7. A sz�vets�g l�trej�n

- Fels�g!
Topus, szok�s�hoz h�ven, nagy pof�j�nak zamat�t maga el� engedve rohant kifel� a s�t�t teremb�l. B�r a k�p�t nem l�thattam, a hangja alapj�n nagyon j� kedve t�madhatott, amikor �szrevett a f�ldre tasz�tva. 

- Fels�g, megyek, �s megkeresem az �reget!
- El�g Topus, eleget „seg�tett�l” eddig is – mondta a f�rfi, aki l�tsz�lag a torkomon felejtette a bal l�b�t. 

A maki m�g sz�vesen nyalizott volna tov�bb, de �szobors�ga megunt �csorogni, h�t ink�bb levette l�b�t a torkomr�l �s intett a szolg�inak, hogy vonszoljanak ut�na. � sz�pen visszaslattyogott a terembe, ahol tal�lkoztunk. Jobban megszokta m�r a szemem a s�t�tet, �gy h�t v�gre m�r jobban megfigyelhet�v� v�lt maga a terem is. A csarnok alak� helys�g ak�r csak a k�lseje, nagyon leromlott �llapotban volt. A p�kh�l�n, a poros lomokon �s a lerepedezett vakolaton k�v�l csup�n egyetlen dolog keltette fel a figyelmemet, m�g pedig a terem k�zep�n �ll� fekete vasemelv�ny. K�r�lbel�l f�lm�ter magas, 10-15 centi sz�les darab volt, aminek oldal�n valami sz�veg �llt, amit az id� vasfoga kiolvashatatlann� tett. Hosszasan b�mulva a fejemhez kaptam, mert bele �llt egy er�sebb f�jdalom. Am�g �n a fejf�j�sommal k�szk�dtem, addig a f�rfi amell� a t�rgy mell� �llt �s r�d�lve megsz�lalt:

- Hagyj�tok el a termet, n�gyszemk�zt akarok maradni a n�vel! – parancsolta.
Mindegyik v�zk�p� sarkon fordult �s kifutott. Egy pillanat m�lva m�r csak h�rman voltunk a teremben... azonban a parancs nem ez volt. 
- Topus neked is sz�lt a parancs, ne �lj a f�leden!
- De nagyuram...
- Ne akarj feld�h�teni! M�gis milyen vesz�ly fenyeget egy ilyen haland� mellett?

Topus leeresztette a f�l�t �s elindult a kij�rat fel�. M�g utolj�ra visszan�zett, majd kiszaladt. Az �vsz�zadokig szobork�nt hibern�l� f�rfi eg�sz addig hallgatott, am�g az ajt� be nem csuk�dott h�tamn�l. Ezut�n megeredt a nyelve. 

- A nevem Mihael, �s b�r nem t�ged v�rtalak, az�rt te is megteszed. Jacqueline, gondolom �rdekel, hogy honnan tudom ki vagy? 
- Lotr�t�l, nem vit�s.
- Nem, f�lig sem. �gy hiszem, hogy am�g fel nem oldom az elm�dre mondott var�zsig�t, addig nem fogsz nekem hinni. 
- Hoh�, �csi ember. Ne pr�b�lj azzal a mes�vel beetetni, hogy te Alfa vagy...

A f�rfi nem felelt csak elmosolyodott �s az arc�ra tette a kez�t. Abban a percben felforr�sodott a jobb tenyerem. Pontosan az, amelyikkel pofon csaptam. A dolog j� r�sze az volt, hogy ki�llt a fejemb�l a f�jdalom, a f�jdalmasabb azonban csak most k�vetkezett. Senki f�lre ne �rtsen, nem fizikai f�jdalomr�l van itt sz�, hanem ment�lisr�l. Mihael minden, a tegnap �jjel �t�lt eml�kemet visszahozta. Hirtelen azon kaptam magam, hogy m�r nem idegen a szemben �ll� f�rfi, hogy eml�kszek a puszt�t�sra, �s sajnos b�rmennyire is f�jdalmas bevallanom, n�h�ny ember hal�l�t pontosan �n okoztam azzal, hogy �tbaigaz�t�st adtam a szobornak. 

