8. Reszkess Donna – Richard és Gilianne karmai között

Szép nagyon kora őszi napon, egy csodálatos tengeralattjáró egyik kabinjában, egy egyáltalán nem élvezhető pillanat folyt épp. Folyás...na igen, folyt ott minden, az eseményektől kezdve, a lehordáson át, bevégezve az izzadsággal tényleg minden folyt. Donna nem értette, hogy miért, de már az első pillanatban megriadt a vele szemben álló egyéntől, pedig Donnát ismerhetjük annyira, hogy nem tojik be semmitől, inkább ő megy az emberek idegeire. Richard végig mérte a lányt, majd kicsit sem kímélve kritizálni kezdte.
- Az ezelőtti mentőangyal egy gyermek testbe zárt felnőtt lélek volt, a mostani meg egy női testbe zárt kölyök. Még mindig babázol titokban?
„Szeretnél gyereket, kedves? Hohó arról ne is álmodozz.” – Donna gondolatai már megint más irányba szárnyaltak, szavakat viszont nem talált.
- Azt olvastam rólad, hogy felvágták a nyelved. Akkor ez most nem igaz, vagy csak engem nem tisztelsz meg a nagy száddal?
- Kisérleti patkány vagyok talán, vagy csak jó olvasnivalókat írnak az életemről?
- Mindenki az aminek képzeli magát.
Donna vörös arccal kezdte kémlelni a mennyezetet. Pont szemben állt az ajtóval, de észre se vette, mikor az kinyílt résnyire. Sanchez és Lewis kukucskáltak be. Egyik sem mert bemenni, esetleg segítséget nyújtani a lánynak.
- Tudod egyáltalán, hogy miért vagyok itten? – kérdezte Richard.
- Be akarod záratni a D∞-et.
- És te ehhez minden segítséget megadsz.
A hátától valami zaj hallatszott. Mikor hátratekintett Simmons képébe szaladt a szeme. Sanchez és Lewis még mindig az ajtóban álltak, de az már teljesen nyitott volt. Simmons fáradtnak tűnt. Egy táskát tartott a kezében, de nem sokáig. Közel ment Richardhoz és a melléhez nyomta.
- Parancsolj, kisfőnök. Minden papír rendben van, és még a Kaszásokat is lefoglaltam néhány hamis címmel. Mit akarsz a mentőangyaltól?
- Csak megismerkedtem vele.
- Terrorizáltad, fenyegetted, vagy szimplán csak ráhoztad a frászt, mert Donna sosem szokott ilyen hallgatag lenni.
- Velem mégsem volt hajlandó beszélni rendesen. Még ma beszélek az ügyvédeimmel, hogy kezdjék meg ennek a kócerájnak a bezáratását.
- Akkor sajnos én is kell beszéljek az öcsémmel, hogy vegye ki a részvényeit az új befektetésedből, papa kedvence.
Richard összehúzta a szemöldökét. Simmons elkapta a gyengepontját. Fapofával Donna felé nézett.
- Van még egy hónapod, de csak pozitív visszajelzést halljak felőled.
Azzal hátat fordított a lánynak és az ajtó felé vette az irányt. Sanchez elé érve, a nőt sem hagyta szó nélkül.
- Ez magának is szól Helena. Elég rossz híreket hallottam maga felől is. Tegye meg, hogy betartja a szabályokat, és többet ne dohányozzon olyan helyeken ahol tilos, és ne vegye el az emberek szabadságához való jogát. Ha mégsem teljesíti a követelményeket, muszály lesz megválnom öntől. További kellemes napot.
Sanchez felöltötte napszemüvegét, de az arckifejezésén látszott tisztán, hogy hova kívánja Richardot. Akkor viszont kicsit felüdült, mikor Donna felé nézett. A kisasszony nyelvét kiöltve integetett Richard után. Miután négyszemközt maradt Simmons-al, bemutatta, hogy tud ő normális is lenni.
- Uram. – szólt utánna, mikor az ki akart menni.
- Tessék?
