XXXI.

Pontosan hat. Hat �ra, id�ben, de ha akarom, templomtoronyban is lehet.
Pontosan hat, �s akkor mir�l h�res Kecskem�t?
Nem �rdekel a Cifra Palota, egy�ltal�n. Kecskem�t a harangj�t�k�r�l h�res.
Teh�t pontosan hat, �s felhangzik a „Kecskem�t is ki�ll�tja”, a s�t�t utc�kba is behallatszik, a romkert mellett is, behallatszik a Tejb�rba az utca sark�n, behallatszik a hotelbe, �s hallatszik, ahogy v�gigmegy�nk a f�t�ren, �n �s Wilde, �s alig leplezett �r�mmel �s csod�lattal vizslatjuk a kivil�g�tott v�rost, az �g�sorokat, besz�vjuk a hideg leveg�t, �s v�rjuk a kar�csonyt.
Megsz�nik pontosan hat lenni, teh�t p�r perccel m�lik (hat), amikor az el�z� dallamsort Beethoven 6(+3). szimf�ni�ja k�veti. (�gy v�g ide, az �r�m�da nem n�z ki j�l ebben a sz�vegben. Szentiment�lis. C�h.)
Egyszerre s�hajtunk, �n, �s Wilde. Olyan a v�ros, mint egy gigantikus, zen�l� �vegg�mb, amit ha felr�zunk, felsz�ll a porh�, gomolyog az �p�letek k�zt, de reggelre elt�nik, reggelre egyenletes takar�val fedi be Kecskem�tet.
A porh� a g�mbben, mint a b�n �s a led�rs�g, az indulat �s a szabads�g az emberek k�z�tt. (Csak, hogy ne legyek olyan indirekt.)
Wilde gy�l�li a reggeleket. Sosem kel d�ln�l kor�bban.

XXXII.

Wilde �s �n r�szt vett�nk egy �rver�sen.
Elvitt�k el�l�nk a legszebb ruh�kat, a leg�rt�kesebb k�peket, az �sszes v�gyott t�rgyat, �s amikor m�r azt hitt�k, nem j�het semmi, ami �rdekelne minket, feltartottak egy gy�ny�r� ez�stszelenc�t, a legfinomabban megmunk�ltat, amit valaha l�ttunk. Oldal�t f�ldr�gak�vek d�sz�tett�k, �s a legk�l�nb�z�bb mitol�giai jelenetek, a tetej�n pedig a Nap, �s minden sugara aranyb�l val� volt, az alkonyt m�g� rubinokb�l, krist�lyokb�l festett�k.
K�ny�r�gtem Wilde-nak, hogy alkudjunk r�, meggy�ztem, hogy nek�nk kell az a doboz.
Wilde k�r�ln�zett, m�r senkinek nem volt r� el�g p�nze. Mi �sszes�gtunk, �sszedobtuk, amink csak volt, �s „el�sz�r… m�sodszor… senkit t�bbet? Harmadszor… Elkelt!”
Wilde kit�lt�tte a pap�rokat, otthagyta a f�l vagyont, ami n�lunk volt, �s �r�m�nkben m�g egy-k�t j�val �rt�kesebb dolgot is r�dobtunk a p�nzhalomra.
Azut�n nekem adta a szelenc�t, �mulva forgattam ujjaim k�z�tt, leny�g�zve sim�tottam v�gig a mestermunk�n.
Kinyitottam, k�v�ncsis�gb�l. Wilde k�nj�ban felkacagott.
”Herm�szt�l Pand�r�nak.” – �llt a fed�l belsej�n. Pand�r�nak? D�h�sen �sszecsaptam a szelenc�t, de tudtuk, hogy m�r k�s�n.
- Ilyen nincs – szomorkodtam, ujjaim k�zt forgatva azt az �tokverte dobozt.
Wilde �tkarolta a v�llam, �r�lt�hez hasonl� nevetg�l�se �s „how absurd!” ki�lt�sai t�k�letesen illettek l�g� orromhoz.
Wilde tudom�st sem v�ve az �sszes r�nk szabad�tott balszerencs�r�l Pand�r�nak g�nyolt, majd mikor l�tta, mennyire el vagyok keseredve, elmes�lte Pand�ra szelenc�j�nek teljes t�rt�net�t.
Azt mondta, nyissam ki �jra, ha m�r nem lesz benn�nk egy cseppnyi bizakod�s sem.
Megr�ztam a dobozt, �s hallottam, hogy valahol az alj�n elkeseredetten cs�r�mp�l k�t l�leknyi rem�ny.

