Romeria a hesszeni gy�zelme ut�n nem tudta ki�lvezni diadala m�mor�t, ugyanis pokoli f�jdalmai voltak... Ott ahol k�v� v�lt karja tal�lkozott a m�g �p sz�vetekkel mar� �rz�s has�tott bel� �s v�gigsug�rzott az eg�sz test�ben. Lassan kezdett felsz�kni a l�za is.

Hi�ba pr�b�lta vissza ford�tani az �tok hat�s�t, egyik m�gikus m�dszerrel sem siker�lt.

- A pokolba... - szitkoz�dott az �rny�kboszork�ny, mik�zben leroskadt a kandall� el�tti sz�kbe, Panteas palot�j�nak egyik term�ben. - nem hallhatok meg, most nem! M�r olyan k�zel j�rok...

Niela a vacsora v�gezt�vel elk�sz�nt Illor�t�l, majd elment �s vett egy f�rd�t. Ezut�n h�l�ruh�ba b�jt, kif�s�lte �sszekusz�l�dott hajtincseit, �s egy nagy �s�t�s k�s�ret�ben befek�dt az �gyba. Kellemes, b�d�t� f�rads�g ker�tette hatalm�ba, amint feje a p�rn�t �rte.

Arra gondolt, hogy folytatja a napl� olvas�s�t. Azonban m�g is csak �gy d�nt�tt, hogy m�skorra halasztja ezt, miut�n m�r alig b�rta nyitva tartani a szemeit. �gy, h�t elf�jta az �jjeli szekr�nyen �ll� m�cses l�ngj�t, majd egy perc m�lva m�r aludt is.

M�snap reggel Niela kopogtat�sra �bredt.

- Egy pillanat - �lt fel az �gyban, majd f�nyt csin�lt, hogy jobban l�sson. Odakint m�g s�t�t volt.

- Ne haragudj, hogy fel�bresztettelek, de hamarosan indulnunk kell a szertart�sra... - mondta Illora, miut�n a l�ny ajt�t nyitott neki.

- Semmi baj.

- Hoztam neked tiszta ruh�t - azzal az elf �tny�jtotta a kez�ben l�v� csomagot.

- K�sz�n�m.

Egy �r�val k�s�bb Niela �s Illora egy�tt hagyt�k el a palot�t. A gy�lekez�hely fel� tartottak, ahonnan majd a temet�s helysz�n�re mennek a r�szt vev� t�bbi elffel. A k�t �rkez�nek egyb�l felt�nt, hogy j� n�h�ny p�nc�los katona is �ll a m�r v�rakoz� t�meg mellett.

P�r pillanat m�lva megjelent Solufel is, Vionnal �s a t�bornokokkal. A kir�ly �s a m�gus egyenesen Niel��khoz l�pett.

- Mehet�nk? - k�rdezte Solufel a l�nyra n�zve.

- Igen.

A kir�ly ezut�n a m�g�tte v�rakoz� Vion fel� fordult �s halkabbra vette a hangj�t.

- K�rlek l�gy r�sen �s vigy�zz Niel�ra. - A m�gus b�lintott.

Solufel enged�lyt adott az indul�sra. El�sz�r a katon�k t�ntek el, majd lassan a v�rakoz� elfek kezdtek k�dd� v�lni.

- B�rmi is t�rt�nj�k oda �t, mindig maradj a k�zelemben - mondta Vion a t�le megismert h�v�ss�ggel.

- Rendben - v�laszolta a l�ny, majd �rezte, hogy a f�rfi jobb v�ll�ra helyezi a kez�t, �s egy pillanatra els�t�t�l minden. Mire �jra feln�zett m�r nem az elfek birodalm�ban voltak, hanem egy z�ldell� sziklaszirten, melynek falait a tenger hull�mai most�k. Niela ismerte ezt a helyet. Garan r�gen t�bbsz�r elhozta �t ide.

A nap m�g nem l�pte �t a horizont vonal�t, de l�thatatlan sugaraival r�zsasz�nre festette az �g alj�t. A tenger vize l�gyan hull�mzott �s a leveg�ben a k�zeli c�drusf�k illat�t lehetett �rezni.

N�h�ny m�terrel onnan, ahol Niel��k �lltak, n�gy hossz� boton, �g� f�klya volt lesz�rva a f�ldbe egy m�glyarak�s k�r�l.

Az elf katon�k nagyobb k�rben elhelyezkedve vett�k k�r�l a temet�s helysz�n�t. A t�bbiek a hamvaszt�shoz el�k�sz�tett emelv�ny k�zel�ben v�rakoztak. Niela, Illora �s Vion is csatlakoztak hozz�juk.

