6. Mese ut�n val�s�g

Halk �zsiai zene sz�lt a non-stop teah�zban, ahova be�lt�nk besz�lgetni. B�r �jszaka volt, a hely szinte teljesen tele volt. B�r sokan voltak ott, ahhoz k�pest nem volt nagy a zaj. Kifejezetten j�l esett a porcel�n cs�sz�ben felszolg�lt citrusf�l�kkel kevert z�ldtea. Mivel �pp fogy�k�r�ztam nem k�rtem mell� semmilyen �dess�get. A velem szemben �l� �r ak�rcsak az ap�m, �jnek �vadj�n egy duplak�v�t rendelt. Valahogy megfordult a fejemben a gondolat, hogy vajon ugyan�gy hat-e n�la is, mint az ap�mn�l, mivel � nem sokkal azut�n, hogy legur�totta a tork�n a fekete ned�t m�g �llt�ban is k�pes volt elaludni. Szerencs�mre, ha v�letlen�l hasonl�an is hatott n�la, h�t a besz�lget�st k�pes volt �beren folytatni velem. 

- Mi�rt emlegeti fel nekem �lland�an a tegnap est�t? – k�rdeztem v�g�l, miut�n kiszolg�ltak benn�nket.
- Meg van r� az okom. Azonban, ha kegyed nem eml�kszik semmire, akkor nincs mi�rt firtatni a dolgot. 
- Ugye tudja, hogy ezzel m�g jobban felkeltette az �rdekl�d�semet. Rend�r vagyok, �s pontosan a rejt�lyek felkutat�sa v�gett hagytam ott az archeol�gi�t els� �v ut�n. 
- Teh�t az �rdekli, hogy honnan ismerem �nt? 
- Igen uram, ahogy mondja. 
- �szinte v�laszt szeretne, vagy j� lesz...
- K�rem ne h�zza tov�bb az idegeimet!
- Tegnap �jjel, amikor Mihael fel�ledt, pontosan �nnel t�rte r�m a k�nyvt�r rakt�r�nak ajtaj�t. 

S�hajtottam egyet �s a p�nzt�rc�m ut�n ny�ltam. M�g miel�tt fel�llhattam volna az �reg k�nyelmesen h�trad�lt. Ekkor azt�n v�gleg elhagyott a hidegv�r. 

- Ha nem l�tn�, nem most j�ttem le a falv�d�r�l!
- Hasonl� reakci�ja volt Samynek is, b�r � megeml�tette, hogy m�g j�, hogy nem valami v�n p�nzm�gn�s vagyok, mert m�g a v�g�n �n is �tk�zetet ind�tan�k Hollandi�ban a sz�lmalmok ellen. 

Utols� szavait meghallva vissza�ltem a helyemre. Ahogy v�gigfutott agytekerv�nyeimen a „malom” sz�, valahogy furcs�n kezdtem magam �rezni. Er�s beton szagot �reztem az orromban, mintha egy leomlasztott �p�let mellett haladtam volna el, majd csengeni kezdett a f�lem, azut�n a f�lz�g�sba nyer�t�sek zaja vegy�lt. H�feh�rr� v�lt az arcom, amit�l egyb�l t�bben is fel�m fordultak �s nem egy sz�jb�l hallottam: „J�l �rzi mag�t?” A kapit�ny ap�sa fel�llt hely�r�l �s kik�s�rt a szabad leveg�re. 

