Rufus �s Niela el�rve az erd� sz�l�t, b�cs�t vettek egym�st�l.

- �n itt meg�llok... - mondta Rufus, majd az egyre lejjebb buk� nap aranyl� f�ny�ben f�rd� elf palota fel� pillantott.

- K�sz�n�m, hogy elk�s�rt�l. Rem�lem, m�g tal�lkozunk! - intett a l�ny a farkasnak. Rufus biccentett, majd miut�n Niela megindult a kast�ly fel�, megfordult �s maga is t�vozott.

A l�ny mellkas�b�l egy f�radt s�haj t�rt fel, ahogy a d�szes �p�let bels� folyos�j�n haladt v�gig. De, a f�radts�g mell� el�gedetts�g, ugyanakkor honv�gy is vegy�lt. M�r lassan k�t napja, hogy nem j�rt otthon, a faluj�ban. Hi�nyzott a csal�dja �s biztos volt benne, hogy szerettei is agg�dtak �rte. �m, most, hogy Garan hal�l�val mindenre f�ny der�lt, m�r lehetetlen lett volna visszat�rni a r�gi, megszokott h�tk�znapokhoz. Meg kell �ll�tania Romeri�t, ha m�dja lesz r�, de csak akkor van es�lye, ha kell�en felk�sz�l.

Niela a szob�j�hoz vezet� t�gas terembe l�pve ott tal�lta Solufelt, amint az-az ablakn�l �llva szeml�lte a k�lvil�got. Az elf az ajt� ny�l�s�ra oldalt pillantott �s arc�n kedves mosoly ter�lt sz�t, amikor megl�tta az �rkez�t.

- L�tom visszat�rt�l a gyakorl�sb�l. Megtudtad, amit szerett�l volna?

- Igen - b�lintott a l�ny. - Ki�lltam Vion pr�b�j�t.

- �r�l�k - mondta Solufel. - Egy�bk�nt az�rt vagyok itt, mert szerettem volna sz�lni neked, hogy holnap reggel megtartjuk Garan temet�s�t.

- �rtem... - komorodott el Niela.

- Addig menj �s pihend ki magad. Mindj�rt megk�rem Illor�t, hogy vigyen neked vacsor�t.

- K�sz�n�m, fels�g.

- Fel a fejjel, Niela. Garan nem �r�lne, ha l�tn�, hogy szomor� vagy - mondta a kir�ly. Niela egyet�rt�en b�lintott, ezut�n Solufel t�vozott.

A l�ny a szob�j�ba �rve megpillantotta az �jjeliszekr�ny sark�n hever� b�rk�t�s� napl�t. Eddig �gy gondolta, hogy tiszteletlens�g, ha beleolvas, de, Garan bizony�ra nem v�letlen�l adta �t neki a hal�la el�tt. Azt akarhatta, hogy a k�nyvben le�rtak alapj�n Niela m�g ink�bb meg tudja �rtetni a m�ltban t�rt�nteket, ha m�r a m�gusnak nem maradt alkalma arra, hogy szem�lyesen mondja el. A l�ny, �gy nem hezit�lt tov�bb, hanem le�lt �s kez�be vette a napl�t. Kioldotta az azt lez�r� sz�jat, majd hozz�l�tott az olvas�shoz.

Garan fekete d�lt bet�i bet�lt�tt�k a feh�r lapokat. Minden �j bejegyz�s az akkori d�tumokkal voltak f�mjelezve.

„M�jus 20.

Nem tudom, mit hoz a j�v�, minden annyira bizonytalan. De, �gy �rzem, le kell �rnom mindazt, ami az elm�lt id�szakban vel�nk t�rt�nt.

H�bor�ban �llunk �s jelenleg is k�zd�nk a t�l�l�s�rt. Azt hiszem, m�g soha akkora fenyeget�ssel nem n�zett szembe a vil�g, mint most. Ellens�geink maguk a s�t�ts�g teremtm�nyei. D�monok, akiknek c�lja, hogy �tvegy�k a F�ld felett az uralmat.

A J�slat igazat mondott, de t�l ostob�k voltunk... Ezer �vvel ezel�tt a L�t� megj�vend�lte, hogy egyszer szembe kell majd n�zn�nk a d�monok fenyeget�s�vel.

’Nem �lhet a F�ny S�t�ts�g n�lk�l. A S�t�ts�g ki fog t�rni b�kly�ib�l, hogy elpuszt�tson mindent, mi az �tj�ban �ll’ - a L�t� szavait tekercsekben lejegyezve �rizt�k mindezid�ig.

A J�slat sz�let�s�vel egy id�ben alkott�k meg a Necronomicont is. Senki sem tudja, hogy ki hozta l�tre �s honnan volt tud�sa hozz�... De, ez a valaha volt legvesz�lyesebb var�zsk�nyv, mert rejti a S�t�ts�g seregeinek, a D�monok el�h�v�s�nak ig�zet�t. Sem a s�rk�nyok t�ze, sem az elfek m�gi�ja nem volt k�pes megsemmis�teni.

Hogy a k�nyv biztons�gban legyen, a h�rom leger�sebb birodalom Arcania, Terenys �s Merossa k�z�s er�vel v�delmezt�k. Egy ismeretlen helyre rejtett�k, ahol az emberekb�l �s var�zsl�nyekb�l kiv�lasztott szem�lyek �rizt�k...”

