3. fejezet

Devon elkezdte felvázolni a pontos helyzetet szüleinek, így Cesarinának alkalma nyílt pontosabban megfigyeli, ki is érdeklődik utánuk sunyiban. Közben lázasan gondolkodott, hogy honnét is ismerheti őt. Az illető magas volt,és nagyon hasonlított Devonra,azzal a kivétellel,hogy a tündeifjú szőke hajú volt. Egyetlen valakit ismert Cesa ilyen paraméterekkel,ő pedig nem volt más,mint Amalon,a tündehercegnő bátyja. Elmosolyodott a fiú gondolatára. Régen egész jóban voltak, de mostanában nem látta. Sőt jó rég óta nem találkoztak.
- Valami baj van, kisasszony? - A Cesát magához térítő, suttogó hang tulaja Gabriel herceg volt. Megborzongott, ahogy a herceg lehelete a bőréhez ért.
- Ö.. semmi... - mondta elmélázva.
- Biztos? Zavartnak tűnik.
- Csak, mintha egy régi kedves ismerőst látnék.. akit anno nagyon szerettem.
- Értem és megértem, de mégiscsak egy közelgő háborúról folyik a társalgás a királyi párral.. - Emlékeztette mosolyogva.
- És? tudtommal nem az én hátsómat akarják kilyuggatni. - csattant fel a lány és kiment a trónteremből, nem törődve azzal, hogy mindenki őt nézi.
- Ha így folytatja még előfordulhat. - Vigyorodott el Devon.
- Igencsak ingerlékeny ma a kisasszony. - Állapította meg a herceg is.
- Mi van,ma csesztessük Cesa-t Világnap van? Én megtettem, amire megbíztak! A továbbiakban mosom kezeim.
- Ja, és ha mégegyszer kisasszonynak hív, tollfosztást teszek!
- Gondolja sikerülne? - Az a kedves mosoly most valahogy idegesítőnek hatott a kérdezett számára. - Na nem mintha alábecsülném magácskátr30; - Cesa vérfagyasztó mosollyal az arcán odasétált Gabriel elé és miközben végig az angyal szemeit nézte, kitépett egyet annak tollai közül. - Nem gondolom, tudom.
- Szóval ez a fegyverer... - Mosolygott tovább. - Megbabonázza az ellenfeleit és hátba támadja őket? - Cesa türelme eddig tartott, de most mellé ment a támadás. A palota kertjéig üldözte Gebrielt, aki szorgosan cukkolta tovább. - Nem illik így viselkednie egy hölgynek. - A lány képtelen volt visszafogni magát, és egy-egy kékesen csillogó ködfelhőbe burkolta az angyalt, aki moccanni sem tudott.
- Ezt hogy csináltamr30;? - szakadt fel a döbbent kérdés. Meglepettsége elég volt a varázs megszüntetéséhez is. Gabriel kihasználva az alkalmat felkapta Cesát és jó magasra repült vele.
- Nem tudom, de ügyes volt.
- Héééééé! Tegyél le, azonnal!
- Ha most elengedem kisasszony, lezuhan ugye tudja?
- De EGYÁTALÁN MINEK HOZOTT IDE FEL?
- Esélytelen lett volna a fogócskánkban, ha én idefenn vagyok, magácska meg odalenn. - A roppant logikus válasz viszont nem volt valami megnyugtató.
- Der30;vigyél visszar30;! Mondjukr30; MOST!
- Az lehetetlen... - Csóválta meg a fejét.
- MIÉRT? - szakadt el a cérna teljesen Cesánál.
- Mert az az előbbi rmostr1; már elmúlt.
- Elárulnád, hogy miért szórakozol velem?
- Nem is tudomr30; Talán mert olyan aranyosan kipirul mikor dühös. - Mosolygott lágyan ismét.
- De én nem szeretném, ha a jövőben ez folytatódna.
- Ahogy kívánja kisasszony. - Törődött bele leszegett fejjel. - Elnézését kérem. Igaza van.
