4. fejezet

- Igen, én mondomr30; mert én nem vagyok szép. - mondta a lány.
- Igaz. Te gyönyörű vagy.
- Én? Dehogy. De hagyjuk ezt. - felelte Cesa és még közelebb húzódott a tündéhez.
- Ahogy akarod szépségem. - Ölelte magához elmosolyodva.
Cesa kicsit megnyugodott, de Gabriel léte még mindig pici görcsöt okozott a gyomrába. Közben a herceg is úgy látta, hogy ideje kettesben hagynia a párost, bár nem szívesen ment el. Szívében furcsa szorítást érzett. Nem akarta a tündeherceg karjaiban látni Cesarinát.
Cesarina csak késő este tért vissza a szállására, miután elváltak Amalontól. Első útja Devon szobájába vezetett. Ment volna a sajátjába is, csak mielőtt elviharzott nem kérdezett rá, hogy ezúttal melyik is az.
- Devonr30; alszol?
- Csak aludnék. - Motyogta félálomban.
- Bocsi, de melyik az én szobám? - motyogta halkan.
- Amelyik legutóbb.
- Köszir30; akkor hagylak aludni. - mondta.
- Jó ötlet. - Fúrta párnájába a fejét.
Ahogy a szobája felé igyekezett, ami egy hatalmas fa tetején terült el,fura halvény fényre lett figyelmes. Miután kicsit közelebb ment, látta, hogy Gabriel az, és a fény, a fehéren csillogó szárnyai voltak. A holt villantotta meg őket és a vízen tükröződő képe. A herceg egyedül volt és láthatóan nagyon elgondolkodott valamin. Cesa megpróbált óvatosan elosonni mellőle, de egy ág megakadályozta, és megreccsent a talpa alatt Erre már Gabriel is felfigyelt és odakapta fejét, hiába lapított a lány.
- Bocsi, nem akartalak zavarni. - nyüfögte.
- Nem zavarsz. - A szokásos kedves kis mosoly most is kiült arcára és ebben a megvilágításban nem is igen látszott, hogy valahogy mégis más.
Cesa nagy levegőt vett, és megkérdezte.:
- Valami baj van? Mondd csak meg, ha semmi közöm hozzá. Valamin nagyon el voltál gondolkozva.
- Baj? Már nem is emlékszik a kisasszony, mért is jöttünk ide?
- Ez tényleg hülye kérdés volt. Bocs. De szakadjon le felséged a kisasszony megszólításról.
- Ahogy parancsolja kisasszonyr30; - Szélesedett az a mosoly, nem is kicsit. - És mit javasol helyette?
- A Cesa megfelel, de ha van jobb ötlete, epedve várom, különben megint egy tollal kevesebbje lesz. - nevetett a lány.
- Egy mínuszt még kibírok kisasszony. - Cesa közelebb ment és megfogott egy szikrázó fehér tollat és megint a herceg szemébe nézett.
- Jól meggondolta?
- Hát ön? - Kérdezett vissza.
- Miért is? Ez önnek fog fájni, nem nekem.
- A legutóbbi miatt. Gondolja most nem lesz következménye? Persze ha megint repülni akarr30; - És már fel is kapta. Hamarosan jó tíz méter magasban találták magukat.
- De most nem is téptem ki a tollát! - háborodott fel a lány. - Kérhet bármit, csak tegyen le!!
- Jól meggondolta?
- Igen. - vágta rá a választ, mert nagyon le akart kerülni.
- Csak nem fél? - Pislogott rá kikerekedett szemekkel. - Az ön posztjábanr30;?
- Nincs is posztom, egyr30; Kettő: TÉRISZONYOM VAN!!
- Akkor szerintem kapaszkodjon. - Javasolta. Cesa rögtön szorosan megölelte az angyalt.
- De mi lenne, ha letenner30;? - suttogta remegve. rAkkor nem ölelnél így.r1; Mosolyodott el magában, miközben ő is szorított az ölelésen, de Cesa ebből egész mást hallott.
