A felkel� nap els� sugarai t�zes pengek�nt has�tottak kereszt�l a hegyeket k�r�lvev� k�df�gg�ny�n. Ahogy t�rt h�d�tott a f�ny a s�t�ts�g felett, �gy az �l�vil�g is �bredezni kezdett.

Hesszen egy fenns�kon helyezkedett el, a hegyek l�bain�l. Meredek fal vette k�r�l, mely megakad�lyozta, hogy h�vatlan l�togat�k betegy�k a l�bukat a ter�let�re. A kentaurok nem igaz�n kedvelt�k az idegeneket. �vatoss�guk �s bizalmatlans�guk �rthet� volt, hiszen egy olyan fontos var�zseszk�zre vigy�ztak, mint a Necronomicon.

Egy egyszer� szeml�l� sz�m�ra a v�ros egy esetleges ostrom sor�n bevehetetlennek t�nhetett, azonban Romeria hamar r�j�tt, hogy hol van Hesszen legnagyobb gyengepontja... Az iv�vizet szolg�ltat� hegyi forr�s, mely egy f�ldalatti hatalmas t�b�l eredt, a v�ros alatt elhaladva egy d�szes k�ton kereszt�l ker�lt a kentaurok poharaiba.

Az �rny�kboszork�nynak, �gy nem maradt m�s dolga, mint egy hathat�s m�reggel megfert�zni a vizet, mely alattomosan �s �szrev�tlen�l fejti ki hat�s�t, azokra, akiknek a szervezet�be ker�l. �s, mire a v�roslak�k b�rmit is tehetn�nek, addigra t�l k�s� lesz.

Miel�tt a nap teljes alakj�ban kibukhatott volna az �t takar� hegyl�ncolat m�g�l, Romeria �s Panteas m�r a forr�s fel� tartottak. Lobog� k�peny�k felkavarta a m�g elter�l� k�d lomha felh�it, mik�zben a k�vekkel �s gy�kerekkel �tsz�tt talajon haladtak.

- Meg�rkezt�nk... - sz�lalt meg az �rny�kboszork�ny azon a helyen �llva, ami alatt a Hesszen iv�v�zell�t�s�t biztos�t� t� fek�dt. Romeria var�zsbotja v�g�vel kett�t koppintott a talajra, mely ekkor sz�tny�lt, egyenes utat adva a m�lyben h�z�d� v�zhez.

A n� egy s�t�tk�k folyad�kot tartalmaz� �vegcs�t var�zsolt a kez�be �s az abban l�v� m�rget gondolkod�s n�lk�l bele�nt�tt a hasad�kba. Miut�n v�gzett, �jabb k�t koppint�ssal bez�rta a lyukat, majd az egyik f�hoz l�pve, annak nekit�masztva kez�t, n�zett le a mit sem sejt� v�rosra.

- Ezek ut�n, m�r nincs m�s dolgunk, mint v�rni - mondta gonosz mosollyal az arc�n Romeria.

Niela eg�sz �jjel a t�rt�nteken gondolkodott. Ha val�ban az�rt halt meg Garan, mert meg akarta v�deni �t �s a vil�got, akkor nem hagyhatta, hogy az �ldozata ellen�re Romeria el�rje a c�lj�t.

Ha bel�, Niel�ba z�rt�k a d�monok erej�t, akkor meg kell tudnia, hogy k�pes-e a seg�ts�g�vel felvenni a harcot az �rny�kboszork�ny ellen. Emellett nem v�rhatja el Solufelt�l �s az elfekt�l, hogy eg�sz h�tra l�v� �let�ben mellette legyenek �s megv�delmezz�k. �gy a reggel bek�sz�nt�vel a l�ny gyorsan fel�lt�z�tt, azzal Solufel keres�s�re indult.

Alig, hogy elhagyta a szob�j�t, belefutott a k�zeled� Illor�ba. Az elf kedves mosollyal k�sz�nt�tte.

- J� reggelt Niela! �pp hozz�d tartottam, hogy megn�zzelek. Nem tudsz aludni?

