M�g 1 h�tig voltunk ezen a csod�latos helyen. Alig akartam elmenni, �s l�tsz�lag Edward is maradt volna m�g. Szerencs�re ki tudtam der�teni, hogy mi�rt nem akar menni. B�r sejtettem, de akkor is v�ratlanul �r, mikor hangosan ki is mondta. Egy kiad�s �sz�s sor�n az ember el�gg� elf�rad, legal�bb is �n el�gg� kifulladtam, �gy led�ltem az �gyba. Mint mindig, most sem t�g�tott mell�lem. Nekem pedig t�k�letes alkalmam ny�lt, hogy megk�rdezzem t�le.
- Edward, l�tom, hogy te se akarsz hazamenni. �n sem, de �n az�rt nem, mert itt nagyon j�l �rzem magam. Te is, persze…- folytattam, mert l�ttam, hogy k�zbe akar v�gni. – de m�g sem ez az igazi ok, j�l gondolom?
Musz�j volt r�k�rdeztem, most vagyunk csak kettesben, el�g rossz lenne a rep�l�n emberek k�zt megk�rdezni, hogy na, lelkileg felk�sz�lt�l-e m�r, hogy v�mp�rr� v�ltoztass? K�ts�g k�v�l, ha hazamegy�nk ez fog r�m v�rni. Ki kell �lveznem minden percet, mert soha t�bb� nem leszek ember. Legal�bb is akkor nem, ha � d�nt�tt m�r.
Sz�tlanul �llta k�rd� tekintetem. Szemei semmit nem �rultak el, ami egy kicsit zavart. Kicsit megemeltem fejem, hogy sz�ljon valamit, mire halkan besz�lni kezdett.
- M�r azt hittem, hogy letett�l err�l. - mondta halkan �s fel�llt az �gyr�l. �sszeh�zott szemekkel n�ztem ut�na. Ezt meg hogy �rti? Mi�rt mondtam volna le err�l, ha ez minden v�gyam?
- Mi�rt, kellett volna?- k�rdeztem kicsi �llel a hangomban. Az �gy sz�l�re �ltem, mik�zben Edward h�t�t a szememmel perzseltem. Nem n�zett fel�m, az �vegablakon a tengerpartot figyelte.
- M�r megkaptad, amit akart�l. – fordult fel�m hirtelen, de �n m�g mindig nem �rtettem.
Majd bevillant. H�t persze!
- Te t�nyleg azt hitted, hogy az eg�sz csak a szex miatt van?- k�rdeztem cs�p�s �s s�rt�d�tt hangon. Hogy gondolhatta ezt?
- Mi�rt, nem err�l sz�lt?- hangja kegyetlen�l metszette az �gy is k�nos leveg�t, de mikor kicsit kif�jtam a leveg�t, �szrevettem, hogy Edward telefonja az �gy mellett rezeg. Nem �rdekelt, �s �t sem.
V�ratlanul olyan harag gy�lemlett fel bennem, hogy azt hittem, r�gt�n a tork�nak ugrom.
Csak elt�tottam a sz�mat, mik�zben egy csepp hang nem j�tt ki. Hitetlenkedve n�ztem r�, mire kis mosoly jelent meg sz�ja szeglet�ben.
- Ne izgasd fel magad…- kezdte volna, de �n felpattantam.
- Mit k�pzelsz te r�lam?- kiab�ltam, amilyen hangosan csak tudtam. – Mi�rt gondoltad azt, hogy csak a szeretkez�s�nk miatt volt minden?
- Bella, nyugi!- l�pett fel�m, �s meg akarta fogni a kezem, de �n d�h�sen elr�ntottam.
- Most, menj el.
- Mi?- dermedt le, �s igazi f�jdalmat l�ttam a szem�ben.
- �t kell gondolnom n�h�ny dolgot �s az �gy nem megy, ha te is itt vagy. - magyar�zkodtam, �s elfordultam t�le.
