F�z�cske  

Mostan�ban sokat gondolok r�. Azt a farmerk�k szemp�rt lehetetlen elfelejteni. A hangj�t, a nevet�s�t, a kez�t a derekamon. A f�lhossz�ra n�vesztett, sz�k�sbarna haj�t. Az �tszeretkezett, �tbesz�lgetett �jszak�kat. Az aranysz�n� pih�ket a karj�n, amit �gy szerettem simogatni.

F�z�csk�zek, egy�bk�nt. A h�zimunka megnyugtat, �s kiv�l� alkalmat ad az elm�lked�sre. Az apr� konyh�ban meleg, napf�nyes csend honol. Ed�nyeket, hozz�val�kat k�sz�tek: szeretem, ha minden k�r�l�ttem van, ami a f�z�shez kell. A h�st m�r tegnap este el�vettem a fagyaszt�b�l, hogy legyen ideje felengedni; most a kertbe indulok egy csokor friss petrezselyem�rt.

Gondolataimba mer�lve l�pkedek a term�sk�b�l rakott kerti �ton.

Ban�lis t�rt�net, a lehet� legban�lisabb. Munkahelyi szerelem l�t�re eg�szen j�l indult. Egy h�t ut�n m�r bizakodtam; a m�sodik h�t v�g�n teljesen megb�ztam benne. A harmadik h�ten m�r t�vedhetetlen�l tudtuk: �sszetartozunk. Csak hetek voltak – de egym�st csalhatatlanul �rz� emberek sz�m�ra ez is hossz� id�. Mindazon�ltal �r�ltem az �pp soron k�vetkez� ny�ri szabads�gnak. Ha ezalatt sem alszik ki a l�ng, akkor az biztosan nem szalmal�ng.

A vak�ci� idej�n befizettem egy h�romnapos haj��tra, az �t sor�n pedig megismerkedtem egy fiatal n�vel, aki h�t�ves kisl�ny�val utazott. Olyan szoros bar�ts�got k�t�tt�nk, hogy elhat�roztuk: a tov�bbiakban is tartani fogjuk a kapcsolatot. Amikor a harmadik nap – s egyben az �t – v�g�n kicser�lt�k a c�m�nket, telefonsz�munkat, � az asszonynev�t �rta a pap�rra.

El�sz�r biztosra vettem, hogy csak v�letlen n�vazonoss�gr�l van sz�… De a z�ld szem� sz�rny sosem alszik; a n�v �s a c�m birtok�ban pedig gyerekj�t�k volt ut�naj�rni.

Sosem felejtem a pillanatot, amelyben bizonyoss�g lett a gyan�b�l. Azt hittem, bele�r�l�k. A gy�ny�r�, sz�ke kisl�ny ragyog� k�k szeme k�s�rtett �lmomban. Anyj�nak gy�ngyfogsor�, telt nevet�se; term�szetes b�ja, k�zvetlens�ge.

 Apj�nak minden �rint�se, ujjainak gyeng�ds�ge.

A f�jdalom erej�b�l sokat elvett az �nv�d. Hogy lehett�l ilyen h�lye, ilyen naiv? Kellett ez neked? – g�nyoltam magam. Azt�n j�ttek a komolyabb k�rd�sek: Ugye, j� lecke volt? Tanult�l legal�bb bel�le? Hiszel m�g valaha egyetlen f�rfinak is?

Nem. Soha t�bb�.

Nem csin�ltam balh�t. Elmentem hozz�, �tbesz�lt�k a dolgokat. A k�n v�r�s k�d�be v�sz a besz�lget�s, halk, k�r� hangok, foszl�nyok ugranak be, mint �lomk�pek – de amennyire eml�kszem, nem veszekedt�nk.

Ma m�r nyugodt vagyok. Munkahelyet v�ltottam, egyed�l �lek. Szabadnapjaimat h�zimunk�val, csendes elfoglalts�gokkal t�lt�m.

A kertb�l a h�z fel� tartva m�lyen besz�vom a petrezselyem vad, z�ld illat�t. Egyszer minden seb beforr – gondolom, �s a konyh�ba l�pve munk�hoz l�tok.

H�slevest szeretn�k f�zni, �gy az els�, amit nekil�tok feldolgozni, maga a h�s.

Mivel csak a sov�ny sz�nh�st tudom megenni, meg kell szabad�tanom azt mindennem� bels�s�gt�l, zsirad�kt�l, b�rt�l. Hegyes csontoz�k�ssel l�tok munk�hoz, �s mert ki nem �llhatom a sznob ev�eszk�z-haszn�latot – halat csakis halk�ssel, rizst csak ev�p�lcik�val –, maradok mindv�gig enn�l a szersz�mn�l. Igen, ugyanez a k�s van a kezemben megint; teszem a dolgom csendesen, �rj�ng�s n�lk�l, szel�d eml�kez�ssel. A faz�kban m�r forr a v�z.

Nincs kuty�m. A szem�t�rl� gondjaira b�zom a csontszil�nkokat az aranysz�n� pih�kkel bor�tott b�rrel egy�tt.

*