- J� reggelt. Nem igaz�n, de �r�l�k, hogy itt vagy Illora, mert szeretn�k k�rni valamit.

- Mond csak nyugodtan.

- Besz�lhetn�k most Solufel kir�llyal?

- K�r�lbel�l ilyenkor szokott reggelizni, �gyhogy gondolom, tud fogadni t�ged. Emellett neked is kellene enned valamit... - mondta az elf Niela korg� gyomr�ra pillantva.

- Igen, az j�l j�nne - v�laszolta kiss� zavarban a l�ny.

A kir�ly a palota bels� udvar�n az �rny�kot ad� lugas alatt foglalt helyet. Egy megter�tett asztaln�l �lt �s csendben falatozott, amikor Illora �s Niela oda�rtek hozz�.

- Sz�p reggelt h�lgyeim - �dv�z�lte �ket Solufel bar�ts�gosan. - K�rlek, foglaljatok helyet!

- K�sz�nj�k fels�g - b�lintott Illora, majd Niel�val le�ltek.

- Nem szeretek egyed�l enni, �gyhogy b�tran tartsatok velem - mutatott az �telre a kir�ly. Niela egy pillantra elcsod�lkozott a sokf�le gy�m�lcs�n, keny�rf�les�gen �s egy�b �teleken, melyek az asztalon kirakva hevertek. Val�ban �hes volt m�r, ez�rt nem utas�totta vissza az aj�nlatot. Azonban m�g �hs�ge sem tudta elvonni a figyelm�t arr�l, ami�rt j�tt.

- Fels�g, szeretn�k k�rdezni valamit...

- Hallgatlak Niela.

- Lehets�ges lenne, hogy a d�monok erej�vel meg tanuljak var�zsolni? - Solufel �s Illora egy pillanatra meglep�d�tt a k�rd�sen.

- Nem tartom kiz�rtnak, de mi�rt akarsz var�zsolni? - �rdekl�d�tt a kir�ly.

- Hogy szembesz�llhassak Romeri�val, ha arra ker�l a sor - jelentette ki hat�rozottan a l�ny.

- �rtem - mondta Solufel. - B�tors�gr�l �s el�rel�t�sr�l tan�skodik, hogy fel akarsz k�sz�lni a r�d leselked� vesz�lyekre. R�szemr�l t�mogatom az �tletet, �m azt nem tudom megmondani, hogy a benned lakoz� er� alkalmas-e arra, hogy haszn�ld az �rny�kboszork�nnyal szemben. De, van egy szem�ly, aki seg�thet v�laszt adni a k�rd�sedre. Vion, a f�m�gusunk.

Reggeli ut�n nem sokkal Solufel �s Niela elindultak az eml�tett m�gus otthona fel�. Vion a legt�bb elffel ellent�tben, nem a palota k�r�li v�rosban lakott, hanem egyed�l az erd�ben. Egy v�kony, kik�vezett �sv�ny vezetett el a h�z�ig. Otthona nem tan�skodott k�l�ncs�gr�l. Egyszer�, m�gis kifinomult form�k jellemezt�k, mint ahogy a t�bbi, az elfek �ltal emelt �p�tm�nyt is.

A l�togat�k fels�t�ltak a bej�rati ajt�hoz vezet� n�h�ny l�pcs�fokon, majd a kir�ly kopogtatott. Az ajt� nem sokkal ezut�n felny�lt, �s egy magas, hat�rozott, s�t, kiss� komor pillant�s� alak jelent meg benne. Niela meglep�d�tt a f�rfi l�tt�n, ugyanis feh�r volt a b�re, mint az emberek�, nem pedig halv�nyk�kes. Ez k�l�n�s kontrasztot adott a hossz�, tinta�k �rnyalat� haj�hoz, �s a szab�lyos, tekint�lyt sug�rz� von�saihoz.

- Fels�g, micsoda kellemes meglepet�s - sz�lalt meg h�v�sen a var�zsl�.

- Rem�lem nem zavartunk meg semmiben, Vion - �rdekl�d�tt kedvesen Solufel. Az ajt�ban �ll� elf ekkor Niel�ra pillantott, akinek a hideg futott v�gig a h�t�n att�l a fagyos tekintett�l, amivel a f�rfi illette.

