A s�t�t �jszaka �r�lete, amikor csak a l�pted kopog a macskak�veken, �s tudod, hogy egyed�l vagy, de m�gis �rzed, hogy valaki figyel, �s �rzi a r�m�letedet. Ez a valaki b�rhonnan leselkedhet r�d, b�rmikor lecsaphat, �s azt tehet veled, amit csak akar. F�lt�l m�r igaz�n, egyed�l a kihalt utc�n? Rettent�l m�r �ssze, ah�nyszor a sarkad koppant egyet a nedves k�veken? Bolondnak tartottad akkor magad? Nevett�l m�r a gyerekes f�lelmeken? �s mi t�rt�nt akkor, amikor m�r elkezdt�l megnyugodni? Haza�rt�l biztons�gban? Otthon �t�lelt a kedvesed? Vagy egyik pillanatr�l a m�sikra az eddig egy cip�koppan�s kett� lett? Mintha visszhangot verne a h�z fal�r�l. De ha visszhang lenne, eddig is hallani lehetett volna. Vagy hallottad, de nem fogtad f�l?

A balj�s m�sodik koppan�st egyre jobban �s �lesebben el lehet k�l�n�teni. M�r nem csak f�lsz. Rettegsz. Megtorpansz. Egy l�p�s hallatszik m�g, majd csak az �jszaka szinte tapinthat� cs�ndje fesz�ti a dobh�rty�dat. A pupill�id kit�gulnak, gyorsabban l�legzel, a sz�ved majd kiugrik a hely�r�l, leheleted megl�tszik a rideg �s k�z�ny�s l�mpa f�ny�n�l. Mintha valami lebbenne, egy k�peny, egy rongy darab, egy �rny�k. K�rbefordulsz, hirtelen, gyorsan. �gy �rzed magad, mint egy olcs� r�mreg�ny egyik szerepl�je. Az, aki soha nem akart�l lenni. Nem l�tsz semmit, csak a h�zak vak ablakai b�mulnak r�d vissza �resen, �rzelmek n�lk�l.

�jra elindulsz, lassan, �vatosan. Egy kis elt�r�ssel a m�sik is megindul. M�r tudod, hogy ott van. Ha nagyon figyeln�l, a l�legz�s�t is hallhatn�d, de a sz�ved �gy d�b�r�g, hogyha a nyakadba lihegne, tal�n azt sem hallan�d meg. Hirtelen, l�p�s k�zben fordulsz meg, �s szembetal�lod magad Vele. Magas, j�l �lt�z�tt �s mosolyog. Nem kedvesen, se aranyosan. Sose gondoltad, hogy lehet ennyire kegyetlen�l mosolyogni. Benne van a szem�ben az �leted, �s benne van a hal�lod is. Tudod, hogy nincs sok h�tra sz�modra, nem ismer kegyelmet. Ismered �t. Nincs es�lyed. Hiszen � te vagy.

Olyan, mint te, ugyan�gy n�z ki, de ha valaki l�tna titeket, arra se gondolna, hogy esetleg rokonok vagytok. � a te �r�leted, a gyilkos �rny�kod, aki �jszaka az emberek m�g� lopakodva rabolja el a legnagyobb kincset, az �letet. �lltok egym�ssal szemben, te �s az �rny�kod. � mosolyog, te rettegsz.

R�d mutat, majd mag�ra. Sz�tt�rja a karj�t, megp�rd�l a sark�n �s elt�nik egy sz�lrohammal, te pedig tudod, hogy a j�t�knak soha nincs v�ge. Visszaj�n �s gyilkolni fog. Ez az �lete… az �leted… a hal�lod…