Még két levél volt hátra, amit Emily-nek Noah nevében át kellett adnia. Az első levelet előző nap a férfi szüleinek jutatta el. Emily azóta sem tudta kiverni a fejéből Noah szomorú tekintetét, ahogy akkor a szüleire nézett. Látni a családját, amint, őt gyászolják... Ez nem lehetett könnyű - gondolta Emily, amint az iskolába készülődött. Abban ugyanis megállapodtak Noah-val, hogy délelőtt Emily iskolába megy és majd csak az után kelnek útra egy újabb levél kézbesítésére.
- Sziasztok! - köszönt el Emily a még otthon lévő szüleitől és húgától, majd elindult. Alig, hogy kilépett otthona kapuján, az utcán Noah várt rá.
- Jó reggelt Emily! Hogy aludtál? - érdeklődött Noah.
- Szia! Nem valami jól... - válaszolta karikás szemekkel a lány. - Késő éjjelig magoltam a mai felelésre... Azért, remélem nem engem fognak kihívni.
- Majd szorítok, hogy szerencséd legyen! - válaszolta mosolyogva Noah. - Nem zavar, ha elkísérlek az iskoládig?
- Nem, csak figyeljünk arra, hogy ne keltsek feltűnést azzal, hogy magamban társalgok. - mondta Emily.
- Értettem. - bólintott Noah és jólesően kinyújtóztatta a karjait az ég felé. - Szép napunk van, nem? - kérdezte vidáman.
- Igen. - helyeselt Emily. Ám valahogy nem fért a fejébe, hogy mindazok után, amin Noah átment, hogyan tud, mégis vidám lenni. A halál valóban megváltoztatja az emberek szemléletmódját, mert, ha Noah tényleg olyan volt élőként, mint ahogy azt, állította, akkor most szellemként sokkal barátságosabb és vidámabb lett a természete. - morfondírozott tovább Emily, majd azon kapta magát, hogy percek óta folyamatosan bámulja a mellette sétáló férfit, aki látszólag nem figyelt fel erre. Emily gyorsan lekapta a tekintetét Noah-ról és zavartan maga elé meredt.
Eközben a szellemek világában súlyos dolgok történtek. A veszélyesnek nyilvánított szellemek közül, megszökött több tucat lélek. A szellemvilág vezetői sürgős tanácskozást hívtak össze a probléma mielőbbi megoldása érdekében.
- Nem hagyhatjuk, hogy a szökött lelkek felborítsák az élők és a szellemek világa közti egyensúlyt, mert az, katasztrófát fog eredményezni! - mondta a szellemtanács egyik női tagja. A tanácsban tíz szellem foglalt helyet. Mindegyik tanácstagnak díszes karosszéke volt, melyeket körben helyeztek el. Ők maguk pedig fehér, földig érő ruhát viseltek, mint, ha csak, az ókori görög birodalomból érkeztek volna. A tanácsterem pedig úgy festett belülről, mint valami kicsinyített katedrális. Faragott oszlopok, márványszobrok és nagy rózsaablakok díszítették a helységet.
- Ebben mind egyet értünk Selia. - válaszolta egy idősebb férfi. - De mégis, mit tegyünk? Nem áraszthatjuk el a Földet a szellem őreinkkel.
- Ráadásul, biztosak lehetünk abban, hogy a szökött szellemek a lehető leggyorsabban be fognak költözni egy-egy élő ember testébe. Akkor pedig az őreink semmit sem érnek. - szólt közbe egy másik férfi is a tanácstagok közül.
- Csak egy megoldás van... - mondta egy aranyszőke hajú nő. - Meg kell bíznunk a jelenleg aktív Végrehajtókat és a mellettük lévő szellemeket azzal, hogy fogják el a szökött lelkeket.
- Ezt úgy érted, hogy engedjük meg, hogy egyesült erővel harcolhassanak a szökevények ellen? - kérdezte Selia rezzenéstelen arccal.
- Igen. - válaszolta a szőke hajú nő.
- Allegra-nak igaza van. Ez az egyetlen megoldás. - helyeselt egy tanácstag.
- Ám legyen. - egyezett bele Selia. - Ha mindenki egyet ért ezzel a javaslattal, akkor most rögtön riadóztatnunk kell a Földön lévő Végrehajtókat és a hozzájuk tartozó szellemeket. - miután pár pillanatig senki sem tiltakozott Allegra ötlete ellen, Selia felé fordult és folytatta. - Akkor megbízhatlak azzal a feladattal Allegra, hogy juttasd el minden Végrehajtónak a hírt?
- Természetesen. - bólintott a nő.