V�g�l Solufel bukkant fel, nyom�ban n�gy katon�val, akik Garan letakart test�t hozt�k, majd a sort a t�z elf t�bornok z�rta. Az �sszegy�ltek utat engedve sz�tv�ltak az �rkez�k el�tt.

Niel�nak �sszeszorult a sz�ve, amikor megl�tta Garan lepellel letakart alakj�nak k�rvonalait. Az elhunytat a katon�k felhelyezt�k a m�glyarak�sra, majd ahogy mindenki elfoglalta a hely�t, a kir�ly megsz�lalt.

- N�h�ny napja egy igaz bar�tot, b�tor bajt�rsat �s egy szeretetre m�lt� embert vesztett�nk el Garan szem�ly�ben. Hi�nya mindenki sz�m�ra, aki ismerte �s szerette �t, p�tolhatatlan. Mag�ban hordozta az emberi jellem legnemesebb von�sait �s nem f�lt kock�ztatni �let�t, hogy seg�tsen m�sokon. 16 �vel ezel�tt, a d�monok ellen v�vott egyik csat�ban megmentett. Neki k�sz�nhetem, hogy �lek. Sosem tudtam kell� k�ppen megh�l�lni, mire � egyszer azt v�laszolta, hogy a bar�ts�gunk �rt�kesebb jutalom mindenn�l - r�vedt eml�keibe Solufel. - Ez volt Garan... V�ljon h�t jelk�p�v� a felkel� nap, melynek sugarai m�g a legs�t�tebb felh�k k�z�tt is utat t�rnek, hogy f�nyt �s a holnap rem�ny�t hozz�k el az itt maradtak sz�m�ra. - A kir�ly ezut�n el�re l�pett �s egy �g� f�kly�t fogott a kez�be. Ekkor felharsantak az elfek k�rtjei, mik�zben a nap izz� korongja kezdett felt�nni a t�volban.

Solufel meggy�jtotta a m�gly�t �s az egyre n�vekv� l�ngok lassan k�r�l�lelt�k az emelv�nyen fekv� testet. Az elf katon�k tisztelet�k jel��l magasba emelt�k d�rd�ikat, a t�bbiek pedig meghajoltak. - Viszl�t, bar�tom - suttogta Solufel elhal�an.

Niela m�r nem zokogott �gy, mint el�sz�r, de k�nnyei m�g most is v�gig peregtek az arc�n. Illora is let�r�lt n�h�ny k�nnycseppet, majd �tkarolta a mellette �ll� l�nyt �s t�mogat�s�t kifejezve gyeng�den megszor�totta a v�ll�t. Hossz� percekig csak a t�z pattog�s�t �s a tenger morajl�s�t lehetett hallani.

A temet�s v�gezt�vel az elfek kisebb csoportokban megindultak visszafel�, a birodalmukba. Mikor a t�meg nagyja m�r t�vozott, Illora megsz�lalt.

- Gyere, most besz�lhet�nk a kir�llyal - mondta Niel�nak. A l�ny b�lintott. Vion nem mondott semmit, csak n�h�ny l�p�s t�vols�gra k�vette �ket.

Solufel nem mozdult a hely�r�l, de amikor Niel��k oda �rtek hozz�, fel�j�k fordult.

- Fels�g - hajolt meg a l�ny. - K�sz�n�m az im�nti szavait, Garan nev�ben is.

- Nem kell megk�sz�nn�d - felelte kedvesen a kir�ly.

- Solufel kir�ly, szeretn�k - habozott Niela. - enged�lyt k�rni, hogy megl�togathassam a csal�domat.

- Sajn�lom Niela, de nem lehet... - v�laszolta komoly tekintettel az elf. - T�l nagy a kock�zat, hogy Romeria r�d tal�l.

- K�rem, fels�g... - l�pett el�re Illora is. - Engedje meg! Csak r�vid id�r�l lenne sz�, hogy besz�lhessen a rokonaival. Tudniuk kell, hogy nincs semmi baja...

Solufel n�h�ny m�sodpercnyi hallgat�s ut�n v�laszolt.

- Rendben, de egyed�l nem mehet - k�t�tte ki a kir�ly.

- Majd �n elk�s�rem - sz�lalt meg Vion k�z�mb�s hangon. Niela meglep�d�tt az �nk�ntes felaj�nlkoz�son, de �r�lt, hogy Solufel beleegyezet a dologba.

