3. A v�ros �jjeli l�ngokban

B�r r�gebben minden �lmom az volt, hogy tal�lkozhassak az �letben is azzal a f�rfival, akit szoborba �ntve f�nyk�peztek le nagyon r�gen, abban a pillanatban valahogy m�gsem repestem az �r�mt�l. Hitetlenkedve n�ztem v�gig a f�stbe fulladt ker�leten. Pr�b�ltam hinni, hogy mindez csak egy �lom, hogy pillanatokon bel�l fel�bredek. Sajnos hi�ba v�rtam azt a pillanatot... sosem j�tt el. Hirtelen azt sem tudtam, hogy mit tegyek. Egy sz�guld� harckocsin voltam, egy �l� szobor mellett, akinek esz�ben sem volt meg�llni. Nem n�zhettem t�tlen�l, hogy t�nkre teszi a v�rost, �pp ez�rt el�kaptam a fegyveremet (amiben csak egy �res t�r volt, �s m�g csak ut�n sem tudtam t�lteni, mivel a mun�ci�t valahol f�l �ton elvesztettem), �s r�fogtam a hajt�ra. 

- Meg�llni! – ki�ltottam r�.

B�r el�gg� hat�rozott lehettem, a f�rfi r�m n�zett azokkal az �ri�si borosty�n sz�n� szemeivel, amit�l �n akaratlanul is kiejtettem kezemb�l a fegyvert. �gy siker�lt magam egy csap�sra lefegyverezzem, b�r jobban belegondolva �gy sem lett volna semmi haszna. Tal�n az �gyetlens�gemen, de elmosolyodott, majd ism�t el�re n�zett.

- Ne akard – sz�lalt meg -, hogy megism�teljem magam.
- Nem tudom mir�l besz�lsz. 
- Figyelj r�m, haland�, ut�lom ezt a vil�got, t�lem elm�lhat m�g t�zezer �v, engem akkor is hidegen fog hagyni ez az eg�sz. Csak is az �rdekel, hogy merre tal�lom a T�zmalmot. Sz�vb�l aj�nlom, hogy gyorsan �ruld el merre van, k�l�nben v�get vetek semmire kell� �letednek. 
- Mi...maga megfenyegetett? A rend �r�vel besz�l ha nem vette volna �szre �s jobb ha m�st k�rdez a malma fel�l, mert �j vagyok itt. M�g azt sem tudom, hogy merre van a p�ks�g, nemhogy a malom. 
- Fels�g, ez a ty�k nem tudja mit besz�l, vagy t�l ostoba. 

Ez a mondat egy makiszer�s�g sz�j�b�l j�tt ki, ami a f�rfi baloldali v�ll�r�l n�zett le r�m. Enyh�n sz�lva felnyomta a cukromat a kis vacak, d�h�mben tiszta er�b�l nyakon csaptam az el�ttem �ll� f�rfi�t. Tettemnek el�g hamar lett k�vetkezm�nye, alig egy m�sodperc m�lt�n az egyik v�zk�p� felugrott a mozg� harckocsira �s majdnem bel�m harapott. Szerencs�re ott volt az a majdnem, ugyanis siker�lt id�ben arr�bb ugorjak. A harap�s templom d�sz azonban csup�n az egyik dolog volt, b�r �t kiv�dtem, �szobors�g�ra nem figyeltem oda el�gg�. Alig ugrottam el a harap�s el�l, neki estem a f�rfinak, aki f�l k�zzel megragadott a torkomn�l fogva. Szor�t�s�t�l alig jutottam leveg�h�z. K�t k�zzel pr�b�ltam lecsavarni mark�t a torkomr�l, de mintha hozz� ragasztott�k volna... meg sem mozdult. Fojtogat�som k�zepette elbesz�lgetett a v�ll�n cs�cs�l�, mint k�s�bb megtudtam �nk�ntes talpnyal�j�val. Sokat bel�le nem �rtettem, a v�g�n azonban felfigyeltem a l�nyegre. 

- ... ilyen hasztalan �l�l�nyekre nincs sz�ks�gem – mondta a f�rfi. 

