A les�jt� h�r ut�n, miszerint Garan meghalt, Solufel kir�ly �gy d�nt�tt, hogy Niela maradjon m�g egy ideig az elfek birodalm�ban. M�lyen egy�tt �rzett a l�nnyal, mivel tudta, hogy fontos volt sz�m�ra a var�zsl�.

Niel�t egy k�nyelmes szob�ba k�s�rt�k, mik�zben Illora v�gig mellette maradt.

- Pihenned kellene... - sz�lalt meg csendesen az elf, a kis�rt szem�, gy�r�tt arc� l�nyra n�zve.

- Nem tudok... - v�laszolta elhal� hanggal Niela. - Egyfolyt�ban Garan j�r a fejemben. Tennem kellett volna valamit, akkor tal�n, m�g most is �lne!

Illora egy kancs�b�l vizet t�lt�tt az egyik kehelybe, majd odas�t�lt �s �tadta Niel�nak, ez ut�n leguggolt a l�nyhoz, hogy a szem�be n�zhessen.

- Tudom, hogy f�j Garan elveszt�se, de nem Te tehetsz arr�l, ami t�rt�nt. Ha megpr�b�lt�l volna k�zbe avatkozni, csak annyit �rt�l volna el, hogy Romeria veled is v�gez. Garan sosem bocs�jtotta volna meg mag�nak, ha miatta bajod esik, ez�rt is k�ld�tt hozz�nk. Tudta, hogy itt nem fenyeget vesz�ly.

- De, akkor Garan mi�rt nem j�tt velem? - k�rdezte �jra felt�rni k�sz�l� k�nnyei k�zt Niela. - Mi�rt csak engem k�ld�tt ide?

- Garan tiszt�ban volt vele, hogy Romeria �jb�li felbukkan�sa hatalmas fenyeget�st jelent. Ha j�l sejtem, megpr�b�lta legy�zni az �rny�kboszork�nyt, hogy megakad�lyozza a t�rt�nelem megism�tl�d�s�t.

- M�gis mi t�rt�nt a m�ltban? Ki ez a Romeria? - buktak ki a k�rd�sek Niel�b�l.

- �g�rem mindent meg fogsz tudni, de el�sz�r is meg kell nyugodnod �s kipihenni magad.

Az elf felegyenesedett, majd a kez�t ny�jtotta Niel�nak. A l�ny v�g�l elfogadta. Az aggodalom �s a s�r�s igen csak kimer�tette m�r. Fel�llt �s Illora t�mogat�s�val az �gyhoz s�t�lt. Levette cip�it �s elfek�dt a k�nyelmes fekhelyen. Nem sokkal ez ut�n elnyomta az �lom.

Lassacsk�n az elfek lakta v�ros minden tagja nyugov�ra t�rt. Viszont volt 3 s�t�tbe burkol�z� alak, akik a f�k takar�s�b�l f�rk�sz� tekintettel �pp erre v�rtak. Mikor a legt�bb f�ny kialudt, vill�mgyors �s szinte hangtalan l�p�sekkel 2 alak el�ugrott a rejtek�kb�l, majd egy pillanat m�lva k�dd� v�ltak, mik�zben egyenesen a kir�lyi palota fel� tartottak.

Niela m�r m�lyen aludt, amikor kiv�g�dott a lakoszt�ly�hoz tartoz� teraszajt� �s s�v�t� sz�l �rv�nylett be rajta. A l�ny felriadt �s t�gra ny�lt szemekkel meredt a zaj forr�sa ut�n, de ekkor egy a semmib�l el�t�n� keszty�s k�z betapasztotta a sz�j�t �s egy kend�vel bek�t�tte azt, majd egy m�sik alak jelent meg el�tte elkend�z�tt arccal, aki �sszek�t�zte a kezeit is. Niela p�r pillanatig fel sem fogta, hogy mi t�rt�nik vele. Csak akkor kezdett el kap�l�zni, nem sok sikerrel, amikor kiemelt�k az �gyb�l �s a terasz fel� kezdt�k cipelni.

A palota t�v�n�l addigra v�rta t�rsait a harmadik rabl� lovaikkal egy�tt. Niel�nak egy m�sodpercre m�g a sz�vver�se is meg�llt, amikor r�j�tt, hogy az �t tart� alakok le akarnak ugrani a terasz k�p�rk�ny�nak a sz�l�r�l, a t�bb m�teres magass�gb�l. A l�ny hi�ba tiltakozott, nem tehetett semmit, �gy, h�t csak behunyta a szem�t �s v�rta az elker�lhetetlen zuhan�st. Azonban az elmaradt. Mikor �jra feln�zett, � �s fogva tart�i m�r r�g a f�ld�n �lltak. Az egyik alak fel�lt a lov�ra, majd maga el� vette a tiltakoz� Niel�t.