- Igazán bízhatna bennem annyira, hogy ne feltételezze, hogy elég ügyetlen vagyok a leejtéséhez, kisasszony. - Cesat elfutotta a pulykaméreg, és mivel mindkét keze rteler1; volt, így kénytelen volt más eszközhöz folyamodni, hogy megfenyítse a herceget, így megharapta a fülét. - Hogy magácska milyen vad?! - Kuncogta a sértett, bár valóban fájt neki a megtorlás egy kicsit. - Ideális feleség lesz egyszerr30;
- Ha lesz egy elmebeteg, aki el akar majd venni. - prüszkölte Cesa.
- Van már jelöltje?
- Lehetr30; - dünnyögte.
- Ki a szerencsés? - rTe, te zseniálisteknősr1;
- Ennyire kíváncsi?
- Ha már szóba kerültr30;
- Igen? Hallgatom.
- Látom elmúlt a tériszony. - Vigyorodott el. Cesa észbekapott, hogy még mindig a levegőben, van és ösztönösen közelebb bújt Gabrielhez.
- Ezt vegyem vallomásnak? - Érdeklődött a herceg.
- Miféle vallomásnak?
- Megkérdeztem kit szemelt ki magának, erre így hozzámbújik. - Vázolta fel a helyzetet vidoran. - Ön mire következtetne a helyemben kisasszony? - A lány fülig vörösödött.
- Nem túl beképzelt, őhencegsége?
- Csak logikus.
- És ha igen? - kérdezte bátran, mert már úgy volt vele, hogy mindegy, ennél rosszabb nem történhet.
- Ez esetbenr30; - Úgy döntött szavak helyett inkább tettekkel válaszol, ami ezúttal egy csókban nyilvánult meg.
Cesa szabályosan beleolvadt a csókba. Már az sem tűnt fel, hogy közben leszálltak. Az eltelt időt is csak a levegőhiány jelezte a párosnak, de nem nagyon törődtek vele. Egy lélegzetvételnyi kis szünet után folytatták tovább. Cesa szakította meg végül a csókot.
- Ezt mostr30; miért? - kérdezte erősen zihálva.
- Az elsőt vagy a másodikat? - Mosolyodott el egy pillanatra, majd újra megcsókolta. - Vagy ezt?
- Úgy általábanr30; - felelte.
- Mért viszonozta? - Cesa elfordult.
- Na vajon..?!
- Úgy tűnik megegyeznek az érveink. - Mivel eddig sem engedték el egymást Gabrielnek nem volt nagy munka még egy kicsit közelebb húznia magához a lányt. Cesa az angyal vállához fúrta az arcát.
- Ezt nem szabad.
- Sokmindent tilos, de a szabályok azért vannak, hogy legyen mit megszegni.
- Háború készül, amibe talán mind belebukhatunk. És nekem vissza kell mennem, a saját világomba. A feladatom teljesítettem, elhoztalak benneteket az tündekirályhoz.
- Már délután és még mindig itt vanr30; - Ellenkezett tovább. - Ha eddig nem ment el, most már felesleges.
- Az lehet, de nem maradhatok itt. Akkor nem mehetek haza többé.
- Olyan nagy veszteség lenne? - Nagyon sóhajtott.
- Nem tudom. Veled akkor sem lehetnék. Halandó vagyok.
- És? Engem nemigen érdekel az ilyesmi.
- Akkor sem fog, mikor én meghalok, te pedig tovább élsz? És nekem szembenézni azzal, ha megöregszem,te még mindig fiatal leszel?
- Semmi sem tarthat örökké, de attól még nem kell eldobni a lehetőséget. - Cesa kibontakozott az ölelésből és a szobája felé indult.
- Én azt akarom, hogy örökké tartson. - suttogta maga elé.
- Cesa! - Elkapta a csuklóját és hátulról ismét magához ölelte, mielőtt még túl messzire mehetett volna a lány. - Én sem szeretném, ha valaha is vége lenne, de ez ellen nem tehetünk. Ezért nem akarom elpazarolni, ami megadatott. Függetlenül az időtől. A lány sírva fakadt.
- Mért van az, hogy ami ennyire jó, az ilyen fájdalmas is, Angyalkám? - A megszólítás enyhén meglepte, de nem tartotta alkalmasnak az időpontot, hogy ezen fennakadjon. Inkább nyugtatgatni kezdte Cesát. A lány rekordidő alatt megnyugodott.