A nem �pp finom szor�t�s�val, egyetlen mozdulattal lehaj�tott a kocsir�l. Ha nincs el�g l�lekjelenl�tem tal�n nem �szom meg �lve. Szerencs�re tiszta er�b�l bele csimpaszkodtam a kez�be. V�gig futott h�tamon a hideg, ahogy a l�bam al� n�ztem, a harckocsi legsz�l�n �lltam, ami csak �gy sz�guldott. Hirtelen gondolkodni sem tudtam, csak elki�ltottam magam. 

- Mondtam m�r, hogy tegnap �rkeztem ide, nem ismerek itt senkit! Azt az egy szem�lyt is, aki seg�tett nekem kiigazodni itt, az egyik sz�rnyed meg�lte!
- Ne is figyelj r�, nagyuram, csak az �let�t pr�b�lja menteni. 
- Fogd be a pof�dat te majompar�d�... Most jut eszembe, tudok valamit, ahol ut�na n�zhetsz a malmodnak... a K�nyvt�r, ott biztos tal�lsz valami haszn�lhat�t. 
- �s ezt nem mondhattad volna m�r valamivel hamarabb?!
- H�t bocs, nem volt id�m gondolkodni. 
- Ostoba haland�, add meg �fels�g�nek a kell� tiszteletet! – tombolt a s�t�tsz�rke sz�r�, feh�r f�l�, makiszer�s�g

A nem �pp �riember m�dj�ra viselked� „fels�g” visszar�ntott a kocsira �s j� er�sen neki l�k�tt a kocsi sz�l�nek. Esk�sz�m m�r csillagokat v�ltem felfedezni, amik a fejem k�r�l r�pd�stek. 

- Merre van a k�nyvt�r? – k�rdezte a fick�.
- Amint �t�llnak a csillagok m�s p�ly�ra �s nem a fejem k�r�l fognak forogni, esk�sz�m elmagyar�zom. 

Nem tudom honnan j�tt ki bel�lem ennyi h�lyes�g, f�lig sem vagyok ilyen viccel�d� term�szet, azonban most csak �gy �radt bel�lem a marhas�g. B�r �n mindent elk�vettem a mellettem lev�k felvid�t�s�ra, „�fels�g�nek” fenem�d nem akart jobb kedve lenni, s�t ami azt illeti �gy t�nt, hogy �kegyelme nem �rti a viccet...legal�bb is ezt vettem ki abb�l a fapof�b�l amivel r�m meredt. 

Abba hagytam h�t a marh�skod�st, kivertem fejemb�l a csillagokat, �s v�g�l elmagyar�ztam neki merre menjen. Mag�t�l �rtet�d�en nem tett ki az els� sarkon, hanem mag�val vitt biztos�t�kk�nt, hogy nem hazudok-e neki. Egyre jobban kezdett bennem felmer�lni a k�rd�s, hogy amit �t�lek az vajon a val�s�g? A l�ngokban �ll� park, a j�rd�kon fekv� testek, az �ttesten keresztbe fordult j�rm�vek �s f�leg a szem�ly aki mellettem �llt azon a bizonyos harckocsin, h�t b�tran kijelenthetem, hogy t�lsz�rnyalt�k m�g a legvadabb �lmaimat is. 

Az �ri�si puszt�t�son t�l�rve v�gre megpillantottam a k�nyvt�r �p�let�t. Az �vegfal� �p�letnek semmi baja nem volt...eg�szen addig, am�g el� nem �rt�nk. Legnagyobb meglepet�semre, az �p�let m�g �jjeli egykor sem volt bez�rva. Mivel meg�rkezt�nk, sz�pen az emberr� lett szoborhoz fordultam �s a k�nyvt�r bej�rata fel� mutatva, �gy sz�ltam: 

- Parancsolj, itt vagyunk. �n l�ptem is ha nem baj, holnap kor�n kell keljek... val�sz�n�leg hamar fel is �bredek. Ilyen h�lye egy r�m�lmot, m�g cselekm�ny k�zben is tudom, hogy nem val�s�g...
- Ne olyan hevesen kisl�ny! – kapott a fick� a kezem ut�n. – Sz�val azt �ll�tod, hogy itt megtudok mindent ami csak �rdekel. H�t j�, hiszek neked, de ha �tversz esk�sz�m, hogy nem �red meg az �bred�s fens�ges pillanat�t. 
- M�g vissza is pof�zik... – d�rm�gtem j�form�n magamnak. 

