Tündérlovagok - Carlionis

1.fejezet

A messzi Skóciában,távol mindentől,ősrégi kastély trónolt egy domb tetején.Az épület falai adtak otthont egy elit magániskolának a Bradley-nek.Csak kitűnő tanulmányi eredménnyel lehetett bekerülni,de ez nem jelentette azt,hogy felvételeti s nyert egy-egy diák.Kizárólag akkor járhatott ide,ha ki tudta fizetni a csillagászati nagyságú tandíjat.Szóval a Bradley egy igazi puccos,sznob iskola volt.Ám volt egy diák,akit magasról nem érdekelt a szigorú szabályzat,és most is épp rohant,nehogy lekésse az óráját.Tűzpiros csíkokkal díszített,vállig érő fekete haja repült utána,ahogy rohant végig a folyosón.Ebben a hónapban ez volt a negyedik alkalom,hogy elkésett a matek konzultációról,pedig csak két hónapja kezdődött meg a tanév..Általában elég sokat hiányzott,de nem betegség miatt.Cezarina Pendragon kettős életet élt.Egyszerre volt végzős középiskolás,és egy titkos társaság tagja.Ez a társaság pedig nem volt más,mint a Tündérlovagok Rendje.Már két éve dolgoztott a Rendnek,és nem egyszer került veszélyes helyzetekbe,de nagyon élvezte.Mivel az apja szinte állandóan külföldön volt,nem ért rá a lánya ügyeivel foglalkozni.Nagymamája igazolta a hiányzásokat,aki maga is a Rend tagja volt.Az volt a fealdatuk,hogy őrizzék a Varázsvilágot,és megóvják az embereket a gonosz teremtményektől.
Már majdnem elérte a termet,amikor valaki berántotta egy oszlop mögé.Mikor sikerült azonosítania a „támadót”,jól bokán rúgta.
-Devon!Te mi a frászkarikát keresel itt?-kérdezte barátnőjét.
-Téged.-adta meg az ésszerű választ a lány.
-Képzeld erre magamtól is rájöttem,de mi történt már megint?
-Haza kell vinnelek.
-De..most?Matek órám lesz!
-Jaj,ne törődj vele!A Rend fontosabb!-pattogott Devon.
-Mit tudsz te az iskoláról,hiszen tünde vagy.-mutatott Cezarina barátnője hegyes füleire,amit még a hosszú haja sem tudott eltakarni.
-Jovanna..Tőled épp eleget hallottam róla,hogy ne szeressem.De nagy szükség van most rád!
-Mi történt már megint?
-Majd a kastélyban megtudod.-mondta Devon,és Cezarina felé nyújtotta a kezét.
-Na jó!-fogadta el Cezarina a tündelány kezét.
Devon lehunyta a szemét,és halkan egy varázsigét kezdett mormolni.A folyosó elkezdett halványodni körülöttük,majd teljesen elmosódott.Cezarina utálta a teleportálást,ezért inkább a szabad kezét a szeme elé tette,mielőtt elkezdett volna szédülni.Mikor érezte,hogy eltűnik alóluk a talaj,a gyomra fordult egyet.De mire kiadhatta volna a reggelijét újra sziládulni kezdett körülötte a világ.Mikor elvette a szeme elől a kezét,elmosolyodott.Családja ősi,és gyönyörű,rejtélyekkel övezett kastélya előtt álltak.
-Mondd meg,őszintén,hogy hiányzott.-jegyezte meg vigyorogva Devon.
Casarina bevágta a durcit.-Úgyis tudod a választ.
-Nem értem én apádat.-sóhajtotta a tündelány,miközben a főbejárat felé igyekztek.-Tudja mennyire imádsz itt lenni,és mégis arra kányszerít,hogy abban az utálatos iskolában töltsd az idődet.
-Na,ezt én sem fogom megérteni soha.-nevetett Cesarina.-Azzal indokolja,hogy fontos,hogy jó iskolában végezzek,hogy könnyebben kerüljek be egy jónevű egyetem re.
-Pfff!Az Árnyék Erdőben sokkal többet tanulhatnál,mint abban az iskolában.Azt tanulnád amire igazán szükséged lenne Tündérlovagként.
-Csakhogy apám a Rendről nemtud,és ha nem akarod,hogy kínhalállal múljak ki,nem is árulod el.Éppen elég tramua szegény párának,hogy a legjob barátnőm egy tünde,és hogy mindenféle varázslény felkeresi a nagyit.
Devon jót kacagott barátnője hasonlatán.Már kiskoruk óta barátok voltak.Az ő édesanyja,és Lady Esther jó barátnők voltak,így valahogy természetes volt,hogy a két gyermek is jól kijön majd egymással.
Ahogy beléptek a hallba,Cesarina tátott szájjal bámult.Ámulatának okozói egy csapat angyal harcos volt.A hatfős alakulat tagjai mind magasak,és feltűnően jóképűek voltak.Hatalmas fehér szárnyaik a földet söpörték.Mikor meglátták az érkezőket,mosolyogva meghajoltak.
