�lni tanulni 1

Egyed�l

R�gebben hal�lra ideges�tette, ha sokemberes �lethelyzetekbe cseppent. Mag�nyos, kiss� f�l�nk t�pus volt; csend -, b�kess�g – �s irodalomrajong�: zs�folt nyilv�nos helyeken szab�lyszer� t�megiszony �s agoraf�bia ker�tette hatalm�ba. Sosem tal�lta fel mag�t t�rsas�gban, viselked�s szitu�ci�kban; �gy �rezte, mindenki �t n�zi, betegg� tette m�sok v�rakoz�, �rdekl�d� tekintete, s ha csak tehette, elker�lte az ilyesmit. Sz�m�ra a t�rsas�g maximum hat-t�z f� volt, de csak a j�l ismert bar�tok k�z�l; idegenek sz�ba sem j�hettek, csak egyenk�nt.

Ha valaki azokban az id�kben azt mondta volna neki, hogy alig n�h�ny �v m�lva f�bi�i szinte teljesen elt�nnek, � maga pedig felhagy g�rcs�s tart�zkod�s�val, olyannyira, hogy m�g k�l�nb�z� nyelveket besz�l� emberekkel is sz�ba elegyedik – sosem hitte volna el.

Pedig pontosan �gy t�rt�nt.

Most, ahogy a vonatra v�rt, m�r cseppet sem fesz�lyezte a k�r�l�tte v�rakoz�, j�v�-men� emberek m�ss�ga, l�tv�nya, hangja. �llta a tekintet�ket, ha megn�zt�k maguknak – mi�rt ne tehette volna? Vannak szebbek, jobbak, mint �, �s vannak gonoszak, primit�vek is; vannak gy�ny�r�ek, �s vannak k�v�rek, cs�ny�k, visszatasz�t�ak – no �s? Egy fej�k �s k�t f�l�k van, mint neki. J�nnek, �s azt�n tov�bbmennek; neki mag�nak pedig kisebb gondja is nagyobb, mint hogy fenyegetve �rezze mag�t t�l�k.

H�t igen, az elm�lt �vekben nagyon is megtanulta, hogy az emberek ritk�n b�ntanak. Ami b�nt, ami f�j, az nem maga a m�sik szem�ly, hanem az, amit benned kiv�lt.

�gy �szott be l�t�ter�be a vonat, mint valami v�zi�: hangtalanul. Piros volt, �s cseppet sem hasonl�tott gyermek-�s tin�dzserkora magas, keskeny, jellegtelen sz�n�, f�lsiket�t�en zajos, koszos vonataira. Nem c�rnav�kony, vesz�lyes r�csl�pcs�n kellett felm�szni r�, mint azokra: ennek a j�rm�nek a fed�lzete egy vonalban volt a peronnal.

Egyszer�en bel�pett teh�t.

Hogy m�r nem f�lt az emberekt�l, nem jelentette sz�ks�gszer�en azt, hogy kereste a t�rsas�got; �pp ellenkez�leg. Olyan hely ut�n kutatott a vonaton is, ahol egyed�l lehet.

Az els� oszt�ly� vagonok itt is hatszem�lyes, z�rhat� ajtaj� �vegf�lk�kb�l �lltak – no igen, vannak dolgok, amik sosem v�ltoznak –, �s Letha tal�lt is egy �res f�lk�t.

Nem helyezte k�nyelembe mag�t azonnal: mint a z�rk�zott, f�l�nk embereknek �ltal�ban, �gy neki is id�re volt sz�ks�ge, hogy felold�dj�k. Egy ideig fesz�lten �ld�g�lt. N�zte az �llom�st: b�cs�kat �s tal�lkoz�sokat, nevet�st �s k�nnyeket, az egy�ttl�t �r�m�t �s siet�s, szem�lytelen k�z�nyt egyar�nt: emberi sz�nj�t�kokat az �let hangos, �tj�r�h�z-jelleg� sz�npad�n, ahol soha, semmi nem �lland�, �s sohasem megy le a f�gg�ny.

Amikor az �tnak indul� szerelv�ny finoman megr�ndult, hagyta, hogy a gyenge lend�let a k�rpitozott �l�sbe l�kje. H�trahajtotta a fej�t, �s n�zte, ahogy lassan visszafel� indul szeme el�tt az �llom�s: a perg� fest�s� �p�let, a bag�szag� v�r�terem, a fel�lj�r�k a d�ng� betonl�pcs�kkel, a r�g�gumifoltos, laposra taposott cigarettacsikkekkel megsz�rt peron, �s a sok idegen, akiknek egybefoly� hangja azt az �rz�st keltette benne, mintha egy m�sik bolyg�n lenne. Nem tartozik ide, nem tartozik k�z�j�k, semmi k�ze sem hozz�juk, sem a helyhez… S m�gis, most, hogy a vonat elragadta innen, �gy �rezte, itt hagy valamit.