- Akkor egyelőre berekeszthetjük a tanács gyűlését. - mondta Selia. - Amint történik valami változás a most kialakult helyzetben, arról tájékoztatjuk egymást.
- Rendben. - válaszolták kórusban a tanácstagok.
Emily alig várta, hogy vége legyen az utolsó órájának, ami nem nagy örömére testnevelés volt. Épp távolugrást gyakoroltak, amikor Noah nem messze Emily-től megjelent egy fának dőlve.
- Ne haragudj Emily, amiért zavarlak, csak gondoltam megnézem, hogy megy nálatok a tanítás. De ne is törődj velem... - integetett Noah.
- Az elég nehéz lesz... - válaszolta kissé bosszúsan Emily.
- Mi lesz nehéz? - kérdezte az Emily mögött álló osztálytársa.
- Á, semmi, csak arról beszéltem, hogy nehéz lesz akkorát ugranom, hogy ötöst kapjak. - füllentette Emily, majd morgolódva előre fordult, mert ő következett az ugrásnál. Mire visszasétált a fához, ahol Noah álldogált megdöbbenve tapasztalta, hogy a férfi egy hosszú, szőke hajú nővel beszélget. Mivel Emily úgy tudta, hogy csak ő láthatja és hallhatja Noah-t, ezért nem titkolt meglepettséggel sétált oda a pároshoz.
- Bocsánat, de jól látom, hogy önök beszélgetnek? - kérdezte a nőtől zavartan. Az, csak rámosolygott, majd válaszolt.
- Igen, a nevem Allegra, és te vagy Emily, igaz?
- Igen, de, ön is képes látni Noah-t?
- Ó, csak azért, mert én is szellem vagyok. - válaszolta Allegra.
- Értem. - hebegte Emily.
- Sürgősen beszélnem kell veletek, mert nehéz helyzetbe kerültünk. Félre tudnánk vonulni valami nyugodtabb helyre? - kérdezte Allegra Emily-t.
- Ö...persze, máris... - mondta Emily, majd elment a tornatanárhoz és szomjúság ürügyén elkéredzkedett pár percre.
Pár pillanattal később Emily, Noah és Allegra az egyik üres tanteremben állva beszélgettek.
- De mégis hogyan tudott megszökni annyi szellem? - kérdezte homlokráncolva Noah.
- Sajnálom, de még mi sem tudjuk. - válaszolta tanácstalanul Allegra. - Ez eddig szinte példátlan eset. Legutóbb a középkorban történt ilyen. Akkor a védelmünk gyengesége volt a felelős a szökésekért, aminek számtalan emberi áldozata lett.
- Hogyhogy? A szellemek tudtom szerint nem képesek bántani az élőket, legfeljebb ijesztgetik őket. - vetette fel Emily.
- Sajnos ez nem így van. - felelte Allegra. - Egy erős akaratú szellem képes az által bántani egy élő személyt, ha megszállja az illetőt. Ha sikerül teljes mértékben átvennie a teste felett az irányítást, akkor azt tehet vele, amit akar és így, másokban is kártokozhat. A boszorkányégetések és hasonlók is, ez miatt alakultak ki a középkorban. A megszállt embereket boszorkányoknak hitték, mert a bennük lakozó szellem képes volt emberfeletti erőt ruházni a testre. Például képes volt lebegtetni. Ezért az emberek üldözni kezdték a megszállt személyeket és, mint tudjuk, sokszor kegyetlen módszerekkel pusztították el őket. Ám, ezzel a megszálló lélek még nem pusztult el.
- De, akkor hogyan tudtátok megfékezni őket? - kérdezte Noah.
- Leginkább azoknak a személyeknek a segítségével, akik egy ilyen szellem miatt haltak meg. Ugyan is, valahányszor meghalt egy ember, akit szellem szállt meg, annak a testnek az eredeti birtokosa is szellemé vált a halála után. Így bosszúból segítettek megfékezni a szökött lelkeket és bezárni őket.
- Na, de, most hogyan lehet megállítani ezeket a szökött szellemeket? - kérdezte Emily.
- Nos, mivel a jelenlegi körülmények egészen mások a középkoriakhoz képest, nem várhatjuk meg, hogy újra emberek százai essenek áldozatul a szökevényeknek. Ezért kell a ti segítségetek.
- Mi? - kérdezte meglepetten Emily. - A mi segítségünk?
- Igen. Csak a Végrehajtók és a hozzájuk tartozó szellemek tudják megállítani a szökött szellemeket.
- De hát, hogyan? - nézett értetlenül Emily Allegra-ra.
- Én azt hiszem, sejtem már... - válaszolta Noah.
