Volt id�m gondolkozni az elm�lt �veken. Lehet, hogy sok dolgot rosszul csin�ltam, de a legfontosabbra tal�n csak most j�ttem r�. �r�l�k, hogy felny�lt a szemem. Tal�n m�skor m�r t�l k�s� lenne. S�t, biztosan.

Annyi csoda van a f�ld�n. Innen, az ablakb�l pont r�l�tok egy r�tre. Nem sz�p, nem hihetetlen�l z�ld a f�, mint azon a farmon, ahol feln�ttem, m�gis, nekem ez is gy�ny�r�. Ahogy a sz�l hint�ztatja a f�sz�lakat, a nyuszi puha tappancsai alatt al�zatosan meghajolnak, majd �jra felszegik b�szke kis fej�ket. Rejteket ny�jtanak az apr� �llatoknak, egereknek a nagy baglyok el�l… mennyi minden csod�s dolog t�rt�nik vel�k, mennyi mindenben r�szt vesznek, �s gondoljunk csak bele… a kis f�sz�lakr�l besz�l�nk.

Szeretem n�zni a napot. Mostan�ban ez az egyetlen �lland� dolog volt az �letemben. Ez az �ri�si, meleget ad� �gitest. Furcsa belegondolni, hogy nem is lenne �let n�lk�le… legal�bbis nem ilyen. Egy sokkal szeg�nyebb, siv�rabb, csoda n�lk�li, szinte �llatias �let lenne az. Eml�kszem, p�r �ve szaladtam a foly�val, �nekeltem a madarakkal, ez akkor term�szetes volt. Gyerek voltam. K�s�bb a csod�k elt�ntek az �letemb�l, mostan�ban kezdek �jra r�j�nni, mit vesz�tettem el a feln�tt� v�l�somkor.

Vid�ken n�ttem fel, egy kicsi faluban. A tenger egy domb m�g�tt z�gott, a sz�l mindig s�s volt �s friss. Sokszor j�tszottam a parti k�veken, v�rtam a f�rjemet, vagy a kal�zok kapit�ny�t, – akkor mindegy volt, kit - hogy j�jj�n �rtem, hogy szeressen. Csak �ltem a m�l�n, �s n�ztem a messzes�get.

P�r �v m�lva, mikor visszat�rtem oda, m�r nem tal�ltam meseien sz�pnek a partszakaszt, csak a halak szag�t �s a koszos falut vettem �szre, a benne rejl� csod�kat, mes�ket elfelejtettem. Azokat l�ttam cs�ny�nak �s �regnek, amik�rt kicsi gyermekk�nt �gy rajongtam. Megijedtem magamt�l azon a hajnalon. F�ltem, m�r �r�kre elvesztettem az �lmodoz�s k�pess�g�t. De most �jra r�tal�ltam a b�k�re, a megnyugv�sra, amit a kicsi rig� �neke jelenthet, �jra csod�lom a f�zfa �gainak t�nc�t a l�gy sz�lben.

�jra r�tal�ltam az �let csod�ira, Aty�m. Furcs�n n�z r�m, �s igazat kell adnom �nnek. Nem minden nap hallhat az ember olyat egy hal�lra�t�ltt�l, hogy boldogs�gra lelt mag�nz�rk�j�ban. Velem m�gis ez t�rt�nt. Ne im�dkozzon �rtem, Aty�m, nincs r� sz�ks�gem. Holnap, ha ott �llok fent az emelv�nyen, k�rem, ne engedje, hogy bek�ss�k a szemem. B�szk�n akarok meghalni, �gy, hogy a f�lem�le �nek�t hallom �s az arcomat �ri a friss szell�. Ez mindenn�l t�bbet �r. Ez az utols� k�v�ns�gom, Aty�m, ami minden embernek, m�g a legsz�rny�bbnek is j�r. Szabadon akarok meghalni.