14.fejezet

- �hm mondanom kell valamit. A n�v�red tegnap �jjel meghalt.
F�ldbe gy�kerezett l�bbal �lltam, az ideges, t�tova fi� el�tt. Nem tudtam elhinni, amit mondott.
Hirtelen leperegtek el�ttem az �vek. Amanda, a kedves, j�lelk� Amanda. Aki mindig olyan al�zatos, �s szer�ny volt. Soha nem b�ntott senkit, mindenkin seg�teni pr�b�lt. Mikor elt�rtem anya kedvenc v�z�j�t, egy�tt rejtett�k el a t�rmel�ket. Mikor valaki piszk�lta az iskol�ban, �n v�dtem meg. Hi�ba volt id�sebb n�lam, olyan, mintha a h�gom lett volna. Hisz �n mindig er�sebb voltam.
A lelkiismeret t�zes t�rk�nt mart bel�m, hisz sz� n�lk�l j�ttem el hazulr�l. Nem is gondoltam r�, � mit �rezhet. Felel�tlen voltam, �s gyerekes! Pedig csak r�m sz�m�thatott.
Sz�razon �g� szemmel b�multam magam el�.
- Hogy t�rt�nt? –suttogtam rekedten.
A t�bbiek m�r r�g nem j�tszottak, meg�rt� tekintetekkel fordultak fel�m.
- �n, �n nem tudom. –dadogta. –Hannib�l k�ld�tt, hogy sz�ljak neked. Azt mondta, v�r a Tan�csteremben!
Gyilkos tekintettel fordultam fel�. Szeg�ny fi� teljesen meg volt r�m�lve. B�r �gy visszagondolva, nagyon sokan mondt�k m�r, hogy d�h�sen olyan vagyok, mint egy sarokba szor�tott tigris. Aki b�rmire k�pes…
- Sheila �n… -kezdte valaki, de sarkon fordultam, �s elmentem mellette.
Egyenesen a Tan�csterembe tartottam.
Igaz�b�l sose f�ztek gyeng�d sz�lak a n�v�remhez. Mindig gyeng�nek tartottam, olyannak, aki nem k�pes az �letre. De a v�remb�l val� volt, �s a csal�dn�l nincs szorosabb k�tel�k. Valahogy j� volt felette any�skodni. Sz�gyenlem bevallani, de sokszor uralkodtam rajta. �s � feln�zett r�m, tudva azt, hogy �n vagyok az er�sebb. A gyomrom g�rcsber�ndult az eml�kekre, a torkom �sszeszorult.
- Soha nem t�r�dtem vele igaz�n! –suttogtam magam el� elkeseredetten. –Pedig � mindig feln�zett r�m, pr�b�lt nekem seg�teni. De �n gyeng�nek tartottam, len�ztem �t… Miattam halt meg!
Ha akkor �jjel magammal hozom, �s nagy hagyom ott… Ha egy kicsit er�sebb lett volna, �s kiv�rja a felszabadul�sunk…Ha…
Nem! Nem b�rta volna ki akkor sem! Nem tudott volna velem j�nni, feladva az addig k�nyelmes �let�t! Nem volt meg benne az a dac, ami engem hajt! Nem! Most nem gondolok erre! Majd holnap! Majd ha egyszer �jra szabadok lesz�nk…
Kopogtam.
- Gyere be! –hallatszott bentr�l a mogorva v�lasz.
Sz�lesre t�rva az ajt�t bel�ptem. Hannib�l ott �llt az asztal mellett, elm�ly�lten figyelve a rajta l�v� pap�rokat. Fekete haja az arc�ba hullott, �lla megkem�nyedett. Akaratlanul is arra gondoltam, hogy milyen j�k�p�…
- Csukd be magad ut�n! –morgott m�gegyet, meg�rezve a huzatot.
Becsuktam, �s n�m�n le�ltem egy sz�kre. V�rtam, mondjon v�gre valamit. Valami vigasztal�t.
V�gre feln�zett r�m, de semmilyen �rzelmet nem l�ttam a szem�ben. A kezembe nyomott egy pap�rt, majd elfordult. �s �n belem�lyedtem az iratokba.
Amanda Noxana: tegnap tal�ltak r�, a Korm�ny Sz�khely�n, egy titkos szob�ban, felakasztva. Minden jel �ngyilkoss�gra utal. A teste tele volt ver�s nyomaival, �s egy�b s�r�l�sekkel. K�ztudott volt, hogy a l�ny, mi�ta beker�lt a T�rsas�gba Johnson Frost szeret�je. Az eset nem ker�lt nyilv�noss�gra, eltusolt�k.
