- Kedvesem! Ne tedd ezt, hallod?! Azzal meg�lsz minket is... a bennem n�vekv� picinyke �letet... a kett�nk gyermek�t...
Nem tudtam elmondani Neked... mert nem volt r� alkalom... Sz�ks�ge van R�d!! �s nekem is! Tarts ki, S�bastienne!
Mindh�rmunk�rt, �s a testv�reink kedv��rt!!!
Folytak a k�nnyeim. V�gigcsorogtak arcomon, f�nyes patakokk�nt utat mosva a r�rak�dott korom �s v�r foltjai k�z�tt.
Er�t vettem magamon, �s fel�lltam s�lyosan sebes�lt f�rjem mell�l, akiben alig pisl�kolt az �let. Szememben a gy�l�let l�ngja lobogott. Minden d�h�met az ellen akartam ford�tani, aki hatalomm�ni�j�val mindennek az oka volt: Morodas ellen.
Odafordultam b�ty�mhoz, aki megrend�lten �llt mellettem. Most �rt ide, mert feltartott�k- na, nem �ppen sok�ig... de szerelmemnek csak annyit tudott seg�teni, n�mi energia �tad�s�val, hogy kib�rja m�g �lve...
- Tudom, mit kell tennem. �szt�n�sen. El� kell hoznom a j�slat szerinti er�t.- mondtam neki elsz�ntan.
- Alicia, kicsi h�gom! H�rman kell�nk hozz�. S�bastienne eszm�letlen �s alig �l. Nem tud seg�teni.
- H�rman vagyunk.- b�lintottam, mire Arestin �gy n�zett r�m, mintha azt vizsg�ln�: meg�r�ltem-e... azut�n vill�mcsap�sk�nt
�rte a felismer�s:
- Alicia... Te... - r�m�lten n�zett r�m m�lybord� szemeivel - gyermeket v�rsz... �s kij�tt�l harcolni?!
- Nem tehetttem m�st... �s igaz, alig egy-k�t hetes, de benne is megvan az er�, ami kell... Arestin! Tudod, hogy nagyon
szeretlek, �s any��kat is... S�bastiennet pedig mindenn�l jobban... Ezt mondd meg Nekik, ha valami t�rt�nne... Lehet, hogy most fel�ldozom magunkat, de csak ez az egy lehet�s�g�nk maradt... meg kell menteni a tartom�nyt. Eddig mindig Ti v�dtetek engem. Most �n k�vetkezem! Ez a sorsom. Most pedig elmondom, mit kell csin�lnunk. Nagyon er�sen meg kell tartanod majd,
mert iszonyatos erej� energi�t koncentr�lok magamba. Persze a magad�b�l is adnod kell �t nekem. S�bastienne-el k�nnyebb lett volna, de �gy sem lehetetlen. Sz�val, tarts meg mozdulatlanul, mintha �jat tartan�l... mert most �n leszek a fegyver.
R�szabad�tom Morodasra a T�zvihart.

Arestin d�bbenten n�zett r�m, de tekintete v�r�sen l�ngolt. K�szen �llt, hogy seg�tsen. Eddig ar�nylag csend volt k�r�l�tt�nk, mert a csat�z�k s�r�je m�r elt�volodott. Viszont meg�reztem egy semmihez nem hasonl�that� fagyos �ress�get...
Morodas k�zeledett. B�ty�m is ugyan�gy �rezte minden porcik�j�ban. Kardom az oldalamon felf�nylett.
- Fogj, Arestin!- suttogtam, mire b�lintott, �s mag�hoz szor�tott. Felszisszentem, mert a h�tamon egy v�g�s h�z�dott...  ehh..most nem volt ezzel id�m t�r�dni. �reztem, hogy gy�lik az energia... de m�g nem volt el�g. B�ty�mt�l is kaptam. M�g v�rtam.
Ellens�g�nk k�zelebb �rt, �s g�nyosan n�zett v�gig rajtunk:
- No l�m csak... a k�t testv�r... �r�k�s�k...- kacagott fel h�tborzongat�an - nincs m�r mit �r�k�ln�t�k!
�reztem, hogy b�ty�m megremeg.
