meg az eles�st�l. Arestin elkapta a
karj�t, mire Stella pipacsv�r�sen mondott k�sz�netet. Testv�rem sz�ve szerint nem is engedte volna el
a kez�t, de f�lt bar�tja h�ga fel� k�zeledni, mert att�l tartott, � nem fogadja sz�vesen. Nem akarta
megb�ntani.
Hirtelen felkapta a fej�t. Az illatunkat �s a v�remet �rezte egy pillanatra, de ut�na semmit... ezt
pedig nem �rtette.
Apr� v�lgyecske volt b�ty�m�k el�tt, s�r� boz�ttal. A bokrok k�z�l egy-kett� letarolva... Megdermedt.
Csak nem t�rt�nt valami baj?! R�ad�sul �gy, hogy � nem �rezte meg... Stella szint�n a let�rt bokrokat n�zte, �gy Arestinnek nem is kellett semmit mondania, amikor maga mell� vonta a sz�kes�get, aki am�gy
is �szt�n�sen hozz� h�z�dott. �gy tettek p�r l�p�st, majd csendesen f�lrehajtottak az �tb�l n�h�ny
�sszekusz�l�dott �gat.
A s�r� boz�t rejtek�ben megb�v� pici, naps�t�tte tiszt�s k�zep�n k�t alak fek�dt �sszefon�dva.
( Igen, mi voltunk S�bastienne-el... Aludtunk.)
B�ty�m meglep�d�s�ben furcs�n felnyikkant, mintha csiklandozn�k, majd Stell�val egym�sra n�zve gyors
visszavonul�t f�jtak... A fiatal n� arca r�kv�r�s volt. Ezut�n nem mert ny�ltan b�ty�mra n�zni, csak
titokban, de igen s�r�n pillantgatott r�, sz�p von�s� arc�n, d�s, fekete s�r�ny�n �s izmos test�n
legeltetve szemeit. Legsz�vesebben �jra �rezte volna a d�mon karjait a dereka k�r� fon�dva.
Annyira elm�l�zott ezen, hogy nem vette �szre a feje magass�g�ban �tjukba ker�l� v�zszintesen n�tt
fa�gat... neki is ment. Homloka nagyot koppant, majd els�t�t�lt el�tte a fenns�ges erd� k�pe.