Halv�nyan pislogott a h�lepte utcai l�mp�k viaszf�nye. A s�t�t �gb�l finoman szit�lt n�h�ny h�krist�ly a m�g kint t�bl�bol� emberek kalapj�ra. Ilyent�jt farkasord�t� hideg s�p�rt v�gig a k�rny�ken, �gy Alchem v�ros�t sem hagyta ki. A kocsm�kb�l, melyek hossz� �jjeleken �t ontott�k magukb�l a pia �s f�rtelem b�z�t, holtr�szeg emberek t�ntorogtak el�. A kocsm�ros rosszall� pillant�ssal n�zett v�gig t�voz� vend�gein. Mellette hamis zongorasz�ra egy szakadt t�ncosn� lejtett, de m�r r�gen nem figyelt r� senki. Hajdan volt sz�ps�ge megkopott, pont �gy, mint v�r�sl� b�rsonyruh�ja. Az utca rejtekeiben az el�zottak kisebb csoportokba ver�dve, kell� b�tors�got nyerve, id�nk�nt �ssze-�ssze verekedtek, majd k�s�bb egym�sra borulva szunnyadtak borg�z�sen, a kitart�an vastagod� havas r�teg alatt, v�rva a reggelt, melynek els� sugaraira tal�n sosem �bredtek t�bbet.
A templom torny�ban lak� harangok �ppen �jf�lt �t�ttek eg�szen csendesen, mik�nt t�l�k telt, f�lve az emberek �s szenved�s mocskos vil�g�t�l. Odabent az olt�ron feh�r r�zs�k sz�radtak, a fesz�letek t�tov�n izzadt�k f�j� k�nnyeiket a s�t�t lelkek titkolt b�nei�rt. A tisztelend� m�r r�gen m�lyen durmolt hatalmas, tiszteletet parancsol� termet�vel, j�l�tet sugall� arc�val.
Pihentek most a boltok is, benn�k csak n�ha vijjogott fel egy-k�t eg�r szent ellens�g�kt�l, a macsk�k �hs�g�t�l tartva. Mindenki aludt. A kuty�k �rv�n, vagy �ppen h�zukban �hezve; a nevel�otthon komor hangulat� falai k�z�tt �l� boldogtalan gyermekek; a neves �r�k k�nyvei, tanai a kirakat r�csozott ablakai m�g�tt. Hallgattak az elm�l� id�kr�l �s elj�v� v�ltoz�sokr�l, melyek az eg�sz vil�g sors�t d�nthetik majd el. Nem sz�lt senki, nem volt a vil�gon semmi...
A v�ros sz�l�n �ll� hatalmas domb kast�lya azonban - akarva-akaratlanul - s�t�t tikokat rejtegetve �bredt ekkor. �ri�si k�tornyai borosty�nt�l lepve az �g fel� t�rtek, ak�rha el�rhetn�k Isten l�b�t. Az ablakok m�g�tt k�sza gyertyaf�ny suhant meg nem �llva. Fojtott sikolyok, egy gyermek s�r�sa, retteg�s hangja; ennyi hallatszott nyom�ban. Tal�n kardpeng�k suhog�sa, majd tompa puffan�s, gyors l�ptek zaja, �s az �don nagykapu cs�rren�se, mikor valaki felt�pte �ppen �vsz�zados l�ncait. A kast�ly d�h�s pillant�ssal k�s�rte v�gig �rul� gyermekeinek menek�l�s�t saj�t v�gzet�k el�l, hab�r tudta, ezzel m�g semminek sincs v�ge.
A h�ba b�bor cseppek z�poroztak, nyomokat h�trahagyva �ld�z�j�nek. Az utca n�ptelens�ge dermeszt�, f�leg, ha �ppen f�lelemt�l �s hal�lt�l menek�l�nk. De csoda csak akkor t�rt�nik, mely �let�nket is megv�ltoztatja, ha nem v�rjuk; egy b�rkocsi k�s�sben sz�guldott �t az utakon, poros, h�felh�t kavarva maga ut�n. A lovak f�radtan, forr� g�zt f�jva, ak�r a Pokol Fejedelm�nek parip�i, feket�n v�gtattak az �jszak�ba. Nem l�v�n m�s v�laszt�sa, a v�rz� alak utols� erej�t fel�lm�lva kapaszkodott fel r�, kez�ben l�nyaival, �j �letet vagy ak�r csak b�k�s hal�lt rem�lve. �ld�z�je magas, r�miszt� alak volt, egy�bk�nt vonz� arc�n friss sebhellyel, v�rt�l v�r�s tekintettel. �ldozata nyom�t vesztve kereste m�g hajnalig nem tudva, hogy a n� r�gen elhagyta m�r Alchem b�n�s, gonosz titkokt�l eltorzult v�ros�t.

A sebes�lt eg�sz napfelkelt�ig b�rta a vesz�lyes utaz�st r�miszt�bbn�l r�miszt�bb havas t�jakon �t, bar�ts�gtalan pillant�sokt�l reszketve. V�g�l teljesen kimer�lve engedte el utols� kapaszkod�j�t, rem�lve v�gre meghal vagy megmenek�l, de gyermekei egy �j, jobb helyre ker�lhetnek. Val�ban ez volt utols� k�v�ns�ga.