5. fejezet

Pont a terem előtt ott állt Amalon. Cesa sóhajtott.
- Beszélek vele.
- Hajrá! - Mosolygott rá párja. - Csak finoman.
- Jó, igyekszem. r11; mormogta és Amalonhoz lépett. - Beszélnünk kellene.
- Nem én hívattalak, hanem a szüleim.
- De én most veled szeretnék beszélni. Bocsánatot szeretnék kérni.
- Ugyan miért? A te életed, úgy alakítod ahogy jólesik.
- De nem így akartam, hogy megtudd. - hajtotta le a fejét.
- Mostmár mindegy. Látom mégsem olyan nehéz eldönteni mit is akarszr30;
- Gondolod te. - motyogta.
- Mikor tegnap beszéltünk még azt mondtad, hogy nem tudod, mit akarsz és hogy van esélyem. - Emlékeztette. - Ehhez képestr30;
- Nem tudom, mit akarok.
- Még most sem? r11; rHát ilyen nincs! Átviháncolták az estét, most megr30;r1; - Úgy tűnik már rég nem ismerlek. Nem hittem volna, hogy ilyen lettél.
- Milyen? Nem lettem semmilyen, csak szerelmes két férfibe! - fordult el a lány.
- És ezt mégis hogy tervezted? Míg nem döntöd el mit akarsz egyik este vele leszel, a következőn velem? Vagy ez valami vizsga? Győzzön a jobb?!
- Nem tudom. - mondta sírva. - Éveken át utána vágyódtam, most meg mikor talán elfelejtenélek, felbukkansz.
- Igazad van az én hibám. Nem is zavarlak tovább. - Még elmenőben hátraszólt a lánynak. - Már biztos várnak. Szerintem ne húzd az időt. Cesa utána szaladt és hátulról megölelte a tündét.
- Ezt nem javaslom, ha nem akarsz két szék közt a földre huppanni.
- Már ott vagyok. - suttogta a lány és arcát az ifjú hátához szorította.
- Ahogy elnéztem remekül megvagytok a kis hercegeddel. Nem hiszem, hogy sokáig bírná az ilyen jeleneteket.
- Csak szeretnélek egy kicsit közel érezni. - szipogta Cesa.
- Talán nem kellett volna így ellöknöd. Mostmár mindegy.
- Amalonr30; szeretlek. - suttogta a lány és elengedte a tündét. - Örökké szeretni foglak. Soha nem tudnálak ellökni.
- Tartsd meg ezt az érzést magadnak meg az angyalodnak. Nekem tőled nem kell. Sosem kellett. Majd ha találkozol az igazi Cesarinával, mond meg neki, hogy őt megvárom, kérlek. - Ezzel ott is hagyta a lányt.
A lány összeomlott. Zokogott. Fájt neki, hogy Amalon hazudott. Érezte, hogy a tünde is szereti. Nagyon is. Lassacskán tudott csak újra gondolkodni. Így az utolsó mondat is értelmet kapott. rAz igazi Cesarinar30;r1;
- Istenek, mit tettem?! - tette fel magának a kérdést és tudta hogy nagyot hibázott, hogy Gabriellel töltötte az éjszakát. Ahogy a trónterembe ment,rá sem nézett az angyalra. Mivel az uralkodó pár már ott volt, a fiú nem akarta faggatni, de látta, hogy valami nagyon nincsen rendben.
- Jó reggelt! - mondta a lány erőtlenül és meghajolt.
- Neked is. - Halvány mosollyal az arcán üdvözölte a királynő és férje. Devon is ott volt, de ő csak biccentett és hallgatott.
- Miről lenne szó? - kérdezte Cesa.
- Rólad Cesa. Gondolom már tudod, hogy tünde vagy. - Felelte a király.
- Igen. Észrevettem. Csak nem értem, hogyan. - Devon egyik kezébe temette arcát.
- Most tartsak neked biológia előadást?
- Kösz, kihagyom, de te tudtad? - kérdezte a lány fintorogva.
- Hogy hogy szaporodik a fajtánk? Ha nem tűnt volna fel, már elég idős vagyok ahhoz, hogy ilyesmiről is tudjak.
- Nem erre céloztam, hanem hogy tudtad, mi vagyok? Amúgy meg én falaztam neked anno.
- Mikor is? - A királynő tekintete, amivel lányát sújtotta, most valahogy cseppet meglepettnek és szemrehányónak tűnt. Cesa elvigyorodott.
- Nem csak én tudok beszólni.
- Spicli! - Fújta barátnője. Gabriel mosolyogva szólt közbe.