- Mondtam valami rosszat, vagy rosszul �rzi mag�t? – k�rdezte.
- Jobban vagyok m�r, csak egy kicsit megsz�d�ltem. 
- K�rem, h�lgyem, higgyen nekem. B�rmennyire is meseszer�, de ez az igazs�g. Mihael �s a sz�rnyei szobra nem lettek elrabolva, saj�t l�bukon hagyt�k el a v�rost. A T�zmalmot keresik �s rem�lem, hogy r�akadnak m�g id�ben. 
- A... a T�zmalom... olyan ismer�s ez a n�v – elm�lkedtem hangosan, azonban hi�ba t�rtem a fejem, nem jutottam el�r�bb. 
- Hogy vil�gosabban l�sson elmes�lem Dartonville legend�j�t. Az Excaliburt hi�ba keresn�k napjainkban, mivel az darabjaira hullott. A t� asszonya megbetegedett �s hal�la el�tt darabokra t�rte a kardot. H�rom r�szre, a markolatra, a penge fels� �s als� r�sz�re. Ezeket a darabokat h�rom d�monra b�zta, egyik�k j�, m�sikuk gonosz, a harmadik pedig egy p�khendi mamakedvence. Ez alapj�n Orig�� lett a penge k�z�ps� r�sze, ami a markolathoz csatlakozik, Omeg�� a penge v�ge �s Alf�� a markolat. A h�rom d�mon sosem tal�lkozott addig �s Origo egyb�l le is vitte a saj�t r�sz�t az Alvil�gba, a fajt�ja k�z�, Omega viszont �gy gondolta, hogy megszerzi mag�nak a m�sik k�t r�szt is. A terve azonban nem �gy s�lt el, ahogy � azt el�re kigondolta. Alfa b�r bek�pzelt, f�lig sem volt ostoba, elrejtette a markolatot apja birodalm�nak kapuj�ban �s fel�ldozta mag�t, a kincs v�delm�ben. Azt mondj�k, hogy a T�zmalomban rejl� kincs v�dte meg az akkoriban m�g apr�cska falut a barb�r hord�kt�l, �s az�ta is tisztelik, Mihaelt azok akik ismerik a t�rt�net�t.
- Apuka, m�r megint mit h�ly�ti az alkalmazottaimat! – v�ratlanul el�ker�lt Samuel is, aki d�h�sen sz�llt ki a kocsij�b�l. 

Persze megint nem hagyott minket sz�raz szemmel, ahogy kisz�llt �s becsapta az ajt�t, becs�pte a nadr�gja sz�j�t, ami kiny�lott. Val�sz�n�leg a vastag kab�t miatt nem vette �szre, hogy a nadr�gja lecs�szott. Esk�sz�m �gy n�zett ki mint egy miniszokny�s gorilla, lel�ncolt l�bakkal. Nem csod�lom, hogy folyton botladozott, azzal a k�t cs�mp�s �s fene-m�d sz�r�s l�bbal nem is lehetett volna m�st mit tegyen. 

- Samuel, �des fiam, h�zd m�r fel a gaty�dat – sz�lt r� v�g�l kedves ap�sa, mikor megl�tta, hogy v�r�s�d�k k�nomban. 

Nem nevethettem k�pen szeg�nyt, hisz csak � a felettesem, viszont komolyan v�gign�zni azt a jelenetet k�ptelens�g volt. Samuel azt�n sz�pen visszakapta mag�ra az �n�ll�sodott ruhadarabot �s mintha az im�nt semmi sem t�rt�nt volna �gy folytatta. Miut�n kiveszekedte mag�t az �reg professzorral, bel�kte kocsij�nak any�s�l�s�re �s hazavitte. Nekem sem maradt m�s a t�voz�son k�v�l. Hamar vissza�rtem az �rsre. Szerencs�mre m�g nem volt ott a f�n�k, �gy nem l�thatta mikor elmentem az irod�ja el�tt �s hangosan felkacagtam. A munkat�rsak mind furcsa k�ppel meredtek r�m. Hi�ba pr�b�ltam visszafogni magam, nem siker�lt. Nevethetn�kem publikus kit�retele elker�l�se v�gett leszaladtam az irat rakt�rba �s az �llott szagban v�gre kinevethettem magam, an�lk�l, hogy b�rki is n�zne. Nagy nehezen abbahagytam a kacag�st, de csak az�rt, mert valami reccsen�sre figyeltem fel, ami kintr�l j�tt. Elengedtem h�t a polcot �s elindultam a kij�rat fel�. Az ajt�n t�li l�mpaf�ny vil�g�tott be csup�n. M�r majdnem ki�rtem, amikor valami t�rt�nt. Egy furcsa �rny�kot vettem �szre, ami a l�pcs�kt�l k�zeledett. A sz�vem gyorsan kezdett kalap�lni, hisz a form�ja f�lig sem t�nt emberinek. 

