12.fejezet

Midoriko-sama olyan lett sz�momra, mint az �desany�m. Szerettem, tiszteltem, �s feln�ztem r�. Sose volt ideges, �s egyszer se emelte f�l a hangj�t. Minden igaz volt r�, amit egy g�s�ra mondanak. Olyan volt, mint egy �jszakai pillang�. B�r �n is ilyen lehetn�k…

- Midoriko-sama? –k�rdeztem t�le egyik este. –T�ged b�ntott valaha a szerelmed?

Elgondolkozva n�zett r�m.

- Tudod, nekem nem volt szabad szerelmesnek lennem. –szomor�an mosolygott. –Egy g�sa nem szerethet. Nem mutathatja ki az �rz�seit. Sz�rakoztat, t�ncol, �nekel, mindent, amit k�rnek t�le, de semmi t�bb. Eg�sz l�ny�t hom�ly fedi. Minden k�r�l�tte titok. �gy �rzi meg a sejtelmess�g�t, mely minden f�rfinak olyannyira vonz�.

- Sose volt�l szerelmes? –k�rdeztem d�bbenten.

- De igen, voltam. Egyszer. Egy csinos jap�n katonatiszt volt, az �ngyilkos osztag tagja. H�rom napot lehett�nk egy�tt �sszesen. Ut�na senkit nem szerettem.

- �s a f�rjed? –nem tudtam elk�pzelni, hogy lehet szerelem n�lk�l f�rjhez menni.

- �t szerettem. Mint bar�tom, mint embert. De a sz�vem �r�kre m�s� volt.

- �s � ezt tudta?

- Dehogy. –a hangja l�gy volt, �s szomor�. Mint mindig. –� sohase j�tt r� erre. Mint mondtam, j�l megtanultam elrejteni az �rzelmeimet.

Megd�bbentettek a hallottak. Midorikonak siker�lt �gy hossz� �vekig �lnie a f�rje mellett, hogy az ne sejtsen semmit sz�ve titkair�l. �gy nem is b�nthatt�k soha. Hisz aki nem szeret, azt nincs mivel b�ntani.

- K�rlek, tan�ts meg! –sz�laltam meg hirtelen.

- Mire? –most Midoriko n�zett r�m �rtetlen�l.

- Hogy �n is el tudjam titkolni az �rzelmeimet! Ha ez siker�l, t�bb� nem kel f�lnem Alext�l, vagy b�rki m�st�l. �n is g�sa akarok lenni!

- Gyermekem, a g�s�k nem csak ezt tanulj�k hossz� �vekig. –mostm�r mulatva n�zett r�m. –Mi igaz�b�l sz�rakoztat�h�lgyek voltunk, akik a f�rfiakat k�s�rt�k.

- Nem baj! –egyre hevesebb lettem. –�n mindent tudni akarok! K�ny�rg�k tan�ts meg!

Mostm�r m�shogy n�zett r�m, gondolom l�tta, komolyan besz�lek.

- Val�ban �gy gondolod, ha megtanulsz g�sak�nt viselkedni, el�red a c�lod? –k�rdezte komolyan.

- Igen! –v�gtam r� r�gt�n.

Hosszan, f�rk�szve n�zett r�m. V�g�l:

- Rendben! Seg�tek neked, ha ezt szeretn�d! De el�re sz�lok, ez a tanul�s hossz�, �s f�radts�gos lesz.

- V�llalom!

Azt hiszem, �gy gondoltam, ha egyszer v�gre siker�l elrejtenem az �rzelmeimet, biztons�gba leszek. �s visszat�rhetek a csal�domhoz is. Igen. Mindenn�l jobban v�gytam r�, hogy �jra l�thassam anyut, �s aput!

A tanul�s f�rads�gosabb volt, mint gondoltam. Rosszabb, mint az iskol�ban, de m�g Vikt�ria k�nz�s�n�l is. Csakhogy ez most m�s volt. Ezt �n v�lasztottam!