Sz�val ennyi! Ennyi sz�l a testv�remr�l. P�r sor, t�rgyilagos meg�llap�t�s, hogyan, �s mi�rt halt meg. Sajgott a sz�vem.
Szeg�ny, gyenge kis Amanda! Nem b�rta elviselni a megal�ztat�st, ez�rt meg�lte mag�t.
Biztos voltam benne, hogy Johnsons meger�szakolta. Hisz � mindig olyan f�l�nk volt, szinte nem is foglalkozott fi�kkal. �s abban is biztos voltam, hogy any�m tudott r�la! Hisz mindig az volt az �lma, hogy majd �ltalunk m�g el�r�bb jut a rangl�tr�n. Nah, most majd siker�l neki!
Keser� mosoly jelent meg az arcomon, majd �jra elkomorodtam.
- Megbosszulom! –suttogtam magam el�, �k�lbe szor�tott k�zzel.
- Hogy mondtad? –fordult fel�m hirtelen Hannib�l.
R�emeltem a tekintetem, �gy ism�teltem meg, mostm�r hangosabban.
- Megbosszulom! Meg�l�m Johnsons Frost!
Fel�lltam a sz�kr�l, �s elindultam fel�.
- Adj n�h�ny embert, �s fegyvereket! –n�ztem kem�nyen a szem�be. –H�rom nap m�lva itt vagyok!
- Neked teljesen elment az eszed! –el�sz�r �rtetlenkedve, majd d�h�sen m�regetett. –Nem fogom a hal�lba k�ldeni az embereimet, csak mert neked meghalt valakid! Tudod h�nyan vesztik el nap-mint nap a szeretteiket?! �s egyik se rohan a hal�lba!
- Mert nem el�g er�sek! –v�gtam vissza. –De engem nem �rdekel! Ha nem adsz senkit, megyek egyed�l!
Azzal indultam volna, de Hannib�l visszar�ntott.
- Nem m�sz sehov�! –kiab�lt r�m.
Csak �gy sug�rzott bel�le a d�h. �s m�g valami… Tal�n agg�d�s?
- De igeinis megyek! –n�ztem fel r� dacosan. –Meg�l�m az �sszes Korm�nytagot! �pp eleget nyeltem m�r le!
- �s nyelni is fogsz! –r�zott meg m�rgesen. –Ha m�shogy nem, h�t bez�rlak, de innen nem m�sz ki!
- Nem mered megtenni! –sziszegtem �sszesz�k�l� szemekkel!
- Majd megl�tjuk! –azzal elkezdett a szob�ja fel� tuszkolni.
Hi�ba kap�l�ztam, vis�toztam, nem tudtam szabadulni. Bel�k�tt az ajt�n, �s r�mz�rta. Teljes er�mb�l �tni kezdtem, de a neh�z fa nem engedett. Majd lassan abbahagytam, �s �sszekuporodva lecs�sztam az ajt� el�. A k�nnyeim v�gre megindultak. S�san, mar�an csorogtak v�gig az arcomon.
- Mi t�rt�nt itt? –hallatszott kintr�l Zo� hangja.
- Ezt az ajt�t senki nem nyitja ki! Nem megy be, �s � nem j�het ki! –sz�lt d�h�sen Hannib�l. – Ez parancs!
Azzal ajt� csap�dott, �s teljes lett k�r�l�ttem a csend.

K�s� �jszaka lehetett m�r, �s �n egyed�l fek�dtem a szob�ban. Val�sz�n�leg elnyomott az �lom, mert mikor �jra kinyitottam a szemem, teljesen le volt �gve a gyertya. Mindent elbor�tott a s�t�ts�g.
Hirtelen motoszk�l�st hallottam az ajt�n�l. Ijedten rezzentem �ssze. Tal�n Hannib�l az?
F�ny sz�r�d�tt �t alatta, �s a motoz�s egyre hangosabb lett. Fojtott besz�lget�s hallatszott kintr�l. Majd a z�r engedett, �s az ajt� kit�rult.
Az er�s f�ny vak�tott, eleinte semmit sem l�ttam. Majd ahogy a szemem hozz�szokott a vil�goss�ghoz, felfedeztem, hogy a bar�taim �llnak ott. Zo�, Yoru, Lionel, Marcos, Gloria, Valerie, Janica.
- Az�rt j�tt�nk, hogy seg�ts�nk!