- Ha nem t�vedek ez a T�zmalom... vagyis amennyi maradt bel�le. 
- Igen. A hib�db�l elk�stem. 
- A hib�mb�l? 
- Ha egy kicsit is gyorsabb lett�l volna, m�g id�ben ide�rtem volna, deh�t k�s� b�nat, ebgondolat....
- K�nny� a m�sikat hib�ztatni. Nem �n j�tszottam az elk�nyeztetett nemest. 
- A dolgom a markolat v�delme, �s a hib�db�l kudarcot vallottam! Csak ne j�tszd nekem itt az �rtatlant! Rem�lem, hogy nincs minden veszve. Jacqueline �lj le �s nyisd ki a f�led. T�bbet fogsz tudni ezut�n a besz�lget�s ut�n, mint amennyit Topus.

Ki tudna ellent mondani egy ilyen udvarias hellyel k�n�l�snak? Ha lett volna n�lam valami Mihael ellen is haszn�lhat� fegyver, �n m�r ott sem lettem volna, azonban fegyvertelen�l nem volt lehet�s�gem pattogni. B�r nem �ltem le, az�rt k�zelebb h�z�dtam a kij�rathoz, l�tsz�lag a falat t�masztva. 

- Mit akarsz mondani? – k�rdeztem.
- Ismered az Excalibur legend�j�t? 
- A sz�tt�rt kard�t, esetleg a k�be z�rt k�z�pkori legend�r�l besz�lsz? 
- Alf�nak h�vt�l, teh�t tudsz Orig�r�l �s Omeg�r�l is, igazam van? 
- Bark�b�zunk, mert ha igen, akkor a v�laszom: igen!
- Csak ne viccel�dj ezzel a dologgal. Nagyobb vesz�ly fenyegeti a F�ldet, mint gondoln�d. Ha a markolat rossz kezekbe ker�l, az katasztr�f�lis lenne, minden �l�l�ny sz�m�ra. 
- Keress egy csinosabb f�szerepl�t, mert a fajt�m ostoba is, meg rusnya is. �gy is �n okoztam neked a bajt, �gyhogy ne t�lem k�rj seg�ts�get. El�g s�rmos, �s okos vagy te ahhoz, hogy megoldd ezt egymagad is. 
- Nem �rtem, mit akarsz ezzel mondani. Nem a k�ls� sz�m�t, hanem az, ami a fejedben van. 
- T�nyleg? Ahhoz k�pest nagyon im�dsz s�rtegetni, a talpnyal�id el�tt! Egy ilyen bunk�, mint �n, �gysem lehet seg�ts�gedre, s�t mi t�bb, nem is akar, m�g csak l�tni sem. 

Ezzel r�szemr�l lez�rtnak tekintettem a besz�lget�st. T�lem azt�n ott helyben felfordulhatott volna. Megfordultam, hogy fak�pn�l hagyhassam, de m�g miel�tt el�rtem volna az ajt�t, Mihael ut�nam sz�lt. 

- Innen nem t�vozhatsz, am�g �g�retet nem teszel nekem, hogy seg�tesz. 
Persze elengedtem f�lem mellett szavait. Sz�pen meg�lltam az ajt� el�tt �s r�tettem a kezem kilincsre. � egy pillanat alatt mellettem termett, �s visszacsukta. 
- Addig maradsz, am�g �n azt nem mondom, hogy elmehetsz.
- Jaj, de megijedtem. Lehet, hogy r�gen Alfa h�m volt�l, de ma m�r �j szelek f�jnak. Engem pedig ez az �j vil�g sz�lt. Nem vagyok a szolg�d, hogy parancsolgass nekem! Tal�lj m�st, akinek pattoghatsz, �n nem vagyok vev� r�. 
- Lassan kifutunk az id�b�l. Ha nem tal�ljuk meg id�ben Omeg�t �s Orig�t, nagyobb bajban lesz�nk, mint azt hinn�d. Az �bred�semn�l tapasztalt pusztul�s semmi, ahhoz k�pest, amit az Excalibur tud tenni, ha rossz kezekbe ker�l. L�ttam mire vagy k�pes. Topus szerint meg tudn�d tal�lni a kard m�sik k�t darabj�t is. Nem ismerem ezt a vil�got, de te igen, �s �gy hiszem, tudn�l ezzel mit kezdeni...