Niel�t az olvas�sb�l kopogtat�s zaja z�kkentette ki. A l�ny letette a napl�t, majd az ajt�hoz sietett �s kinyitotta.

Illora �llt el�tte egy megpakolt t�lc�val a kez�ben.

- Rem�lem nem zavarlak... - �rdekl�d�tt az elf. - Hoztam neked enni.

- K�sz�n�m - v�laszolta Niela, majd arr�bb �llt, hogy Illora beljebb tudjon l�pni.

- Gondolom kimer�t� volt a mai nap... - mondta az elf, miut�n letette az �telt az asztalra.

- El�gg�, de nem panaszkodom - azzal Niela helyet foglalt �s hozz�l�tott az ev�shez. - Csak hi�nyoznak az otthoniak.

- Bizony�ra Te is hi�nyzol nekik - v�laszolta meg�rt�en Illora.

- Sosem gondoltam volna, hogy nem �k a v�r szerinti rokonaim.

- Ha szeret�nk valakit, nem sz�m�t, hogy a v�r, mely az ereinkben cs�rgedezik azonos-e, vagy sem. Az �rzelmi k�t�d�s az, ami igaz�n �sszef�z minket.

- Igazad van - mosolyodott el Niela.

- Tal�n Solufel kir�ly beleegyezik, hogy holnap, a szertart�s ut�n megl�togasd a csal�dodat.

- Gondolod? - csillantak fel a l�ny szemei.

- H�t, persze. Tudniuk kell, hogy j�l vagy �s Te is jobban fogod �rezni magad, ha besz�lhetsz vel�k.

Az elf kir�ly ek�zben lakoszt�ly�ban �lt az asztal�n�l �s pergameneket olvasott. Egyik m�sikat al��rta, majd �sszetekerte �s f�lretette egy k�l�n kupacba.

V�ratlanul egy elf katona jelent meg el�tte �s m�lyen meghajolva besz�lni kezdett.

- K�rem, bocs�sson meg, Fels�g, ami�rt �gy �nre t�rtem, de h�reket hoztam Hesszenb�l.

- Mond h�t... - v�laszolta nyugodtan Solufel.

Az elf harcos arca elkomorult.

- A v�ros elbukott �s az �rny�kboszork�nynak siker�lt megkaparintania a Necronomicont.

Solufel ezt hallva gondterhelt arccal d�lt h�tra sz�k�ben.

- Alas, Celanor �s Naim? - k�rdezte.

- Halottak, Uram, ahogy az �sszes kentaur is - mondta r�vid hallgat�s ut�n a katona.

- Tess�k? - s�padt el az elf kir�ly.

- M�g nem tudjuk, hogyan siker�lt Romeri�nak elb�nni minden v�roslak�val, de, amikor oda�rt�nk, m�r halottak voltak.

- J�s�gos �g... - suttogta Solufel.

- Liowen kir�ly csapatai k�s�n �rt�k el a v�rost. Az �rny�kboszork�ny a szem�k l�tt�ra t�nt el a k�nyvvel �s m�r semmit sem tehettek.

A kir�ly tan�cstalanul fel�llt, majd az �g� kandall� el� l�pett �s beleb�mult a l�ngokba. A r�vet�l� narancssz�n� f�nyt�l, mintha �veket �regedett volna az arca.

- Tov�bb� megtal�ltuk Romeria t�r�snak test�t is. Arcania kir�lya, Panteas volt az. Minden bizonnyal � szabad�totta ki a boszork�nyt a Holtak barlangj�b�l. Ennyi, amit eddig tudunk, Fels�g.

Solufel egy hatalmasat s�hajtott, majd az elf harcos fel� fordult.

- K�sz�n�m. Most menj.

A katona meghajolt, majd egy pillanat m�lva elt�nt.

Az elf kir�ly egy darabig m�g n�zte a t�ncol� l�ngokat a kandall�ban, majd egy v�kony p�lc�t fogott �s meggy�jtotta. Ezut�n az asztala m�g�tti szekr�nyhez l�pett, azzal kit�rta az ajtaj�t. A szekr�nyben egy fekete olajtart� volt elhelyezve. Solufel belem�rtotta a folyad�kba a l�ngol� p�lca v�g�t, mire az olaj �gni kezdett.

Nem sokkal ezut�n a kir�ly dolgoz�szob�j�ban t�z, k�penyes elf jelent meg egym�s mellett �llva, komoly tekintettel. Fejet hajtottak, majd csendben v�rt�k Solufel szavait.

- K�sz�n�m, hogy azonnal j�ttetek a h�v�somra.

- Ha fellobbant a m�cses l�ngja, az azt jelenti, hogy h�bor�ra kell k�sz�ln�nk... - v�laszolta egy fekete haj�, sebzett arc� elf, aki tal�n a legid�sebb volt a t�z k�z�l.

- Sajnos, igen... - mondta Solufel, v�gigpillantva t�bornokain. - Rem�ltem, hogy elker�lhetj�k ezt, de a t�rt�nelem k�sz�l megism�telni �nmag�t. Meg kell akad�lyoznunk, hogy ez megt�rt�njen.