Lehunyta a szem�t: nem akarta l�tni az �tnak azt a darabj�t, ami az �llom�s ut�n k�vetkezik. Ne legyen kapcsolat az idegen bolyg� �s a c�l k�z�tt. Valami v�get �rt, �s valami �j j�n el: ne legyen az �jon a r�gi lenyomata. �g�retek, nagy szavak, sok mindig �s soha, amelyek visszamen�leg v�ltak hazugs�gg� abban a percben, melyben elt�vozott �let�b�l az, aki kimondta �ket. Az illet� megtehette – t�vozhatott, s�t elt�nhetett nyomtalanul, ugyanis nem volt emberi l�ny… Ezzel azonban �t mag�t is r�k�nyszer�tette, hogy folyamatban l�v� l�tideje k�zep�n teljesen �j �letet kezdjen. Maradjon akkor lez�rt �gy az, ami elm�lt.

L�lekl�t�nak sz�letett. �let�nek els� fel�t azzal t�lt�tte, hogy megtanult egy�tt �lni ezzel a k�pess�ggel; mag�val a m�ss�ggal. Miut�n ezt kitanulta, j�tt a k�vetkez�, d�bbenetes lecke – nevezetesen, hogy a materi�lis �s azzal kapcsolatos dolgok kiv�tel�vel a szellemvil�gban szinte minden ugyanolyan. Vannak �rz�sek, van gy�l�let, van der�, van f�jdalom; vannak kapcsolatok, van bar�ts�g, van k�z�ny, van rokons�g, bajt�rsiass�g… �s van szerelem.

Van, hogy elmondhatatlanul irigyled a norm�lis �letet �l� haland�kat: a h�tk�znapi l�t�s-fut�sukat, a szimpla gondjaikat, az �tlag�letet: a t�ls�gosan is k�k medenc�ket a t�ls�gosan is egyforma kertv�rosi h�zak h�ts� udvar�n; a t�ls�gosan is bekategoriz�lhat� trendi divatot, a felsz�nes sz�rakoz�st, az unalmas, minden eredetis�get n�lk�l�z� �letm�dokat �s lelk�leteket, melyekb�l m�r csak az r� ki – s az sem mindig –, ami exhibicionista… �s v�gysz magad is norm�lis �letet �lni. Szeretn�l h�tk�znapi h�ziasszony lenni, akinek az a legf�bb gondja, hogy mit f�zz�n m�snap eb�dre, idegbeteg, ha a gyerek egyest hozott haza az iskol�b�l, �s kiborul, ha leszidja a f�n�ke; legf�bb sz�rakoz�sa a bev�s�rl�s a hipermarketben, valamint a vas�rnap d�lut�ni sorozat k�vetkez� �rdekfesz�t� epiz�dja; n�zi a t�v�t abban a hiszemben, hogy most azt�n kikapcsol�dik… s mindek�zben nem �ll a h�ta m�g�tt egy olyan l�ny, akit rajta k�v�l senki m�s nem l�t.

Van, hogy ez a l�ny elmegy, �s egyszer�en… nem j�n vissza t�bb�. Van gy�trelem, van hi�ny, �s van, hogy mindez kib�rhatatlann� v�lik; van, hogy becsukod a kapukat, �s �tnak indulsz, megpr�b�lva magad m�g�tt hagyni mindent, csak hogy bele ne �r�lj, mert egyvalami viszont nincsen: nincs hal�l. Nincs, ami pontot tegyen a k�n v�g�re, mert nincs v�g, �s ha te magad nem oldod meg valahogyan, h�t a sz� szoros �rtelm�ben v�gtelen a szenved�s.

Eltelt n�mi id�, mire kinyitotta a szem�t �jra. N�m�n �s gyorsan siklott a vonat, amit�l Letha �gy �rezte, mintha v�z alatt haladn�nak. Ismeretlen volt a t�j: fogalma sem volt, hol van… �s j� is volt ez �gy.

Nem engedte t�bb�, hogy felmer�lj�n benne az �llom�s k�pe, vagy a m�ltnak ak�r csak egyetlen kis darabk�ja. Egyszer�en csak mindent el akart felejteni. Tudta, hogy ez nem megold�s, �s nem is maradhat mindig �gy; fel kell dolgoznia, amit �t�lt… De most pihen�sre v�gyott; l�legzetv�telnyi nyugalomra, legal�bb addig, am�g �ton van.

