- Mondd, gondolkozt�l m�r azon, mit csin�ln�l, ha nem lenne holnap? Ha most azt mondan�m, tegy�l meg mindent, mert nem lesz r� t�bbet lehet�s�ged. Mit tenn�l?

- Szabad lenn�k. Te nem �rtheted meg. Te szabad vagy. �n nem, �pp ez�rt szabad szeretn�k lenni. Rep�lni, mint Te, mint a madarak, mint a gondolat, sz�llni, hogy soha meg ne sz�nj�n a lebeg�s.

- Te nem tudsz rep�lni. Nincsenek sz�rnyaid. Hogy akarsz akkor szabad lenni?

- Neked sincsenek sz�rnyaid. De nem is sz� szerinti rep�l�sre gondoltam, hanem cselekedetekben. Megtehetn�m, amit egy�bk�nt nem mern�k. Tal�n. Mire gondolsz akkor, amikor azt mondod, nem lesz holnap? Csak nekem nem lesz, vagy senkinek?

- Fontos ez?

- Igen az. Mert ha senkinek nem lenne holnap, akkor mindenki megbolondulna. Ide-oda rohang�ln�nak, el akarn�nak int�zni mindent.

- �s ha csak te tudn�d?

- Akkor egy olyan napot szeretn�k, mint a mai. Vagy mint a p�nteki. Azok j�, sz�p napok voltak. Tudod, megismertem egy csom� furcsa embert. Nem tudom, mi�rt nevezem �ket furcs�nak, de szerintem azok. Sok k�z�l�k j� ember, akik egyszer majd tov�bbl�pnek oda, ahol boldogok lehetnek, ez csak egy �llom�s sz�mukra, hogy majd meg tudj�k becs�lni azt, ha t�nyleg boldogok lesznek. Vel�k is szeretn�k lenni azon a napon. A sz�vembe v�sni az arcukat, eml�kezni a nevet�s�kre, a vicceikre. Azt�n szeretn�k tal�lkozni a bar�taimmal. Meg szeretn�m mutatni nekik, mennyire is szeretem �ket. Nem elmondani, megmutatni. Az az igazi. Mondani ugyanis b�rmit lehet. De ha mutatod a szeretetet, az sokkalta t�bbet �r. Nekik is, �s nekem is. Meg szeretn�m �lelni �ket.

- Elmondan�d nekik, hogy m�snap v�ge?

- Nem tudom. Tal�n… de lehet, hogy nem. Pedig szeretn�m, ha �k is azzal lenn�nek, akiket szeretnek.

- �s mi van azzal, akit szeretsz? Igaz�n szeretsz.

- Neki mit mondan�k? Nem tudom. Szerintem semmit. � nem �rten� meg, mint ahogy sose �rtett meg engem. Nem kell tudnia. Csak bonyolultt� tenn�m azt a kis id�t, ami megmaradt neki. De az � arc�val a sz�vemben v�rn�m az utols� pillanatot.

- Nemes gesztus. Nem �rtelek titeket, embereket. F�leg T�ged nem. K�l�nc vagy.

- �s az rossz? Olyannak k�ne lennem, mint mindenki m�snak? Szeretek m�s lenni. Szeretek szeretni, k�t�dni, ragaszkodni. Szeretek �nmagam lenni. Valaki, aki nem t�l kedves, de m�gis, szerintem ha valakinek seg�ts�g, egy bar�t vagy egy meg�rt� ember kell, ott vagyok. Nem p�tolhatatlan, de tal�n valaki olyan, aki egy-k�t embernek sz�m�t.

- Sz�leid?

- Este otthon lenn�k vel�k.

- Ez lenne minden, amit az utols� nap csin�ln�l?

- Igen. Ennyi. Csak egy �tlagos napot szeretn�k, ahol mindenki velem van, aki fontos. A bar�taim, az �letem, a helyek, az arcok… ezek sz�m�tanak. �s az �rz�sek. J� lenne, ha olyanokkal tal�lkozn�k, akik szeretnek.

- Azt mondtad, fontos, hogy tudd, csak sz�modra nem lesz holnap, vagy m�soknak sem. Mi lenne, ha csak te t�vozn�l?

- Ugyanezt csin�ln�m. Ugyan�gy, ugyanezt. Tal�n lenne egy lev�l, amivel t�bb lenne.

- Annak, aki a sz�vedben �l?

- Vagy mindenkinek. Hogy tudj�k, szerettem �ket. Kimondatlanul is. �s a sz�vlak�mnak nem mondan�k semmit...

- Sz�vlak�? Ezt a sz�t m�g nem hallottam.

- Most tal�ltam ki.

- Egyszer felhaszn�lhatom?

- Persze. A Tied.

- K�sz�n�m. Mi�rt nem mondan�l semmit neki?

- Nem szeretn�m, hogy ezzel a tudattal �ljen tov�bb. Lehet, hogy rossz lenne neki, de nekem biztos, ha l�tn�m az arc�n, hogy nem �rdekli. �gy jobb lenne.

- �rtelek. Tudod, furcsa. Mindenki ilyenkor nagy szavakat mond. Nagy k�v�ns�gokat. Teljes�thetetlen �s val�ra v�lthatatlan dogokat k�v�nnak. Te m�s vagy. Ezek emberi dolgok. Amik t�nyleg fontosak. Mind a szeretetb�l t�pl�lkoznak.

- Fontos. A legfontosabb sz�momra.

- Holnap.

- Mi lesz akkor?

- V�ge.

- Minek?

- Mindennek. Este.

- Csak nekem, vagy mindenkinek?

A Hal�l elmosolyodott.

- Fontos az?

- Nem. T�bb� m�r nem.

- Menj, legy�l holnap a bar�taiddal �s azokkal, akiket szeretsz.

- K�sz�n�m.

- Mit?

- Hogy elj�tt�l.

- Figyeltelek. �gy �reztem, ezt meg kell adnom neked.

A l�ny m�snap �gy tett, ahogy a Hal�l mondta. �gy �rezte, �lete legboldogabb napj�t tudhatta maga m�g�tt. Este lefek�dt, kedvese arc�val a szemei el�tt aludt el. M�snap reggel r�csod�lkozott a gy�ny�r� napfelkelt�re, dolgozni ment, majd �jra tal�lkozott a bar�taival. Aznap m�r az a fi� is ott volt, aki�rt a sz�ve dobogott. Nevettek, j�tszottak, majd a l�ny elk�sz�nt, �s hazaindult. Hossz� napokig �lt �gy, mintha az lenne az utols� napja, m�g r�j�tt: a Hal�l �letet adott neki. Boldogs�got. Azon az est�n egyed�l volt otthon. Kiment a kertbe, mosolyogva n�zett fel a csillagokra, �s halkan azt suttogta: K�sz�n�m.