- Rendben. - t�r�d�tt bele. – Nem sok�ra visszaj�v�k. �gy is el kell mennem, vad�szni. – mondta, �s k�zelebb j�tt. Egy l�gy cs�kot lehelt kisz�radt sz�mra, de nem viszonoztam. Mi�ta egy�tt vagyunk, ez az els�, hogy �gy viszonyulok a cs�kj�hoz. D�h�s voltam r�. Mire az ablak�vegre n�ztem, m�r nem volt ott.
Er�s f�jdalom kezdett mellkasomban felgy�lemleni, mire �sszeroskadtam. Az �gy sz�l�ben megt�maszkodtam, mik�zben t�rdeimre ereszkedtem.
A torkom �gni kezdett, �s hirtelen nem kaptam leveg�t. �sszeszor�tottam szemem, �s pr�b�ltam magam megnyugtatni. Az �sszeszor�tott fogaim k�zt pr�b�ltam egy kis friss oxig�nt pr�selni, de el�g neh�z volt. Mi�ta itt vagyunk, m�r egyszer el�fordult velem. De az �ppen, akkor volt mikor szeretkezt�nk. Nagyon nem figyeltem akkor a k�nra, hisz m�s k�t�tt le, de �gy visszagondolva, az ugyanez volt. Az �g�s lassan a torkomb�l, a gyomrom fel� v�ndorolt. Karjaimat f�jdalmasan szor�tottam hasamra, mik�zben szenved� ny�g�s hagyta el ajkaimat. �sszeszor�tottam fogaimat, �s szemeimet, mik�zben megpr�b�ltam a k�nz� v�gyat visszaszor�tani elm�m legh�ts� zug�ba. A szigeten, m�r nem egyszer ki�t�tt rajtam a v�gy, �h�t�s a v�rre, de ezt mindig visszaszor�tottam valahogy. Vagy egy szenved�lyes cs�kkal, vagy a tenger megnyugtat� meleg h�m�rs�klet�vel, vagy csak egyszer�en lefoglaltam valamivel magam. Ennyire rossz m�g sosem volt, �s amennyire tudtam gondolkozni, ez az�rt van, mert eddig mindig visszafojtottam. De most Edward nincs itt, �s nem is csin�lok olyat, ami elvenn� figyelmem. �les has�t�st �reztem hal�nt�komn�l mire odakaptam tenyerem. Annyira f�j! Hangosan felszisszentem, �s k�ba tekintettel a f�rd�szoba fel� vettem az ir�nyt. L�baim nem igaz�n engedelmeskedtek nekem, �gy ink�bb csak v�nszorogtam. Kapkodva �s sietve nyitottam volna meg a csapot, egy kis hideg v�z�rt, hogy tomp�tsa a f�jdalmat a fejembe, de csak egyre rosszabb volt. A csapb�l hirtelen kett�t l�ttam, �s nem tudtam, hogy melyik nyitja meg a hideget. Mindig rossz ill�zi�t kaptam el, mire k�nnyeim megeredtek. A f�jdalom egyre szor�t�bb volt, �s a t�k�rbe n�ztem. Ott egy teljesen m�s l�ny �llt. Barna haja k�cosan omlott le v�llaira, b�re feh�r, mint a kr�ta, ajkai sz�razak, de gy�ny�r� piros sz�nben pomp�ztak. Utolj�ra hagytam a szem�t. A szeme a z�ld �s a v�r�s k�z�tt ing�zott, de egy�bk�nt a f�jdalom minden m�rt�ke meg volt benne. D�h�s lettem, nem is tudom, hogy mi�rt, tal�n a t�k�rk�pem miatt, vagy a f�jdalom miatt, de tiszta er�b�l a kezemet a t�k�rnek csaptam. Tenyerem nyom�n, rengeteg karc kezdett v�gigfolyni a t�k�r sz�z sark�ba, m�g minden harmadik hullani kezdett a mosd�kagyl�ba, �s a f�ldre. Kezemet lassan elemeltem onnan, �s csod�lkozva figyeltem, ahogy a tenyerembe t�bb szil�nk is f�r�dott. V�rem lassan cs�rgedezni kezdett, majd t�bb helyre is lecs�ppent a padl�ra. F�jdalmasan felszisszentem, mikor a szil�nkokat elkezdtem kiszedni. Az eg�sz kezemen hegek voltak, �s a v�r bor�totta be minden centim�ter�t.