- Nem akarunk b�ntani, de, ha nem maradsz nyugton, k�nytelen leszek elk�b�tani t�ged - suttogta f�l�be a lovas. A l�ny ezut�n jobbnak l�tta, ha egy�ttm�k�dik.

A h�rom f�rfi megzabol�zta lovaikat �s foglyukkal egy�tt v�gtatni kezdek. Egy pillanattal k�s�bb pedig elt�ntek a felt�mad� sz�l els� fuvallat�val.

***

Romeria a s�rk�nnyal val� k�zdelem f�radalmait pihente ki Panteas egyik kast�ly�ban rejt�zve. �r�lt, hogy meg tudta szerezni a var�zsbotj�t, �s m�r tervezgette a d�monok megid�z�s�hez sz�ks�ges k�vetkez� eszk�z megkaparint�s�t.

Az �rny�kboszork�ny sebzett arc�t vizsg�lgatta egy t�k�rben. Var�zserej�nek seg�ts�g�vel be tudta gy�gy�tani a s�r�l�st, de egy v�konyka heg m�g �gy is maradt ut�na. Panteas ek�zben h�s�ges �lebk�nt figyelte �rn�je minden mozdulat�t.

- Holnap elmegy�nk a kentaurok v�ros�ba a k�nyv�rt... - sz�lalt meg Romeria r�vid hallgat�s ut�n.

- �s hogyan fogjuk megszerezni t�l�k? - �rdekl�d�tt Panteas. - A v�rost er�sen v�dik.

Az �rny�kboszork�ny arc�ra gonosz mosoly �lt ki.

- M�r van is egy �tletem...

***

Niela megsaccolni sem tudta, hogy milyen messze ker�lhetett a palot�t�l, mert amikor elrabl�ja v�gtatni kezdett lov�val, egy id�re elmos�dott k�r�l�tt�k a t�j, �s mire �jra ki�lesedett szeme el�tt a k�rnyezet, m�r egy teljesen ismeretlen erd�ben voltak, egy hatalmas t� partj�n�l. A t� k�zep�n egy nagyobb sziget helyezkedett el, egy akkora f�val, amihez hasonl�t a l�ny m�g sosem l�tott. A fa m�retes lombjai k�z�tt �tsz�r�d�tt a holdf�ny apr� kis f�nyfoltokat rajzolva a fodroz�d� v�zre. A v�zt�k�r felett Szentj�nosbogarak tucatjai r�pk�dtek, mik�zben t�csk�k �s apr�bb �jszakai �llatok t�rt�k meg az �j csendj�t.

A lovasok a v�zt�k�rh�z �rve sem �ll�tott�k meg lovaikat, hanem folytatt�k �tjukat a sziget fel�. Ami ekkor igen csak meglepte Niel�t, az, az volt, hogy a lovak l�bait nem nyelte el a v�z, hanem, mintha ugyan olyan szil�rd talajon l�pdeln�nek, s�t�ltak tov�bb a tetej�n.

Ahogy egyre k�zelebb �rtek a szigethez, m�g ink�bb szembe �tl�ttek a hatalmas fa m�retei. Eln�zve a term�szet eme csod�j�t, Niela �gy v�lte, hogy sz�lesebb, mint a szoba, amiben aludt, pedig az sem volt kicsinek mondhat�. Ahhoz pedig, hogy fell�sson a tetej�ig, teljesen h�tra kellett volna hajtania a fej�t. Lassan kezdte �gy �rezni mag�t ebben a var�zslattal �s hihetetlen l�nyekkel teli vil�gban, mintha csak �lmodn� az eg�szet.

A kis csapat v�g�l �t�rt a szigetre, ahol talpra �ll�tott�k Niel�t, majd az egyik f�rfi a fa t�rzs�hez s�t�lt, �s v�gigsim�tott rajta. Susog� hangon elmormolt n�h�ny sz�t, azzal a fa egyik reped�se sz�tny�lt egy kaput k�pezve, majd Niela �s fogva tart�i bes�t�ltak a fa t�rzs�be.