- �s �n is - mondta Illora.

- J�l van, de siessetek vissza...

- K�sz�n�m - v�laszolta Niela. Solufel b�lintott, majd elt�nt.

- Pontosan hov� is akarsz menni? - k�rdezte Vion Niel�t�l.

- A falum k�r�lbel�l 3 m�rf�ldnyire van innen - mutatott d�li ir�nyba a l�ny. Vion �s Illora erre felh�zt�k k�peny�k csukly�j�t, �gy alig l�tszott ki az arcuk al�la.

- Nem lenne j�, ha a falusiak r�j�nn�nek, kik vagyunk... - v�laszolta Illora, Niela k�rd� tekintet�re.

- �rtem.

- Niela, - sz�lalt meg �jra Illora. - ha lehet, tartsd titokban a sz�leid el�tt, hogy mi t�rt�nt. R�juk �s r�d n�zve is biztons�gosabb, ha egyel�re nem tudnak semmir�l.

- Igazad van... - gondolta v�gig a helyzetet a l�ny.

- Akkor induljunk - mondta Vion, azzal a h�rom alak k�dd� v�lt.

Niela faluja egy kis telep�l�s volt. Az egyik oldalr�l sz�nt�f�ldek �s egy apr� patak, m�g a m�sikr�l egy erd� fogta k�zre.

A k�t elf �s a l�ny a falu hat�r�n bukkantak fel az egyik �p�let takar�s�ban, majd el�l�ptek �s Niela vezet�s�vel egyenesen a sz�lei h�z�hoz mentek. �t k�zben t�bben meglepve figyelt�k �ket, �gy megszapor�zt�k l�pteiket �s a megfelel� h�zhoz �rve r�gt�n be is nyitottak.

Niela �r�m�re az eg�sz csal�dja otthon tart�zkodott. Amikor az asztaln�l �l� sz�lei megpillantott�k �t, n�h�ny m�sodpercig dermedten, t�tott sz�jjal b�multak r�, mint egy szellemre.

- Niela, Te vagy az? - k�rdezte s�padtan az apja, majd odaszaladt a l�nyhoz �s �t�lelte. Az anyja sem tett m�sk�nt �s m�g el is s�rta mag�t a boldogs�gt�l, hogy �jra l�thatja elveszettnek hitt l�ny�t. Niela b�tyja a k�zelben �llt, �s zavarts�ggal vegy�l� �r�mmel figyelte a jelenetet.

- Hol j�rt�l az elm�lt h�rom napban? Hal�lra agg�dtuk magunkat! - mondta az anyja kezei k�zt fogva Niela kezeit.

- M�r mindenhol kerest�nk. Azt hitt�k, hogy elraboltak, mert sehol sem tal�ltunk - folytatta az apja.

- Ne haragudjatok, nem akartam r�tok ijeszteni... - v�laszolta lelkiismeret furdal�ssal a l�ny, azt�n a b�tyj�ra pillantott. - Simon...

- Niela - �lelte meg egym�st a k�t fiatal is. - Mi t�rt�nt �s kik �k? - n�zett a fi� az ajt�n�l �ll� k�t csukly�s elfre.

- Bar�tok, de... enn�l t�bbet nem mondhatok - hajtotta le fej�t Niela.

- Hogy �rted, hogy nem mondhatsz? - k�rdezte az apja, l�nya �s az elfek k�z�tt j�rtatva a tekintet�t.

- Bocs�ssatok meg, de, csak az�rt j�ttem vissza, hogy tudj�tok, j�l vagyok, �s, hogy ne agg�djatok �rtem.

- M�r hogyne agg�dn�nk? - v�gta r� az anyja. - Napokra elt�nt�l, mintha a f�ld nyelt volna el, �s most, hogy �jra itt vagy, nem mondhatod el, hogy mi�rt?

- Higgy�tek el, mindannyiunknak �gy a legjobb... - s�t�lt vissza Niela Vion �s Illora k�z�. Az elfek ebb�l tudt�k, hogy amint a l�ny elk�sz�nt azonnal el kell t�nni�k a h�zb�l. - �g�rem, amint lehet, visszaj�v�k �s elmondom az igazat. Nagyon szeretlek titeket �s sajn�lom... - mondta a l�ny szomor� tekintettel, majd Vionra n�zett, aki a v�ll�ra helyezte a kez�t. - �g veletek!

- Niela! - sz�laltak meg a sz�lei �rtetlen�l, de egy m�sodperccel k�s�bb a l�ny �s k�t k�s�r�je k�mforr� v�lt, mintha soha nem is lettek volna ott.