„Nyugalom, Jack – b�ztattam magam – val�sz�n�leg egy kutya t�vedt le”

Azonban az �rny�k v�ratlanul meg�llt, �s t�bb r�szre szakadt. A k�z�ps�nek igaz, hogy n�gy l�ba volt, de a m�sik n�gy v�letlen�l sem t�nt k�sza ebnek, legal�bb is a t�mzsi alakjuk ezt mutatta. Elb�jtam a s�t�tben �s el�vettem a fegyveremet. V�ratlanul megsz�lalt egy hang. 

- N�zzetek k�r�l �s keress�tek meg a l�nyt. Urunk, �lve akarja, de az�rt elt�rhetitek az egyik kez�t, vagy l�b�t – azzal sz�tsz�ledtek, kis id� m�lva �jra meghallottam a hangj�t. - Tiszt�n �rzem a szag�t... Jacqueline Long j�jj el�, am�g magadt�l megteheted! Nem esik b�nt�d�sod!
„Honnan ismer ez a valami?” – k�rdeztem magamt�l.

Nem hittem volna az�rt, hogy ennyire kalandos lesz m�r egyb�l az els� hetem. Sz� ami sz�, nem panaszkodhattam. K�szva megk�zel�tettem a kij�ratot. A nagy csend kicsit sem tetszett, de legal�bb nem �llta el semmi sem a kij�ratot. Neki vetemedtem h�t, �s felemelkedtem, hogy futva k�zel�tsem meg a kij�ratot. A kezemet szinte m�r a kilincsen �reztem amikor valami a f�ldre l�k�tt. J�form�n fel sem ocs�dtam a meglep�d�tts�gb�l, �s csak azt �reztem, ahogy ugyanaz a valami megragad a l�bamn�l fogva �s n�h�ny centivel arr�bb h�z. Sikoltani akartam, de annyira megijedtem, hogy bel�m szorult a sz�. Ezzel szemben, legal�bb a szememet nyitva tartottam, �s l�thattam, ahogy el�m �ll egy p�r l�b. Ezek legjobban egy strucc l�b�hoz hasonl�tottak, �s amik hossz�, kiegyenesed� karmokban v�gz�dtek. A kicsi, de ann�l t�mzsibb l�bak, m�g kerekebb testhez tartoztak. Egyb�l vettem egy hidegvizes f�rd�t, saj�t verejt�kb�l, amikor r�ismertem a kis gn�mra. Ugyanolyan volt, ak�r csak a vasba �nt�tt v�zk�p�k, a katedr�lisr�l. Ijedtemben szinte megfagyott ereimben a v�r. 

- Asszony, most vel�nk j�ssz! – hallottam ism�t azt a hangot, most m�r nagyon k�zelr�l.

Pr�b�ltam fel� n�zni, de az el�ttem �ll� gn�m felragadott a f�ldr�l �s az ajt� ir�ny�ba haj�tott. Alig tudtam meg�llni a k�t l�bamon. Sosem d�jaztam az ilyen b�n�sm�dot, �gy �rthet�, hogy egyb�l h�trafordultam �s m�r emeltem is a kezem egy pofonra. Mivelhogy nem volt olyan magas az a d�g, mint �n, ez�rt taktik�t v�ltottam �s a l�bamat vetettem be. Tiszta er�b�l beler�gtam a sz�rnyik�be, ami fel�m tartott. Mindkett�nk szerencs�j�re nem volt n�lam a fegyverem ez�rt nem eresztettem bele egy t�rat. Val�sz�n�leg nem lett volna semmi baja, mint m�ltkor, deh�t �n ezt nem volt honnan tudjam. Az�rt a r�g�s is meghozta a kell� hat�st. A v�zk�p� nyekkenve ter�tette ki a h�t�n�l �ll� nagypof�j� maki hasonm�st. 

