Egy S�t�t Angyal eml�kiratai

(1. r�sz) �dv neked, haland�, ki most eme iratot olvasod. �n a Pokol angyala vagyok. A nevem nem l�nyeges, az eredetire meg m�r nem is eml�kszem, oly r�gen t�rt�nt, mikor elszakadtam sz�l�f�ldemt�l…

…Minden egy hideg t�li est�n kezd�d�tt. Az a t�l meglehet�sen enyhe volt, m�r a k�vetkez� �vbe l�pt�nk, �s m�g mindig nem esett egyetlen h�pihe sem. Akkor m�g csak 16 esztend�s voltam, ez�ta elsz�llt felettem az id�, mostm�r t�l vagyok a h�romsz�zon is. Egy este mag�nyosan r�ttam az utc�kat. Harag �gette lelkemet. D�h�s voltam az eg�sz vil�gra. D�h�s voltam, mert gy�l�ltem �lni. Gy�l�ltem a k�r�l�ttem l�v� b�r�nyb�rbe b�jt farkasokat, akik csak arra v�rnak, hogy elessek, hogy azt�n sz�tmarcangolhassanak. Mik�zben ezek a gondolatok kavarogtak a fejemben, el�rtem a megvil�g�tatlan, kies ter�letet. K�rben�ztem. Amennyire tudtam, megpr�b�ltam kivenni, hogy vajon hol is lehetek? Mindenhol bet�rt ablakok, megrong�lt ajt�k, graffitik. A t�li h�v�s szell� l�gyan lebegtette Fekete tincseimet, melyik d�san omlottak v�llamra. Mik�zben a kihalt k�rnyezetet n�ztem, elm�mbe �jra belehas�tott a felismer�s. A Vil�g kegyetlen, gonosz, csak az er�sek �lhetik t�l, akik eltiporj�k a gyeng�ket. �n soha nem akartam gyenge, elesett lenni, b�r az voltam. Ezt a gyenges�get akartam elrejteni s�t�t ruh�immal, komor �br�zatommal. Teljesen begub�ztam, mint egy herny�, aki arra v�r, hogy gy�ny�r� pillang� lehessen bel�le. �n csak a kit�r�sre v�rtam, amikor majd megmutatom az ellens�geimnek, hogy t�bb� nem vagyok az a kisl�ny, akit csak �gy el lehet tiporni… Meg akartam mutatni nekik… �s akkor hirtelen egy �get� �rz�s has�tott v�llaimba �s lapock�mba. Megtapogattam �ket, de csak meleg v�remet �reztem a kezemen. �n se tudtam, hogy mi�rt, de mintha egy t�rrel v�gt�k volna, �gy hasadt fel akkor m�g hamvas b�r�m. V�g�l nem b�rtam tov�bb, egyre csak v�reztem, �s v�g�l annyi v�rt vesztettem, hogy el�jultam. P�r �r�val k�s�bb fel�bredtem. Melegs�get �reztem, mintha l�ngok nyaldosn�k a kezeimet. Egy �gyban fek�dtem al�ltan. Fel�ltem �s k�r�ltekintettem. Minden v�r�s �s fekete volt. A falak l�ngokban �lltak… Nem is, hiszen maguk a l�ngok alkott�k a falakat. Majd tompa, elnyomott sikolyokat v�ltem felfedezni. Mikor jobban k�r�ltekintettem a szob�ban, egy s�t�t alakot l�ttam meg.

-          H�t v�gre fel�bredt�l. – mondta teljes nyugalommal a hangj�ban.

-          Ki vagy te �s hol vagyok? –haragnak m�r nyom�t se �reztem, sokkal ink�bb �ssze voltam zavarodva.

-          �n maga a S�t�n vagyok. Te pedig a Pokolban vagy. – az illet� nem mozdult, csak a szemeimbe f�rta a tekintet�t.

-          Na persze, �n meg Csipker�zsika a Hamupip�k�b�l! – v�laszoltam neki szenvtelen�l. M�r kezdtem megel�gelni a dolgot.

