VI.

Wilde hossz� id� ut�n egy k�nyvt�ri k�nyvet lobogtatva t�rt vissza az �letembe. Szinte k�ts�gbeesve mutatta a gerincen a feliratot: Wilde Oszk�r: Dorian Gray arck�pe.
Ugyan elmes�ltem neki a dolgok h�tter�t, �m �t ez nem nyugtatta meg, �s g�l�nsan �tkeresztelt engem is. T�bbsz�r. Bosszant�an.
V�g�l feladtam, �s hagytam, hogy levelez�sbe kezdjen Verne Gyul�val.

VII.

Olyan k�r, hogy feln�sz - mondja �desany�m, sokszor, elmerengve, f�jdalmasan. - Olyan k�r, hogy feln�sz - teszi m�g hozz� a nyomat�k kedv��rt, mintha ezekkel az anyai s�hajokkal meg�ll�thatn� az id� m�l�s�t, vagy tal�n vissza is ford�thatn�. Minden egyes mondat�ban ott rejt�zik a rem�ny, hogy tal�n P�n P�terr� v�ltozom. Valakiv�, aki sosem n� fel. (Nem, mintha ismern�nk P�n P�ter �desanyj�t. Nem lehet vele kimondottan sokat.)

***

Olyan k�r, hogy feln�sz - mondja Wilde, de szerencs�re nem ism�tli el. R�gi verseimet olvassa, vel�k a m�ltamat, �s furcsa m�don a lelkemet, a titkaimat. Hagyom, tegyen, amit akar. Ahogy f�lren�zek, l�tom a sziluettj�t, fekete m�anyagr�l visszat�kr�z�d� kez�t, mely fogyott ugyan, de az �let nyomtalanul telt el felette. (Sem munka �sta bar�zd�k, sem b�r al�l k�kl�, l�tv�nyos erek, vagy csontok nincsenek.)
-Mi�rt? - k�rdezem egyfajta lemond�ssal.
Azt feleli az�rt, mert most nincs sz�ks�gem p�ldak�pre. Olyasvalakire, akit ut�nozhatok. Legal�bbis azt hiszem, merthogy egy�n vagyok, �n�ll� ember, saj�t gondolatokkal. Ezeket kell �rv�nyre jutattom. Legal�bbis, azt hiszem.
De t�vedek - mondja � -, mert mindig is sz�ks�gem lesz valakire, akire feln�zek, akin f�gg�k, akit m�solok. J�t tenne, ha a kor nem er�ltetn� az individualit�st - � �gy tartja. Meg, hogy el�d�k n�lk�l nem leszek senki, hogy akkor lenn�k valaki, ha elz�rn�nak mindent�l (filoz�fiai Robinson Crusoe), minden ingert�l, �s nem lenn�k indig�ja megannyi embernek, ha nem �kel�d�tt volna a bord�im k�z� annyi akarat (ahogy kit�rt ujjakkal kaptak a sz�vem fel�), �s ha nem marta volna a sz�vembe mag�t annyi hit (akik marokra tudt�k fogni a bennem dobog�t) �s ha nem ragadt volna nyelvemen annyi sz�kapcsolat.
De �gy - t�r�djek bele - nem leszek egyedi, csak azon v�lem�nyek sz�cs�ve, amelyeknek valaha igazat adtam.
Wilde-ra n�zek. A verseimet olvassa. Er�s a gyan�m, hogy meg sem sz�lalt...



VIII.

Wilde a sz�f�n �l, mellette egy v�z�nyi feh�r liliom, kez�ben b�bor b�rk�t�s� dr�m�k, kez�ben egy sz�l k�k f�st�t ereget� cigaretta, kez�ben egy poh�r brandy, kez�ben egy m�sik k�z, kez�ben egy toll, pap�r, v�res t�r, �veg, sz�l r�zsa, egy �rme, a sors...
Wilde a sz�f�n �l, olvas, mellette liliom (a szoba s�lyos, b�d�t�, �des illat�), az arca �rdekl�d�, s ha valami megtetszik neki, ajkai n�m�n form�zz�k az olvasottakat.
Wilde a sz�f�n �l, olvas, �s egyre val�s�gosabb, m�g �n elt�n�k az � n�lamn�l nagyobb fant�zi�j�ban.

IX.

Vastag por fedte m�r az eml�keket, amiket feleleven�tettem, az embereket, akiket �jj��lesztettem. Olyan pillanatok t�mkelege v�lt egyazon �r�ban egy f�l �let mozaikj�v�, amelyek sehogy sem illettek �ssze, mint t�bb k�l�nb�z� kirak�. (Kis kirak�k, amiket id�seknek k�sz�tenek, �s nagyobbak, amiket eg�szen kicsiknek.) F�nyk�pekr�l g�ngy�ltem le a sz�p, szab�lyos p�kh�l�kat, amelyek soha nem l�tezett, vagy �ppen csak l�tez� (p�r �vig, vagy csak napokig) szem�lyeket �br�zoltak.
Undorodtam a kezemre �s elm�mre tapad� mocsokt�l, amit ezek az elm�lt, vagy elmulasztott eml�kek tapasztottak r�juk. (Wilde lemosta a kezem, valamif�le mes�t mondott, tal�n akkor tal�lta ki.)
Takar�tottam.
(Felejtettem.)

X.

Wilde k�rdezz-felelekezni akart, �gy h�t j�tszottunk.
- Mi�rt j� az neked – k�rdeztem -, hogy forr�spontig hev�lsz, majd abban a l�zban, amit te az �letednek nevezel, roncsokig apr�z�dva �lsz el?
Wilde v�llat vont, �s elmosolyodott. Azt mondta, ez csak k�lt�i k�rd�s, hogy nem v�laszol, majd megh�zta az �veget. „Te j�ssz.” – hangj�ra r��lt az alkohol, reszel�ss� tette.
V�rtam, hogy � is valami ostoba k�rd�st tegyen fel, amire �n majd nem v�laszolok, �s azt�n akaratomon k�v�l �n is iszom.
Nem akarom elrontani a j�t�k�t. Az � k�rd�se jobb lesz.
De �n tudni fogom a v�laszt.