Egy �tlett�l vez�relve a kezemet a megmaradt t�k�rbe kentem. Kezemet ritmusosan mozgattam, hogy egy-egy bet� kirajzol�djon. Miut�n v�geztem el�gedette h�z�dtam el, hogy kiolvashassam keletkezett irom�nyom. A t�k�r hely�re Edward neve volt �rva. Azt vettem �szre, hogy a f�jdalom megsz�nt, a m�reg vette �t hely�t. Iszony� d�h�s lettem, mikor visszagondoltam mondat�ra, ami�rt eredetileg is m�rges voltam.



Lassan �rz�kelni kezdtem magam k�r�l mindent. A hangok nem voltak durv�k, ink�bb pakol�shoz hasonl�tott. Valaki, vagyis m�s nem lehet, csak Edward, a szob�t rendezgette. Hunyorogva pislogtam n�h�nyat, hogy tiszt�n l�ssak, b�r el�g nehezen ment. A szemeim f�jtak. Nem �rtettem mi�rt, csak fogtam �s kin�ztem az ablakon. Esik az es�! Megr�k�ny�dve b�multam kifel�, rem�ltem, hogy am�g itt lesz�nk sz�p id� lesz. A zaj egyre hangosabb volt �s a h�tam m�g� kaptam fejem. Edward h�ttal nekem valami ismeretlent rakosgatott. Hirtelen fel�m fordult, �s f�l�nk mosoly k�szott fel arc�ra.
- Fel�bredt�l? Sajn�lom, nem akartam hangos lenni. - �lt le az �gyra, �s megsim�totta arcom.
A fejem f�jni kezdett, csak �gy, mint az emberekn�l, mire odakaptam kezem. Ekkor f�jdalom ny�lalt a b�r�mbe, mire megn�ztem. A jobb kezem tele volt v�g�sokkal, �s beforratlan sebekkel. �n ezt nem �rtem!
- Ezt hol szereztem?- k�rdeztem halkan, �s Edward-ra n�ztem, akinek k�l�n�s szenved�s l�tsz�dott szem�ben.
- Mindegy. Mindj�rt j�v�k �s bek�t�m neked, hogy hamarabb gy�gyuljon, de �g�rd meg, hogy itt maradsz.
Ezt nem igaz�n �rtettem, hisz hova menn�k?
�rtetlen szememet l�tv�n, csak f�l�nken elmosolyodott �s megr�zta fej�t. Elt�nt el�lem, �n pedig fogtam �s fel�lltam. Kicsit meg akartam mosakodni, hogy tiszt�bban �rz�keljek. �pp, hogy bel�ptem sz�rny� l�tv�ny t�rult el�m.
A sz�p feh�r csemp�zett padl�n v�res cseppek voltak, de nem csak ott. A falon, a zuhanyz�ban, de abban m�g mindig ott volt a v�z, amibe v�r keveredett. Megfordultam, �s leveg�t kapkodva n�ztem a t�kr�t. Az ezer darabban volt, a k�v�n �s a kagyl�ba. V�rrel volt az is fel�rva r�, hogy Edward. Sz�m el� kaptam kezem, �s sietve kimentem m�g miel�tt meg�rzem a v�r szag�t.
- Edward…- mondtam, de nem mentem tov�bb. A nappaliban dulakod�s nyomai voltak. A f�gg�ny�k szinte sz�tszaggatva l�gtak, a kis �vegasztal �sszet�rve, a sz�p odaill� vir�gok, t�vest�l kit�pve, �s a f�ld maradv�nyok k�r�l�tte. A tv is a f�ld�n volt behorpasztva, a kinyitott szekr�nyekr�l, amiken f�lig volt m�r csak ajt�, nem is kell besz�lni. Azt hittem, hogy el�julok. Mi t�rt�nt itt? Mintha bomba robbant volna.