-          Azok csak bugyuta mes�k, amit az emberek tal�lnak ki a saj�t maguk pff… sz�rakoztat�s�ra. Le�nyom, te most t�nyleg a Pokolban vagy. De ha szeretn�d, bebizony�thatom. – azzal k�tszer �sszecsapta tenyereit, erre a falak megny�ltak. M�soknak tal�n borzalmas l�tv�ny t�rult a szemem el�. Egy kapun kereszt�l b�n�s lelkek potyogtak lefel�. Mintha csak t�nyleg a Pokolban lettem volna… De h�t miket is besz�lek �n… T�nyleg a Pokolban voltam!

-          Sz�val igaz… - suttogtam mindink�bb magamnak, mint az el�ttem �ll� alaknak. – De akkor mi�rt ker�ltem ide? Hiszen �n m�g �lek.

-          �lt�l. Mostm�r csak l�tezel. Sz�ks�gem van r�d!

2.fejezet

-          R�… r�m? Esetleg meg szabadna tudnom, hogy mi�rt? – k�pni, nyelni nem tudtam… a Pokol ur�nak r�m van sz�ks�ge… Lassan kezdtem azt hinni, hogy ez csak egy gonosz tr�fa lehet.

-          Meg akarom v�ltoztatni a vil�got.

-          Aha… �s ehhez mi sz�ks�ge van egy kis 16 �ves csitrire?

-          Mert az a kis 16 �ves csitri, jelen esetben te, olyan lelkivil�ggal �s bels� er�kkel rendelkezik, amire nekem is sz�ks�gem van. Benned olyan k�pess�gek rejlenek, amihez ha hozz�adjuk az �n er�met, egy elviselhet�bb �letet teremthet�nk! Hogy ne kelljen az embereknek semmit se megb�nniuk! �s ehhez sz�ks�gem van egy S�t�t Angyalra, aki elpuszt�tja a b�n�s lelkeket.

-          Ez mind sz�p �s j�, de ha nem gond, kimaradn�k a bulib�l.

-          Nem tudsz kimaradni, sajn�lom. Tudom, hogy a sz�ved igaz�b�l hozz�m h�z jobban, mint Istenhez.

-          �s? Egy�ni szoci�lis probl�ma… - Majd felkeltem az �gyr�l, ezzel jelezve indul�si sz�nd�komat.

-          Felesleges tagadnod a dolgokat. Mindent tudok r�lad. �s most k�rlek, �lj vissza �s hallgass v�gig!

-          Nem! – Ellenkeztem, majd megpr�b�ltam kijutni a szob�b�l. M�g �t sem l�ptem a megny�lt t�zfalon, az �jra �sszez�rult. Percekig csak keresg�ltem egy utat, amin kijuthatok, de sehol nem tal�ltam

-          Hi�ba keresel a falon gyengepontot, nem tal�lsz. – Belet�r�dtem sorsomba, �s �jra vissza�ltem a fekhelyre.

-          J�l van, hallgatom, nagyuram! – mondtam egy g�nyos mosoly k�s�ret�ben.

-          Teh�t ott tartottam, hogy te k�l�nleges vagy! Olyannyira k�l�nleges, hogy b�r az Alvil�ghoz h�z a sz�ved, a fentieknek is sz�ks�ge van r�d! Ez�rt hat�roztam �gy, hogy cselekedek.

-          Ez mind sz�p �s j�, de nem t�rhetn�nk a l�nyegre?

-          Igazad van. Teh�t seg�tened kell nekem. Most teljes�lhet a v�gyad, �s angyall� v�lhatsz! Egy S�t�t Angyall�! Er�t adok neked! Akkor�t, amekkor�val az eg�sz vil�got el tudn�d puszt�tani! – szemeimben egy gonosz f�ny csillant. J�l tudtam, hogy bossz�t �llhatok azon, akit teljes sz�vemb�l gy�l�ltem. Istenen.

-          Tudom, hogy mire gondolsz. Igen, bossz�t �llhatsz. De egy felt�tele m�gis van a dolognak!

-          Mi lenne az?

-          Csak a b�n�s lelkeket �lheted meg! Az �rtatlanokat nem!