- Arestin, ne hallgass r�! Csak el akarja terelni a figyelmedet, hogy legyeng�tsen! F�l perce besz�ltem ap�nkkal telep�tia �tj�n... a kast�lyban minden rendben. Siker�lt oda�rni�k, �s a kis csapat t�mad�t kiiktatni, akik a gy�r�nkb�l kit�rtek. Stella is j�l van.- s�gtam neki. Siker�lt megnyugtatnom.
- Most, b�tyus!- figyelmeztettem, �s egy b�vig�t kezdtem mondani, amit soha nem hallottam el�tte... de tudtam, hogy ezt kell mondanom:
" Pokol t�ze, megid�zlek!
Vidd magaddal �t is, k�rlek!
Vidd magaddal, hadd szenvedjen,
�r�k t�zben, k�nnal �gjen,
gonoszs�got l�ng em�sszen!
Vidd Morodast - Vihar - innen!"

Alig hogy befejeztem, l�ngtenger bor�tott be benn�nket. Minket nem �getett, j� kardom, a T�zpenge er�tere megv�dett.
K�ls�nk �talakult, v�r�s, furcsa ruha �s p�nc�l fedte test�nket.
Morodas fel� ny�jtottam a karjaimat, �s a k�r�l�tt�nk tombol� l�ngok egy elk�peszt� torn�d�t�lcs�rr� �lltak �ssze, majd hihetetlen sebess�ggel indult meg a t�zt�lcs�r a gonosz d�mon fel�. � v�d�teret fejlesztett, azzal pr�b�lta meg visszaszor�tani a pokoli l�ng�rv�nyt - fel�nk. Arestin koncentr�lt, �s m�g �tadott egy kis energi�t. Egy darabig patthelyzetben voltunk, de
kisv�rtatva meg�reztem gyermekem erej�t is. A sz�vem alatt l�ktet� pici �let �ri�si energi�kat birtokolt m�r most...
Morodas egy pillanatra megingott, ahogy felismerte a helyzetet. Ezt kihaszn�lva m�g egy energiaimpulzust k�ldtem fel�.
A rettenetes er�, ami elszabadult bel�lem, egyre jobban lemer�tette testem energiatartal�kait. M�r v�szesen kev�s �leter�m maradt, de m�g valahogy talpon voltam.
A v�d�t�r �s a k�t t�zvihar tal�lkoz�sa element�ris volt. Olyan erej� robban�st okozott, mint amilyet egy t�zh�ny� produk�lhat.
Minket a l�k�shull�m megtasz�tott. Amikor b�ty�m seg�ts�g�vel nagy nehezen fel�lltam, meglepetten n�ztem sz�t. Ahol a t�zt�lcs�r v�gigfutott, mindent elem�sztett. Csak a csupasz f�ld csontv�za meredezett kormosan. Ez�rt kellett Arestinnek
megtartania...ha nem ellens�g�nk ir�ny�ba t�r az energiahull�m, akkor minket, S�bastiennet �s bajt�rsainkat is meg�lte volna.
Ahol az im�nt Morodas �llt, most egy kr�ter t�tongott. Fortyog� katlan�ba ekkor mer�lt ellens�g�nk. Arca, mely eddig g�nyos, kaj�n vigyorg�sban volt, most a r�m�lt k�nt�l torzult. Elevenen �gve s�llyedt lassan a pokoli �stbe. Hal�lord�t�sa v�gigsz�llt a k�rny�ken. Amint porr� v�lt, a l�ngok lenyugodtak, �s a kr�ter fortyog�sa megsz�nt. Er�tlen�l rogytunk le b�ty�mmal, m�g mindig egym�st �lelve.
- Megcsin�ltuk, hugi!- lihegte f�lembe, azt�n elter�lt... �n pedig S�bastienne �s a b�ty�m k�z�. M�g volt annyi er�m, hogy szerelmem kez�t megfogjam, de ut�na minden els�t�t�lt el�ttem.

- Alicia! Hugi, k�rlek, ne tedd ezt velem!- hallottam nagyon tomp�n, a s�t�ts�gen kereszt�l egy hangot. Arestin sz�longatott k�ts�gbeesetten.
- Lord Arestin! K�rem! Hagyja, ennek semmi �rtelme! Nincs m�r benne �let... Teljesen kimer�tette az energi�it. - mondta egy �ltalam ismeretlen f�rfihang. Majd elhalkultak a hangok, csend lett.
