Niela d�bbenten hallgatott Erythia szavai ut�n. N� ek�zben cs�p�re tett k�zzel �s �rdekl�d� tekintettel meredt az arc�ra.

- Hidd el, nem lenn�k a helyedben... - sz�lalt meg egy�tt �rz�nek sz�nt hangon megt�rve a csendet - hatalmas felel�ss�g lehet ez, �s m�r ilyen fiatalon...

- �n t�ved - tiltakozott Niela, b�r hangja nem volt �pp hat�rozott. - �n csak egy egyszer� l�ny vagyok. Fogalmam sincs r�la, hogy mir�l besz�l.

Erythia egyik szem�ld�k�t felh�zva reag�lt a v�laszra.

- Ha ez �gy van, �s val�ban t�vedek, akkor mond, mi a magyar�zat arra, hogy ember l�tedre, m�g egyszer sem volt�l beteg, vagy, hogy minden s�r�l�sed k�tszer olyan gyorsan gy�gyul, mint m�sok�?

- Ebb�l el�g volt! - has�tott kereszt�l egy ismer�s hang a leveg�n. Ezut�n v�ratlanul egy nagy k�k l�ngoszlop villant fel Erythia h�ta m�g�tt n�h�ny m�terrel, aki erre g�nyos tekintettel pillantott a jelens�g fel�. A h�tt�rb�l figyel� sz�llovasok el�re l�ptek �s t�mad�sra k�szen markolt�k meg kardjaikat, �m a n� nyugalomra intette �ket. A l�ngoszlop egy pillanat alatt semmiv� foszlott �s nyom�ban maga Solufel kir�ly alakja rajzol�dott ki teljes val�j�ba. Erythia arca nem t�kr�z�tt meglepetts�get. Ny�lv�n sz�m�tott r�, hogy nem sok�ig marad titokban Niela elrabl�sa. Niela viszont �r�lt, hogy v�gre ismer�s arcot l�that a kir�ly szem�ly�ben, akinek szemei haragot sug�roztak.

- Nem hittem volna Erythia, hogy k�pes vagy ilyen messzire elmenni... - mondta kim�rten Solufel, majd tett p�r l�p�st az eml�tett fel�.

- M�r tudhatn�d, hogy nekem senki sem parancsolhat - v�laszolta a n� p�khendien. - �n vagyok a term�szet �rn�je, az erd�k �s r�tek nimf�ja. Az emberek �s a var�zsl�nyek felett �llok, mert az �n f�ldemet haszn�lj�tok, az �n f�imat v�gj�tok ki. Sz�val fels�ges kir�ly - �lcel�d�tt tov�bb a nimfa - nekem Te nem mond meg, hogy meddig mehetek el.

- Egy valamit elfelejtesz... - felelte nyugodt hangon Solufel - a hatalmad addig tart, m�g a term�szet hajland� szolg�lni t�ged. Ha nem arra ford�tod az er�d, amire eredetileg hivatott, k�nnyen ugyan olyan kiszolg�ltatott helyzetben tal�lhatod magad, mint azok, akik most t�led f�ggnek. Az pedig, hogy elraboltatsz egy v�dtelen l�nyt az �jszaka k�zep�n, nem igaz�n tartozik a feladataid k�z�.

A nimfa �k�lbe szor�totta kez�t a d�ht�l, ami�rt az elf kir�ly �gy ki merte oktatni �t. Azonban j�l tudta, hogy Solufelnek abban igaza van, hogy a term�szet b�rmikor megfoszthatja az er�t�l, amit kapott. �gy, h�t, lenyelte a haragj�t �s egy mosolyt megeresztve, diplomatikusabb hangnemre v�ltott.

- Nem �llt sz�nd�komban �rtani Niel�nak. �gy gondoltam, hogy min�l hamarabb ismeri meg az igazs�got �nmag�r�l, ann�l el�bb fel tud k�sz�lni az �t fenyeget� vesz�lyekre. Figyelmeztetni akartam, ennyi az eg�sz - t�rta sz�t karjait �rtatlanul Erythia.

-  �rtem... - hunyta le szemeit Solufel, majd felpillantott. - Niela nev�ben is k�sz�n�m az aggodalmad. Ha nem b�nod, most visszak�s�rn�m a palot�ba. Bizony�ra szeretne pihenni... - ny�jtotta kez�t a l�ny fel� a kir�ly, aki kiss� f�lszegen az el�bbi sz�p�rbaj hat�s�ra, de megindult az elf fel�.

- Rem�lem, m�g id�ben siker�l elfogni Romeri�t - v�laszolta Erythia kif�rk�szhetetlen arccal. - Mindannyiunk �rdek�ben. �r�l�k, hogy megismerhettelek, Niela - pillantott a l�nyra a nimfa. Niela csak biccentett egyet b�cs�z�sk�ppen. Alig v�rta, hogy elmehessen err�l a helyr�l.

