Egy d�moni szemp�r k�zeledett az �ce�nhoz. Lelass�tott, majd teljes nyugalomban v�rt. A hajnali sz�rkes�g nem mutatta az illet�t, csak v�r�s szemeinek csillog�s�t. A v�z fel�l halk dallam hallatszott. Szir�nek �nekeltek. Nem e vil�gi nyelv volt, s�t val�sz�n�leg nem is �rtelmes, de az akkora v�gyat keltett a hallgat�s�g�ban, hogy neh�z volt elviselni. V�gyat arra, hogy az �r�kk�val�s�g rabja legyen.

A s�t�t szemp�r megr�zta a hozz� tartoz� fejet �s kiss� elford�totta tekintet�t a v�zt�l. De visszafordult, mert elj�tt az id�. A hajnal meghasadt �s a hom�lyos sz�rkes�get nyugtat� arany �s v�r�s sz�nkavark�d v�ltotta fel. Majd a v�zb�l el�bukkant egy karcs�, n�i test. A v�zt�l, k�k, �ttetsz� ruh�ja, m�gjobban kiemelte elb�v�l� alakj�t. Miut�n v�gzett mutatv�ny�val cs�bos pillant�st vetett a v�r�s szemp�rra �s a vizen l�pkedve k�zeledett hozz�.

- Mi sz�l hozott erre Asamo? Na �s az elb�v�l� b�ty�id, Hirumo �s Yorumo hol maradt? - n�zett sz�t mej�tszott kiv�ncsis�ggal.

- Tudtommal semmi k�z�d hozz�. Az �t, mely erre hozott hossz� volt �s v�rakoz�ssal teli.

- Oh, teh�t ennyire v�gyt�l r�m? - mosolyodott el a v�zi l�ny

- Nem. Te vagy a hajnali szir�nek egyike. Sz�ks�gem lenne valamire.

- Nem adok semmit sem ingyen - fanyarodott el a l�ny

- Fizetts�get v�rsz azut�n hogy megmentettelek?

- Att�l f�gg mire v�gysz?

- A viz� d�monok s�pj�ra.

- Oh, az bizony �rt�kes kincs. M�gis mi sz�ks�ge erre a Reggel herceg�nek?

Asamo mordult egyet, jelezve el�g legyen a faggat�z�sb�l. Minor, a szir�n �rtette �s nem k�rdezett t�bbet. Visszafordult �s a v�z fodzoz�d� hull�maiba vetette mag�t. A f�rfi v�rt.

Az �gbolt egyre tisztult �s megvil�g�totta a Reggel herceg�nek finom arcvon�sait, v�r�s haj�t, melybe aranysz�n� cs�kok k�sztak �s csillog�, v�rv�r�s �risz�t, amely a tengert f�rk�szte sz�ntelen�l. Nemsok�ra Minor visszat�rt. Kez�ben egy t�k�letesen megmunk�lt s�p volt. Rajta ezernyi d�sz�t�s �s var�zs jelek. A szir�n kelletlen�l, de odany�jtotta a s�pot �s mogorva arckifejez�ssel k�sz�nt el:

- Most m�r ler�ttam a tartoz�som! Isten veled, rem�lem nem l�tlak t�bb�! -
majd belevetette mag�t a tengerbe �s elt�nt habjai k�zt.

A herceg megcsod�lta a m�remeket �s elgondolkodott mag�ban:

- Ez t�nyleg csod�latos. Az istenek arra teremtett�k, hogy hatalmat adjon a vizi l�nyeknek, de �k m�r meger�s�dtek. Semmi sz�ks�g�k r�. Mosain... az a v�n banya azt mondta er�t ad cser�be a s�p�rt. M�g j� hogy vannak kapcsolataim - g�nyos vigyor k�szott arc�ra �s visszafele indult.