- Nem, dehogy... - v�laszolta Vion a r�vid sz�net ut�n. Azzal sarkon fordult, majd f�lv�llr�l sz�lt h�tra, mintha nem is mag�val a kir�llyal, hanem csak egy egyszer� elffel besz�lne. - F�radjatok beljebb.

Niela elk�pedt a m�gus viselked�s�n �s a szeme sark�b�l figyelte Solufel reakci�j�t, �m � l�tsz�lag egy cseppet sem s�rt�d�tt meg a bar�ts�gtalan hangnemt�l.

A h�zban nagyfok� rendezetts�g uralkodott. Minden lombiknak �s tekercsnek megvolt a maga helye, egy szalmasz�lat nem lehetett volna keresztbe tenni �gy, hogy az ne sz�rjon szemet. A t�gas helyis�g berendezetts�ge arr�l tan�skodott, hogy haszn�l�ja szereti a k�nyelmet �s a term�szetet, ugyanis szoban�v�nyekb�l sem volt hi�ny. Ez Niel�t Garanra eml�keztette.

- Ha j�l gondolom tan�cs�rt j�ttetek hozz�m - tapintott a l�nyegre a m�gus.

- Fej�n tal�ltad a sz�get - mosolygott Solufel, mik�zben helyet foglalt az egyik karossz�kben. Niela sz�m�ra is r�mutatott egyre, de a l�ny egy „K�sz�n�m, nem.” v�lasz ut�n tov�bbra is �llva maradt. Egyre jobban fesz�lyezte Vion szenvtelen st�lusa. Az elf m�gus egy asztalnak t�maszkodva, karba font k�zzel v�rta, hogy a kir�ly folytassa. - Had mutassalak be Niel�nak. Niela, az �riember a f�m�gusunk, Vion.

- �rvendek - mondta sz�kszav�an a l�ny. A m�gus biccentett fel�.

- Nos, miben seg�thetek?

- Mint tudod, Romeria kiszabadult�val el�gg� v�ls�gosra fordult a helyzet. Niela a kulcs a d�monok erej�hez, ez�rt mindent meg kell tenn�nk, hogy megv�dj�k �t. Emellett � maga sem akar v�dtelen maradni, ez�rt szeretn� megtudni, hogy a benne lakoz� er�vel elsaj�t�that e n�h�ny v�d� var�zslatot.

Miut�n Solufel r�viden �sszefoglalta a helyzetet, Vion csendben �llt �s lehunyt szemekkel hallgatott. Niela nem sok j�t rem�lt az elf m�gus v�lasz�t�l.

- Var�zsolni kor�nt sem olyan egyszer� dolog, mint amilyennek t�nik - sz�lalt meg k�z�mb�s hangon a f�rfi. - Sok gyakorl�st �s kitart�st ig�nyl� munka �ll m�g�tte. R�ad�sul ebben az esetben a var�zser� nem a birtokos�val sz�letett, hanem t�le f�ggetlen�l �s ez, csak nehez�t a helyzeten.

- Igaz - helyeselt a kir�ly. A l�ny meglepett arccal n�zett Solufelre. - �n m�gis, azt k�rem t�led, hogy seg�ts Niel�nak �s pr�b�ld megtan�tani neki, hogyan ford�thatja el�ny�re a d�monok erej�t. Ha v�g�l �gy l�tod, hogy semmi jel�t nem mutatja a fejl�d�snek, akkor legal�bb tudni fogjuk, hogy �nmag�t�l nem f�r hozz� a test�be z�rt hatalomhoz.

- Rendben - l�kte el mag�t az asztalt�l Vion. - De, nem �g�rek semmit. Minden att�l f�gg - fordult a l�ny fel� a var�zsl� - hogy mennyire vagy elsz�nt.

- �n komolyan meg szeretn�m pr�b�lni - v�laszolta elt�k�lten Niela.

- Hm... - futott �t egy mosoly a m�gus arc�n. - Akkor ess�nk is neki.