- Azt mondtam maradj ott!- fogta meg karom l�gyan, de az�rt kicsit bosszankodva. � is sz�tn�zett, de nem igaz�n t�nt feld�ltnak. Vagy is m�r l�tta.
- Mi t�rt�nt itt? J�l vagy?- fordultam fel� aggodalmasan.
- �n igen. – v�laszolta k�nnyed�n, de sajnos felt�nt, ahogy megnyomta az „�n-t”.
- Akkor meg ki tett ezt?- k�rdeztem �s l�ptem egyet beljebb.
- Nem fontos, gyere…- hadarta �s elkezdett h�zni kifel�, de kir�ntottam karom.
- Nem Edward!- tiltakoztam hevesen, de mikor a szem�be n�ztem, egyszer�en leragadtam.
�jra �t�ltem az utols� besz�lget�s�nket. Azt�n m�rges lettem, �s a f�jdalom, majd a f�rd�szoba… Sz�m el� kaptam kezem.
- Bella, semmi baj!- �lelt �t, de �n csak lefagyva �lltam.
- Ezt �n csin�ltam?- k�rdeztem rekedten, �s �reztem, ahogy k�nnyeim utat t�rnek.
- Semmi baj nincs. - simogatta h�tamat, majd a szemembe n�zett. Hangtalanul s�rtam, csak �ppen, hogy h�pp�gtem. A k�nnyeim meg�ll�thatatlanul folytak le arcomon.
- Bella, n�zd…
- Mit csin�ltam? Sajn�lom, nem akartalak…
- Nekem nem eset bajom, ne agg�dj, de el kell mondanod, hogy mi t�rt�nt. - emelte fel �llam. – Majdnem sz�rnyet haltam, mikor visszaj�ttem, �s egy olyan k�p t�rult a szemem el�, amit soha nem k�pzeltem volna.
Megr�ztam a fejem.
- Nem eml�kszem!- zokogtam fel, �s a karjaiba b�jtam. – Annyira f�lek Edward!- rekedt hangom f�jdalmasan hatott m�g az �n f�leimre is
- Most m�t itt vagyok, megv�delek!
A k�vetkez� pillanatban, m�r az �gyban voltunk, �s v�d�en �lelt mag�hoz. �l�be f�szkeltem magam, amennyire csak tudtam nem foglalkozva a sajg� kezemmel. Er�sen �leltem magamhoz, mikor megcs�rrent a telefon. Edward m�rgesen nyomta be a fogad�s gombot, majd kihangos�totta, hogy �n is halljam.
- Na, v�gre! Fogalmad sincs, hogy mit l�ttam!- �v�lt�tte teljes hanger�vel Alice a telefonba.
- M�r tudom. – hangj�ban olyan f�jdalom csend�lt, hogy m�g nekem is rosszul esett.
- Jaj, ne!- fogta halkabbra hangj�t. – Ugye nem t�rt�nt meg? K�rlek, mond, hogy minden sz�p �s j� ott, �s nincs semmi baj!
- El kell, hogy szomor�tsalak. Nincs itt most semmi j�!- d�h�s, de egyben m�rhetetlen�l aggodalmas is volt a hangja. Egy szomor� pillant�st vetett fel�m, �n pedig a szem�be n�ztem. A szemeiben olyan �rz�sek kavarodtak, mint a d�h, a harag, a f�lt�s, az agg�d�s, a szenved�s. A t�bbit nem tudtam behat�rolni, de nem is akartam. �jra k�nnyezni kezdtem, �s a m�r megismert gomb�c sz�rni kezdte torkomat. Edward nyugtat�an megsimogatta v�llamat, majd egy hatalmas s�hajjal megsz�lalt.
- Alice, megmondan�d a t�bbieknek, hogy megy�nk haza?- k�rdezte, mire felkaptam fejem.
- Rendben. Persze, �s siessetek, f�leg Bella miatt.