- Bocsi, de ma ilyen bőgős napom van. Ez már a második. - hüppögte.
- A második? r11; rElvileg nem tudok az elsőről, úgyhogy inkább nem buknék le.r1;
- Évek óta először találkoztam egy gyerekkori barátommal, Devon bátyjával, Amalonnal. És neki is elbőgtem magam.
- Remélem megvigasztalt. - Mosolyodott el- Mi volt a baj?
- Igen, sikerült neki. - mosolyodott el. - hogy mi volt a bajr30; őr30; szóvalr30; régebben nagyon szerelmes voltam belé.
- És ez most okoz problémát? - Sandított rá.
- Egy kicsit. Kibökte, hogy ő is szeretettr30; illetve, még most is szeretr30; - sütötte le a szemeit Cesa.
- Szóval a vetélytársam? r11; rRemélem nem és csak egyoldalú az érdeklődés.r1;
- Nem tudom mi számít hencegségednek vetélytársnak, mindenesetre nagyon meglepett. Mint-ahogy hercegséged csókja is.
- Tisztában vagyok a kilétemmel. - Ezt sikerül úgy közölnie, mintha egy kisgyerekhez beszélne. - Nem kell úgy kihangsúlyozni.
- Beeeee!
- Ezt tanítják abban az elit iskolában?
- Ezt történetesen Devontól tanultam. Kiskoréban mindig ezt csinálta, ha beszóltak neki.
- És azóta csak ő nőtt fel, ahogy elnézem. - Vigyorodott el, bár lendületes reakcióra számított Cesatól. A lány megint megharapta az angyal fülét.
- Nesze neked.
- Legalább a szárnyaim megúsztákr30; - Erre megszorongatta az említett rtestrésztr1;.
- Látom megint repülni akarsz. - Kis "harc" után ismét a levegőben találták magukat. - Igazán szólhattál volna kíméletesebben isr30; - Cesa legnagyobb bánatára a herceg a megkínzott szárnyak inkább ápolgatta, mit használta, így nem volt valami stabil a helyzetük.
- Hééé, talán használhatnád azokat a csirkeszárny utánzatokat a hátadon, mert leesünk
- Csirkeszárnyak? - Erre úgy besértődött, hogy feljebb repült, majd egyszerűen abbahagyta a rcsirkeszárnyakr1; túráztatását.
- Jó-jó, bocsánat, nem úgy gondoltam, csak csapkodj, könyörögöm!!
- Hallgatlak. - Vigyorodott el gonoszul.
- Gyönyörűségesen szépek és csillogóak, csak használd már őket!!
- Ez kevés lesz.
- Mit tegyek, akkor?
- Találd fel magad! - Jobb ötlet híján, megcsókolta az angyalt és az egyik keze a szárnyakra siklott és kedvesen simogatni kezdte. Ettől függetlenül a fiú nem nagyon strapálta magát a repüléssel, csak az utolsó pillanatban a becsapódás előtt. Cesa ijedten próbált még közelebb bújni hozzá.
- Már megúsztuk. - Közölte kedvesen, majd azt a pár centi távolságot is leküzdötte, ami köztük és a talaj közt volt. - De ettől függetlenül folytathatod az előbbit. Cesa elmosolyodott,énem tudta milyen belső kényszernek engedve,folytatta az abbamaradt kényeztetést.
- Tudsz róla, hogy milyen kis kéjenc vagy, Angyalkám? - nevetett.
- Nem is. - Vörösödött el egy cseppet. - Csak kiélvezem az ilyen helyzeteket.
- Kicsi Angyalkámr30; - mosolygott Cesa és megölelte Gabrielt.
- Kicsi?! Ha te mondod...
- Baj, hogy így hívlak?
- Csak meglepett. - Mosolygott rá.
- Miért? Nem hívtak még így? Pedig biztosan lenne rá jelentkező.
- Rajtad kívül? Kétlem. - Ezt egy fejcsóválással nyomatékosította is.
- Heher30; gondolod ter30;! Egy herceg, aki ráadásul piszok jóképű, bár kissé modortalan, mindig csábító lehetőség.
- Az elsőt köszönöm, de modortalan nem vagyok.