- Elnézést, de talán Cesa kiléter30;
- Igaz is! - Kapott a lehetőségen Devon. - Apar30;
- Ezért még számolunk. - felelte a király. - Nos, te született tünde vagy, a családod örökbefogadott. A herceg jobban látta megtartani sápadozó kedvesét, még mielőtt késő lenne.
- Ezr30; hogy.. lehet? - nyögte.
- Itt sajnos nem maradhattál. Legalábbis a kilétedet titokban kellett tartani.
- Miért? - Érdeklődött Gabriel.
- Mert választottad egy fegyver.
- Hogy mi?
-A mordelek keresik születése óta.
- Dehát ezr30; - Kezdett dühös lenni. - Ő akkor sem egy fegyver. r11; rMéghogy fegyverr30;!r1; - Ő nem egy tárgy. - Kérte ki maguknak.
- Nem azt mondtam. Ő a kulcs az Istennő Könnyéhez.
- Ez biztos? - Kétkedve járatta tekintetét a lány és a király közt.
- Igen. - sóhajtotta az uralkodó. Devon és az angyal is Cesarina reakcióját várták. Ez utóbbi kicsit szorosabban ölelte magához a lányt. A lány fásult tekintettel nézett maga elé.
- Akkor ezentúl még jobban kell rá figyelnünk. - Állapította meg Gabriel. - Tudnak még valamit az istenek könnyéről?
- Homályos legendák vannak róla, hogy ha valakinek a kezébe kerül, övé a világ.
- Erről már hallottam. - Felelte tisztelettel az angyal. - De többet nem tudnak, ugye? A helyét, vagy hogy Cesa hogy férhet hozzá?
- Sajnos semmit. De te nem maradhatsz a közelében.
- Mért ne maradhatnék? Most ismerte el, hogy ez nem jelent veszélyt magukra, hiszen semmit sem tudunk az Istennő Könnyéről. - Cesára pillantott. - Én nem is akarok és szerintem, most az ő fejében sem ez jár.
- Nem maradhattok együtt.
- Nem érdekel a véleményük.
- Pedig kellene, hogy érdekeljen, mert a törvény a törvény.
- Rám a tündék törvényei nem vonatkoznak és ő sem az. Tegnap még nem volt. Nem tekintették annak, nem kezelték úgy, sőt egész életében letagadták.
- De most már elfoglalja az őt megillető helyet.
- És ha sosem tudja meg az igazat? Hagyták volna, hogy hazugságban, halandóként élje le az életét. Egyszerűen az arcába mosolyogtak a háta mögött meg azt lesték mikor használhatják fel.
- Nem mondtuk el volna neki soha, ha nem törne ki a háború. A szülei kérték ezt. De mivel veled töltötte az éjszakát, akkor nem is derült volna ki.
- Jól mondja. Nem derült volna ki. Mi sem tudtuk, de ez nem változtat semmin. Mi attól még együtt vagyunk és ezt csak azért mert ahhoz van kedvük, nem fogjuk eldobni. - Aztán a király szemébe nézett. - Maga tudta. Figyelmeztethetett volna még este mikor találkoztunk. Ne minket hibáztasson, amiért így alakult.
- Nem hittem, hogy a megismerkedésetek estéjén, magadévá teszed. - emelte fel a hangját Thunar.
- De azt látta, hogy mi alakul köztünk. Vagy úgy tervezte, hogy hagyja hogy ez elmélyüljön és csak az utolsó pillanatban tesz tönkre mindent?
- Nem, ma akartam beszélni veled.
- Most már mindegy. - Próbált nyugalmat erőltetni magára, de nehezen ment. - Ki tud még erről?
- Akik a teremben vannak és Amalon.
- Ha is titokban tudja tartani, akkor másnak meg sem kell tudnia. Sem a népeinknek sem a vezetőinek. A szüleimnek sem. Gondolom abban egyetértünk, hogy Cesát senki sem akarja felhasználni, vagy bántani.
- De érezni fogják az erejét.
- Akkor vigyázunk rá. Csak az erejét érzik a milyenségét nem. Nem tudják kapcsolatba hozni az Istennő Könnyével.
- Talán nem. Most vidd, pihennie kell. - Ennek a kérésnek szívesen engedelmeskedett. Kezdett ugyanis nagyon elege lenni.
Cesa zokogni kezdett. Gabriel finoman kitámogatta, majd légi úton pár pillanat alatt a lányt a szobája vitte. A lány az angyalába kapaszkodott,és órákon át zokogott. Csak nagyon lassan hatott a vigasztalgatás és nyugtatás.
- Miértr30; miért hullott darabjaira az életem?
- Hogy egy újnak adjon teret. - Suttogta csendesen a herceg. - Van megoldás. Kell lennie. Megtaláljuk, rendben?
- Velem maradsz? - kérdezte a lány csodálkozva.