-          Rendben! – Egyeztem bele, de ekkor eszembe jutott a csal�dom. B�r sokszor d�h�s voltam r�juk, m�gis szerettem �ket.

-          A csal�doddal ne foglalkozz! Azt hiszik, hogy meghalt�l, ami l�nyeg�ben igaz is. De adok neked 1 �jszak�t arra, hogy elk�sz�nhess t�l�k. – majd kezet fogtam a leend� „f�n�k�mmel”. Ekkor �jra belehas�tott az a rettenetes f�jdalom a h�tamba. �jra megtapogattam a sebet. De helyette tollakat �reztem. Sz�rnyaim n�ttek. Igazi angyalsz�rnyak. S�t�tebbek voltak m�g a holl�k tollain�l is. V�gign�ztem magamon. Farmerom �s pul�verem helyett most egy hossz� szokny�ban, f�z�ben, karddal a kezemben �lltam, tettre k�szen. Miut�n csod�latom al�bb hagyott, r�gt�n a l�nyegre t�rtem:

-          Mi lenne az els� feladatom?

(3. r�sz) Miel�tt leend� „f�n�k�m” v�laszolhatott volna, hirtelen vak�t� vil�goss�g t�rte meg az eddigi hom�lyt. Angyalok �nek�t hallottam… H�vtak… Nem tudtam, mit tehetn�k. Mikor elkezdtem h�tr�lni a s�t�ts�g fele, hirtelen egy angyal ny�lt ut�nam. De ugyanabban a pillanatban egy d�mon �llt k�z�nk, kardj�val les�jtott, mellyel megsebezte az angyalt, de m�gse �lte meg. Helyette arra k�rt, hogy most v�lasszak a fenti �s az alvil�g k�zt. L�ttam a f�nyess�get, lelkemet el�nt�tte a b�ka �s a megnyugv�s. De eme vak�t� sugarak se t�r�lhett�k ki elm�mb�l a gy�l�letet, �gy h�t a d�mont f�lrel�kve, �n v�geztem az angyallal. A gyilkoss�gom v�gezt�vel a f�ldre rogytam. Percekig csak a f�ldet b�multam, mire v�gre r�sz�ntam magam �s a S�t�nra emeletem tekintetemet.

-          Teh�t ez volt az? Az els� feladatom? – k�rdeztem t�le bizonytalanul.

-          Nem mondan�m, hogy feladat volt. Sokkal ink�bb egy pr�ba. Egy olyan pr�ba, ami �r�kre hozz�nk l�ncolt. Angyalt �lt�l. Innen m�r nincs vissza�t. – nem b�rtam tov�bb, els�rtam magam. Csak zokogtam. Cs�be h�ztak. �tvertek. �s innen nincs vissza�t. Ism�telten bizony�tott a Sors.

-          Sz�val hazudt�l nekem? – szemeimben �jra fell�ngolt a d�h l�ngja. A k�vetkez� k�rd�st m�r ord�tva tettem fel. – MI�RT?!

-          Sajn�lom, nem volt m�s v�laszt�som. �gy, ahogy most neked sincs.

-          Az engem nem �rdekel! – azzal sz�rnyaimat el�sz�r kipr�b�lva a magasba emelkedtem �s �tt�rtem a falon. Hajam megperzsel�d�tt, arcomat el�nt�tte a korom, �reztem a hamis�thatatlan �gett, k�n szagot. De ez nem �rdekelt. Ism�telten d�h�s voltam. �tt�rtem a m�sik t�zfalon is, amin �t �jra a s�t�t �jszak�ban tal�ltam magam. De innen hogyan tov�bb?