- De-de. - vigyorgott Cesa. - Nem hiába mondtam, hogy ne kisasszonyozz, te csak folytattad!
- Most, hogy mondja kisasszonyr30; - rTűnődött.r1; - De ez csak udvariasság és kitartás.
- Kitartás? Miért kellett kitartónak lenned?
- Csak nem zavarja kisasszony?
- Gabrieeeelr30;
- Igen?
- Fejezd be!
- Mit?
- A kisasszonyozást!
- Igenis kisasszony.
- WÁ! Megfosztalak a tollaidtól egyszer tuti.
- Mért?
- Mert kiakasztasz!
- Én?
- Igen te!
- Tényleg?
- Igen.
- Akkor ma is sikeres napot tudhatok magam mögött. - Vigyorodott el.
- Ezért még számolunk!
- Csak rajta.
- Miért csinálod ezt?
- Már mondtam: Nagyon aranyos, amikor mérges. - Ezt nyomatékosítva a le nem törölhető vigyor mellett még meg is cirógatta a lány arcát.
- Nem lenne ideje áttérnünk a tegeződéshez?
- Roppant cseles kisasszony. r11; rMárha így akartad ezt kivédeni a továbbiakban is.r1; Cesa dühében hanyatt lökte a herceget.
- Tényleg abba fejezhetnéd!
- Abba fejezhetném? - Pislogott rá. - Mármint hagyjam abba vagy fejezzem be?
- Ahogyn tetszik, henciségének!
- Ahogy tetszik? Akkor marad a kisasszonyozás.
- Neeeeeeeeeeeeeeeeeeeee, könyörögöm!!
- Hallgatom.
- Mit kérsz érte cserébe?
- Tehát a könyörgés ejtver30; - Állapította meg. - Mit ajánl kisasszony?
- Mit kérsz?
- Mit tudsz felajánlani?
- Hátr30; leginkább csak magamatr30; - pirult bele a válaszba Cesa.
- Rendben. - Mosolyodott el Gabriel. - Nekem tökéletesen megfelel.
Na ettől még mélyebb arcszínt öltött a lány. Hercege ellenben cselekedett: megcsókolta. Cesa ösztönösen az angyalhoz simult, és már kezdtek egyre szenvedélyesebbé válni a csókok, mikor valaki halkan megköszörülte a torkát. Látszólag nem zavartatták magukat. Talán túl halkra sikeredettr30; Erre az ismeretlen egy kicsit hangosabban próbálkozott. A szerelmesek pechére ezt már nem lehetett meghallani. Mikor Cesa meglátta ki az, azonnal felpattant. Emellett szépen le is vörösödött, míg Gabriel csak kénytelen-kelletlen feltápászkodott. Thunar a tündekirály nézett rájuk, halvány félmosollyal az arcán.
- Szépjó estét felség! - Üdvözölte a herceg. rAludhatna márr30;r1;
- Nektek isr30; nem akarok udvariatlan lenni, de talán ezt a kis elmélyülést máshol is folytathatnátok-mondta cinkosan.
- Teljesen igaza van. Nem is zavarjuk tovább esti sétájában. - Vigyorodott el a srác, majd megfogta Cesa kezét és saját szállása felé indult meg. A király a távozók után nézett és szomorú lett az arca. rMiért kell a történelemnek ismételnie önmagát? Így csak fájdalom és bánat vár rájuk.r1; Persze a pár nem törte ilyesmin a fejét. Casarina azért, mert az övé még mindig egész vörös volt az előbbi lebukás miatt, Gabrielében pedig már egész más járt.
- Mégis hová viszel?
- Ahova javasolta az uralkodó. Nem lenne jó ötlet szembe szállni a királlyal a saját országában.
- Akkor itt elválnak útjaink, mivel, én azon a fán lakom. - mutatott egy terebélyes példányra, jobbra.
- Ha gondolod, mehetünk oda is.
- Te velem akarsz aludni? - jött a döbbent kérdés.
- Azt mondta folytassuk máshol, nem azt, hogy aludjunk. - A lány teljesen zavarba jött. Hercegének ez valahogy sosem sikerült. Most is töretlenül mosolygott, miközben magához ölelte Cesát és újra megcsókolta.
- Der30; csak alig pár órája találtunk egymásra és te már..? - kérdezte tökéletes vörös színt öltve.