- Akkor elmondanád, kérlek? - válaszolta kissé morcosan Emily, mert volt egy olyan érzése, hogy nem fog túlzottan örülni annak, ami most következik.
- Persze. - válaszolta higgadtan Noah. - Az egyszerű szellemek nem tudnak kiűzni más szellemeket egy ember testéből, csak akkor, ha maguk is egyesülnek egy élővel. Viszont az, tiltott a szellemek körében. Gondolom ebben a helyzetben kézenfekvő az, ha a Végrehajtók és a szellemtársaik végzik el ezt a munkát. A mi esetünkben ugyan is kivételt tehet a szellem tanács a tiltás alól.
- Pontosan. - bólintott elismerően Allegra.
- Na, ne! - kiáltott fel dühösen Emily. - Ezt nem gondolhatják komolyan!
- Megértem, hogy váratlanul érint ez téged, de csak bennetek és a többi Végrehajtó párosban van a reményünk. - válaszolta Allegra.
- De hát, én csak egy 17 éves lány vagyok! Engem nem arra találtak ki, hogy gyilkosok lelkeit üldözzem! - tiltakozott tovább Emily.
- Ezért van szükséged Noah-ra is. - válaszolta Allegra. - Ő megvédhet. Ha hajlandó vagy megengedni, hogy beléd költözzön, amikor szembe találjátok magatokat az egyik szökevénnyel, akkor képesek vagytok megfékezni a gonosz lelket.
- Már ne vedd sértésnek Noah, nem veled van a bajom, de erről szó sem lehet! - jelentette ki határozottan Emily. Még a gondolatot is abszurdnak tartotta, hogy valaki mással megossza a testét, pláne, ha az illető egy férfi.
- Ezt sajnálattal hallom Emily. - mondta komoran Allegra. - Viszont meg kell értened, hogy itt sokkal komolyabb dolgok forognak most kockán, mint hinnéd. Ha nem sikerül mi hamarabb megtalálnunk és elfognunk a szökevényeket, az, rengeteg ember halálához fog vezethetni. Te magad mondtad, hogy azok a szellemek életükben gyilkosok voltak. Azért kellett őket a haláluk után bezárni, mert a legtöbb lélekkel ellentétben, ők semmilyen bűntudatot nem éreztek a tetteik miatt. Ha hagynánk őket szabadon garázdálkodni az emberek között, akkor előbb-utóbb káoszba taszítanák a világot.
Emily nem tudta mit mondjon. Minden porcikája tiltakozott az ellen, hogy részese legyen ennek a „világmegmentő” akciónak, viszont a felelősségérzete azt, diktálta, hogy segítenie kell. Segélykérően Noah-ra nézett, remélve, hogy a férfi majd felhoz egy olyan logikus és megcáfolhatatlan indokot, mely miatt Emily-nek nem kell részt vennie az egészben. De nem így lett...
- Sajnálom Emily, neked kell döntened... - válaszolt rezzenéstelenül Noah.
- Azt, nem árt, ha tudod, hogy nem véletlenül lettél Végrehajtó. - szólalt meg hírtelen Allegra.
- Ezt hogy érti? - kérdezte Emily.
- Csak olyan emberek lehetnek Végrehajtók, akik bűntelenek és segítőkészek. Akik nem sajnálnak áldozatot hozni embertársaikért. Te épp egy ilyen lány vagy, ezért csak remélni tudom, hogy hallgatsz a lelkiismeretedre.
Ettől még rosszabbul érezte magát Emily.
- Csak kíváncsiságból, de honnan lehet megismerni a szökött szellemeket? - kérdezte Noah.
- Megjelöltük őket, így egy vörös háromszög alakú jelet fogtok látni a homlokuk közepén. Ez akkor is megjelenik, ha időközben már megszálltak egy testet.
- Jól van, segítek... - közölte váratlanul Emily. - De nem ígérek semmit.
- Biztos vagy benne? - kérdezte Noah Emily elé lépve.
- Nem, de nem akarom, hogy bárkinek baja essen.
- Bátor lány vagy. - mondta halkan Noah.
Emily beleborzongott abba, ahogy Noah ezt kimondta. Még nem hallotta eddig ilyen hangsúllyal beszélni a férfit, és ahogy rá nézett... Emily rémülten vette észre, hogy rohamosan kezd elpirulni. Szerencséjére épp ekkor szólalt meg az óra végét jelző csengő, így gyorsan elfordult és sietősen indult is kifelé.
- Nekem most mennem kell átöltözni, de ti beszéljétek meg nyugodtan a részleteket... Majd a suli előtt megvárlak Noah! Viszlát! - búcsúzott el gyorsan Emily Allegra-tól, majd becsukta az ajtót. Az öltözőig vezető utat szinte futva tette meg.