4. fejezet

Egy ideig csak t�tlen�l �csorogtam, mikor valami f�nyess�g t�rte meg a s�t�t �jszak�t. Hunyorogva pr�b�ltam kivenni az el�ttem �ll� alakot. Mikor a vak�t� f�ny kicsit al�bb hagyott, nagy nehezen, de siker�lt kivennem a szemem el�tt g�rnyedez� ismeretlent. Beletelt m�g egy kis id�be, mire eljutott a tudatomig, hogy kicsoda is a l�baim el�tt hever� l�ny az az angyal, akit meg�ltem… vagyis azt hittem, hogy meg�ltem. Csontig has�t� f�lelem j�rta �t eg�sz testemet. „Itt van… meg�ltem… mit tettem? Seg�tenem kell… Nem tehetem… mit tegyek?!” Elm�met elhom�lyos�totta a rettenet. „Meggyilkoltam… �s ha nem is �n voltam? Biztosan nem �n voltam… De akkor ki?” Valaki megsz�llta a testemet �s az akaratomon fel�l cselekedett.

-          K�rlek… seg�ts! – �sszerezzentem a hangra. Haldoklott. Nem tudtam mit tenni, odal�ptem hozz�.

-          Meg�ltelek…

-          Nem te volt�l… - b�r – tudtam - rettenetes f�jdalmai vannak, megpr�b�lt mosolyogni. A f�lhom�lyban l�ttam a sz�ja sz�l�n csordog�l� v�rt. Egy angyal is v�rezhet? Hm, lehet, ki tudja?

-          Nem akartam, k�rlek, ne haragudj! – zokogva borultam le mell�. Sz�nalmas, ugye? De hisz �n val�ban nem akartam… �s tudtam is, hogy nem �n voltam. Ez rosszabb, mint b�rmilyen k�b�t�szer, vagy ak�r er�s ital… �reztem a zsigereimben, hogy nem a sokk hat�sa alatt vagyok, �s nem besz�lek f�lre; hogy nem �n voltam. �gy l�tszik, ezt az isteni teremtm�ny is elhitte.

-          Nem… haragszom… - Nehezen besz�lt, l�gz�se is �pphogy m�g volt. – De k�rlek… Vigy�l el innen… Ha elpusztulok… Nem itt akarom…

Elpusztulok… Furcsa sz�, nem? Valaki tal�n morbidnak mondan�, esetenk�nt cs�ny�nak. Elpusztulok… Igen… Egy angyal nem tud meghalni, nem tudja itt hagyni e f�ldi vil�got, az �letet… � csak elpusztulni tud…

Nem igaz�n reag�ltam semmit szavaira, ak�rhogy is k�rlelt, k�ny�rg�tt, tal�n meg is al�zkodott. R�m�lten kaptam fel a fejem h�rg�s�re, �rezv�n kezemen kih�nyt v�r�t. Ijedten h�k�ltem h�tra. Mit tegyek?

-          A francba… - pupill�im kit�gultak a r�m�lett�l. „De nem hagyhatom meghalni… Nem �rdekel, ha r�m tal�lnak, elhurcolnak, megk�noznak, elpuszt�tanak… nem hagyhatom…” Majd ezekkel a gondolatokkal �jra odasiettem hozz�, felvettem a koszos f�ld�n fekv� ernyedt test�t �s sz�rnyaimat meglebegtetve �jra felemelkedtem a magasba. Ismertem egy k�zeli helyet, n�ha-napj�n oda j�rtunk m�g valamikor r�gen kir�ndulni. „Tarts ki, k�rlek…” A term�szeti k�pz�dm�ny fel� vettem az ir�nyt. Gyalog tal�n egy napig is eltartott volna az �t, de l�gvonalban mind�ssze f�l �ra alatt oda�rt�nk – b�r ebben, az �j �letemben m�r r�g nem sz�m�tott az id�, csup�n az �r�kk�val�s�g l�tezett -, b�r ezek a percek is egy �r�kk�val�s�gnak t�ntek. M�r a hegy el�tt lebegtem, szememmel kutatva a kem�ny sziklafalat. Egy barlangot kerestem, amire r�vid id�n bel�l r� is tal�ltam. „�ppen ideje… nem vagyok valami s�lyemel� vil�gbajnok…” Sok�ig nem gondolkodhattam er�nl�ti k�pess�geimr�l, mert a kezemben �lettelen�l verg�d� f�rfi (mint id�k�zben siker�lt kider�tenem; �t k�zben, hogy ne vesz�tse el eszm�let�t el, sz�val kellett tartanom) egyre keservesebb hal�ltus�t v�vott, �gy h�t gondolkod�s n�lk�l, nem t�r�dve, hogy milyen kis, aranyosnak �s h�zi kedvencek nem mondhat� �llatra bukkanok odabent, ber�p�ltem a t�gas lyukba.