XXXIII.

(Mag�nmitol�gia)

Zaciba adtam Wilde-ot.
�gy t�rt�nt, hogy elmondtam, van egy Wilde-om, �s ha adnak �rte valamennyit, erre j�v�nk, �s vigy�k majd be, nekem nincsen sz�vem hozz�. �t�leltem, � meg csod�lkozott, arcon cs�koltam, lefogt�k, �s bedobt�k a t�bbi haszontalan �rt�k k�z�.
Szem�ly��rt �s ruh�i�rt �sszesen harminc ez�st�t kaptam.
Harminc ez�st�mmel elindultam a vil�gv�g�re. Utamon tal�lkoztam hetvenh�t k�bor kir�lyfival, �s seg�tett�nk rajtuk. �n, a ny�l, a r�ka �s a k�gy�.
Kilencvenk�t nap m�lva m�r csak egyetlen ez�st�m volt, �s el�rtem a vil�g perem�re. Len�ztem, �s alattam a legnagyobb semmi ter�lt el, amit valaha l�ttam. Illetve, legink�bb egy gomolyg� m�rv�nyg�mbh�z hasonl�tott, de nem volt olyan �rdekes, mint n�gy elef�nt �s egy �ri�stekn�s.
Borzalmasan mag�nyosnak, �resnek �s c�ltalannak �reztem magam, teh�t visszafordultam, �stam egy helyes g�dr�t, �s beledobtam az utols� ez�st�met. A r�ka �s a macska azt mondt�k, fa lesz bel�le, p�nzfa, de ez engem nem �rdekelt. A l�nyeg, hogy fa legyen. Kilencvenh�t nap alatt legal�bb ezerszer megb�ntam, amit Wilde-dal tettem, de m�r t�l messze voltam, hogy visszamenjek �rte. F�ltem, nem bocs�tan� meg, hogy eladtam harminc ez�st�rt. Tal�n, ha k�t tev�t k�rtem volna �rte, abban l�tott volna fant�zi�t, de ennek a helyzetnek m�r csak a st�lszer�tlens�ge is b�nthatta.
A kilencvenhetedik napon felt�nt, hogy valamivel t�volabb egy m�sik �rul� tengeti mindennapjait. Vele t�lt�ttem azt a kis id�t, am�g kin�tt a f�m.
J�d�s mes�lt nekem, J�zusr�l �s az apostolokr�l. K�l�n�s f�rfi volt, nem t�nt gonosznak, ink�bb tehetetlennek. N�ha m�r �gy n�zett ki a dolog, mintha nem tudn�, mit mondjon nekem, bizonytalan volt. Megv�rta, m�g a f�m el�g nagy lett, addig alab�rdj�val apr�tott nek�nk t�zif�t, �n pedig megk�rtem a k�gy�t, hozzon nek�nk ennival�t.
�n azzal biztattam magam, hogy Wilde mindig is szerette a csecsebecs�ket, biztos j�l �rzi mag�t a r�gis�gek k�zt. J�d�s panaszosan s�hajtott minden rem�nyemre.
�gy telt el h�rom este.
V�ndorutam sz�zadik napj�n a fa m�r el�g er�s volt, hogy megtartson, doll�rt �s fontot hajtott.
J�d�ssal feln�zt�nk a z�ldhas�akba borult f�ra.
- Nekem is ezt k�ne tennem – mondta J�d�s, �gyet sem vetve a bank�kra.
B�lintottam, �s b�ntudatosan neki ny�jtottam a k�telem m�sik v�g�t.
M�r-m�r ott tartottunk, hogy bizony most v�g�nk, �s felakasztjuk magunkat, mikor megjelent Wilde, cigarett�val, megjegyezte, hogy sz�rny� cserk�sz lehetek, ha egy csom�t sem tudok rendesen megk�tni, �s k�szs�gesen el�k�sz�tette nekem a hurkot.
A nyak�ba borultam, ezerszer k�rtem t�le bocs�natot, mire � csak azt mondta, k�sz�ni, hogy v�gre �rt�kelem.
J�d�s ek�zben le�sta alab�rdj�t, r��llt, �s nyak�ba vetette a k�telet.
J�zus, persze, ezt a k�nos pillanatot v�lasztotta, hogy megjelenjen, felt�mad�sa alkalm�b�l. � nem dorg�lta J�d�st, �s nem seg�tett neki eltenni mag�t l�b al�l.
Nem eml�kszem J�zusra. Arra sem, hogy mit csin�lt azut�n, hogy megjelent. Hinnem kellett volna benne? Nem tudom.
Wilde eml�kezett r�, �s elmondta mindenkinek. Senki sem hitt neki, ahogyan azt sem hitt�k el, hogy tal�lkozott J�zussal. Nem hitt�k neki azt sem soha, hogy a t�viskoszor� r�zs�t hajthat, a p�sztorbot pedig liliomot.
Wilde-nak sosem hittek, ez�rt Wilde sem akarta, hogy hiteles legyen. J�zus �s J�d�s szeme l�tt�ra lesz�retelte a f�mat, �s kijelentette, hogy most pedig megl�togatunk egy �piumbarlangot, ennek a nagy �rul�snak az alkalm�b�l.
Wilde-ot nem zavarta, hogy j�d�s�v� lettem.
Azt mondta, hitte, hogy visszamegyek, �s kiv�ltom �t.
L�m, nem volt igaza? Hiszen p�nzf�t �ltettem, hogy legyen mib�l kifizetnem.
Wilde sosem hagyta, hogy elmondjam az igazs�got.
(Azt sem tudja senki pontosan, mi t�rt�nt ezut�n J�d�ssal.)