Napi t�bb �r�ban kellett t�ncolnom, �nekelnem, �s viselked�st tanulnom. Kedvess�get, al�zatoss�got, finoms�got. Mint Midoriko mondta, ez nem egyszer� c�m, ez m�v�szet.

�gy �reztem, ha ezeket siker�l megtanulnom, m�s ember lehetek. Olyan, aki tud uralkodni az �rz�sei, �s maga felett. Hisz ez volt az egyik legnagyobb probl�m�m. A sz�vem csupasz volt, �s sebezhet�.

De lassan, h�napok alatt megtanultam elfojtani az �rz�seimet, sz�ks�gleteimet.

M�r nem zavart, ha f�j a l�bam, h�tam, vagy a kezem, hisz ez az �rz�s m�ra az �letem r�sz�v� v�lt. Rengeteget tanultam Midoriko-sam�t�l, �s most nem csak a tanulm�nyimra gondolok. Seg�tett t�ltenni magam �letem legnagyobb csal�d�s�n. Mellette sz�pen, lassan begy�gyultak a sebek.

F�l �v telt el, az�ta, hogy megk�rtem Midorik�t, hogy seg�tsen. F�l �ve kem�nyen dolgozom. Kem�nyebben, mint valaha.

Ha most valaki, aki r�gen ismert megl�tna, nem tudn� megmondani, hogy �n vagyok-e. A f�lszeg kisl�nyb�l, vadmacska lett, bujdos�, �s most egy fiatal n� �ll el�tt�k. Hossz�, ez�st�s haj�n megcsillan a hold, szeme s�t�tebb az �jszak�n�l. Feh�r kimon�t visel, meggypiros vir�gokkal d�sz�tve. Nesztelen�l, kicsiket l�pdelve halad el�re. Arc�n hamis mosoly �l, senki nem tudhatja, mire is gondol. Ez vagyok �n. Alicia a v�mp�r, a g�sa, a kurtiz�n, ki minek nevez a t�rt�netemben, az az � dolga. De v�gre r�tal�ltam �nmagamra, �s az utamr�l t�bb� semmi el nem t�r�thet.

Nesztelen�l l�ptem be a szob�ba. Midoriko m�r v�rt r�m. Most is gy�ny�r� volt, mint mindig. Haja eleg�ns kontyban, a b�r�n egyetlen r�nc se mer v�gigfutni. Arca kifestve, ruh�ja kifog�stalan. Mint mindig.

- �dv�z�llek Midoriko-sama. Besz�lni szeretn�k veled!

- Tudom gyermekem. Kezd h�t el!

R�n�ztem, �s sz�vemben hirtelen t�lcsordult a szeretet, �s a h�la. Neki k�sz�nhetem, hogy magamra tal�ltam, elfogadtam magam �gy, ahogy vagyok. De ez meg se l�tszott az arcomon. Tal�n csak a szemem csillog�sa �rult el. Nagyon j� tan�tv�nynak bizonyultam.

- Haza szeretn�k menni! �jra l�tni akarom az �desany�mat, �s �desap�mat.- meghajoltam. K�rlek, bocs�ss meg!

- Nincs mi�rt bocs�natot k�rned gyermekem! –sim�tott v�gig a hajamon. –M�r nincs sz�ks�ged a seg�ts�gre, boldogulsz egyed�l is. Sz�rnyakat kapt�l, amiket megtan�tottalak haszn�lni. M�r csak r�p�ln�d kell!

Nem �rtettem a szavai jelent�s�t, de nem is zavart. Megnyugtattak.

- �r�kk� h�l�s leszek neked Midoriko! –meg�leltem.

�r�kk� �gy fogok eml�kezni r�. Amint ott �ll az ajt�ban, fens�gesen �s b�szk�n, pr�b�lva visszatartani a kicsordul� k�nnyeit.

A rep�l� kicsiny ablak�b�l n�zek vissza Jap�nra. �rzem, amint s�s k�nnyek csorognak v�gig az arcomon. Ez az utols�, hogy s�rok. Nemsok�ra v�gre haza�rek!