Amint ezt meghallotta, Cesa elszomorodott, hiszen nem ezt akarta, de tényleg az agyára ment a herceg. Mély sóhaj hagyta el a száját. Gabriel kicsit jobban magához ölelte a karjaiban tartott lányt a leereszkedéshez, majd óvatosan letette a földre. Cesa tudta, hogy nem szabad közel kerülnie senkihez, ezért egy vérszegény mosoly után az erdő felé vette útját.
- Sajnálom, de nem lehet. - suttogta maga elé.
rJátszótársar1; egy kisebb sóhaj után visszaindult, majd elnézést kért viselkedésükért kimentette Cesarinát és visszakapcsolódott a társalgásba. Cesa nagyon szomorúnak érezte magát, bár nem igazán értette, hogy miért. Egy darabig még sétálgatott az erdőben. Szerette ezt a helyt. Általában lenyugtatta. Mikor a gyomra hangosan korgott, akkor elindult visszafelé, ekkor megint szembetalálta magát az ismerős tündével.
- Szia Cesa! Rég találkoztunk. - Köszönt neki vidáman a fiú.
- Amalon? - jött a döbbent kérdés.
- Örülök, hogy még felismersz.
- Rég találkoztunk.
- Nagyon.
- Hol jártál?
- Az elmúlt években, vagy mióta kiszúrtál a teremben? - A lány elnevette magát.
- Mondjuk mindkettőre.
- Az elsőt órákig tartana elmesélnem, ami meg a másodikat illetir30; figyeltem a kis fogócskát. - Vigyorodott el. - Te semmit sem változtál ilyen téren.
- Mégis mire gondolsz? - húzta fel Cesa az egyik szemöldökét. - Nem én kértem az ingyen légi városnézést.
- De ahogy nekiestélr30; - Nevette.
- Szemtelen és beképzelt, csak azt kapta, amit megérdemelt. - Pufogott Cesa.
- Nem mondtam, hogy nem.
- Na jó, hagyjuk, mert már unom, őhencegségét. Inkább sétáljunk.
- Rendben. - Hagyta, hogy Cesarina válassza meg az irányt, majd csatlakozott mellé.
Némi andalgás után, egy forráshoz értek.
- Emlékszel? - kérdezte a lány. - Régen mindig itt játszottunk. És itt aludtunk együtt, mikor csínytevésen kaptak minket.
- Szerintem még mindig nem jöttek rá, hogy hova tűntük ilyen esetekben.
- Nem, baj, ez akkor örökre a mi titkunk marad. - mosolygott Cesa kedves barátjára. - Hiányoztál, nagyon. - motyogta pillanatokkal később és megölelte a tündét. Az viszonozta a gesztust és lelkesen magához szorította a lányt. - Miért tűntél el, olyan hirtelen? - szipogta a lovaglány, mert akármennyire sem akart sírni, egyre nehezebben tudta visszatartani.
- Sajnálom Cesa. - Kezdte el cirógatni a lány hátát nyugtatólag. - Hidd el én szóltam volna, de nem tehettem.
- de egyetlen szó nélkülr30; - bőgte el magát mostmár visszatarthatatlanul.
- Ne haragudj! - Suttogta. Jobb ötlet híján felkapta a lány, egy közeli sziklához sétált vele, majd leült annak tövében és tovább nyugtatgatta az ölében sírdogáló lányt. Lassan kezdtek csak Cesa könnyei elapadni,és egy idő után csak csendben pihent Amalon karjaiban. - Megnyugodtál? - Kérdezte óvatosan.
- Azt hiszem. Bocsi, csak most ez kijött.
- Semmi baj kislány. Veled mik történtek azóta? - Érdeklődött. - Az előbbi fogócskát leszámítva.
- Átvettem nagyi dolgainak nagy részét a Rendben. De a suliban nem tudok teljesíteni és apám pattog.
- Csapd le! - vont vállat.