XXXIV.

Wilde-dal �gy d�nt�tt�nk, abszurdnapot tartunk.
El�sz�r is m�sodfok� egyenletrendszereket oldottunk meg. (Wilde is, �n is sz�rnyen gyeng�k vagyunk matematik�b�l.)
Azut�n elment�nk a McDonald’s-ba enni, amit mindketten ut�ltunk, most m�gis a lehet� legnagyobb lelkesed�ssel, �s a legkevesebb ut�nagondol�ssal fogyasztottuk az intergalaktikus szennynek hamburgerform�j�v� �rlelt v�ltozat�t. (Nem a szennyl�t�vel volt bajunk, ennyire nem vagyunk finny�sak. �n, a sz�letett kecskem�ti �s Wilde, a readingi fegyh�zb�l? Dehogy…)
Wilde adakozott a krisn�soknak, �n pedig t�relmesen v�gighallgattam a „nagyon lelkes di�k” besz�d�t a hit�kr�l, �s nagyon lelkesen el�adtam a saj�t verzi�mat is.
Wilde hagyta, hogy belek�ss�n p�r homof�b sportol�, majd el�nekelte mindennem� akcentus n�lk�l, hogy: „Freiheit sch�ner G�tterfunken, Tochter aus Elysium […] Alle Menschen werden Br�der, Wo dein sanfter Fl�gel weilt.”*
- Te tudsz n�met�l? – olyannyira megd�bbentem a helyzet abszurdit�s�n, hogy mindenki el�tt letegeztem Wilde-ot.

XXXV.

Sok testv�rem volt.
Sok, �s k�l�nb�z�, �s sosem tettek megjegyz�st r�m. Szerettek annak dac�ra, hogy nem voltunk egy v�rb�l val�k.
A mai napig sok testv�rem van, de f�ldrajzilag t�volabb.
�rzelmileg sosem.
Minden bajok k�zt �sszetartottunk, �sszetartunk.
Mikor a testv�reim mellettem voltak, nem volt sz�ks�gem Wilde-ra.

*"L�ngolj fel a lelk�nkben, sz�p �gi szikra, szent szabads�g! [...] Testv�r l�szen minden ember merre lengnek sz�rnyaid."
Tudom, hogy eredetileg Freude van a sz�vegben, �s nem Freiheit, de lehetett volna �gy is, ahogy nekem szimpatikusabb.