Csod�lkozva �reztem, hogy sz�llok... lebegek, testetlen�l, szabadon... egy vil�gos folt fel� tartottam. Amint oda�rtem, a f�ny elvak�tott. Csak egy s�t�t sziluettet l�ttam, aki megsz�lalt, valami f�ld�nt�li hangon:
- Lady Alicia, nincs m�g itt a Te id�d... M�g feladatod van a d�monvil�gban... Menj vissza!- ny�jtotta ki a kez�t, �s ezzel a mozdulat�val megint rep�lni kezdtem... mad�rt�vlatb�l l�ttam a csatateret, a halottakat, sebes�lteket, �s az �pen
maradtakat... A kast�lyt, szeretett otthonunkat... Megl�ttam b�ty�mat, aki mag�n k�v�l zokogott egy halott alak felett... milyen furcsa, hiszen teljesen r�m hasonl�t... az �n vagyok... S�bastienne most t�rt mag�hoz, �s ahogy megl�tott ott fek�dni,
elkesered�s�ben felord�tott, majd r�m borult. Megint hallottam tomp�n, amit mondott:
- Neeem!- h�rd�lt fel ism�t �lmaim f�rfija. M�r k�zelr�l hallottam, mert visszatal�ltam testembe... �reztem ism�t... De mozdulni nem tudtam. Akaratom v�gs� megfesz�t�s�vel a szemeimet pr�b�ltam kinyitni, de csak apr� rezd�l�sre tellett. A par�nyi �letjel is el�g volt szerelmemnek, hogy felfigyeljen.
- �l... - hallottam elcsukl�, boldog hangj�t - vigy�k be egy �res s�torba!
- S�bastienne, t�l gyenge vagy! Nem tudsz gy�gy�tani.
- Arestin, ezt b�zd r�m... mi ketten egym�st m�g ilyen �llapotban is seg�teni tudjuk... nagyon k�l�nleges k�pess�g, �s csak kett�nk k�z�tt m�k�dik...
- Hallottam m�r ilyet... de senkit nem ismerek, aki erre k�pes lenne... nagyon ritka er�nek vagytok a birtok�ban...
Ek�zben �vatosan bevittek a s�torba, majd S�bastienne kik�ld�tt mindenkit. �t�lelt, mik�zben homlok�t az eny�mhez szor�tva koncentr�lt, hogy a rejtett energi�t megid�zze.
Az eddigi s�t�ts�get hamarosan j�t�kony, halv�nyz�ld dereng�s v�ltotta fel. A hal�l dermeszt�en fagyos lehelet�t elkergetve
j�les� meleggel �rasztott el. �lveztem, �s sz�vem alatt a gyermek�nk is benne s�tk�rezett. Visszanyert�k er�nket, amit  "homor� t�k�rk�nt" feler�s�tve sug�roztuk szerelmemre. Amint � is felt�lt�d�tt, a gy�gy�t� f�ny z�ld dereng�se lassan
beleveszett a nappali f�nybe. A s�torlapot az energia�tad�s ut�n S�bastienne f�lrek�t�tte, �gy a lenyugv� nap meleg v�r�se v�gigcir�gatott arcomon. Kinyitottam a szemeimet. Els� pillant�som kedvesemre esett. Nem l�ttam m�st, csak ez�stsz�ke haj�t, ahogy kibomolva, a nap �ltal aranyl�ra sz�nezve k�r�nk borul... az arc�t...a k�nny�ztatta, v�rt�l pettyezett csodasz�p arc�t,
ahogy gyeng�d szeretettel, agg�dva figyel... z�ld-arany szemeit, amelyek szerelemt�l l�ngolnak...
Ahogy f�l�m hajolt, l�gyan megcs�kolt. �reztem, hogy ereimben a v�r gyorsabban �ramlik, �s elt�lt az energia. Gyermek�nket is �reztem. Nem t�rt�nt semmi baja...
Csak �lelt�k �s cs�koltuk egym�st, mik�zben beburkolt minket egy z�ld-arany f�nyben vill�dz� aura... majd lassan szertefoszlott. S�bastienne sz�rny� sebei kezdtek �sszeh�z�dni, �s az �n h�tamon is a v�g�s... viszont m�g mindig el�gg� gyeng�k voltunk. D�moni aur�nk alig l�tezett. Kimer�lt�nk, �s k�bulatba est�nk. B�ty�m kiss� jobb er�ben leledzett, b�r a csata �t is
megviselte. De mindny�jan �lt�nk.