- Talán nem szeretnéd? - Kérdezett rá félve. Nem tudta, nem látta mi történt Alamon és Cesarina beszélgetésének alkalmával.
- Velem vagy, mikor a legnagyobb szükségem van rád. Akkor is mikor csak halandónak ismertél. Veled akarok maradni. Szeretlek Gabriel.
- Akkor együtt maradunk. - Mosolygott rá. - Együtt sikerülni fog. - Cesa szorosan megölelte kedvesét.
- Köszönöm.
- Én is szeretlek. - Arcát a lány nyakához fúrta és magához szorította őt. rKész tények elé kell állítanunk őket. Egy szent köteléket ők sem törhetnek meg.r1; Cesa könnyek között nézett szerelmére. Válaszul először csak egy lány csókot kapott, majd újabb kérdéseket. - Biztos vagy benne Cesa? Biztos velem akarsz maradni?
- Miért kérded?
- Csak válaszolj kérlek.
- Igen, veled.
- Örökké?
- Örökké. De miért kérdezed?
- Mert van kötelék, amit a törvényektől függetlenül sem választhatnak el. Igaz csak félmegoldásr30;
- Milyen kötelék?
- A házasságé.
- Azt akarod, hogy menjek hozzád?
- Csak én? Ha örökké együtt maradunk, ez egyszer úgyis bekövetkezne. Akkor mit számít, hogy most vagy később? - Cesa megint sírt, de most boldogságában. Bólogatott válaszként. - Akkor viszont jó lenne sietni. - Tanácsolta mosolyogva a herceg. rNagyon nem akarok lehetőséget hagyni a megakadályozására.r1;
- Hogy gondoltad?
- Először is el kell mennünk innen, hogy ne avatkozhassanak közbe.
- Rendben van. A tiéd vagyok.
- Se tündék, sem angyalok. Van valami ötleted vagy kívánságod, hogy hova menjünk?
- Mindegy, rád bízom.
- Akkor repülünk.
- Rendben. - mosolyodott el, Cesa.
Ameddig lehetett gyalogosan mentek és kiosontak a határnál. Onnantól viszont hosszú út várt rájuk. Egyszerűbb volt repülve. Cesa boldogan bújt Gabriel karjaiba és elaludt a hosszú úton. rDe édes! Így nem lesz szívem felébreszteni, ha megérkezünk.r1; Álmában is szorosan ölelte az angyalt. Már sötétedett, mire Gabriel elérte célját és leszállt végre.
- Hol vagyunk? - kérdezte álmosan Cesa.
- Pár mérette a céltól. - Egy tenger volt előttük. Az első pár lépést ezen tették meg, bármiféle mágia használata nélkül. Ez már gyanús volt.
- Anyámr30; mi ez a hely?
- Ő biztos nem. - Kuncogta a herceg. Még egy lépés és átestek a tengeren, mintha ott sem lenne. Szilárd talajon értek földet.
- ÁÁÁ!
- Nyugi, nem harap. r11; Körülnézett és meglepve látta, hogy egy barlangban vannak. Gabriel megfogta a kezét és tovább vezette.
- Miért jöttünk ide?
- Már nem emlékszel? - Pislogott rá.
- De, csak miért ide?
- A saját népeinkhez nem fordulhattunk. - Jött a logikus válasz. - Maradt a papnő.
- Ar30; papnő?
- Aha. - Cesa nyelet egyet.
- Valami baj van?
- Semmi. Csak a Papnő hatalmas. Én még soha nem láttam.
- Én sem, de tudom, hogy itt kell lennie. Nálunk ezt mindenki tudja.
- ÉN csak egyszer, kislányként hallottam róla. Akkor is nagyon keveset.
- Azt tudod, mi a feladata, nem?
- Nem, sajnos. - csóválta a lány a fejét.
- Na akkor ma megint újat fogsz tanulni. - Már előre élvezte a látványt, ahogy Cesa megtudja miről van szó és nagyon remélte, hogy így sem fog meghátrálni.
- Jól van. - bólintott a lány és követte szerelmét.
Egy kis csarnok szerűségbe értek. A közepén egy tavacska kapott helyet. Gabriel a Papnőt szólította párszor és az hamarosan meg is jelent nekik a tó közepén.
Cesa elámult. A Papnő magas volt,és fekete haja a földet söpörte. Vakító fehér ruhát viselt,és kék szemei kíváncsian nézték az érkezőket
- Biztosak vagytok benne? - Kérdezte lágy hangon. - Ha én kötlek össze titeket, nem csak az életeteket kötöm össze, hanem a leketeket is az örökkévalóságig.
- Én teljesen biztos vagyok benne.
Cesa csak most fogta fel,hogy miről is van szó. -A lelkünket?
