- Nagyuram, �r�l�k, hogy �jra l�thatlak... - mondta boldogan Romeria, majd intett k�t szolg�l�nak, aki Amaronhoz l�pve egy finom anyag� k�nt�st ter�tettek a f�rfire.

- A legut�bb nem �pp �gy alakultak a dolgok, ahogy terveztem - k�z�lte a d�mon�r komoran, mik�zben mag�ra �lt�tte a ruhadarabot.

- Sajn�lom - szabadkozott a boszork�ny lehajtott fejjel. - Cserbenhagytalak - suttogta.

- M�r nem sz�m�t. J�v�tetted azzal, hogy �jra megid�zt�l - v�laszolta a f�rfi �s v�gigsim�tott a n� arc�l�n, majd ell�pdelt a m�sik ir�nyba. Romeria nem is tudta volna letagadni, hogy mennyire �r�l annak, hogy Amaron nem neheztel r�. - De, van egy nem �ppen elhanyagolhat� probl�m�nk...

- Mi lenne az?

- Az er�m nagy r�sz�t elvesztettem - a n� ezt hallva led�bbent. - �tvertek �s egy �ltalam addig ismeretlen m�gi�val megfosztottak t�le. Ez�rt tudtak legy�zni.

- Nekem eddig fogalmam sem volt err�l, mert elfogtak �s... - magyar�zta az �rny�kboszork�ny, de a k�v� v�lt karj�b�l kiindul� f�jdalom hirtelenj�ben �jra er�teljesen r�t�rt. A n� eltorzult arckifejez�ssel roskadt a t�rdeire.

- Nem festesz t�l j�l, Romeria - ment k�zelebb a f�rfi rezzen�stelen arccal. - A s�b�lv�ny �tok m�g ilyen kis m�rt�kben is hal�los, ha nem tudj�k idej�ben megt�rni.

- Pr�b�ltam, de t�ls�gosan legyeng�ltem - v�laszolta neh�zkesen a boszork�ny. Amaron ezut�n lehajolt, majd megfogta Romeria k�v� v�lt karj�t.

- Akkor majd �n. Legal�bb megtudom, hogy mennyi hatalmam maradt - azzal a d�mon keze k�r�l feket�n dereng� energia rajzol�dott ki, melyet a n� v�gtagj�ba �ramoltatott. A boszork�ny alig b�rta meg�llni, hogy fel ne ki�ltson. �lettelen karja azon r�sz�n, amit Amaron ereje �tj�rt, mintha eleven t�z �gette volna a b�r�t.

N�h�ny pillanattal k�s�bb az �tok lassan kezdett vissza h�z�dni, m�g v�g�l teljesen el nem t�nt. Romeria h�l�val �s megk�nnyebb�lten sim�tott v�gig imm�r �jra �p v�gtagj�n.

- K�sz�n�m, Uram! - cs�kolta meg a f�rfi kez�t, majd fel�llt.

- Szerencs�d van. �gy t�nik, jelenleg nem sokkal t�bbre vagyok k�pes, mint egy k�z�ns�ges m�gus - mondta Amaron hangj�ban n�mi inger�lts�ggel. - �m ez �des kev�s ahhoz, hogy megval�s�tsam a terveimet...

- Mit akarsz tenni? - k�rdezte n� v�rakoz�an.

- Az er�met egy k�z�ns�ges haland� test�be z�rt�k. R�j�v�k, hogy ki az a szem�ly �s b�rmi �ron, de visszaszerzem t�le - v�laszolta elsz�ntan a d�monok ura.

Amaron megid�z�s�nek idej�n Niela m�g mindig az erd�ben gyakorolt. A v�d�b�b�jt ugyan nem tudta l�trehozni maga k�r�l, de legal�bb annyit el�rt, hogy Vion t�mad�sainak az erej�t cs�kkentette. Rufus, aki n�h�ny m�terrel arr�bb lust�n egy fa t�v�ben hever�szett, pr�b�lta lelkes�teni a l�nyt.

- Menni fog ez, megl�tod! M�g egy nap gyakorl�s �s csak �gy pattintod le magadr�l az �tkokat.