- Mi a fene...? – n�ztem �rtetlenkedve a kiter�lt rusnyas�got, meg az alatta r�gkap�l�z� sz�rnyet – Mi folyik itt? Nektek a katedr�lison lenne a helyetek. 
- Jacqueline, ez�rt m�g megfizetsz! – vis�tott a maki szer�s�g, teli torokb�l. – Kapj�tok m�r el, �s t�ntess�tek el a szemem el�l. 

J�t nevettem volna rajta, ha abban a pillanatban nem ugrik el� m�g k�t �l�-l�legz� v�zk�p�. Mindketten megsuhogtatt�k sz�rnyaikat �s a leveg�be ugrottak. Megpr�b�ltam elugrani el�l�k, de elkaptak. Hi�ba minden pr�b�lkoz�s a szabadul�sra, a k�t sz�rnyeteg mag�val r�ncig�lt, egyenest ki az ablakon. Nem viccelek, komolyan az ablakon t�voztunk. Ahogy ki�rtek a szabadba elengedtek, �n meg a m�lybe zuhantam. Ahhoz k�pest, hogy a helyzet igencsak komoly volt, valahogy viccesnek is hatott, ugyanis pont az �rs h�t�n�l �ll� szem�tkuk�ba estem bele. A nem �pp idilli k�rnyezetb�l csak nagy nehezen tudtam kikecmeregni. J�form�n fel sem �rtem a kuka sz�l�re, mikor az egyik v�zk�p� mell�m telepedett. Egy ocsm�ny vigyort t�z�tt pof�j�ra, majd felemelte mancs�t �s j� er�sen h�tba vert. Ennek k�vetkezm�nye az lett, hogy kiestem a kont�nerb�l, egyenest r� egy selymes tapint�s� �l�sre. A fejem z�gott az es�st�l, az orromban pedig m�g benne volt a szem�t szaga, �gy nem csoda, ha nem tudtam jobban megn�zni, hova is ker�ltem. �reztem, ahogy r�d�l�k a karomra, majd k�t d�h�sen hat� l� nyer�t�s�t f�jta f�lembe a sz�l, azut�n ad�ssz�net, j� p�r percig. Ahogy ism�t visszanyertem eszm�letemet arra lettem figyelmes, hogy mozog alattam a f�ld. �sszeszedtem minden er�met �s felemelkedtem. Egy teljesen ismeretlen erdei csap�son haladtunk v�gig, �s b�rmennyire meglep�dtem, egy kord�ban tal�ltam magam, amit k�t l� h�zott. A hajt�k szerep�t k�t v�zk�p� t�lt�tte be, amik a lovakon �ltek. Persze nem voltam egyed�l, h�tamn�l, pont a fejem f�l�tt egy majomhoz hasonl� l�ny fek�dt, engem b�mulva. Ha nem pislogott volna ak�r m�g egy pl�ss figur�nak is elmehetett volna. Legsz�vesebben megsimogattam volna, de valami bel�lr�l azt sugallta, hogy jobb lesz ha nem �rek hozz�. Helyette a gyepl� fel� ny�ltam, de v�ratlanul a cuki sz�rbomba a kezemre ugrott. 

