11.fejezet

- Eressz el! –kiabáltam. –Mégis mit képzelsz magadról?! Durván belökött a tanácsterembe, de úgy, hogy nekiestem az asztalnak. - Én mit képzelek magamról? –sziszegte dühösen. –Ezt inkább én kérdezhetném? - Mért?Nem tettem semmi rosszat! –simogattam sajgó derekamat. Az alkohol dübörgött a véremben, szédültem, és melegem volt. A rémület, és valami féle vágy keringett az ereimben. És nem tudtam melyik az erősebb. De jelenleg nagyon féltem Hannibáltól. Bár ezt jól titkoltam! - Egyértelműen megtiltottam a bulikat, és az alkoholfogyasztást! –szorította meg a karom. –De amint kiteszem a lábam, te rögtön megszeged a parancsot! És a többieket is belerángatod! Mióta megérkeztél csak a baj van veled! Azt hittem eltöri a kezem. Nemgondoltam volna, hogy ilyen erős. Az arcom eltorzult a fájdalomtól, de nem kiáltottam. Valami eszelős őrület viszont arra sarkallt, hogy még jobban felbosszantsam. - Tudod mi a baj veled? –néztem bátran a szemébe. –Hogy egy töketlen, besavanyodott barom vagy! Nem tudtam milyen reakcióra számíthatok, bár már legszívesebben lenyeltem volna a nyelvem. Azt hittem meg fog ütni, de helyette elmosolyodott. - Úgy?! –nézett rám gonoszan. –Szóval ezt akarod? Majd meglátjuk kiscica ki is itt a töketlen! Azzal elkezdte lehúzni a nadrágján a cipzárt. - Mit akarsz? –rémültem meg. –Te meg vagy huzatva! Én elmegyek. - Nem mész te sehová! –lökött rá az asztalra, leszorítva mindkét kezem. –Ha kimondasz valamit, annak vállald is a következményeit! Kis kurva. Olyan becézve mondta ki ezt a két szót, mintha csak drágámnak szólított volna. De az a hideg, gonosz csillogás nem tűnt el a szeméből. És megcsókolt. Életem első csókja volt. Durván hatolt a számba, nem törődve velem. Éreztem, ahogy a nyelve bebarangolja a szám belsejét. Valami vad, dühös szenvedélyt ébresztve. Próbáltam nem viszonozni. Ám akkor lejjebb halad, a kezemet még mindig leszorítva, felnyögtem. Hiába feszengtem, nem tudtam kiszabadulni. - Ahh ne! –nyögtem rekedten. A nyelve a mellem érzékeny domborulatát simogatta. Éreztem, amint körbenyalja a mellbimbóm, és az ágyékomba szinte belehasít az édes, kínzó gyötrelem. Hiába mocorogtam, nem tudtam szabadulni. Hirtelen beleharapott egy kicsit a mellbimbómba. Nem tudtam tovább visszatartani, felsikítottam. Majd olyan szenvedéllyel kaptam az ajka után, amivel még magamat is megleptem. Már nem érdekelt semmi. Az sem, mit mondtam neki az előbb, de az még kevésbé, hogy ez nem is én vagyok! Ez az erőszakos közeledés sose volt az én stílusom. Eddig. De az alkohol csak tovább dübörgött bennem. Elnyomva a félelmet, és a józan észt. Úgy téptük egymás ajkát, mintha nem is csókolóznánk, hanem inkább harcolnánk. Felrepedt a szám, és egy csepp vér kibuggyant az ajkamon. Halványan láttam, amit Hannibál diadalmasan elmosolyodik, majd lenyalja. Ő még ura volt önmagának. Közbe a mellemet, hasamat, fenekemet simogatta. Én meg átkulcsoltam a lábammal a derekát, még jobban magamhoz rántottam. Kemény férfiasságát még a nadrágomon keresztül is éreztem. Miközben én rajta csimpaszkodtam, éreztem hogy felemel, és átvisz egy másik szobába, ami a Tanácsteremből nyílt. Majd nem túl finoman ledob egy ágyra. Kábultan néztem fel rá. Szemeim párásak voltak a vágytól, és alkoholtól. Tekintetem minden mozdulatát követte, amit ledobja magáról a fekete pólót, feltárva gyönyörű, izmos felsőtestét. Mintha egy pillanatra felébredt volna bennem a józan ész, de Hannibál egyetlen csókjával elnyomta. Szomjazva kaptunk egymás szája után, miközbe kibújtatott a felsőmből. Melltartót nem hordtam. A kezeibe vette nagy, kemény, feszes mellemet, és megszorította. Azt