Csak m�g egy percet b�rj ki, k�rlek… - sz�ltam Neki. – El kell mennem f��rt, hogy t�zet tudjunk rakni, rendben? – majd v�laszt se v�rva �jra t�voztam p�r percre a helysz�nr�l. Mire visszat�rtem, a f�rfi eszm�let�t vesztette. – Jaj, ne, k�rlek! – esetlen�l, k�ts�gbeesve pr�b�ltam visszahozni �t; megk�nzott arc�t pofozgattam, de javul�st nem mutatott a k�lvil�g fel�. 5. fejezet

-          – Na j�… Akkor sem fogsz meghalni, meg�rtetted?! Ha rajtam m�lik, ugyan nem! – majd alkalmazva a bev�lt m�dszert, mesters�gesen kezdtem el l�legeztetni. De egy�ltal�n egy angyal l�legzik? A v�lasszal mit sem t�r�dve tov�bb folytattam az �jra�leszt�st, aminek f�l percen bel�l meg is lett a k�vetkezm�nye: mag�hoz t�rt. – �n megmondtam! – mosolyodtam el, majd a t�zifagy�jt�s k�zben v�zzel megt�lt�tt palackot a sz�j�hoz emelve pr�b�ltam megitatni.

Mikor sz�j�t�l elemeltem az �veget, h�l�san n�zett r�m, magam sem tudom, mi�rt? Hiszen gyakorlatilag �n �ltem meg. L�ttam rajta, hogy sz�lni k�v�n, de ujjamat ajkaira t�ve csit�tottam el. – Css… Ne besz�lj, m�g gyenge vagy! Ink�bb pihend ki magad, ne agg�dj, vigy�zok r�d.

V�laszul ism�t csak egy k�sz�nettel teli pillant�st kaptam, majd fej�t visszaeresztve az id�ig v�nkosul szolg�l� �sszegy�rt rongykupacra, imm�r nyugodtabb �lomba mer�lt. Mikor megbizonyosodtam r�la, hogy l�gz�se nyugodt, sz�vver�se egyenletes, elkezdtem kicser�lni a k�t�seit. M�r �gy is el�g v�szesen fogyatkoz�, egykor hossz� szokny�mb�l m�g t�bb cafatot szak�tottam le, amelyekkel lecser�ltem a m�r �t�zott rongydarabokat. Mikor m�r teljesen biztos voltam benne, hogy az elk�vetkezend� �r�kban nem lehet komolyabb baj, �gy d�nt�ttem, hogy �n is kipihenem egy kicsit magam. De hi�ba volt minden pr�b�lkoz�som, �lom nem j�tt a szememre. R�vid id�n bel�l felhagytam a sikertelen pr�b�lkoz�sokkal, �gy ink�bb kimentem egy kicsit leveg�zni. El�g sok�ig lehettem kint – a Nap m�r magasan j�rt, amikor halk ny�sz�rg�s �t�tte meg a f�lem. Gyorsan besiettem az ideiglenes mened�khelyre.

-          Vizet k�rsz? – k�rdeztem „v�dencemt�l”, majd v�laszt se v�rva, m�ris odasiettem hozz�, fel�je ny�jtva a kulacsot.

-          K�sz�n�m… - sz�lt halkan.

-          Ugyan, nincs mit megk�sz�nn�d… De ink�bb aludj, �n addig elmegyek, szerzek valami ennival�t.

-          J�l vagyok… �s van mit k�sz�nn�m…

-          Fekszel vissza, de azonnal! – fordultam vissza rejtekhely�nk bej�rat�t�l, �s siettem vissza hozz�, mikor l�ttam, hogy m�r felkelni k�sz�l a f�rfi.

-          Nem, t�nyleg j�l vagyok! – ny�gte kezeim s�lya alatt.