Emily alig tudott napirendre térni a felett, ami a tanteremben történt. Még soha nem nézett rá így, egy fiú sem. Teljesen összezavarodott attól a pillantástól és Noah hangjától is, de aztán gyorsan elhessegette az egészet azzal a magyarázattal, hogy bizonyára csak félreértette a férfi gesztusát. Elvégre, Noah nem udvarolhat neki, amikor ő egy szellem. Emily épp elkönyvelte ezt, magában (nem túl boldogan), amikor kilépett az iskola kapuján Noah. Emily próbált természetes arcot vágni.
- Akkor most mi legyen? - kérdezte a férfi felé fordulva.
- Allegra azt mondta, hogy csak néhány tucat szellem szökött meg. A többi Végrehajtót is ráállították már a keresésükre - válaszolta a férfi, immár a tőle megszokott hanglejtéssel és arckifejezéssel. - Azt javasolta, hogy legyünk éberek és álljunk készen, mert a szökött lelkek ellenállhatnak, ha szembe szálunk velük.
- Értem. De ettől még, akarod folytatni a leveleid kézbesítését? - kérdezte Emily.
- Ha, neked nem okoz gondot...
- Nem, de most menjünk haza, mert farkas éhes vagyok. - mondta Emily, majd elindultak Noah-val.
- Irtó szép ez az irodaház... - mondta elismerően Emily, amikor Noah-val megérkeztek a következő levél címzettjének, Noah barátjának munkahelyére, ami nem mellesleg Noah vállalata is volt egyben.
- Köszönöm. - válaszolta Noah, miközben közeledtek a lifthez. - Remélem Peter-nek most nincs fontos értekezlete...
Emily és Noah készültek beszállni a liftbe, amikor a bejárat felől ideges morajlásra lettek figyelmesek. Odafordulva látták, hogy egy öltönyös férfi a nyakánál fogva a magasban tartja az ajtónál álló biztonsági őrt, jó 30 cm-rel a föld felett. A körülöttük lévő néhány ember dermedten és zavarodottan figyelte a szituációt.
- Nekem egy halandó ne parancsolgasson! - sziszegte az öltönyös férfi dühösen.
- Ez az, amire gondolok? - kérdezte riadtan Emily. Noah előre lépett pár lépést, hogy jobban szemügyre tudja venni a dühödt férfi arcát.
- Attól tartok... - válaszolta, miután megjelent a támadó homlokán a piros háromszög, amit Allegra is említett.
- Akkor lépjünk közbe! - mondta Emily, majd Noah-val elindultak a bejárat felé.
Addigra odaért két másik biztonsági őr is, akik fegyvert fogtak a társukat szorongató férfira, és megadásra szólították fel.
- Uram! - mondta az egyik fegyveres határozottan. - Engedje el az őrt és adja meg magát!
- Még mit nem! - üvöltötte a férfi, majd a szabad kezét meglegyintve, mintha szélvihar kerekedett volna, eltaszította magától a körülötte lévőket. Ez után kitört a pánik. Minden dolgozó fejvesztve menekülni kezdett vissza az irodákba, mivel a bejáratot elállta a szellem, aki megszállta a férfit. Még a szellemet megfékezni próbáló két másik őr is ájultan esett össze a földön, amikor a támadás során a falhoz vágódtak. Egyedül Emily maradt a közelben és Noah. Amikor a szellem észrevette őket, egy percig némán nézett rájuk, majd gonosz vigyor ült ki az arcára.
- No lám... - hangja gúnyos és rideg volt, és közben elengedte a félájult őrt, aki eszméletlenül a padlóra zuhant. - Csak nem egy Végrehajtóval és egy szellemmel van dolgom?
- De igen! Most pedig adja fel magát! - szólította fel Noah a férfit.
- Különben? - a szellem által megszállt férfi arca még gonoszabb mosolyra húzódott és hangja furcsán eltorzult. Majd egy másodperccel később Emily előtt termett, megragadta a lányt is a nyakánál és egy pillanat alatt az Emily háta mögött lévő falnak szorította. Olyan gyorsan történt mindez, hogy Emily szinte fel sem fogta, csak néhány pillanat múlva eszmélt rá, hogy bajban van.
- Emily, ne! - kiáltotta Noah, de jól tudta, hogy a lány segítsége nélkül tehetetlen.
- És most, mit teszel? - ércelődött tovább Noah-val az Emily-t szorongató szellem. - Mert azon kívül, hogy végignézed, amint eltöröm a csinos kis Végrehajtód nyakát, nem sok lehetőséged maradt! - majd vérfagyasztó kacagásba kezdett.
AJÁNLOM AZ OLDALT