- Már? Már mit? - Pislogott rá. Cesa elfordult és elindult a szállása felé.
- Semmit, hagyjuk. Jó éjt!
- Meg lesz. - Miközben erről biztosította a lányt utána is ment és átkarolva őt, vele tartott.
- Te mit csinálsz?
- Jövök veled. Nem egyértelmű? - Cesa nem szólt semmit,de mikor elérték a lány szobáját,megtorpant az ajtóban.
- Biztos, hogy ezt akarod?
- Teljesen. r11; rBár arra kíváncsi lennék még, hogy ha tériszonyos, hogy bír egy ilyen magas fa tetején aludni.r1;
Cesa betelte a herceget a szobájába, ami egy hatalmas ágyból, egy fésülködőasztalból állt. Apró kis erkély is tartozott hozzá, amit vékony halványzöld függöny rejtetett el. Ami lágy félhomályt biztosított a szobának. Vendége körülnézve elmosolyodott. rHangulatos.r1; Rövid időn belül Cesarinat kezdte fürkészni tekintetével. Tudta mit akar és sejtette, hogy a lánynak is nyilvánvaló, valahogy mégis bizonytalannak tűnt. Úgy döntött lesz, ami lesz, nem erőltet semmit.
- Jobb, vagy baloldal? - kérdezte a lány.
- Rád bízom.
- Akkor jobb. - felelte a lány, majd az ágy baloldaloz ment, kibújt a csizmájából, és a hosszú-ujjú felsőrészéből, majd felvackolt az ágyra.
Azt várta vajon mit tesz az angyal.
Egy óvatlan mozdulattal sikerült is nekimennie Gabrielnek, mivel nem vette észre, hogy ő beelőzte. Bár nem úgy tűnt, hogy bánná a helyzetet. Visszahúzódott a saját oldalára.
- Bocsi.
- Semmi baj. - És már megint az a nyugodt mosolyr30; Olykor komolyan bosszantotta Cesát, de ez most egy csóknak köszönhetően hamar eltűnt az arcáról
A lány teljesen le volt blokkolva. Csak lassacskán kezdte el viszonozni, s ennek hatására Gabriel sem merészkedett tovább. Ő remekül elvolt így is, bár tényleg kívánta Cesát. A lány szorosan hozzábújt, és keze a herceg ruhája alá tévedt. Ellenállást persze nem tapasztalt, de nem is várta. Hercege viszont még mindig nem merészkedett tovább. Biztosra akart menni. A lány apró keze óvatosan simított végig a bársonyos, alabástromfehér bőrön. Érezte, ahogy Gabriel megborzong. Az ő egyik keze is elkalandozott. A másik is szívesen követte volna, de támaszkodni is kellett. Cesa erre már reagált és elhúzta a kezét. Ezt jelzésnek véve a herceg is leállt és magához ölelve a lányt, maradt a csókoknál. A lány átkarolta hercege nyakát, de így lecsúszott a pántja vékony kis felsőjének. rVajon direkt csinálja?r1; Ki inkább nem mondta, csak próbálta visszafogni magát. A lány csókja viszont túl ártatlan volt,hogy direkt tegyen ilyesmit. Okosabbnak tűnt váltani. Magával húzva kedvesét, a hátára fordult, közben egy mozdulattal a helyére igazította a pántot. Nem feküdt le teljesen, csak a falnak támaszkodott, hogy magához vonva a lányt, kényelmesen tovább csókolózhassanak. Mikor egy levegővételnyi szünetet tartottak, Cesa kibökte ami már egy ideje az fejében járt.
- Miért én ?
- Nem tudom, csak így érzek. Mért kéne mindennek ok? - Mosolygott rá.
- Nem tudomr30; csak fura. Ma reggel az volt a legégetőbb gondom, hogy ne késsek el matekról, estére pedig egy angyalherceggel osztom meg az ágyam.
- És elkéstél?
- Oda sem értem.
- Tehát nem.
- Végülis nem. De apám meg fog ölni, ha kiderül, hogy megint lógok.
- Akkor vissza se menj! - Vont vállat.
- És itt mit csináljak?
- Nem fogsz unatkozni arról biztosíthatlak.