S�hajtva kivette haj�b�l a csatot, amely eddig szigor�an h�trafogta f�nyes, tejcsokol�d� sz�n� s�r�ny�t. Hat�rozottan megk�nnyebb�lt, amikor hossz� haja a v�ll�ra hullott. Kicsit el is mosolyodott. Kedve lett volna �t�lt�zni is, de h�t �pp utazik… B�rmikor j�het egy m�sik �llom�s, �j utaz�k… �gy h�t be�rte annyival, hogy lesim�totta combj�n a nadr�gkoszt�m k�nyes anyag�t, �s v�gyakozva gondolt az utaz�t�sk�ba rejtett farmerra.

M�r �ppen felold�dott, �s kezdte otthon �rezni mag�t a vonaton, amikor a szerelv�ny lass�tani kezdett. Az utaz�s suhan� csendje feloszlott, �s �jabb �llom�s hangjai keveredtek bel�: s�psz�, hangosbemond�, ki�lt�sok, besz�lget�s, nevet�s �s forgalom moraja.

Letha kin�zett az ablakon.

Figyelm�t szinte azonnal mag�ra vonta az �llom�s �p�letei el�tti padok egyik�n �cs�rg� �reg�r.

A b�csi cilindert, halsz�lk�s �lt�nyt, fel�lt�t �s feh�r bet�tes lakkcip�t viselt. R�gim�di k�rszak�lla �s vaskos, gondozott bajusza volt; mell�ny�nek zseb�b�l monokli l�nca kandik�lt f��ri eleganci�val. Mellette jobbr�l faragott s�tabot t�maszkodott a padnak, m�g bal l�b�n�l sz�ps�ges, keskeny fej� angol ag�r fek�dt.

Az �r egy�bir�nt alig volt �ttetsz�: csak nagyon halv�nyan l�tszottak m�g�tte a pad keresztl�cei.

Sir Timothy – gondolta Letha.

A m�lt sz�zadb�l sz�k�tt �riember egykedv�en t�rte a mell�je �l� k�t tizen�ves le�nyz�t; �s kom�tos mozdulatokkal szivarra gy�jtott, amikor az �l�be rep�lt egy kopott h�tizs�k, melyen csilingel�, kulcstart�ra val� k�ty�k l�gtak. A nemes vad�szeb meg sem rezzent, amikor az egyik l�ny edz�cip�j�vel a l�b�ra taposott, amint a b�csi sem, amikor a m�sik tini tetov�lt v�ll�val a padnak d�lt a fel�lt�j�n kereszt�l. Megszokt�k m�r, hogy a haland�k �tg�zolnak rajtuk an�lk�l, hogy �rz�keln�k �ket.

Sir Timothy az 1900-as �vek elej�n vesz�tette el a feles�g�t. A m�lt�s�gos asszonyt g�zmozdony �t�tte el. A Sir az�ta a legk�l�nb�z�bb �llom�sokon bukkant fel. Soha, sehol nem jelent meg, csak vonat�llom�son; aholis pip�ra vagy szivarra gy�jtva v�rta, egyre v�rta nej�t.

Letha lehunyta a szem�t, hogy ne sz�kjenek ki a k�nnyei.

Nem akarom l�tni. Norm�lis ember akarok lenni!

Amikor �jra feln�zett, Sir Timothy m�r nem volt ott. Csak k�t tinil�ny csever�szett �s doh�nyzott a padon.

Halkan neszezett a f�lke ajtaja, ahogy f�lreh�zta valaki. Letha hal�lra v�ltan perd�lt meg, �s egy sz�rny� pillanatra biztosra vette, hogy a szellem �szrevette �t, �s szok�s�t�l elt�r�en felsz�llt a vonatra, hogy �jra tal�lkozz�k vele.

Az ajt�ban azonban nem a Sir k�pc�s alakja bukkant fel, hanem egy magas, fiatal f�rfi.

Az �jonnan �rkezett fekete �lt�nynadr�got �s egyszer�, lezser zak�t viselt; a kett� k�z�tt pedig j�gz�ld ny�ri inget. A zak� kormor�n v�ll�ra vil�gos hajtincsek hullottak, karakteres, j�k�p� arcot keresztezve. �velt v�g�s�, t�vol �l� szemei picivel sem voltak s�t�tebbek, mint inge; �s Letha azt k�v�nta: b�r ink�bb Sir Timothy j�tt volna m�gis.

Ujjai j�gg� fagytak, gyomra �sszeszorult, sz�ve zsibbadtan, betegen megvonaglott, sz�j�n pedig kibukott egy n�v, amit soha t�bb� nem akart kimondani:

- Seth…?