- Azt ne piszk�ld! – ord�tott r�m. 
- Te... te tudsz... – szavakat keresve n�ztem a majomszer�s�get – tudsz besz�lni? 
- Igen Jacqueline, k�pzeld besz�lem a nyelvedet. 
- �lljunk csak meg egy percre! A te hangodat hallottam a rakt�rb�l!
- Pontosan. L�gy h�l�s az �rnak, hogy sz�razon meg�sztad. �h �s l�gy j�val tiszteletrem�lt�bb, �fels�g�vel.
- Kivel? �n csak a kir�lyi csal�dot ismerem, de �k nem j�nnek erre. 
- Sir Mihaelr�l besz�lek, te ostoba!
- Te, ti rabolt�tok el a szobrot?!

A maki hahot�zva nevetett fel. T�bbet nem k�v�nt hozz�m sz�lni, ez�rt visszaugrott im�nti hely�re �s k�nyelmesen kiny�jt�ztatta v�gtagjait. Lehunyta szemeit �s addig ki sem nyitotta, am�g c�lhoz nem �rt�nk, hi�ba ki�ltoztam a f�l�be. A v�g�llom�st egy romhalmaz jelentette, amir�l sehogy sem tudtam meg�llap�tani, hogy mi lehetett f�nykor�ban. A kocsi pont a romok el�tt �llt meg. A majom hasonm�s els�k�nt ugrott le r�la. M�g szerencse, hogy �n is megmozdultam, k�l�nben biztos, hogy a v�zk�p�k seg�tettek volna le, a saj�t durva st�lusukkal. 
K�r�ln�zni sem hagytak id�t, betess�keltek a romhalmaz belsej�be. Fegyvertelen�l �s meglehet�sen d�bbenten nem mertem ellent mondani a sz�rnyeknek. Be�rve a folyos�ra t�bb v�zk�p� is el�ker�lt. Mind az �p�let lakhat�v� t�tel�n �gyk�d�tt. V�g�l siker�lt �tv�gjunk egyben a roskatag folyos�n �s egy �ri�si vasajt� el� ker�lt�nk. A n�gyl�b� sz�rnyecske egy sz�kken�ssel felugrott a kilincsre �s leh�zta. Csikorogva ny�lt ki az ajt�. Bentr�l ugyanolyan f�lhom�ly sz�r�d�tt ki, mint amilyen a folyos�n is uralkodott. Nehezen lehetett bent l�tni b�rmit is. Ahogy ott b�m�szkodtam egy nagyon is ismer�s hang csapta meg a f�lemet. 

- Topus, v�gre! – sz�lt egy m�ly f�rfihang, amit sehogy sem tudtam beazonos�tani, azonban biztos voltam benne, hogy ismerem valahonnan – M�r azt hittem, hogy elfogattad magad. 
- Dehogyis nagyuram! – mondta a makiszer�s�g – Hi�ba siettem, nem tudtam gyorsabban v�ghez vinni a feladatom. El�sz�r a k�nyvt�rba mentem, ott viszont csak p�r ember szavait tudtam elkapni, akik egy sebes�lt rend�rn�r�l besz�ltek, akit a k�rh�zba vittek. Gondoltam, hogyha nem tal�lom meg a v�n embert, j� lesz a feh�rn�p is, de majdnem az utols� pillanatban meghallottam m�sik k�t f�rfi besz�d�t, akik k�z�l az egyik azt mondta, hogy megl�togatja az �reget. Sajnos rossz nyomon indultam tov�bb, mert a bolond f�rfi h�rom �r�t t�lt�tt egy n�vel. Mire v�geztek, �n m�r majdnem feladtam, �s m�r indultam volna a l�ny ut�n, de akkor v�gre �tra kelt az a h�sszerelmes is.
- Tartsd meg a mesed�lut�nt magadnak – v�gott szav�ba az idegen -, l�tom, hogy a n�t hoztad el, �s nem az okosabbikat. 
- Mi van?! – ki�ltottam. 
- L�nyeg, a l�nyeg, hogy az �reg nem volt otthon, de f�l�ton a k�rh�z fel� meg�reztem ennek a szag�t, h�t gondoltam jobb lesz, mint a semmi. 