Niela, Illora �s Vion �jra az elfek birodalm�ban voltak.

Niela tekintete szomor�s�got �rasztott. Sz�vesen maradt volna a csal�dj�val, de tudta, hogy ez jelenleg lehetetlen.

- Hidd el, Niela, jobb �gy... - mondta Illora.

- Tudom - s�hajtotta a l�ny.

- Ne feledd, hogy m�g mindig v�dtelen vagy egyed�l - sz�lalt meg Vion ridegen. - Romeria pedig nagy val�sz�n�s�ggel vad�szik r�d. Ha nem akarsz k�nny� c�lpont lenni, akkor azt aj�nlom, kapd �ssze magad! Minden m�s r��r k�s�bb is.

Niela megillet�dve hallgatott az elf m�gus szavai ut�n.

- Vion! - sz�lt r� sz�r�s szemekkel Illora a f�rfira. - Lehetn�l egy kicsit egy�tt �rz�bb is.

- Az egy�tt�rz�st ink�bb r�d hagyom - v�laszolta szenvtelen�l a m�gus. - Ha j�l eml�kszem Niela tegnap az�rt j�tt el hozz�m, hogy meg tanuljon var�zsolni. Ha az elhat�roz�sa az �ta nem v�ltozott, akkor ideje lenne folytatni a tanul�st. Az �rny�kboszork�nyt nem olyan k�nny� legy�zni, m�g egy tapasztalt m�gusnak sem, nemhogy egy kezd�nek - azzal a f�rfi �gyet sem vetve tov�bb a k�t n�re, elindult.

Niel�t kiss� felpaprik�zta a m�gus lekicsinyl� viselked�se.

- M�gis mikorra menjek? - k�rdezte dacosan.

- Egy �ra m�lva - �rkezett a v�lasz.

Illora megcs�v�lta a fej�t, ahogy a t�volod� var�zsl� ut�n n�zett.

- Ne haragudj, ami�rt ilyen - szabadkozott az elf. - Nehezen viseli az emberek t�rsas�g�t.

- De, mi�rt? - k�rdezte k�v�ncsian a l�ny.

- Biztos �szrevetted m�r, hogy Vion k�ls�leg n�h�ny dologban elt�r a t�bbi elft�l. Ennek az-az oka, hogy � csak f�lig elf.

- �s ez baj?

- Egy�ltal�n nem, viszont nem mindenhol n�znek j� szemmel a f�lv�r l�nyekre. Vion anyja emberi n� volt, e mellett boszork�ny. Az apja pedig elf, Solufel sereg�nek egyik kapit�nya. Egym�sba szerettek �s megsz�letett Vion - magyar�zta Illora. - Az anyja tov�bbra is az emberek vil�g�ban akart �lni, annak ellen�re, hogy Vion apja megpr�b�lta meggy�zni, hogy k�lt�zzenek hozz�, az elfek birodalm�ba. Tiszt�ban volt azzal, hogy az emberek nehezen toler�lj�k, ha valaki nem olyan, mint �k. Ez ut�n nem tudom pontosan, hogy mi t�rt�nt. Annyi biztos, hogy Vion anyja meghalt, amikor � 8 �ves volt, �gy az apja elment �rte �s ide hozta az elfek vil�g�ba.

- Nem lehetett k�nny� Vionnak olyan fiatalon elveszteni az �desanyj�t... - jegyezte meg Niela.

- Val�ban. R�ad�sul n�h�ny �vvel k�s�bb az apja is meghalt. R�szt vett a d�monok elleni h�bor�ban. Vion akkor 11 �ves volt.

Niela �gy m�r teljesen meg tudta �rteni, hogy mi�rt olyan rideg az elf m�gus. Bele gondolva a helyzet�be, � sem lenne m�s, ha 11 �vesen teljesen �rv�v� v�lt volna...

- L�ttam, hogy reggelin�l alig ett�l, �gyhogy am�g el nem indulsz, van id�d bep�tolni az elmarad�st - mondta vid�mabb hangnemre v�ltva Illora. - �hesen nem lehet var�zsolni.

- Igaz - mosolygott Niela, majd a k�t l�ny megindult a palota fel�.

- Ut�na, ha v�gezt�l Vionn�l, megmutatom a csillagvizsg�l�nkat. Persze, csak, ha lesz kedved hozz� - mondta az elf.

- Mi az a csillagvizsg�l�? - k�rdezte �rdekl�dve Niela.

- Majd megl�tod...