Niela ez ut�n arra sz�m�tott, hogy valamilyen l�tv�nyos �s bonyolult var�zslattal kell kezdenie, �m igen csak elkerekedtek a szemei, amikor Vion egy kisebb k�vet nyomott a kez�be.

- Az els� feladatod az lesz, hogy megtanuld, hogyan kell t�rgyakat lebegtetni. A technik�ja igen egyszer�. �sszpontos�tasz a k�re �s elk�pzeled magad el�tt, ahogy a parancsodra a leveg�be emelkedik. Csak erre szabad gondolnod, semmi m�sra, k�l�nben nem fog siker�lni. Meg�rtetted?

- Igen - v�laszolta a l�ny m�g mindig az egy szem kavicsra meredve a tenyere k�zep�n.

- Azt hiszem, �n nem is zavarok tov�bb - �llt fel Solufel a sz�kb�l. - Sok sikert, Niela! K�s�bb tal�lkozunk - intett. - Vion... - b�lintott b�cs�z�ul a m�gusnak is.

A l�nynak �pp, hogy elk�sz�nni maradt ideje, m�ris azon kapta mag�t, hogy belecs�ppent a dolgok kell�s k�zep�be. �m el�tte �llt a lehet�s�g, hogy olyan dolgokat tanuljon, ami csak kev�s �s kiv�teles k�pess�g� embernek adatik meg.

- Van k�rd�sed? - szak�totta f�lbe Niela gondolatmenet�t Vion hangja.

- Nincs.

- Akkor �n fent leszek az emeleten - mondta k�z�mb�s hangon az elf. - Ha id�k�zben m�gis elfogyna az akarater�d, menj csak el nyugodtan - azzal a f�rfi egyszer�en megfordult �s mag�ra hagyta a l�nyt, aki egyre ellenszenvesebbnek tartotta a m�gust lekicsinyl� megjegyz�sei miatt.

Matheus �s serege �tban volt Hesszen fel�. Egy sz�zadnyi felfegyverzett katona, akik ahogy, csak erej�kb�l tellett, siettek a kentaurok v�ros�ba. Azonban Hesszen legal�bb f�lnapi j�r�f�ldre volt a f�v�rost�l. Lovakkal ez az id� cs�kkenthet�, �m m�g �gy sem �rhettek oda olyan gyorsan, mint szerettek volna.

Matheus csak abban rem�nykedett, hogy Romeria k�s�bbre tervezi a t�mad�st, �s nem azel�tt, hogy �k oda�rn�nek megakad�lyozni, ha egy�ltal�n k�pesek r�. B�r a boszork�ny egymaga nem jelentett olyan nagy vesz�lyt, mint a d�monok oldal�n, de, ha le tudta gy�zni a var�zsbotj�t �rz� s�rk�nyt, akkor bizony�ra nem gyenge.

Niela elunva az �csing�z�st, le�lt a f�ldre �s �gy pr�b�lta meg reptetni a Viont�l kapott k�vet. Ak�rhogy koncentr�lt, az elm�lt egy �r�ban nem haladt semmit. A kavics ugyan olyan szil�rdan hevert a kez�ben, mint azel�tt. Ennek ellen�re meg sem fordult a fej�ben, hogy f�ladja.

Ahogy folytatta tov�bb a pr�b�lkoz�st, hirtelen egy nagy sz�rke valami ugrott be a nyitott ablakon. A j�vev�ny nem m�s volt, mint egy val�di hegyi farkas, aki �sszesz�k�lt szemekkel meredt a l�nyra, fenyeget�en megvillantva hegyes agyarait. Niela felsikoltott ijedt�ben �s eg�szen a falig k�szott. Az �llat ez alatt teljesen fel� fordult, de nem t�madott.

A ki�lt�sra Vion lesietett a l�pcs�n �s harcra k�szen k�r�ln�zett a helyis�gben. �m, miut�n l�tta, hogy ott csak a farkas �s Niela van, unott arccal odas�t�lt mell�j�k.

- Nyugalom Rufus - sz�l�totta meg a n�gyl�b�t. - A kisasszony a tan�tv�nyom.

