"... you watch Heaven as we enter Hell..."*


2001. június 16 - a. Tíz évvel ezelőtt halt meg Nicki. Még mindig gyászolom, de beláttam, hogy nem gyászolhatok életem végéig. Hiszen az rengeteg idő. Feldolgoztam, csak nehéz. Először vesztettem el valakit, aki sok mindent tanított nekem. Mindennap eszembe jut, s ugyanilyen időközönként kerül friss rózsa a sírjára. Még mindig itt vagyunk Párizsban, s kis baráti társaságunk is ugyanolyan összetartó. Most is hallom lentről Grotesque és NecrO veszekedését... Fiatalok.
Új dolgok is történtek. Seldon és én valamilyen módon összejöttünk. Sokat vígasztalt, és bevallotta, hogy azóta szeret, amióta meglátott a Notre Dame - ban. Nem, ő nem Nicki pótlék. Senki sem lehetne az. De azt se tudom, hogy szeretem e. De jó vele, és ez a lényeg. Charlotte is rendszeresen meglátogat, és néha még együtt járjuk az éjszakát. Párizs megint sokat változott, de már megszoktam.
Valaki jön fel a lépcsőn. Seldon az. Azt akarja, hogy lemenjek.

- Hé Doom! - szólt a vörösnek NecrO
- Hmm?
- Nem láttad a Slayer CD - m? Gyanúsan viselkedsz...
- Te tényleg azt hiszed, hogy én a te CD - et fogom keresgélni? - kérdezett vissza Doom
- Ja.
- Meg van! - kiáltott fel Grotesque
- Tudtam, hogy te tetted el!
- Ezt mikor álmodtad?
- Most.
- Te ébren álmodsz?
- Ja
- Nem hagynátok abba? - szólt közbe Seldon
- Nem! - jött a válasz a két vámpírtól.
- NecrO! - szóltam oda a feketének
- Igen?
- Befonhatom a hajad? - néztem rá kérlelő szemekkel.
- Ha nem félsz az állatoktól...
- Hogy... Miktől? - kérdeztem fintorogva. A többiek csak röhögtek. - Inkább hagyjuk, nem akarom tudni.
Seldon odajött, majd belém karolt.
- Gyere.
- Oké.

Elmentünk venni egy szál vörös rózsát. Nicki sírjánál aztán megint rám tört az őrület ismerős érzése.
- Nyugodj meg... - csitított
Leguggoltam a sírhoz, és rátettem a rózsát.
- Úgy hiányzol... Remélem a mennyországba kerültél, ha létezik, és jól vagy. Én megvagyok. Sajnálom, hogy nem tudtalak megmenteni. Bocsáss meg.
Sokáig voltunk ott, csöndben, majd elindultunk vissza. Remélem Nicki megbocsát nekem...

A többiek lent vannak. Tulajdonképpen vége a történetemnek, ennyit akartam mesélni. Egy darabkát az életemből. Ha szeretnéd, elmesélem neked, hogy milyen volt Lasombrának lenni, mesélhetek arról, hogy milyen kalandokat éltem át Seldonnal, Doommal, Grotesque - al és NecrO - val együtt, hogy milyen boldogok voltunk Nickivel, vagy arról, hogy mi történt a Nicki halála utáni tíz évben. Egyszerre nem mesélek mindenről, abba csak belezavarodnék. De külön mesélek szívesen kis részleteket. Rajtad múlik. Szólj, ha érdekel ;)

*DeathStars - The Revolution Exodus