A fat�rzs�n bel�l egy m�retes t�r t�rult a l�ny szeme el�, t�bb emelet magass�gig. N�h�ny l�pcs�fok elhagy�sa ut�n teljes val�j�ban l�that�v� v�lt a f�ldszint is, melyb�l itt-ott vastag gy�k�r k�tegek t�rtek fel eg�szen a fa cs�cs�ig. A gy�kerekre ind�k tekeredtek, melyeken pomp�z� t�lcs�res vir�gok ny�ltak, igaz, szirmaik most csukva voltak. A fa t�rzs�nek falai ment�n tov�bbi l�pcs�k vezettek fel a k�t�lhidakkal �s l�tr�kkal �sszekapcsolt emeletekhez, melyeken ny�l�nk termet� emberek m�szk�ltak, k�l�n�s, bozontos hajjal, n�v�nyek, leveleivel, vir�gaival �s �gaival d�sz�tett ruh�kban.

- �r�l�k, hogy siker�lt �ps�gben visszat�rnetek... - sz�lalt meg egy n�i hang az egyik gy�k�r halom m�g�l, nem messze Niel��k k�zel�ben. - Rem�lem nem okoztak komolyabb kellemetlens�get a sz�llovasaim - l�pett el� a hang tulajdonosa, aki, egy hossz�, g�nd�r haj�, z�ld szem� n� volt. K�l�n�s volt a megjelen�se, ahogy a t�bbiek� is. Sz�p arc�hoz, haja f�lig felt�zve �s apr� vir�gokkal �s �gakkal d�sz�tve �llt, ruh�ja finoman kidolgozott, f�ldig �r�, jobb combj�ig felhas�tva. Homlok�n egy smaragdk� szer� lev�l alak� szimb�lum csillogott, mintha csak hozz�n�tt volna a b�r�hez.

A lovasok a n� egy int�s�re levett�k a l�ny sz�j�r�l �s kezeir�l a k�t�st, majd k�t l�p�st h�tr�ltak.

- A nevem Erythia... - mutatkozott be Niel�nak, mik�zben nem titkolt pillant�sokkal m�regette �t.

- Mi�rt raboltatott el? - bukott ki az els� k�rd�s a l�ny sz�j�n.

- Mert Solufel nem engedte meg, hogy besz�ljek veled, Niela - jelentette ki egyszer�en Erythia.

- Tudja a nevem? - lep�d�tt meg a l�ny.

- H�t, persze - mosolyodott el a n�. - M�r az�ta figyellek, hogy az elfek f�ldj�re l�pt�l. Tudom, hogy m�ly gy�sz honol a sz�vedben egy sz�modra oly fontos szem�ly elveszt�se miatt.

Niela tekintete elkomorodott. A nagy izgalmak k�zepedte egy pillanatra el is felejtette, hogy Garan meghalt.

- Mit akar t�lem? - A l�nynak volt egy olyan �rz�se, hogy Erythia vesz�lyes. A n� eg�sz l�ny�b�l �radt egy fajta g�nyos fels�bbrend�s�g, ami balsejtelemmel t�lt�tte el Niel�t. Erythia m�lyen a szemeibe n�zett.

- Fogalmad sincs r�la, hogy ki vagy, igaz?

A l�ny nem �rtette a k�rd�st �s ezt a n� egyb�l kiolvasta a tekintet�b�l. Miel�tt v�laszolt volna, megfordult �s lass� l�ptekkel elindult el�re.

- Mind�ssze 2 ember �l rajtam k�v�l ezen a vil�gon, aki tudja, hogy a l�tez�sed mekkora jelent�s�ggel b�r. Az egyik ezek k�z�l Solufel kir�ly, a m�sik a F�ld egyik legnagyobb m�gusa, Oderon. A t�bbiek, akik szint�n ismert�k a titkot, vagy halottak, vagy... nem e vil�gb�l val�k.

Erythia k�rbes�t�lta a gy�k�rcsom�t, ami m�g�l kor�bban el� l�pett, majd f�l szemmel kitekintve m�g�le folytatta.

- Az�rt nem tudsz arr�l, hogy ki is vagy val�j�ban, mert nem akart�k, hogy a d�monok k�vet�i r�d tal�ljanak, vagy, hogy �pp Te legy�l az, aki kapcsolatba l�p vel�k.

- Nem �rtem... - cs�v�lta fej�t zavartan Niela.

- Garan nem v�letlen�l volt melletted. Vigy�zott r�d �s szemmel tartott. A nagy h�bor� ut�n keresett neked egy csal�dot, akik szerettek �s gondoskodtak r�lad, mik�zben � a h�tt�rb�l figyelt t�ged.

- Mi�rt tett volna ilyet? - k�rdezte egyre nagyobb �rtetlens�ggel a l�ny.

Erythia v�g�l �jra Niela el� l�pett �s szinte suttogva v�laszolt neki.

- Mert benned szunnyad a d�monok fejedelm�nek ereje.