- Ha ez ilyen egyszerű lenne. Mivel nem tudja, hogy a Rend létezik egyáltalán. Tuti agyvérzést kapna.
- Akkor nem pattog továbbr30;
- Ez tényr30; csak szeretnék jóba lenni. De a rend is egyre több erőmet felemészti.
- És egyre többet fogja. - Sóhajtotta. - Hamarosan már nem lehet a kettőt egyszerre csinálni. Választanod kell.
Cesarina felemelte a fejét, és a tünde szemeibe nézett.
- Tudomr30; csak olyan nehéz. És nincs ami egy picit is megkönnyítse a dolgom.
- Maradj itt miattam! - Javasolta. - Meg Devon miatt, a nagymamád miatt és mert szeretsz itt lenni.
- Miattad? - Cesa nem értette a dolgot.
- Meg a többi felsorolt érv miatt. - Egészítette ki. - Bárr30; - Vigyorodott el. - Ha ennél leakadtál, akkor ez lehet a legdominánsabb ért.
- Csak meglepődtem. Évekig nem láttalak, most meg azt kéred, hogy maradjak, miattad? Meglepődtem.
- Miattam is. - Javította ki ismét. - És pont azért, mert évekig nem találkoztunk. Van mit pótolnir30; - A lány csak szó nélkül megölelte Amalont. - Jó, hogy itt vagy és jó újra itt lenni.
- Ugye? Akkor maradsz, vagy soroljak még érveket?
- Kíváncsi vagyok, hogy milyen érveid vannak még. - vigyorodott el Cesa.
- Az új játszótársad. - Vigyorogta nem tudva, hogy a gyűlés már véget ért, s mivel az rúj játszótársr1; aggódott Cesáért, utána jött. Ezt már hallotta, ahogy a választ is, de észrevétlen maradt. Nem tudta mi lenne okosabb. Menni vagy maradni?
- Mi van vele? - nevetett Cesa, nagyon tetszett neki a megnevezés. - Azon kívül, hogy ő az egyetlen lény, aki ennyire ki tud akasztani. Gabriel a maradás mellett döntött, mivel kíváncsi volt, mi lesz a beszélgetés vége.
- Én is láttam, hogy feltüzelt.
- Helyeske nem tagadom, de ő angyalr30; - sóhajtotta a lány.
- És? Mikor megtépted az kifejezetten előnyösnek tűnt.
- Te nem változtál semmit, ugyanolyan hülye vagy, mint voltál. Ő herceg, én pedig egy halandó vagyokr30; nem szabad az elérhetetlenről ábrándoznom.
- Szóval belátod, hogy ábrándozol róla. - Szögezte le. - Pici Gabrielekről is? - Cesa kegyetlen csattanós tarkón csapásba részesítette barátját.
- Barom!
- Egy igen is megtette volna. - Dörzsölgette frissen szerzett "sebét".
- Te szegény. - nevetett a lány tettetett sajnálattal a hangjában. - Mindjárt sajnállak.
- Azt még megvárom. - Vigyorogta. rÉn is.r1; Értett egyet Gabriel.
- Itt vallomásokkal bombázlak, erre beszólszr30; - öltötte ki a nyelvét Cesarina.
- Vallomások? Van még? Hallgatlak... - A lány felnevetett.
- Régen halál szerelmes voltam beléd.
- Régen?  "Szontyolodott el." - Akkor már nincs esélyem? Győzött a herceged?
- Ez nem vicces. - komolyodott el Cesa. - Képtelen vagy komoly lenni, egy picit legalább?
- Akkor vedd úgy, hogy komolyan kérdeztem. - Tanácsolta ennek megfelelő ábrázattal.
- Perszer30; - duzzogott.
- Csak válaszolj! - Finoman megfogta az állát és maga felé fordította a sértődöttet, hogy elkaphassa a tekintetét.
- Hogy higgyem el, hogy tényleg komolyan kérdezed?
