Kimer�lten roskadt le az �gy sz�l�re. Remegett a keze, �s �melygett a gyomra.

- Nem tudta becsukni a szem�t – ny�gte iszonyodva. – Nem volt szemh�ja.

Meddig kell m�g er�snek l�tszania?

Mindenki annak hitte. Nem volt az. M�gis elindult minden este. Tette, amit v�llalt: �rizte a v�rost.

A kora reggeli �r�kban hazat�rve mindig meg�llt egy percre az utca v�g�n. A k�lker�let legutols� utc�j�ban lakott, innen sz�les panor�ma ny�lt a v�rost �vez� f�ldekre – �s a szomsz�d v�ros hat�r�ban �ll� hatalmas �ramfejleszt� tornyokra. H�t torony volt; ebb�l kett� szinte mindig �llt, �t pedig dolgozott. Lassan, szinte m�lt�s�gteljesen forogtak k�rbe-k�rbe a nagy, h�rom�g� propellerek, mindig ugyanazokat a nyugodt, megfontolt, szab�lyos k�r�veket v�gva a leveg�be.

Vesz�lyes, legt�bbsz�r �let�t kock�ztat� �jszak�i ut�n a sz�lkerekek l�tv�nya nyugtatta meg.

Nem, nem egyszer�en csak megnyugtatta. Ha nem lettek volna a sz�ler�m�vek, tal�n m�r �sszeomlott volna. �les hat�rvonal volt ez a n�h�ny m�sodperces pihen� az �jszakai m�szak �s az otthona �l�n r� v�r� pihen�s k�z�tt. Egy m�sik vil�g, amelybe a sz�lkerekek forg�sa billentette �t. Szinte kicser�l�d�tt: mintha az utca sark�t�l a h�z�ig h�tral�v� utat m�r nem is �, hanem egy m�sik l�ny tette volna meg. Amikor belekapott a sz�l a haj�ba, �gy �rezte, a r�pke fuvallatot is a sz�lkerekek k�ldik, azt �zenve: nyugi, kisl�ny, holnap is lesz nap. T�l�lted az �jszak�t. M�ra v�ge.

Ma �jjel h�rman voltak. Tit�ni, r�g kihalt gy�r�zem v�gtelennek hat�, s�t�t folyos�in, hatalmas, sz�rke termein �t �ld�zt�k. �g� torokkal, �ri�si g�psz�rnyek vas-csontv�zai k�z�tt cik�zva menek�lt. Valahol majd ler�zza �ket, csak jussanak ki innen, �t a halott gy�r kisz�radt test�n, ki a t�loldalon – istenem, merre van a kij�rat?! – min�l messzebb a v�rost�l, el az �rtatlanok k�zel�b�l. Csak h�rom, de ennyivel is kevesebb lesz. A hat�ron, a sz�lben sz�tfoszlanak majd; ott, ahov� csak � tudja elcsalni �ket.

Rohant. Zih�l�sa szinte f�jt; �ri�si kortyokban nyelte a leveg�t, m�gis fulladt. Sz�guldott, m�gis �lmos v�nszorg�snak �rezte a fut�st – mintha v�zben pr�b�lna szaladni. Hallotta �ld�z�i l�pteit maga m�g�tt; majd a szeme sark�b�l v�kony, s�t�t �rnyat l�tott elsuhanni egy �llv�nyzat r�sein �t.

A k�vetkez� pillanatban a f�rfi m�r el�tte volt. Sasha nekirohant, megbotlott a l�b�ban, elv�g�dott. Macskam�dra, zuhan�s k�zben perd�lt meg, a h�t�ra esett. T�gra ny�lt szemmel meredt a f�l� hajol� f�rfi arc�ra.

F�rfi? Emberi alakja volt, igen; de eg�sz test�t r�vid, t�m�tt, s�r� sz�r bor�totta, mintha csak egy �polt vizsla b�r�be b�jt volna. Fej�t �s arc�t is ugyanaz a f�nyes sz�rzet fedte. Szemh�j n�lk�li szeme �zbarn�n, k�v�ncsi, perverz tekintettel m�regette a l�nyt. Lassan, �hesen r�mosolygott. Sasha tork�t retteg�s szor�totta �ssze: az a mosoly olyan volt, mintha fegyvert szegeztek volna r�. Tudta: nincs ideje, m�g sikoltani sem; p�r m�sodperc, �s a m�sik kett� is ide�r…

