�lni tanulni 2

V�dtelen�l

 ...V�gig-n�zhetsz a v�gyak boltj�n,
L�thatsz ezer kirakatot,
Neked �n vagyok egyed�l
Gazdagon �s mogorv�n.

Neked �n vagyok neked-sz�ntan
�s hogyha nincsen �r�m�d
�s hogyha nem �rted a m�t,
Mindegy: �n meg nem b�ntam…

/Ady Endre/

Kellemes, csendes hangja volt; �szi lombok k�z�tt suttog� sz�l, szemerk�l� es� neszez�se jutott esz�be r�la.

Azt k�rdezte:

-          Hogyan, k�rem…?

Letha �gy �rezte mag�t – megint – mint akit meg�t�ttek.

A vonz� idegen, aki azalatt sz�llt fel a vonatra, m�g � Sir Timothyval volt elfoglalva, nem Seth volt.

A hasonl�s�g d�bbenetes volt ugyan – egypet�j� ikrek hasonl�tanak egym�sra ilyen, m�r-m�r paradox m�don, hogy m�g elt�r�seik is hasonulnak –, de ez itt akkor sem Seth volt.

Seth el�sz�r is sz�p volt. Ez a f�rfi szint�n az, de nem lengi k�r�l a test n�lk�liek saj�tos, borzongat� aur�ja. Seth kortalan volt – ez a f�rfi behat�rolhat� �letkor�; a h�szas �vei v�ge fel�, vagy a harmincas �vei elej�n j�rhat. Alkatra magas, v�kony jelens�g; mozdulatai eleg�nsak; de nincs meg benn�k Seth szinte l�gies k�nnyeds�ge. Halv�nyz�ld szem�nek m�g a metsz�se is olyan – rettenetesen, k�nz�an olyan –, mint Seth–� volt… De tekintet�ben nem �l az a megfoghatatlan �lmod�s, az az id�tlens�g, ami a Szabadokra jellemz�. Hossz� �s vil�gos a haja, igen; de nem �ttetsz�-feh�r. Val�sz�n�leg a f�nyviszonyok hirtelen v�ltoz�sa csalta meg a szem�t, ahogy a vak�t� ablakr�l a vonat s�t�tebb folyos�ja fel� n�zett. Nem feh�r, egy kicsit sem; tal�n ink�bb s�t�tsz�ke, amely teljes m�rt�kben n�lk�l�zi a sz�ke haj s�rg�s �rnyalatait, �s a hajtincsek v�ge fel� egyre vil�gosodik, m�gnem a napsz�tta hajv�gek els� pillant�sra t�nyleg feh�rnek t�nnek… s a szel�den motoz� huzat k�nnyed l�k�seib�l �t�lve engedelmeskednek a fizikai vil�g t�rv�nyeinek.

Ez nem Seth. Ez egy haland�.

Aki meglehet�sen fur�n n�z r�, nem �rtv�n szemmel l�that� riadalm�t.

Letha elpirult.

-          Eln�z�st – szabadkozott –, �sszet�vesztettem valakivel…

A f�rfi halv�nyan, �rt�n elmosolyodott.

-          Sajn�lom, ha megijesztettem – mondta. – Megengedi…?

-          Persze – intett a n� zavartan.

Elmondhatatlanul szeretett volna egyed�l maradni, azt azonban m�gsem mondhatta, hogy menj a fen�be. Senki sem �lhet bubor�kban, teljesen elszigetelten, m�g akkor sem, ha rettenetesek a tapasztalatai, �s egyed�l �rzi mag�t a legjobban. Arr�l, hogy � ilyen, ez a f�rfi nem tehet.

Hilda, a n�met pszichol�gus; a bag�s, t�zv�r�s haj�, szabadelv�, nagysz�j� professzorasszony, aki hitt neki, �s seg�tett…

M�lt. M�r megint a m�lt.

N�zte, ahogy a f�rfi beh�zza maga ut�n az ajt�t, �s le�l. Vele szemben foglalt helyet, menetir�nynak h�ttal, de nem az ablak mellett, ami nyilv�nval�v� tette, hogy cseppet sem fogja �rdekelni a suhan� t�j l�tv�nya, �s a c�l�llom�s kiv�tel�vel semmi egy�b odakintr�l. Olyan t�pusnak t�nt, aki kiz�r�lag a k�zvetlen k�rnyezet�vel �s az �pp ott tart�zkod�kkal foglalkozik; mindig azzal az eggyel, ami �pp el�tte van, de azzal koncentr�ltan �s behat�an. Nem forg�csol�dik sz�t t�bbf�le k�z�tt, nem osztja meg a figyelm�t, �s nem engedi, hogy b�rmi is elterelje azt. Ez a t�pus ink�bb �r�kig hallgat, de nem fog az id�j�r�sr�l csevegni, fel�letes t�rsalg�sba kezdeni, k�zhelyekkel �s sablonokkal dob�l�zni. Ez a t�pus az, aki val�ban odafigyel, ha besz�lsz hozz�; �tgondolja, amit mondasz neki, �s �rdemben v�laszol.