Az szent, hogy nem sokkal az el�tt pattogzott le r�la a vakolat, de a hall�sa az kit�n� volt. Megragadott a torkomn�l �s ism�t bemutatta a szekere f�m sz�l�t. Nem v�rt t�bbet, kocsist�l rontott be az �p�letbe, nekem pedig nem maradt m�s, csak az �mul�s. Ami azt illeti, gondolom abb�l neki is kijutott, f�leg amikor a falra n�zett �s sz�pen �tl�tott rajta. M�g a majom k�p� bar�tja is megb�multa a k�v�lr�l s�t�t�tett �veget. Nem is b�rta tartani a pof�j�t. 

- Fels�g, mi�rt nem vesznek �szre az alattval�id, ha pontosan melletted rep�lnek el? 

Az nem felelt csak megszor�totta a kez�ben lev� ostort �s az ablak fel� c�lzott. M�r majdnem lecsapott, amikor leszor�tottam a karj�t. J� er�ben volt mondhatom... majdnem lehaj�tott a kocsir�l, pedig m�r akkoriban sem voltam egy n�dsz�l. 

- Nem vesznek �szre, mivel nem l�tnak! – ki�ltottam r�. – Elfelejtetted, hogy k�v�lr�l milyen feket�n csillogtak a falak? Ezek s�t�t�tett �vegek!
- Akkor ideje lesz egy kis napf�nyt beengedni ide!

Azzal csakaz�rtis kit�rte a jobb oldalon elhelyezked� �vegsor egy r�sz�t. Mint egy s�ska raj, �gy �z�nl�ttek be a rep�l� d�monok, amikor megpillantott�k gazd�jukat. Hogy mit m�veltek a sz�pen rendbe tett �p�lettel... h�t az k�sz trag�dia volt. Minden�tt felbor�tott asztalok, sz�tt�pett iratok, vitrinek maradv�nyai szertesz�t hajig�lva, k�nyvespolcok sz�tt�rve, �s riadt tekintetek t�zes�vel... emberek akik fedez�kbe menek�lve n�zt�k a puszt�t�st. M�r komolyan b�ntam azt, hogy r�szabad�tottam arra a csod�s �p�letre azokat a fenevadakat. 

- �llj meg! – ki�ltottam. – Ha itt v�gzel a bent lev�kkel, val�sz�n�leg sosem kapsz v�laszt a k�rd�sedre – mondtam, k�zben a sz�vemet szinte m�r a torkomban �reztem verni. 

V�gre meg�llt, a sz�rnyas puszt�t�ival egy�tt. Megl�ttam egy n�t az egyik asztal h�t�n�l kikukucsk�lni. Odaki�ltottam neki, hogy nem tud-e valakit, aki seg�ts�g�nkre lehet azzal a bizonyos T�zmalommal kapcsolatban. Az p�r m�sodperc gondolkod�s ut�n kij�tt rejtek�b�l �s a rakt�rba vitt benn�nket. Odabent egy �szes haj�, id�s f�rfi olvasott egy nagyobb kupac k�nyv f�l�tt. Lejjebb billentette szem�veg�t, �gy n�zett a ny�l� ajt� ir�ny�ba. Gondolom mennyire meglephette a l�tv�ny. Az�rt szerencs�je volt, hogy nem l�thatott ki a folyos�ra... A n� aki oda k�s�rt benn�nket, menek�l�re fogta. Amint bel�pt�nk a rakt�rba, � r�nk csapta az ajt�t �s futni kezdett. Az eddig sem a kedves oldal�t mutat� fel�ledt m�rv�nyf�rfi kir�gta az ajt�t �s f�ttyentett egyet. A n�t m�g �ppen l�ttam a l�pcs�sor fel� szaladni, amikor a l�pcs�k�n feltrappolt a k�t l� h�zta harckocsi �s v�gigment a szerencs�tlen n�n. Ekkor a f�rfi behaj�tott a rakt�rba �s nem �pp kedvesen �gy sz�lt. 

- Pr�b�lj te is �gy h�sk�dni �s ugyan arra a sorsa jutsz!