Sosem ks
Veronica von Krolock 2008.10.28. 21:26
Novella, befejezett trtnet
Volt idm gondolkozni az elmlt veken. Lehet, hogy sok dolgot rosszul csinltam, de a legfontosabbra taln csak most jttem r. rlk, hogy felnylt a szemem. Taln mskor mr tl ks lenne. St, biztosan.
Annyi csoda van a fldn. Innen, az ablakbl pont rltok egy rtre. Nem szp, nem hihetetlenl zld a f, mint azon a farmon, ahol felnttem, mgis, nekem ez is gynyr. Ahogy a szl hintztatja a fszlakat, a nyuszi puha tappancsai alatt alzatosan meghajolnak, majd jra felszegik bszke kis fejket. Rejteket nyjtanak az apr llatoknak, egereknek a nagy baglyok ell… mennyi minden csods dolog trtnik velk, mennyi mindenben rszt vesznek, s gondoljunk csak bele… a kis fszlakrl beszlnk.
Szeretem nzni a napot. Mostanban ez az egyetlen lland dolog volt az letemben. Ez az risi, meleget ad gitest. Furcsa belegondolni, hogy nem is lenne let nlkle… legalbbis nem ilyen. Egy sokkal szegnyebb, sivrabb, csoda nlkli, szinte llatias let lenne az. Emlkszem, pr ve szaladtam a folyval, nekeltem a madarakkal, ez akkor termszetes volt. Gyerek voltam. Ksbb a csodk eltntek az letembl, mostanban kezdek jra rjnni, mit vesztettem el a felntt vlsomkor.
Vidken nttem fel, egy kicsi faluban. A tenger egy domb mgtt zgott, a szl mindig ss volt s friss. Sokszor jtszottam a parti kveken, vrtam a frjemet, vagy a kalzok kapitnyt, – akkor mindegy volt, kit - hogy jjjn rtem, hogy szeressen. Csak ltem a mln, s nztem a messzesget.
Pr v mlva, mikor visszatrtem oda, mr nem talltam meseien szpnek a partszakaszt, csak a halak szagt s a koszos falut vettem szre, a benne rejl csodkat, mesket elfelejtettem. Azokat lttam csnynak s regnek, amikrt kicsi gyermekknt gy rajongtam. Megijedtem magamtl azon a hajnalon. Fltem, mr rkre elvesztettem az lmodozs kpessgt. De most jra rtalltam a bkre, a megnyugvsra, amit a kicsi rig neke jelenthet, jra csodlom a fzfa gainak tnct a lgy szlben.
jra rtalltam az let csodira, Atym. Furcsn nz rm, s igazat kell adnom nnek. Nem minden nap hallhat az ember olyat egy hallratlttl, hogy boldogsgra lelt magnzrkjban. Velem mgis ez trtnt. Ne imdkozzon rtem, Atym, nincs r szksgem. Holnap, ha ott llok fent az emelvnyen, krem, ne engedje, hogy bekssk a szemem. Bszkn akarok meghalni, gy, hogy a flemle nekt hallom s az arcomat ri a friss szell. Ez mindennl tbbet r. Ez az utols kvnsgom, Atym, ami minden embernek, mg a legszrnybbnek is jr. Szabadon akarok meghalni.
|