akartam, hogy az egész testemen végigvándoroljon ez a száj, ez a brutális kéz. A nadrágom már nem emlékszem hogy került le rólam. Csak azt vettem észre, hogy ott fekszem előtte, egy szál pici fekete bugyiban, lihegve a kéjtől. De nem állt meg itt. Ördögi vigyorral benyúlt a bugyimba, és durván simogatni kezdett. - Még mindig töketlen? –kérdezte gonoszul. De nem tudtam válaszolni, mert hirtelen belémdugta az egyik hosszú ujját. Elakadt a szavam, még a mondta elején. - Ahh! - Szóval nem! –mosolygott kajánul. Majd lehajolt, és a bugyimat félretolva, végigsimított a szeméremajkakon a nyelvével. Borzasztó zavarba jöttem. Próbáltam összezárni a lábam, de erősen tartotta. A végén már vonaglottam a gyönyörtől. De még mielőtt elértem volna a csúcsra, abbahagyta. Pihegve figyeltem, amint leveszi a nadrágját, majd a boxeralsót is. Akkor megijedtem. Életemben nem láttam még egy farkat sem, de tudtam, ez nem egy átlagos méret! - Kérlek ne! –könyörögtem erőtlenül. De nem érdekelte. Ugyanúgy ahogy én sem. Csak a saját vágyait akarta kielégíteni. Egy hirtelen mozdulattal belémhatolt. Lassan ment be a hatalmas szerszám, és úgy éreztem szétfeszít. Sikítottam! Nagyon fájt, de nem törődött vele. Csak haladt előre kíméletlenül. Mikor már majdnem teljesen bent volt, belenézet a könnyáztatta szemeimbe. Akkor, nem tudom mi történhetett vele, de hirtelen megállt. Várt, és hagyta, hogy megszokjam a helyzetet. Mikor úgy érezte eleget pihentem, lassan elkezdett mozogni. És én megértettem, mi a jó a szexben, és mért szeretik az emberek annyira csinálni. Eszelős egy érzés szállt meg. Még, és még többet akartam. Már én se gondoltam másra, csak magamra. Csak a saját kielégülésem izgatott. És túl lassúnak találtam a tempót! Egy gyors mozdulattal átkulcsoltam a derekát, és megfordítottam. Most én voltam felül, és uraltam az ő testét. Először lassan, idegölően kőrözni kezdtem rajta a csípőmmel, hol jobban magamba fogadva, hol feljebb csúszva. Már az ő tekintete is, ami előbb még oly tiszta, és hideg volt, homályossá vált. Megragadta a derekam, és gyorsabb tempóra késztetett. Örömmel tettem neki eleget. Eszeveszett ütemben lovagoltam, hangosakat nyögve, néha felsikítva. A kéj pillanatában, mintha kitisztult volna Hannibál tekintete. Megfogta a derekam, és maga alá fordított. A szemem előtt csillagok táncoltak, a testem millió darabra szakadt, hogy aztán újra összeálljon. Éreztem ahogy Hannibál spermája szétárad bennem. Lihegve, izzadtan, és sajgó ágyékkal tekintettem föl rá. Még nem múlt el a mámoros együttlét okozta kábulat. - Most pedig szedd össze a gönceid, és húzz el! –szólalt meg hidegen. - Mi van? –néztem rá értetlenül. Utáltam magam, de még mindig lihegtem. Míg ő teljesen nyugodtan feküdt, és a plafont bámulta. Rágyújtott egy cigarettára, lassan szívta be, és fújta ki a füstöt. Ijedten meztelen testemre csavartam a takarót. Dühösen villant felém a tekintete. - Azt mondtam tünés! –kiabálta. Én meg könnyes szemmel, rémülten álltam föl. Mikor az ágyra néztem, el se tudtam hinni, hogy alig pár perce még én szeretkeztem benne. De a gyűrött lepedő, rajta a vérfolttal ezt jól bizonyította. Könny égette a szememet, de nem hagytam, hogy kibuggyanjon. Már elmúlt az alkohol ködösítő hatása, teljesen tisztán láttam mindent. Túl tisztán. Gyorsan magamra kaptam a ruháimat, cipőfűzéssel meg a bugyival nem is törődtem. Úgy rohantam ki a szobából mintha űznének. Közbe Hannibál egyetlen egyszer se nézett rám. Döngve becsaptam az ajtót, majd eszeveszett futásnak eredtem. Miután visszaértem a szobám biztonságot adó rejtekébe, csak azután engedtem szabadjára a könnyeim.