M�gsem tudta visszafojtani a sikolyt. Az iszonyod�, ugyanakkor d�h�dten acsarg� hang akkor szakadt ki bel�le, amikor keze gyors, nagy �v� mozdulattal a l�ny arc�hoz v�g�dott. L�tta a karom-gy�r� nyom�n felszakad� b�rt; l�tta, hogy v�r csordul a lakkf�ny� sz�rre. Kibelezett �llatok k�pe villant �t rajta. A fajzat felh�rd�lt k�nj�ban �s meglepet�s�ben, �s am�g h�trat�ntorodott, addig a l�ny el�relend�lt. Combj�nak hossz� izmai fesz�l� h�rk�nt l�kt�k el�re, cs�p�je oldalir�nyba pender�tette; elrugaszkodott. Lass� �s v�gtelen�l neh�z volt az els� l�p�s – nem lesz el�g a lend�let, elk�st�l, v�ged! –; biztosra vette, hogy r�gt�n a bok�j�ra kulcsol�dik egy k�z sz�r�sen, v�resen… De nem t�rt�nt ilyesmi, �s b�r mozogni tov�bbra sem volt k�nny�, az�rt m�gis csak siker�lt valahogyan – fordul a sz�lker�k – tov�bbjutnia.

Vasalt sark� fal�d�k sorai k�z�tt rohant, szagtalan hom�lyban. A folyos� nagy, dupla vasajt�hoz vezetett. El fog akadni a retesz, gondolta; de m�r ott is volt, elr�ntotta a z�rat – nem akadt el – �s v�ll�val el�retasz�totta az ajt�t.

Er�s, de hom�lyos s�rg�sfeh�r f�ny k�sz�nt�tte; friss leveg� t�dult a t�dej�be. A s�lyos ajt�t azonban m�r nem volt ideje bev�gni: hossz�, kutyakarmokban v�gz�d� ujjak t�ptek a haj�ba. A f�rfi h�trar�ntotta. Sasha cs�ny�n be�t�tte a tark�j�t �s a lapock�j�t az ajt� fix�lt sz�rny�nak �l�be, de �pp ez tartotta meg. Er�sen nekifesz�lt az ajt�nak, �s egyik kez�vel h�trany�lva v�lla hajlat�ba �lelte a l�ny fej�t. Tal�n megmarja ez a d�g – de ha visszaesik vele a hom�lyba, sz�t is t�pi.

Nyers h�s szag�t �s a l�ny vad�llati erej�t �rezte. Egyik talp�t is az ajt�hoz t�masztotta – k�zben t�nyleg belemart a nyak�ba a f�l�llat, �s � �jra felsikoltott – �s tudta, ha els�re nem siker�l kiszabadulnia, h�t nem fog soha t�bb�. Minden erej�t �sszeszedve elr�gta mag�t.

Siker�lt. Kizuhantak a f�nybe. A f�ld sem volt puha: most arc�t �s mell�t �t�tte meg. Ezek viszont elhanyagolhat� s�r�l�sek voltak ahhoz k�pest, amiket a kutyafajzatnak kellett ki�llnia: �t bizony sz�tmarta a hajnal. Teste m�sodperceken bel�l kisz�radt – a l�ny m�g l�tta lapos fogain a saj�t v�r�t, szem�ben a d�bbent felismer�st –, majd atomjaira hullott. Sikolya vele egy�tt eny�szett el a sz�lben. K�t m�sik t�rsa, akik esz�ket vesztve, indulatb�l ugrottak ut�nuk, a hat�rvonalon pusztultak el. Egyik�k der�kban v�lt kett�, �s m�g fels�teste semmiv� foszlott, cs�p�t�l lefel� hasznavehetetlen�l esett a k�sz�bre; a m�sik pedig egyszer�en fej�t vesztette.

Sasha ny�gve �lt fel. �gy �rezte, egy �letre a retin�j�ra �gett a l�tv�ny, ahogy a k�v�ncsi szem�, de rosszindulat� vad�sz a szem�t becsukni k�ptelen�l a hal�l arc�ba n�zett. A l�ny k�r�lhordozta tekintet�t, k�ts�gbeesetten keresve valami m�s l�tv�nyt. Egy s�t�t hajcsom� a s�r�ny�b�l: ennyi maradt a f�ben azon a helyen, ahol az im�nt m�g a l�ny keze volt.

Fogalma sem volt, hogyan keveredett haza. Arra csak a legritk�bb esetben eml�kezett. T�len m�g s�t�t volt, amikor hazament, ny�ron m�r vil�gos – k�r�lbel�l ennyi �rintette meg a hajnalb�l. A t�bbit csak a sz�lkerekek propellerei tudt�k elv�gni, amikor az utca v�g�re �rt. H�tk�znapi teend�i k�zben azt�n lassan megem�sztette az �jjel t�rt�nteket. Ivott egy er�s k�v�t, ruh�kat dob�lt a mos�g�pbe, bes�t�lt a v�rosba v�s�rolni, majd a k�nyvt�rba. Hazafel� meg�llt egy pillanatra az utca sark�n.

A sz�lkerekek ott voltak; a hatalmas propellerlap�tok rend�letlen�l rajzolt�k a l�thatatlan, nyugodt k�r�veket a leveg�be.