- Hogy gondoskodsz erről? - vigyorodott el Cesa.
- Akad pár ötletem, de a királyi családba kerülés is mozgalmas következményekkel jár. - Mosolyogta.
- Milyen királyi családba kerülés? És milyen következmények?
- Herceg vagyok, rémlik? És mint ilyennek, nekem is vannak kötelességeim. Sajnos a páromként neked is lesz pár.
- Párodként?
- Pontosan. - Cesa nagyon elpirult. - És mik lennének a kötelességeim?
- Elsősorban én. - Vigyorodott el a kérdezett. - A többit majd időben megtudod.
Cesa dorombolva kedveséhez bújt és most nagyon óvatosan harapdálta angyalkája fülét. rSzóval megy ez neki finomabban isr30;r1;Végigharapdálta a fiú egész fülcimpáját. Közben a herceg is kicsit följebb húzta magán, így ő a lány nyakát kényeztethette. A mozdulat közben az egész felső lecsúszott. Ezúttal viszont úgy tűnt Cesának sincs kifogása a folytatás ellen, úgyhogy kis rásegítéssel ez a ruhadarab szó szerint padlót fogott. Mivel a ruhadarab alatt semmi nem volt, így a lány teljesen a herceghez simult. Innentől úgy döntött, ha Cesa nem gondolja meg magát, ő sem fogja vissza vágyait. A lány megborzongott, ahogy Gabriel keze végigsiklott a hátán. Lassacskán egyre lejjebb kalandoztak az angyal ujjai, hogy szándékuk szerint még több ruhadarabot küldjenek az lent árválkodó mellé. Cesa sem maradt tétlen, így percek múlva Gabriel is megszabadult az ingétől, bár a szárnyai kissé megnehezítették ezt a mozdulatsort. Lassacskán kezdtek kifogyni a ruhadarabokból és már a csókok sem bizonyultak elégnek. Messze nemr30; Cesa kipirult arccal nézett a fiú szemébe. Ismét sikerült mosolyt csalnia a srác arcára. rDe aranyos!r1; Apróbb csókok közepette került a lány ismét háttal az ágyra.
- Én. még.. soha.. - dünnyögte Cesa és miközben arcát a fehér tollak közé temette.
- Semmi baj. Vigyázok rád. - Suttogta lágyan a lány fülébe.
Cesarina ajkát apró sóhaj hagyta el. Szorosan ölelte magához Gabrielt már az előtt is, hogy összeforrt volna a két test. Apró sikoly szállt a szélben. Egy ideig egyikük sem igen mozdult. Az angyal csak finoman csókolgatta és cirógatta a kecses testet várva, hogy tulajdonosa megszokja a helyzetet és így ne okozhasson neki fájdalmat a folytatás.
- Semmi bajr30; jól vagyok. - mondta a lány, egy idő múlva.
Apró, leheletfinom csókokat kapott válaszul, közben Gabriel vigyázva mozogni kezdett. Nem sokkal később már csak vágyakozó sóhajok töltötték be a szobát. És valami felébredt. Mély mágia szabadult fel és kavargott a két szerelmes körül. Bár észrevették, nem foglalkoztak vele, csak egymással. Érezték, hogy nem árthat nekik sőt, mintha védené őket. De ez más számára sem maradt észrevétlen. Az Árnyak erdejének minden lakója észrevette. Szép kis nyüzsgést váltott ez ki belőlük. Devon sírva nézett a szüleire.
- Ugye nemr30;?! - Néma bólintás volt a válasz mindkettőjüktől. Nem tudták mit mondhatnának. - Ezt nem hiszem el. - potyogtak a tündelány könnyei.
- Ezen már nem lehet változtatni lányom. - Ölelte magához anyja. - Holnap beszélnünk kell veler30;
Devon még egy utolsó pillantást vettet az erkélyre, majd követte szüleit. Csendben vonultak vissza szobáikba, bár cseppet sem nyugodtan.
Cesa ezalatt élete legboldogabb pillanatait élte át Gabriel karjaiban. A fiú gyengéd, szenvedélyes kényeztetése a fellegekig repítette lélekben.