-Hello fiúk!-köszönötte őket nevetve Devon.A tündelány híres volt a barátságosságáról.
Cesarina csak egy bólintásra volt képes.
-De udvariatlan vagy!-szólt rá barátnője.
-Bocsi,csak épp a padlón guruló állam szedegetem össze.-morogta a lámy.
Devon csípősnek ígérkező válaszát,puha léptek zavarták meg.Cesarina arcán bájos mosoly jelent meg,ahogy meglátta a felé közeledő kedvencét.
-Mirace!-nyújtotta ölelésre a karjait,és a hatalmas fehértigris szinte repült gazdájához.Bldogan dörgölőzött a lányhoz,és doromboláshoz hasonlatos hangot hallatott.Casarina szabályosan gügyögött a nagymacskának,aki a lány vállán nyugtatta busa fejét.Devon a lépcső korlátjának támaszkodott,és teli szájjal vigyrogott.Casarina ugyanis nem látta,de valaki a nappali ajtajából.Pár perccel később Cesarinának feltűnt,hogy valami nem stimmel.Mikor felemelte a fejét,kis híjján ugrott egyet.Az ajtófélfának támaszkodva egy nagyon helyes angyal állt.Társaitól eltérően neki,hollófekete haja volt,és igéző kék szemei.Az ő hátán is gyönyörű szárnyak díszelegtek.Amikor már kezdte magát zavarban érezni a vizsgáló tekintettől,megmentőként feltűnt a nagymamája.
-Cesa!Örülök,hogy végre itthon vagy!-köszöntötte a lányt au idős hölgy,aki korát meghazudtoló frissességnek örvendett.Lady Esther még mindíg magas volt,és karcsú,pedig már a hetvenötödik évében járt.A haja már hófehér volt,de kék szemei vidáman csillogtak.Szeretően ölelte meg unokáját.
-Én is örülök,hogy hazajöttem,de apa ki fog borulni,hogy megint lógok,amellett pedig csak simán elszöktem a suliból.
-Ezzel most ne törődj.-mondta komoly hangon Lady Esther.-Gyere be,és elmondok mindent.-Ahogy a hölgy tekintete az angyalra tévedt elmosolyodott.-Bemutatom Gabrielt,az angyalok hercegét.
Cesarina nagyon meglepődött,de illendően,a Tündérlovagok hagyományos köszöntését használva.Meghajolt,és egyik kezét a szívére tette.-Felség.
A herceg is meghajolt.-Örülök,hogy megismerhetlek.
Lady Esther a fejedelmien berendezésű nappaliba terelte a vendég sereget.Devon arcáról le sem lehetett vakarni a kaján vigyort.
-Neked meg mi bajod?-kérdezte Cesarina halkan.
-Nekem????Egyátalán semmi,csak szépen pislogtatok egymásra Gabriellel.-kuncogott a tünde.
-Á,szóval neked már Gabriel?Nem akarsz nekem mondani valamit?
-Csak nem féltékeny vagy?Hiszen csak most láttad előszőr?-cukkolta tovább Devon.
-Ne húzd az agyam!-morrat barátnőjére Cesarina.
-Nyugi,csak párszor találkoztam vele,és tök jó fej.Bár apám nem így gondolja.-mondta Devon utalva a tündék és az angyalok meglehetősen hűvös viszonyára.
Miután letelepedtek,Lady Esther az unokájához fordult.
-Lázdás van készülőben a varázslények között.-a hölgy hangja szokatlanul komolyan csengett.
-És mi köze van ennek a Rendnek,egész pontosan nekem?
-Az angyaloknak egyetlen esélye van,hogy leverjék a lázadást.-magyarázta Gabriel.-Egy szövetség a tündékkel.
-Még mindíg nem értem.-pislogott Cesarina.
-Te kellesz,hogy megköthessük a szövetséget.Csak te vagy képes meggyőzni a tündekirályt.
Cesarina alig kapott levegőt.De mielőtt megszólalhatott volna,Lady Esther megelőzte.
-Kicsim,menj fel átöltözni,azonnal indultok az Árnyék Erdőbe.
Cesarina szótlanul battyogott fel a szobájába,mögötte caplatott Mirace,a sort Devon zárta.Cesaria jó ideig mustrálta a ruhkészletét.Devon az ágyon üldögélt,és a cicus fülét vakargatta.
-Mit piszmogsz?-kérdezte a tünde.
-Itt sokkal több van,mint amit a nagyi elmondott.
-Mint mindíg.-felelte Devon,de ehhez hozzászokhattál már.
-Akkor is rossz érzésem van.-Cesarina leült barátnője mellé.
Devon sóhajtott.-Nekem is. De muszály tennünk valamit.
-Kik a lázadók?
-A sötételfek.-Devon beleborzongott mikor kimondta a félt nép nevét.