Solufel ekkor megfogta az egyik kez�t �s k�zelebb fonta mag�hoz, majd �jra felcsaptak a k�k l�ngok �s mire a l�ny kinyitotta a szem�t, m�r a palotai szob�j�ban tal�lta mag�t.

A teraszajt�n�l �ll� Illora agg�d� arccal l�pett oda az �rkez�kh�z.

- Niela, nem esett bajod?

- Nem. J�l vagyok. - v�laszolta csendesen a l�ny. Erythia szavai m�lyen elbizonytalan�tott�k. T�nyleg...egyetlen eml�ke sincs arr�l, hogy betegen fek�dne az �gyban. Amikor p�r �ve kificamodott a bok�ja, mert figyelmetlen�l l�pett, m�snapra szinte teljesen rendbe j�tt. Ha pedig v�letlen�l elv�gta az ujj�t, az egy-k�t �ra eltelt�vel behegedt. Sokkal gyorsabban gy�gyult, mint a t�bbi ember, akiket ismert.

Solufel l�tta Niela arc�n, hogy gondolkod�ba esett. Tudta, hogy k�s�n vett�k �szre az elt�n�s�t, mert a nimf�nak ez id� alatt b�ven volt alkalma felfednie el�tte az igazs�got.

- Mit mondott neked Erythia? - k�rdezte t�relmes hangon a kir�ly. A l�ny ekkor feleszm�lt �s r�n�zett, majd ism�t maga el�.

- Azt, hogy Garan mindv�gig az�rt volt mellettem, hogy szemmel tartson, mert bennem van a d�monok fejedelm�nek ereje - v�laszolta r�vid sz�net ut�n. - Ugye ez, csak valami f�lre�rt�s, fels�g?

Solufel a meglepett arc� Illor�ra pillantott, majd vissza Niel�ra.

- Sajn�lom, de nem. Szerettem volna, ha mindezt, akkor tudod meg, amikor m�r valamelyest t�ltetted magad Garan hal�l�n, �m a sors k�zbe sz�lt.

- De, hogyan lehetn�k �n egy ilyen er� birtokosa? - n�zett hitetlenkedve a l�ny a kir�lyra.

Solufel mellkas�b�l egy eml�kekt�l terhes s�haj szakadt fel, majd tekintet�t oldalra ford�totta �s kib�mult az ablakon, egyenesen az �gen �sz� ez�st�s Holdra.

- 16 �vvel ezel�tt az emberis�g �s a var�zsl�nyek seregei v�res csat�t v�vtak az �letben marad�s�rt. Hatalmas volt a t�t, hiszen, ha elbukunk, mindannyiunkra hal�l, vagy szolgasors v�rt volna. Az ellens�g nem e vil�gb�l val� volt. Sem az emberekhez, sem a var�zsl�nyekhez nem hasonl�that�k. Egy eg�szen m�s faj, sz�v�s fel�p�t�ssel, t�rhetetlen elsz�nts�ggal, �s ami a legrosszabb telve gonoszs�ggal �s kegyetlens�ggel. Lelketlen sz�rnyek, akiket csak egy c�l vez�relt, �tvenni a F�ld felett az uralmat �s a saj�t kedv�k szerint ir�ny�tani - Niela d�bbenten hallgatta a kir�ly elbesz�l�s�t. - Hetekig folyt a harc �s min�l tov�bb k�zd�tt�nk, ann�l egy�rtelm�bb� v�lt, hogy nem gy�zhet�nk. Az egyszer� fegyverek �s m�gia hat�stalanok voltak, ez�rt olyan ig�zetet kellett keresn�nk, aminek a seg�ts�g�vel fel�lkerekedhett�nk a besti�kon. V�g�l megtal�ltuk... Egy var�zslat, mellyel megfosztottuk a gonosz teremtm�nyeit term�szetfeletti erej�kt�l �s azt egy ember test�be z�rtuk. Azaz ember pedig Te volt�l, Niela.

A l�ny �gy �rezte, hogy megfordult k�r�l�tte a vil�g. Minden, amit az elm�lt percekben hallott, olyan t�volinak t�ntek, mintha nem is r�la, hanem egy m�sik emberr�l sz�ltak volna.

- �n ezt...nem tudom elhinni - motyogta s�padt arccal.

- Garan b�rmit megtett volna az�rt, hogy megv�djen t�ged, f�leg att�l a szem�lyt�l, aki a legnagyobb fenyeget�st jelenti r�d.

A l�ny felkapta a fej�t. Kezdett �ssze�llni sz�m�ra a k�p.

- Akkor Romeria...