- Talán nem látszik? - Be kell látni, tényleg komolynak tűntr30; - Cesa mélyen a zöld szemekbe nézett.
- Amalonr30; - suttogta.
- Igen? Hallgatlak.
- Jó, hogy itt vagy velem és megölelsz. - dadogta.
- Nem ezt kérdeztem.
- Hanem, mit?
- Cesa! - Szólt rá. - Ne térj ki légyszives! Csak válaszolj! Tudom, hogy nem felejtetted el, mire kéne.
- Jó-jó, tudom. - sóhajtotta. - Nem hittem volna, hogy ennyi idő után ilyen sokat jelentesz még mindig.
- Mennyire?
- Sokatr30; talán túlságosan is. - lehelte szinte a szavakat.
- Mennyire? - Ismételte.
- Miért kínzol, amikor tudod a választ?
- Mert nem tudom. - Cesa lehajtotta a fejét.
- Nagyon.. nagyon sokat. - bökte ki végül
- Mint mi? - Újra felemelte a lány fejét. Azt akarta, hogy a szemébe mondja a választ.
 Gabrielt is egyre inkább érdekelt mit fog mondani. "Rajta Cesarina! Válassz!"
- Évekkel ezelőtt szerettelek, az életemnél is jobban, de elmentél, egyetlen szó nélkül. Most újra itt vagy és én nagyon boldog vagyok.. de valami megváltozott.
- Mi?
- Most is szeretlek, de már megváltoztam. És megismertem valakit, aki egyetlen nap alatt felkavarta az életem. Bár ez úgy kilátástalan ahogy van.
- Szóval Gabrielr30; - Sóhajtotta. - Van esélyem?
- Nem tudom, talán igen. Hiszen ő nem sokára elmegy a népéhez. Nekem meg vissza kell mennem az iskolába.
- Nem azt kérdeztem, hogy jobb híján beéred-e velem. - Cesa megsimította a tünde arcát.
- Soha nem lennék veled, azért mert nincs másr30; De egyelőre nem tudok neked mit mondani. Túl kell ezen az angyal-kérdésen lépnem, hiszen felkavart. Ne haragudj rám! Gabriel úgy fog elmenni, hogy nem tudja mit érzek, ahogy te annak idején.
- Mindig van más választás Cesa. - Kapta el a lány kezét, ezzel leállítva a gesztust, majd megfogta és a lány szíve felé terelte. - Mit szeretnél? A szabályok figyelembevétele nélkül, ott legbelül.
- Nem tudom, hiszen csak most ismertem megr30; - felelte a lány, majd elgondolkozott. - Jobb lenne, ha tudná, hogy mit érzek, még akkor is ha elmegy. Csak tudja.
- Hogy, ha még te sem tudod? - Cesarina megint elpityeredett.
- Lehet, hogy valakit úgy szeressek, hogyha még egy napja sem ismerem??
- Nincs lehetetlen. - Keserű kis mosoly ült ki az arcára, miután újra átölelte Cesát vigasztalásul.
- Sajnálomr30; de te még nem mondtad, hogy miért is kényszerítetted ki ezt a választ. - mondta, a tünde karjaiba bújva.
- Tudod te azt jól. - Kicsit szorított is az ölelésen és a lány nyakához fúrta arcát.
- Tényleg nem tudom. - felelte a lány és a szőke hajzuhatagot cirógatta.
- Mert még mindig szeretlek Cesa. - Suttogta. - Akárcsak régen.
- Mint régen? Ez.. igaz? - emelte fel a fejét a lány,és nézett hitetlenkedve Amalon szemébe. - Miért nem mondtad el?
- Te sem mondtad.
- Mert féltem.
- Mitől? r11; rNem rémlik, hogy valaha megharaptalak volna.r1;
- Hogy te nem így érzel. Mert tünde vagy és egy kicsit mindig is tartottam tőletek.
- Ilyen ijesztő lennék?
- Nem, csak túl szép és különleges. - Pirult el Cesa.