Ak�rcsak Seth…

A f�rfi egy pillanatig f�rk�szve n�zett r� – l�that�an � is besorolta mag�ban a meglehet�sen csinos, �m z�rk�zott arc� n�t –, majd �jabb l�thatatlan f�lmosolyt k�ld�tt fel�.

-          Nem fogom sok�ig zavarni – �g�rte halkan.

Letha zavartan les�t�tte a szem�t. Bizonys�got nyert, hogy a felt�telez�se helyt�ll�: a f�rfi nem fog csevegni, nem fogja ked�lyesen kik�rdezni, hogy hov� �s mi�rt utazik; egyszer�en b�k�n hagyja, mert l�tja, hogy erre van ig�nye. V�gtelen�l h�l�s volt ez�rt, ugyanakkor legal�bb ennyire zavarba hozta, hogy a f�rfi sz�m�ra ennyire nyilv�nval� a tart�zkod�sa; �gy arra, amit a m�sik mondott, nem tudott mit felelni. Egy sz�gyenl�s mosoly mellett d�nt�tt v�lasz helyett; majd az ablak fel� fordult.

Ez�ttal azonban nem a vonat mellett rohan� t�jat n�zte, hanem a vil�gos haj� idegen visszat�kr�z�d� k�p�t az ablak�vegen. Az �ttetsz� t�k�rk�p m�g jobban feler�s�tette a hasonl�s�got k�zte �s Seth k�z�tt.

Hogyan hasonl�that r� ennyire?! L�tezhet egy�ltal�n ilyen hasonl�s�g a vil�gokon?

Letha mind�ssze egyszer l�tott ilyesmit: amikor egy olyan l�nyhez volt szerencs�je, aki k�pes volt megsokszorozni �nmag�t. Az idegen szigor�an v�ve ehhez sem volt hasonl�that�, hiszen nem �nn�n t�k�rk�pe volt, hanem egy m�sik l�ny�… Aki Isten tudja, hol van, h�rom �ve m�r.

Egy pillanatra szorosan lehunyta a szem�t. A v�ratlan, megrend�t� tal�lkoz�st�l m�g mindig f�lrekalap�lt a sz�ve. Nem sokkal kisebb megr�zk�dtat�s volt az sem, hogy �jra l�thatott egyet a Szabadok k�z�l. Amikor Seth elt�nt, Letha l�t�k�pess�ge fokozatosan gyeng�lni kezdett, f�l �vvel ezel�tt pedig teljesen megsz�nt… � pedig belet�r�dve, hogy ennyi volt, �tnak indult, hogy �j �letet kezdjen.

F�l �v k�szk�d�se ut�n pedig, �pp, amikor elindul, megjelenik Sir Timothy, s mintha ez nem lenne el�g, egy Seth-hasonm�s is. V�letlen?

Szeme sark�b�l �vatosan a f�rfira n�zett, de az szerencs�re nem foglalkozott vele. Egy diplomatat�ska volt n�la; ebb�l most egy k�nyvet vett el�, fel�t�tte, �s olvasni kezdett.

Letha visszafordult az ablakhoz.

N�zte az �ttetsz� t�k�rk�pet, m�g�tte pedig a k�lvil�g n�m�n sz�guld� �lm�t, �s eml�kezett.

Az a vonz�, eleg�ns rajz� profil a keskeny, egyenes orral, a magas homlokba hull� hossz�, makacs hajtinccsel �ttetsz� volt az �vegen – mint egykor, kev�sb� vid�m napokon Seth maga… �s a l�ny agyonk�nzott lelke szinte �v�lt�tt – nem el�sz�r – soha meg nem sz�letett t�rsa hi�ny�t�l.

Mint ilyenkor mindig, most is �nmag�t hib�ztatta.

Ha nem lenne ilyen, borzalmas k�pess�gekkel meg�tkozott korcs, nem l�tn� �ket, �s sosem tal�lkozott volna Seth-el sem. Sosem kellett volna annyi k�nos, megal�z� pszichi�triai kezel�st ki�llnia, sz�lei sem v�ltak volna el miatta. Sosem kellett volna csal�dnia az emberekben, �s nem kellett volna azt l�tni a szem�kben, amit oly sokszor l�tott: a viszolyg�st, a hitetlens�get, vagy �pp a f�lelmet. Lehettek volna igazi bar�tai, nem csak haland�k, akik �ts�t�ltak az �let�n, mert r�gt�n a kij�ratot kerest�k, amikor megtudt�k, hogy az, ami… Sosem v�lt volna g�ny �s nevets�g t�rgy�v�, megb�lyegzett�; nem ker�lt�k volna, mint a pestisest, �s nem s�gtak volna �ssze a h�ta m�g�tt. Nem kellett volna f�lnie az emberekt�l, nem lett volna k�z�tt�k mag�nyos, v�dtelen; egy tal�lkoz�s alkalm�val b�rkinek ny�ltan a szem�be n�zhetett volna, �s nem �rezte volna mag�t meztelennek egyetlen �rdekl�d� pillant�st�l. Sosem k�nozta volna az a bizonyos, f�jdalommal vegyes �rtetlens�g afelett, hogy saj�t fajt�ja kiveti mag�b�l, �s azok �rtik meg, akik szerint�k nem l�teznek: a testetlenek.