Solufel b�lintott.

- A d�monok �s a mi vil�gunk k�z�tt olyan hat�r h�z�dik, melyet csak is var�zslat seg�ts�g�vel lehet �tl�pni. Az ehhez sz�ks�ges ig�zet egy k�nyvben van lejegyezve, melyet Romeria 16 �vvel ezel�tt ellopatott �s vele �tj�r�t nyitott a F�ldre a d�monok sz�m�ra. Miut�n a sz�rnyek szabad utat kaptak, Amaron, a d�monok fejedelme csatl�saival elkezdte sz�p lassan leig�zni a v�rosokat �s falvakat. V�g�l siker�lt megfosztani Amaront az erej�t�l, �s hord�ival egy�tt visszak�ldt�k �t a saj�t vil�g�ba. Romeri�t elz�rtuk egy barlang m�ly�re. �m tudtuk, hogy m�g �gy sem lehet�nk teljes biztons�gban. A d�monok ur�t�l kapott hallhatatlans�g megg�tolta, hogy v�gezz�nk az �rny�kboszork�nnyal. Var�zsbotj�t, mely a legf�bb er�forr�sa, egy s�rk�nyra b�ztuk, de, m�r �t is legy�zte. Gyakorlatilag pillanatok alatt s�p�rte el minden �vint�zked�s�nket. T�lon t�l lebecs�lt�k az elsz�nts�g�t... - mondta komoran Solufel.

Illora, aki eddig d�bbent arccal hallgatta a besz�mol�t, most agg�dva megsz�lalt.

- Fels�g, ha Romeria megszerzi a Necronomikont, m�r semmi sem v�lasztja el att�l, hogy ism�t kaput nyisson a d�monok sz�m�ra.

- Tudom. Ez�rt is k�ldtem el a legjobb harcosainkat a kentaurokhoz �s egy levelet Terenys kir�ly�hoz.

Terenys b�k�sen alv� f�v�ros�ban, azon bel�l is a kir�lyi palota egyik folyos�j�n siet�s l�ptek zaja vert visszhangot az �jszaka k�zep�n. Egy magas, sz�ke haj� f�rfi haladt a folyos� v�g�n l�v� d�szes t�lgyfa ajt� fel�. El�rve c�lj�t, kopogtatott, majd a v�laszt meghallva, benyitott.

A helyis�g, ahov� bel�pett egy t�gas szoba volt. K�z�p�tt egy m�retes �r�asztal foglalt helyet, m�g�tte egy elf�gg�ny�z�tt ablakkal, a szoba m�sik fel�ben pedig polcok sorakoztak tekercsekkel, t�rk�pekkel �s k�nyvekkel megrakva, egy m�sik hosszabb asztal k�r�l.

A f�nyforr�sk�nt szolg�l� gyerty�k bevil�g�tott�k az �r�asztalt �s k�rny�k�t. Ott egy id�sebb, kecskeszak�llas f�rfi �lt, hossz� k�nt�sben, nem messze t�le, az asztal t�loldal�n pedig egy elf v�rakozott.

- H�vatt�l fels�g... - hajtott fejet az im�nt �rkezett f�rfi.

- Igen, Matheus. K�rlek, gyere k�zelebb - v�laszolta az asztaln�l �l� Liowen kir�ly. - Most kaptuk meg a h�rt az elfek kir�ly�t�l, Solufelt�l, hogy az �ny�kboszork�ny, Romeria megsz�k�tt.

A Matheusnak nevezett f�rfi elk�pedt a hallottakt�l.

- De, m�gis, hogyan?

- Azt m�g nem tudjuk, de minden bizonnyal valaki kiszabad�thatta. A nagyobb gond viszont az, hogy Romeria nem csak, hogy szabad, de m�r a var�zsbotj�t is megszerezte - Liowen ekkor a csendben v�rakoz� elfre pillantott. - K�rlek, mond meg Solufelnek kir�lynak, hogy tudom�sul vettem az �zenet�t �s azonnal cselekszem. Seregem egy r�sze m�g hajnal el�tt megindul a kentaurok v�ros�hoz. Siet�nk, ahogy csak tudunk...

Az elf erre b�lintott, majd egy pillanattal k�s�bb elt�nt.

- T�ged b�zlak meg Matheus azzal, hogy egy sz�zadra val� katon�val azonnal induljatok el Hesszenbe. El�bb kell oda �rnetek, mint Romeria. Ha szembe tal�lj�tok magatokat azzal a n�vel, tegyetek meg mindent, hogy ne vihesse mag�val a Necronomicont.

- �rtettem.

- Sok szerencs�t - biccentett a kir�ly.

- K�sz�n�m, fels�g - hajolt meg Matheus, azzal sarkon fordult �s t�vozott.