- J� lenne m�r ott tartani... - zih�lta f�radtan Niela.

- Nem minden t�mad�s ellen ny�jt v�delmet egy m�gikus pajzs ezt jobb, ha tudod. Van egy-k�t �tok, aminek akkora az ereje, hogy k�nnyed�n elpuszt�that, b�r ilyen szint� var�zslatra csak egy rendk�v�l er�s m�gus, vagy �pp d�mon k�pes - mondta Vion figyelmeztet�en.

- Egek, Vion! Te azt�n le tudod lombozni az embert - cs�v�lta a fej�t Rufus. - Ne csod�lkozz, hogy, ha Niela nehezen halad a tanul�ssal, amikor �lland�an r�hozod a fr�szt.

- Ugyan, err�l sz� sincs - tiltakozott a l�ny. - Egy�bk�nt is jobb tudni, hogy mire sz�m�thatok, mint, ha ut�lag �rne meglepet�s.

- Ezzel egyet�rtek - v�laszolta az elf. - Akarod folytatni? - n�zett Niel�ra.

- H�t, persze - egyenesedett fel a l�ny.

Hesszen v�ros�n�l a katon�k nap v�g�re befejezt�k az �ldozatok eltemet�s�t, majd fel�ll�tott�k t�borukat a pihen�shez. T�l k�s� volt m�r �s t�ls�gosan kimer�ltek ahhoz, hogy visszainduljanak a f�v�rosba.

Az �letben maradt kentaur a s�rokn�l �llva meredt a hantokra. A gy�sz �s a tehetetlen d�h �rz�sei szorongatt�k a mellkas�t.

Matheus l�tva a mag�nyos alakot odas�t�lt hozz�.

- Nem akar csatlakozni hozz�nk? Sz�vesen l�tjuk - sz�lalt meg csendesen.

- Nem. A kentaurok nem vegy�lnek az emberek k�z� - utas�totta vissza ridegen az aj�nlatot a l�ny.

- Tudom, de most �ssze kell tartanunk. Romeria kiszabadul�s�val �s azzal, hogy ellopta a Necronomicont, ism�t vesz�lybe ker�lt a vil�g sorsa. Ami itt, Hesszenben t�rt�nt, csak a kezdet...

A kentaur n�h�ny pillanatig f�rk�sz�en n�zett Matheusra, majd fel� fordult.

- H�l�s vagyok a seg�ts�getek�rt. A nevem Gaar - mondta.

- Matheus kapit�ny vagyok. Terenys kir�lya k�ld�tt minket, de... elk�st�nk. Sajn�lom - v�laszolta b�ntudattal a f�rfi.

- Romeria meg fog fizetni az�rt, amit a n�pemmel tett. Addig nem nyugszom, am�g bossz�t nem �llok rajta - csillogtak d�ht�l �s elsz�nts�gt�l a kentaur szemei. Matheus egyet�rt�en b�lintott.

- El kell mennem Arcani�ba - mondta Liowen egy s�hajt�ssal a tan�csosainak. - Panteas hal�l�val a birodalom kir�ly n�lk�l maradt �s ez most csak nehez�ti a helyzet�nket.

- Panteasnak nincs gyermeke, csak egy unoka�ccse. � alkalmas lehet tr�n�r�k�snek, - sz�lalt meg az egyik tan�cstag - de nem hinn�m, hogy Arcania f�urai zoksz� n�lk�l elfogadn�k uralkod�juknak.

- Besz�lnem kell a fi�val. Ha �gy l�tom, hogy �rdemes a kir�lyi c�mre seg�tek neki tr�nra ker�lni - v�laszolta Liowen.

- Egy�ltal�n az ottaniak tudnak m�r arr�l, hogy mi t�rt�nt a kir�lyukkal? - k�rdezte egy kardot visel� f�rfi.

- Nem val�sz�n� - v�laszolta Terenys kir�lya. - De, holnap hajnalban oda utazom, �s akkor majd megl�tjuk, hogy, hogyan tov�bb... Addig is, sz�m�tok r�tok - pillantott v�gig az emberein, akik egyet�rt�en b�lintottak.