N�zte a k�nyv f�l� hajol� sz�p arcot az ablak �veg�n, de m�r nem csak azt l�tta: eml�kei t�kr�t is.

L�tta a kisl�nyt, aki boldogan kacagva rohant a vir�gos r�ten egy kir�ndul�s alkalm�val, �s felfel� b�mulva fut�s k�zben, teli torokb�l kiab�lt: Anya, n�zd, egy s�rk�ny…!  Persze nem s�rk�ny volt, hanem egy brontoszaurusz, aki a k�zeli �sat�sok k�rny�k�n bolyongott; de ezt Letha hat�vesen m�g nem tudhatta. � csak a t�j f�l� magasod�, irdatlan m�ret� �sgy�kot l�tta – m�g anyja azt, hogy hatalmas felh� vonult �t a Nap el�tt. Letha a h�ll� ord�t�s�t hallotta – anyja azt, hogy egy kamion d�b�rg�tt el a f��ton, �ktelen k�rtsz�val. Letha n�zte, hogy a �s�rk�ny� hogyan t�nik el az erd� sz�l�n, lassan a f�k k�z� nyomulva – anyja ebb�l annyit �rz�kelt, hogy hirtelen nagy erej� sz�l t�madt, �s az erd�sz�len let�rt n�h�ny korhadt �gat a f�kr�l…

L�tta a kisl�nyt, aki szinte minden �jjel sikoltozva �bredt �lm�b�l, mert a szob�ja mennyezet�nek egyik vaskos fagerend�j�n akasztott ember himb�l�dzott. A kisl�nyt, aki k�ptelen volt felfogni, hogy sikolyaira berohan� anyja nem l�tja a b�csi p�ffedten kil�g� nyelv�t, meredt szemeit, �s a foltot a nadr�gja elej�n. A kisl�nyt, aki �rj�ngve, tehetetlen�l cs�pelte anyja v�llait: Hazudsz, hazudsz! A kisl�nyt, aki ilyenkor mindig �gy aludt el, hogy a zokog�st�l �s a borzalomt�l �melyegve fal fel� fordult, hogy ne kelljen l�tnia semmit a s�t�tben, �s k�zben a v�kony falon �tsz�r�d� hangokat hallgatta: Aretha, l�sd be v�gre, beteg a gyerek, orvosi kezel�st ig�nyel!

A kisl�nyt, aki m�g a hallottak kiv�ltotta m�rhetetlen f�lelemnek is ��r�lni� tudott, mert m�g ez is jobb volt ann�l, mint amikor elszakadt a k�t�l, �s azt kellett hallania, hogy a hulla suta, merev l�ptekkel elindul fel�…

A kisl�nyt, akinek innen kezdve t�ls�gosan is gyakran kellett tal�lkoznia azzal a hazugg� b�lyegez� tekintettel – legel�sz�r a saj�t sz�lei szem�ben.

Pedig nem � volt hazug: �k voltak azok. Egyt�l egyig.

Hossz� h�napok gy�trelm�be, �s kis h�j�n elm�je �ps�g�be ker�lt, mire a kisl�ny r�j�tt: vil�ga nem fog seg�teni rajta. Soha, senki nem fogja meg�rteni; a saj�t erej�b�l kell boldogulnia.

A haland�k vil�ga hazug.

Letha azonban ismert m�s vil�gokat is.

Sohasem felejtette el azt az �jszak�t, amelyen – tal�n h�t �ves lehetett – s�r�st�l �g� szemekkel, csukladozva, f�lelem-sz�lte, g�rcs�s grimasszal az arc�n, h�borg� gyomorral, j�gg� dermedt ujjakkal hallgatta, ahogy mindig, hogy sz�tm�llanak a k�t�l rostjai, �s a hulla iszony� puffan�ssal leesik, majd p�r percnyi s�ket csend ut�n verg�d� neszez�ssel felk�sz�l�dik, �s elindul fel�.

Az �jszak�t, amelyen meghalt a rem�ny, betelt a poh�r; a haland� �rtelem egy utols�, vak�t� lobban�ssal felvillant, k�ptelen logik�val k�s�rtve meg a rem�nyt, m�g miel�tt v�gk�pp bele�r�lne – �s a retteg�st�l elk�nzott l�ny egy mindent felad�, �ngyilkos mozdulattal az Akasztott fel� perd�lt, �s �tizzadt h�l�ing�t szorongatva, mag�nk�v�l r��v�lt�tt: