8. rész

A bosszú

Allegra, amint visszazárta a szellemek börtönébe Hasfelmetsző lelkét, Selia-hoz sietett, hogy elmondja, amit Emily-éktől hallott. Ha a legcsekélyebb alapja is van annak, amit a lány mondott neki, akkor sokkal nagyobb veszélyben van a világ, mint ahogy azt először hitték. Hiszen, ha szándékosan engedte ki valaki a gonosz szellemeket, akkor az, az illető újra és újra megteheti ezt, amíg le nem lepleződik. Így aztán gyorsan, ugyan akkor titokban kell eljárni az ügyben, hogy a tettes ne szerezzen róla tudomást. Allegra azt remélte, hogy Selia, mint a Szellemtanács egyik legbefolyásosabb tagja, tudni fogja, hogy mit tegyenek. Ezekkel a gondolatokkal közeledett a nő lakrésze felé.

Emily és Noah eközben elvitték a harmadik és egyben utolsó levelet Noah címzettjéhez, akiről Emily megtudta, hogy a Noah emlékeiben látott csinos nő volt. Emily kissé zavarban is érezte magát, hiszen találkozni fog a férfi egykori barátnőjével.

Egy luxus emeletes toronyháznál áltak meg, aminek egyik lakásában élt a nő.

- Nicole egyébként modell. - mesélt Noah Emily-nek, miközben a lifttel felfelé haladtak. - Sok híres városban megfordult már, és beutazta a fél világot. A leghíresebb divattervezők ruháit viseli.

- Értem. - válaszolta Emily.

- Szép és kedves lány, de a modellvilág rideggé tette, ráadásul én is aljas módon viselkedtem vele... - mondta szomorúan Noah.

- Szerintem, ha elolvassa a leveled, képes lesz megbocsájtani neked. - vigasztalta Emily a férfit, aki csak hálásan bólintott egyet.

Emily ez után becsöngetett a lakásba.

- Jövök... - szólt bentről egy női hang, majd résnyire kinyílt az ajtó, mögötte pedig Nicole kérdő tekintettel nézett Emily-re.

- Öhm... Üdvözlöm. - köszönt Emily - A nevem Emily Summer és egy levelet hoztam Önnek. - Nicole erre szélesebbre tárta az ajtót és kíváncsian tekintett az Emily kezében lévő borítékra, majd a lányra.

- Egy levelet? Kitől? - kérdezte.

- Noah-tól... - válaszolta Emily.

Nicole arcáról hirtelen eltűnt a kíváncsiság és harag vette át a helyét.

- Kár volt fáradnod, ugyanis cseppet sem vagyok kíváncsi arra az alakra... - mondta nem éppen vidáman Nicole.

- Sejtettem, hogy ezt fogja mondani, de érthető... - mondta komoran a férfi Emily mellett állva.

- Kérem, legalább olvassa el... - kérte Emily, azzal odanyújtotta a borítékot Nicole-nak.

- Nem érdekelnek Noah hazugságai... - válaszolta határozottan Nicole. - különben meg üzenem neki, hogy átkozom a percet, amikor találkoztunk! - azzal Nicole be akarta csapni az ajtót, de Emily utána szólt.

- Várjon! - fogta meg az ajtót. - Hát még nem tudja?

- Mit kellene tudnom? - kérdezte ingerülten Nicole.

- Noah egy héttel ezelőtt meghalt...

Nicole ennek hallatán nem tudott szóhoz jutni. Megdöbbenve állt az ajtóban és értetlenül nézett Emily-re.

- Hogy mondtad? - kérdezte fél perc szótlanság után.

- Sajnálom, de ez az igazság. - válaszolta Emily csendesen.

Nicole arca elkomorult, szemei a padlót fürkészték. Emily eközben Noah-ra sandított, aki ugyan olyan némán állt, mint volt barátnője.

- Gyere be... - mondta végül a nő Emily-nek és kitárta az ajtót, hogy beengedje a lányt. A lakás fiatalos és ízléses volt. Ruhák és bőröndök hevertek szanaszét.