-          Azt l�tom… - morogtam az orrom alatt. – L�gy sz�ves maradj veszteg, am�g szerzek egy kis ennival�t!

-          �s m�gis honnan akarsz? A sarki k�z�rtb�l?

-          Igen, pontosabban az erdei hal�rust�l! – sz�ltam d�h�sen, majd eg�szen a k�zeli kis patakig rep�ltem, ahonnan el�z� �jszakai is a vizet hoztam. – Micsoda egy h�l�tlan alak! Megmentem az �let�t, erre meg al�becs�l! Sz�p, nem mondom…

Miut�n kell�en kid�h�ngtem magam �s eb�det is fogtam, visszasz�lltam a barlangba. Ott az angyal �ppen a t�zet sz�tta fel.

-          Itt az eb�d! – dobtam el� a fuldokl� halakat. – L�tom, m�r el�g j�l vagy, sz�val igaz�n megpucolhatn�d, am�g �n szerzek valami ny�rsat.

Kis id� m�lva m�r a t�z jav�ban ropogott, mindketten egy-egy botot tartottunk a kez�nkben. Egyik�nk se sz�lt. �n elsz�gyelltem magam, ami�rt olyan goromba voltam vele, � pedig csak… nem is tudom… tal�n nem akart megsz�lalni. M�gis, miut�n megunta a fesz�lt csendet, megpr�b�lt besz�lget�st kezdem�nyezni velem.

-          �s m�gis kit tisztelhetek a megment�mben?

-          �gy �rted: a gyilkosodban?

-          Nem… a megment�mben! – mosolygott r�m b�ztat�an.

-          �n… �n…

-          Nem akarod el�rulni a nevedet? Sebaj! Akkor Kibo-nak foglak sz�l�tani, persze hacsak nincs ellenedre.

-          Kibo? Rem�ny…

-          Igen, pontosan!

-          De mi�rt?…

6. fejezet

8-9.fejezet

- Felejtsd el, nem mondtam semmit. � sz�lt, majd �jra magamra hagyott a s�t�t �s hideg �jszak�ban.
Csak n�ztem mereven magam el�. ��n� hogy �n milyen egy idi�ta vagyok! Hogyan is gondolhattam, hogy �� meg �n?� �reztem, ahogy egy k�nnycsepp buggyan ki szememb�l, �s g�rd�l v�gig arcomon. Olyan r�gen nem s�rtam m�r, hogy szinte �getett a nyoma. �reztem, ahogy el�ri ajkaimat. �s �reztem az �z�t. Igen. �reztem. Hirtelen f�ktelen�l d�h�s lettem magamra. �Nem!! Egy pokoli teremtm�ny semmit nem �rezhet! NEM!!!�
- NEM! � ord�tottam fel, majd elt�ntem a f�k k�z�tt.
Nem tudom, hogy meddig rep�lhettem, de m�r csak azt vettem �szre, hogy sz�rnyaim felmondj�k a szolg�latot. Elkezdtem zuhanni. Nem �rdekelt, hogy milyen magasr�l esek le, m�r nem �rdekelt egy�ltal�n semmi. Egy t� mell� zuhantam. �reztem, ahogy p�r bord�m elt�rik, �s bele�ll a t�d�mbe. Szemeimet a f�jdalomt�l �jra elfutott�k a k�nnyek, mik�zben k�ts�gbeesetten, az er�s sz�r� �rz�st�l felki�ltottam. V�g�l tehetetlen sikolyom zokog�ss� v�ltozott. V�gel�thatatlanul s�rtam, d�lt bel�lem a keser�s�g �rz�se. Tal�n akkor j�tt ki bel�lem az ut�bbi id�ben felgy�lemlett vesztes�gek �s f�jdalmak hossz� sora. �sszeg�rnyedtem a mellkasomba nyilall� sz�r�st�l. A fejem is elkezdett hasogatni, amit�l reflexszer�en odakaptam. Nedvess�get �reztem kezemen, ez�rt az arcom el� emeltem. A Hold j�t�kony f�nye mellett meg�llap�tottam, hogy v�rzek.
- Remek, m�r csak ez kellett� - motyogtam magamban, majd megpr�b�l