- Szeretlekr30; - suttogta Cesa, de meg is bánta amit mondott
- Én is szeretlek. - Szorosan magáz ölelte. "Csak tudnám, hogy most hogyan tovább. Egy halandót még elfogadtak volna mellettem, de egy tündétr30; nem lesz könnyű együtt maradnunk."
- Mi történik velem?
- Felszabadult az erődr30; - Suttogta. - r30; kicsi tündém.
- Mi? Miről beszélsz?
- Nem tudtad, igaz? - Lágyan megcirógatta az arcát. - Nyugodj meg! Nem lesz semmi bajr30;
- Der30; - fakadt sírva. - Így soha nem lehetek veled.
- Most is együtt vagyunk. - Csitítgatta. - Ezen már nem változtathat senki.
- De mi lesz ezután?
- Még nem tudom, de együtt maradunk, ígérem. - Cesa egy csókkal válaszolt, majd megemelte a csípőjét.
- Héj! - Szólt rá párja kis mosollyal az arcán.
- Igen? - kuncogott Cesa.
- Látom még egy kis nevelésre szorulszr30; - Gonosz kis félmosoly terült el az arcán.
- Miféle nevelésről beszélsz?
- Szelídítésről. - Egy szenvedélyesebb csók kíséretében, nekiállt előröl kezdeni az éjszaka élvezetesebb részét.
Cesa egyre felszabadultabb lett. Lehullottak a gátlásai. Édes és végtelennek tűnő pillanatokat töltöttek egymás karjaiban, nem foglalkozva a következményekkel. Aggódni még ráértek. A hajnal közeledtével Cesa mélyen aludt angyala karjában, aki szárnyaival takargatta be.
Gabriel már nem aludt. Nem igazán tudott. Agya lázasan járt mióta kiderült az igazság Cesa faját illetően. Igaz nem ismerte rég, de biztos volt benne, hogy ez nem csak egy fellángolás. A lány békésen aludt,és ahogy nézte rájött,hogy valóban szereti őt. Szüksége van rá és mindent meg is tesz, hogy megtartsa. Cesa mintha érreze volna kedvese érzéseit, közelebb bújt hozzá. Az angyalnak nem volt szíve felébreszteni. Inkább kicsit szorosabbra fogta az ölelést és cirógatni kezdte a lányt. Kopogtattak. Erre Cesarina is ébredezni kezdett, de csak félálomban maradt. Angyala kicsit jobban betakarta magukat, számítva az érkező bejövetelére.
- Cesa! - lépett be a szobába Amalon. A hangra a lány már teljesen felébredt és zavartan térdelt fel Gabriel mellet, maga elé rántva a takarót.
- Mit keresel itt?
- Szedd össze magad! Apámék már várnak. - Ennyit tudott kimondani anélkül, hogy érzései ne szabadultak volna el és máris kiviharzott, bevágva az ajtót.
- Upszr30; azt hiszem beszélnem kell vele.
- Upsz? - Pillázott elkerekedett szemekkel Gabriel. - Ahhoz képest, hogy tegnap vallott szerelmet, elég lazán veszed. - Jegyezte meg a srác hűlt helyére pillantva. - Valahogy meg tudom őt értenir30;
- Hm? Mit kellene tennem? Ha kiborulok sem változik semmi.
- Nem, csak neki ne így add elő. - Kérte kdvesen, mosolygós tekintettel.
- Jó-jó. De miért érted meg?
- Komolyan gondoltad, hogy szeretsz?
- Szerinted ezzel viccelek?
- Nem kételkedek. Csak válaszolj!
- Igen, szeretlek,mindennél jobban.
- És most gondolj bele, milyen érzés lenne, ha te nyitottál volna rám egy másikkal. Neki sem lehet jobb.
- Igazad van. Szegény.
- Csak próbálj meg így hozzáállni a dologhoz, ha szembe kerülsz vele, jó? - Ölelte magához.
- Mekkora egy tuskó vagyok. - kelt fel Cesa, és összeszedegette a ruháit.
- Nyugi! - Mosolyogva visszahúzta magához. - Erről senki sem tehet. Ez így van jól, csak tudni kell kezeli.
- Mennünk kell Angyalka
- Tudom. - Egy-két édes csók után, el kezdtek öltözködni és kéz a kézben indultak meg a palota felé.