- Köszönöm, nem tudom mi volt velem. Az a féreg rendesen megizzasztott, ha maga nem jön, és rakja helyre, akkor biztos a föld alá zsugorozdtam volna kínomban.
- Richard mindenkit képes halálosan megijeszteni. Ez az ő specialitása. De pont ettől halad D∞ egyre jobban előre. Sok helyen megfordultam már, de Richardhoz hasonlót még eggyet sem találtam. Ne aggódjon, önhöz hasonlót is nehezen találni.
Alig telt el egy nap a tulajdonossal való találkozás után, mikor Donna elkezdhette magánóráit. Sanchez kísérte egy eddig felújítás alatt levő teremhez. Hárman várták már őket. Az egyik egy barna, vállig érő hajú, 25-30 év körüli nő volt, a másik egy őszhajú, maximum 55 éves férfi volt, a harmadik pedig egy idős férfi volt, rövid feketére festett hajjal és egy jó nagy szemüveggel. Helena bemutatta nekik Donnát, majd távozott. Donna most az egyszer formában volt. Leült az asztala elé és rajzolni kezdett. A három professzor csak nézett mint a moziban.
- Kisasszony, azért én nem így képzeltem az első napunkat...
- Én sem, de ez van. – jött a válasz az idős férfi szavaira.
- Legalább addig figyeljen ránk, amíg megismerkedünk.
- Figyelnék én, de ha most ezt nem rajzolom le, elfelejtem. Egyébként tudom, hogy kik maguk, hogy honnan jöttek, és hogy mit akarnak. Milyen jó az internet... van egy dolog, ami nagyon foglalkoztatja a fantáziámat. Maguk szerint a XXII-dik században még mindig tanárok fognak tanítani, vagy már interneten keresztül fog menni az oktatás?
- Az igazi oktatást sosem fogja megoldani egy gép. – felelte az őszhajú.
- Csalóka kérdés, lehet benne valami, de nem hiszem, hogy a XXII-dik században már mindenütt megvalósítható lesz. – mondta a nő.
- A fiatalok nagy számban az internet világában nőnek fel, így valószínű lehet, hogy idővel megtörténhet az interneten keresztül folyó tanítás. – felelte az öreg.
Donna nem fűzött hozzá semmit. Csak a rajzolással volt elfoglalva. A tanárokat már furrdallta a kiváncsiság, hogy mit rajzolhat olyan nagy odafigyeléssel a lány. Kishíján kifeküdtek mikor meglátták. Három majom állt a lapon, az egyiknek akkora szemüvege volt, hogy tartania kellett, hogy el ne dőljön, és olyan dús szemöldöke volt, hogy Donna még szemet sem rajzolt neki. A másik egy maki volt, két terebélyes mellel, a harmadiknak pedig nyuszi fogai voltak. Mikor Donna felnézett és látta a körülötte álló dühös embereket, elmosolyodott, lerakta a ceruzát és a lpot, majd szépen kisétált a mosdóba, rendbe tenni a sminkjét. Mire visszaért már csak Sanchez ült Donna asztalán, és a rajzot nézte.
- Ezeket ilyen hamar elzavartam... hm azt hittem jobban meg kell szenvedjek. – mondta csalódottan
- Donna, miért nem csináltad ugyanezt Black-el? Két lehetőséget látok csak: az egyik az amit láttam a két szememmel, vagy van egy másik lehetőség is, az pedig az, hogy te Richard után is utánna néztél és azt akarod, hogy D∞ végleg eltűnjön a föld színéről. Ha ez bekövetkezik, te védtelen leszel a kaszás lovagjaival szemben. Persze lehet, hogy tévedek. És igen, a rangos professzoroknak egyáltalán nem tetszett amit te műveltél, de nincs szerencséd prof. Gilianne nem adja fel olyan hamar.
Felállt az asztalról, letette a lapot és Donna felé indult. A lány vállára tette egyik kezét és tőle szokásosan, mennyei nyugodtsággal közölte vele, hogy Gilianne-től a tanintézetben ahol tanít, minden diákja retteg.