- A tan�tv�nyod? - sz�lalt meg v�ratlanul m�ly, �rces hangj�n a farkas. Niel�nak m�g a sz�ja is t�tva maradt, ahogy ennek szem �s f�ltan�ja lett. - M�gis mi�ta vannak neked tan�tv�nyaid, Vion? R�ad�sul ez a l�ny egy ember.

- De, nem ak�rmilyen - v�laszolta a m�gus, mik�zben Niela fel�llt. - � hordozza a d�monok erej�t. Solufel k�r�s�re megpr�b�lom megtan�tani n�h�ny v�d�var�zslatra. Ennyi...

A farkas ezut�n �jra v�gigm�rte a l�nyt, majd �jra megsz�lalt.

- Ne haragudj, hogy megijesztettelek - mondta a m�g mindig d�bbent Niel�nak.

- Se-semmi baj.

- Most, hogy ilyen j�l �sszebar�tkoztatok, tal�n folytathatn�d a gyakorl�st... - sz�lalt meg Vion f�lv�llr�l, szavait Niel�nak c�mezve, majd � �s Rufus elindultak a m�gus emeleti laborja fel�.

- M�ris... - mondta kiss� morcosan a l�ny, azzal �jra k�zbe vette a k�vet. Ha t�rik, ha szakad, de be fogja bizony�tani az elf m�gusnak, hogy nem csak az idej�t vesztegeti.

A nap m�r magasan j�rt az �gen, jelezve, hogy el�rkezett az eb�d ideje. Niela a sok pr�b�lkoz�st�l kezdett �hes lenni. Nem gondolta volna, hogy a folyamatos koncentr�ci� ennyire kimer�t� lehet. M�r azon volt, hogy elmegy eb�delni �s ut�na folytatja a munk�t, amikor egy ismer�s hang �s hozz� egy kedves arc jelent meg az ablakban, ahol kor�bban Rufus beugrott.

- Szia Niela! - k�sz�nt�tte Illora. - Hoztam neked eb�det. Solufel kir�ly mondta, hogy itt vagy �s gyakorolsz.

- Illora... - pillantott a f�ld�n �l� l�ny az elfre. - K�sz�n�m, �pp a legjobbkor! - mosolygott felvidulva Niela, majd fel�llt �s kinyitotta az ajt�t. Illora egy f�nyes anyagba bugyol�lt csomagot tartott a kez�ben.

- Olyan sz�p az id�. Nincs kedved idekint enni?

- De, persze - v�laszolta Niela, majd � �s Illora le�ltek a bej�rati ajt� mellett l�v� padra. Alig, hogy a l�ny �l�be vette az �telt, Vion sz�lalt meg a fej�k f�l�l, a teraszon �llva.

- M�r �pp sz�lni akartam, hogy tarts eb�dsz�netet, de l�tom a k�rd�s m�r megold�dott.

- �dv, Vion - �dv�z�lte Illora a m�gust. - Hogy vagy?

- K�sz�n�m az �rdekl�d�st, remek�l.

- Rem�lem nem vagy t�l szigor� Niel�hoz - viccel�d�tt a n�. Niela erre pr�b�lt �gy tenni, mint, aki ott sincs.

- Csak annyira, amennyire sz�ks�ges - felelte a m�gus term�szetes egyszer�s�ggel, azzal letudva a csevejt visszament a h�zba. Niela ek�zben j�les�en falatozott.

- Vion egy mag�nak val� elf, de egy�ltal�n nem rossz ember. Ha szigor�, vagy mogorva veled, ne vedd magadra - tan�csolta Illora.

- �rtem �s semmi gond. - B�r Niela ett�l f�ggetlen�l k�v�ncsi volt, hogy mi az oka a f�rfi rideg viselked�s�nek �s, mi�rt nem �gy n�z ki, ahogy a t�bbi elf.

Hesszen falain bel�l ek�zben alattomos munk�j�t v�gezte Romeria m�rge. Az egyik kentaur n�n kezdtek mutatkozni a jelek, b�r a t�net mind�ssze a sz�d�l�s volt. �m ez m�g csak a kezdet...