- Igen Cesarina. - Bólintott a papnő. - Teljesen egyek lesztek és mindenen egyaránt osztoztok.
- Ezt ugye nem választhatja szét senki? - kérdezte a lány.
- Nem. Senki. - Cesa mély levegőt vett.
- Ez ugye igent jelent. - Érdeklődött halkan a herceg. A lány bólintott.
- Akkor kezdhetjük is. - A Papnő intésére a párocska odasétált hozzá a vizen és megkezdték a szertartást.
Cesa nagyon izgult
Ez kicsit tükröződött is hangján az eskünél, de inkább volt aranyos, mint bizonytalan. Vele ellentétben Gabriel viszont nagyon is határozott volt és magabiztos.
Cesa nem gondolta volna,hogy az angal ilyen nagyon akarja őt.
Hát most kiderült mennyire. Az eskü rövid volt és lényegre törő. Utána a Papnő még szólt pár szót, majd eltűnt. Csak a fény maradt meg, ami körbeölelte a párt.
- Mostmár egyek vagytok. Bátor és igaz döntés volt ez tőletek. Vigyázzatok nagyon egymásra.
Cesa szorosan megölelte, újdonsült férjét.
Szüksége is volt rá, mert majd frász kapott, mikor már nem tudtak a vízen állni és beleestek. Nem is értette, hiszen a fény még mindig ott volt és még mindig áradt belőle az erő.
- Ez mi? - kérdezett rá Cesa is.
- Semmi. Ne foglalkozz vele. - Lágyan megcsókolta, majd újra és újra. A lány odaadóan viszonozta.
- Most olyan nyugodt vagyok.
- Pedig ezen szándékomban áll változtatni. - Elvigyorodott, majd a következő csók közben már kezei is elkalandoztak.
Cesaból egyetlen sóhaj tört fel.
Ezt egyetértésnek véve, Gabriel folytatta, amit elkezdett, s lassacskán megszabadította ruháitól feleségét.
Cesa is ugyanezt tette és közben csókokkal hintette be az angyal bőrét. Lassan minden ruhadarabtól megszabadultak, s ahogy összeforrt a két test a varázslat is átjárta őket a fény formájában. Eggyé olvasztotta lényüket, hogy lelküket és erejüket egyformán elosztva adja vissza a szerelmeseknek.
- Ezr30; mi? - Szóhoz szerencsére csak akkor jutott a lány, mikor már vége lett.
- Az eskünk beteljesítése. A szó nem elég ilyesmihez.
- Értem. - felelte Cesa és lehunyta a szemeit. - Még egy darabig ellubickolgattak, mielőtt kiértek volna a partra. Cesa megváltozott. Ahogy visszanézett a víztükörbe, sikkantott. A szemei háromszínű zöldbe játszottak. A fülecskéi megcsúcsosodtak,és a bőre enyhén fénylett.
- Szerintem csinos vagy. - Kuncogott Gabriel a reakción.
- Der30; így esélyem sincs, hogy visszatérjek,az emberek világába. - szomorodott el.
- Az már így sem volt, hogy kitudódott az erőd. r11; rVagyis mostmár erőnk.r1; Cesa leült a sziklákra és nagyon nekikeseredett. Hercege hátulról átölelte és hozzábújt.
- Apukád miatt ne aggódj. Tudnia kellett róla mi vagy. Majd Devon szülei értesítik.
- Úristen. Eddig hazugságban éltem.
- Nem egészen. Az emlékeid igaziak és biztos megvolt rá az okuk, hogy így tegyenek.
- Der30; akkor is. Miért titkolóztak? Jogom lett volna tudni.
- Lett volna, de ezen már nem tudunk változtatni. Most inkább a jövővel foglalkozzunk. Nem lesz könnyű.
- A szüleid mit fognak hozzám szólni?
- Nem tudom, de már nem tehetnek ellene. - Mosolyodott el. - Majd megszokják.
- Istenemr30;alig két órája férjhez mentem.
- Ez most úgy hangzott, mintha megbántad volna. Ugye nem?
- Nem, dehogy, csak szoknom kell a gondolatot.
- Biztos? - Volt némi kétely a szemeiben és az is látszott, hogy a lehetőség is rendesen szíven ütötte.
- Angyalkám, ha nem lettem volna biztos, nem mondok igent.
- Van benne valamir30; - rTanakodottr1; nagyokat pillázva.
- Boldog vagyok, hogy a feleséged lehetek. - ölelte meg szerelmét.
- Az jó, mert így tündeként ez elfog tartani párszáz évig. - Mosolyogta.
- Nem bánom. És most mi legyen?
- Lassan ideje lenne visszamenni. - Sóhajtotta Gabriel. - Hogy ebből mekkora botrány lesz?!
- Amíg te mellettem vagy nem érdekel.