- Én, tegnap jöttem meg Milánóból egy divatbemutató után. - mondta Nicole. Ez magyarázat volt a félig kipakolt bőröndökre és a szétheverő ruhákra. Nicole gyorsan eltette őket a kanapéról és mutatta Emily-nek, hogy üljön le. Miután leültek Nicole csak csóválta a fejét, miközben jobb kezét szemei elé rakta és szipogni kezdett.

- Azt hittem, hogy gyűlöl, azok után, amit tettem... - mondta Noah megrepedten, de komoly arccal. - És mégis sír...

Emily sajnálta Nicole-t, pedig nem ismerte. Azonban sejtette, hogy a nő szerette Noah-t.

- Hogyan történt? - kérdezte Nicole, amikor felnézett. Szemei könnyesek voltak, de visszafogta sírógörcsét.

- Az egyik alkalmazottja megölte... - mondta Emily.

- Egek... - hebegte Nicole. - Én.... haragudtam Noah-ra, de ettől soha sem kívántam a halálát... - azzal arcát kezeibe temette.

- Allegra, egészen biztos vagy abban, amit mondasz? - kérdezte Selia, miután Allegra beszámolt neki az Emily-től hallottakról.

- Igen. - válaszolta Allegra. - Ezért jöttem el hozzád rögtön. Tennünk kell valamit, amilyen gyorsan csak lehet. El kell fognunk az árulót.

Selia rezzenéstelen arccal hallgatta Allegra-t, majd hátat fordított neki és az íróasztalához sétált. Miután odaért nevetőgörcs fogta el és hangosan kacagni kezdett. Allegra nem értette, hogy a nő miért nevet.

- Drága Allegra... - mondta gúnyosan Selia. - Jobb helyre nem is jöhettél volna...

Allegra ekkor megdöbbent a felismeréstől. Hátrálni kezdett, majd ki akart rohanni a helyiségből.

- Bábos! - kiáltotta Selia, majd szinte rögtön vékony fonalak tekeredtek Allegra teste köré, aki moccani sem bírt tovább. A fonalak egy elfüggönyözött sarokból jöttek ki, ahonnan lassan előlépett a tulajdonosuk. Fekete cilindert viselt, haja vállig érő, méregzöld, arca fehérre mázolt, szemei és szája feketére festve. Fekete kesztyűket viselt és minden ujja végéből egy fonal állt ki. Ő volt a bábos.

- Selia, miért csinálod ezt? - kérdezte kétségbeesetten Allegra.

- Hogy miért? - lépett közelebb a kérdezett. - Nos, elmondom. Bosszút állok a fiamért és ezzel együtt megszerzem a világot.

- A fiadért? - kérdezte értetlenül Selia.

- Pontosan. Nem véletlenül támadtak rá annyian Emily Summer-re. Én küldtem ellene a szellemeket. Emily-re és arra, az átkozott Noah-ra! - mondta dühösen Selia.

Allegra ekkor már mindent értett.

- A fiad volt az, aki megölte Noah-t, igaz? - kérdezte komolyan.

- De jogosan tette! - kiáltotta Selia. - Noah tönkre tette az életét. Miatta a fiam elvesztette a munkáját és a menyasszonyát! Ezek után pedig még őt csukják le gyilkosságért!

- Bármit is tett Noah a fiad ellen, a gyilkosság akkor sem volt megoldás!  - válaszolta határozottan Allegra.

- Tévedsz! Noah Blake Thomson nem érdemelte meg, hogy éljen! Szegény Jeremy... Hosszú évekig ülhet börtönben, de ami a legrosszabb, hogy halála után őt is ugyan úgy a bűnös lelkek közé zárják, ahol az örökkévalóságig szenvedhet. - mondta Selia. - Ezt pedig nem hagyom! - azzal Selia intett a Bábosnak, aki ezután eltűnt a függöny mögött és berángatta a tiltakozó, segítségért kiabáló Allegra-t is.

- Selia, kérlek, ne tedd! Még nem késő! - könyörgött Allegra, de ahogy eltűnt a függöny mögött, többé nem lehetett a hangját hallani.

- Sajnálom Allegra, de neked már késő... - mosolyodott el gonoszan Selia.