Ez volt �m a bemutatkoz�s (r�sz�kr�l). �k�lbe szorult a kezem, viszont szerencs�re el�bb a nyelvemet koptattam, miel�tt a tettek mezej�re l�ptem volna. 

- Na ide figyeljetek ti csal� gazemberek! Nem tudom, hogy mi ez a kom�dia, de ha nem fejezitek be, de azonnal �n Lotra �sz haj�ra esk�sz�k, hogy sz�tr�gom azt a b�d�s nagy pof�dat, te majom!
- Majomd�mon a pontos megnevez�se kisasszony, �s aj�nlom ne �rj hozz� egyetlen ujjal sem, mert b�r egy semmirekell�, a fogait tudja haszn�lni. 
- Ez kinek volt az �tlete? Lotr�nak, Sash�nak, esetleg annak a k�tball�bas rend�rf�n�k�mnek?
- Fels�g, ez a n� t�nyleg bolond. 
- T�k�letes �szrev�tel Topus, csak az a baj, hogy k�sei. El�bb is �szrevehetted volna...
- Na j�, �n mentem!

D�h�mben majd felbor�tottam a h�tamn�l �csorg� v�zk�p�t, amikor elindultam. Komolyan hittem, m�r-m�r tudtam, hogy ez az eg�sz csak is a bolond h�gom m�ve lehet, aki t�bb sz�z kilom�terre t�lem is k�pes megkeser�teni az �letemet. Mindenki azt mondja, hogy az ikrek elv�laszthatatlanok... nah�t mi voltunk a kiv�tel. Ki nem �llhattam Lotr�t, �s szerencs�re az �rz�s k�lcs�n�s volt. Eg�sz �letemben a nyomomban loholt, �s csak az kellett neki amit �n n�ztem ki magamnak, legyen sz� fi�r�l, ruh�r�l, h�zikedvencr�l, h�zr�l, vagy egyetemr�l. K�l�nleges �rz�ke volt hozz�, hogy t�nkre tegye az embert, egyetlen let�lis l�p�ssel. El tudom k�pzelni, hogyan is n�zhettem ki abban a pillanatban, mint egy felrobbanni k�sz�l� m�regzs�k. F�jtattam a d�ht�l, �s amikor valaki megfogta a kezemet h�tulr�l, meggondolatlanul h�tra fordultam �s leh�ztam egy pofont az alaknak, aki hozz�m �rt. A fekete tincsek elviharzottak szemem el�tt, ahogy a f�rfit k�pen t�r�ltem. A k�vetkez� percben m�r a f�ld�n fek�dtem, �s k�t rusnya v�zk�p� vicsorgott r�m, t�hegyes fogaival. Nyeltem egyet, hisz els�re egyb�l v�gigfutott h�tamon a hideg, azonban hamar t�ll�ptem rajta �s megpr�b�ltam ler�zni magamr�l a k�t kis gn�mot. Tervem sehogy sem j�tt �ssze, a v�g�n m�g egy cip� is a torkomra ker�lt, ami majdnem elt�rte a nyakamat. 

- M�g egyszer hozz�m �rsz �s halott ember vagy! Ezt jegyezd meg! – hallottam a f�rfi hangj�t. 

T�nyleg �gy n�zett ki, mint a szobor a katedr�lison, az amelyik olyan rejt�lyesen t�nt el. Lassan gondolkodni kezdtem az aznap t�rt�nteken. K�rh�zban �bredtem, majd a rend�rf�n�k ki�nti pont nekem a sz�v�t, majd az eg�sz v�rost romokban heverve l�ttam viszont. Nem �llt �ssze a k�p, ezt nem tehette a h�gom... akkor maradt a v�ros, csakis �k j�rathatj�k velem a bolondot. Az igazs�got sehogy sem akartam elhinni.