Sz�p lassan kiforogta a sz�, hogy mit is akar t�lem a nagy Mihael. B�r mondata v�gezt�vel m�g nem tudtam mir�l besz�l, hisz ahova mutatott teljesen �rny�kba borult, de mikor vissza ment�nk ahhoz az �llv�nyhoz, a h�t�n�l egy laptopot pillantottam meg. Amikor elind�tottam egy programot hozott be, ami egy digit�lis t�rk�pet �br�zolt, amin t�bb p�tty is villogott. 

- Mi ez? – k�rdeztem. 
- Ap�m adta, egy alapos fejmos�s ut�n. 
- Teh�t te sem unatkozt�l, am�g Topi oda volt... – �llap�tottam meg halkan. 
- A neve Topus, �s ne bec�zd, mert arra allergi�s. 
- Ok, ahogy parancsolja, Sir! Viszont az ap�d nem mell�kelt ehhez valami haszn�lati utas�t�st?
- L�that�an tudod haszn�lni. 
- Na ja, csak �pp azt nem tudom, mit keressek rajta. 
- Ap�m azt mondta, hogy ezek a p�tty�k itt az �n seregemet jel�li – mutatott egy rak�s z�ld p�tty�csk�re, amik kis t�rben mozgol�dtak. 
- De itt t�bb p�tty halmaz van, mint h�rom. Pedig ti h�rman vagytok. 
- A t�rk�p a gn�m-�rd�g�ket mutatja. Ezek k�z�l pedig rajtam k�v�l, csak Orig�n�l tal�l ilyet az ember. 
- Az �n dolgom az lenne, hogy behat�roljam, merre is vannak most?
- Igen. Mi hamarabb r� kell tal�ljak Orig�ra, hogy figyelmeztethessem a vesz�lyre. 
- De tal�n � m�r nem is �l... 
- Az is megt�rt�nhet, de b�zom a legjobbakban. Teh�t, ha j�l �rtem seg�tessz, ugye? 

V�laszolni nem tudtam, ugyanis k�zbe sz�lt a telefonom. A f�n�k�m volt az, teh�t nem tehettem m�st, fel kellett vegyem. Mihael azt�n kevert is mell� pof�kat, de nem tehetett m�st, bele t�r�d�tt. Az �reg Columbino az�rt keresett, mert s�rg�sen vissza kellett t�rjek az �rsre. �n mondtam, hogy megyek ahogy tudok. B�r mormog�st kaptam v�lasznak, a f�n�k nem tehetett m�st, v�rt. Hogy Mihael milyen cirkuszt csapott le, amikor meghallotta, hogy elmegyek, arr�l ink�bb nem is besz�lek. L�nyeg, ami l�nyeg, hi�ba pr�szk�lt, �n mag�ra hagytam. Odakint azt�n, hamar nyakamba kaptam Topus-t. A kis d�mon l�bait elhagyva loholt ut�nam. 

- Ugye maradsz, �s seg�tesz, �fels�g�nek!
- Azt majd megl�tjuk... de te �s a haverjaid b�k�n hagytok egy-k�t napra, am�g nem rendez�dik a helyzet. Cser�be a szabadid�mben neki l�tok a t�rk�p kielemz�s�nek, �s meghat�rozom, hol vannak a bar�taid fajt�rsai. 
- �k nem a bar�taim, �s jobb ha min�l el�bb megleled a t�bbieket... Ne akard d�h�sen l�tni Sir Mihaelt. 

�gy esett, hogy egy rabszolga hajcs�r karjaiba szaladtam... �s mindez csak a j�ghegy cs�csa, ami ez ut�n k�vetkezett, az volt �m a kaland... meg a r�m�lom!