Egy háborítatlan világ értékes kultúrája. Vajon mit rejt egy eddig teljesen elfeledett nép titkos élete? Már soha nem tudjuk meg! Már abban a korszakban élünk. Ami mindent felfed és  maga mellé állít vagy elpusztít. Ezt a korszakot testesíti meg számomra Andy. Intelligens és egyben egy őrült elmét. Mi régen jelen volt elpusztult magával ragadva a jövő reményét.

Egy hét. Ennyi telt el a támadás óta. Azóta várok! Unottan kémlelem az eget valahogy olyan furcsán kék, ma is korán fog sötétedni gondolom. A füst álmosan ered ki ajkaim közül. Álmos, mint én magam. Az eset óta megint rémálmok gyötörnek. Nem érdekel!

Szűk, sötét folyosó, légzésem szapora. A kezemben levő fegyver barátságosan simul izzadt tenyerembe, mégsem érzem magam biztonságban. Tudom valahol valamelyik ajtó mögül less rám azzal a tompa késsel a kezében. Lépteim, mint egy dob üteme hat a csendben. Zakatoló szívemnek nem épp a legmegfelelőbb dallam. Érzem, hogy a szellő vadul tép hajamba. Nem ilyen vagyok. Már régóta nem! Akkor most miért félek? Lekanyarodom a folyosón. Látom a tetőtér ajtaját  a dobok elhalkulnak, szívem és lelkem  furcsa  nyugodtságba torkol. Óvatosan indulok az ajtó felé, reszketve kilincs után, a nyikorgásba egy hangos sikítás vegyül. Feltépem az ajtót és szemem elé került egy szétroncsolt test külleme és egy eszelős Andy arca. Következő pillanatban érzem hasamban a kés vasát, arcomon forró leheletét. Fájdalom égeti májam, üvölteni tudnék. Maga a tudat is őrjítő, de mikor kihúzza belőlem összeroskadok. Mégis dacosan nézek rá. Arca megenyhül, egy szó hagyja el a száját: Meghalsz!

Gúnyos mosoly ült arcomon az emlék végén és egy kérdés hagyja el a számat:

-        Mit akarsz?

-        A főnök hivat!- hallom hátam mögül a lenéző hangot

-        Végre! Azt hittem már elfelejtett. –vigyorgok képébe az illetőnek. Hökkenten néz rám, úgy látszik tényleg rég viccelődtem.

 Új cigire gyújtok, arcom megint érzéketlen. Mikor elsétálok mellette arcába fújom a füstöt, gúnyosan rámosolygok és ott hagyom.

Kocsim cikázik az úttesten a többi között, hidegen hagy ki karambolozik kivel miattam. Rendőr vagyok nem baleset elhárító. A sebesség az egyetlen a cigi mellett, ami lenyugtat, agyam ilyenkor kikapcsol és nem gondol semmire. Hirtelen valaki elveszi velem a motor lépést. Valami nagy darab melák ül a sorozatgyártásos dobozban. Rám néz elvigyorodik és fegyvert fog rám.

Felhúzom szemöldököm, ásítok egyet és neki vezetem a kocsim az övének. Kibillen az egyensúlyból, visszarántom sajátom az útra. Leállítom a szélén, kipattanok belőle fegyverrel nem bajlódok. Látom a járgány robbanni készül, felrúgom a tűzforró ajtót és kicibálom a majom arcút. Látszik, hogy nincs a topon ,nincs eszméleténél. Azért nem fordítok neki hátat. A kocsim alvázához bilincselem. Egy darabig tűröm eszméletlenségét, de elvesztem azt mikor felrobban a kocsi. Eddig bírtam! Belerúgok egy hatalmasat, mire köhögő rohamot kap. Félhosszú hajába markolok, közelebb hajolok hozzá  :

-        Ki küldött?- lehelem arcába, mire gúnyosan elvigyorodik majd válaszol

-        Mintha kitudnád szedni belőlem szuka!

-        Ez csúnya volt nagyfiú! De ha nem haragszol nem állok neki könyörögni! A helyzezt az, hogy én vagyok fölényben. Ugye drogos vagy?

-        Nem élek vele!

-        Persze, hogy nem! Kb. annyira, mint amennyire a világ nem korrupt. Azt hiszem kézbe veszem a taníttatásodat. – bevágtam magam a kormány elé és indítottam, hallottam kiáltásait és azzal vegyülő köhögését. Egy percig nyomattam a gázt.

-        Kérsz még vagy válaszolsz a kérdéseimre?

-        Dögölj meg!

-        Ahogy óhajtod! Majd követlek a pokolba. – újra indítottam a gázt. „ Ezek a sexuális tárgyak. Kielégítik a vágyat …” énekli a telefonom. Csak ennyit suttogok…Andy!

Felkapom a készüléket:

-        Mond!

-        Hol vagy már? Nem kaptad meg az üzenetem, hogy látni akarlak… MOST!

-        Ha egy hetet tudtál várni, pár óra igazán nem számít. Majd megyek! Bye!

-        De… - már nem hallottam mit akart mondani. A köhögés egyre erősödik, na jó nem az a lényeg, hogy meghaljon.

-        Beszélsz vagy kérsz még egy slukkot?

-        Mit akarsz tudni?

-        Okos fiú!- rágyújtok egy szálra, miközben lehelem a füstöt, faggatom. –Na szóval kezdjük az elején, őrült vagy?- döbbent nyögés, mintha azt hallottam volna, akárcsak a többi kurva- Nem azt kérdeztem minek tartasz, hanem hogy neked elmentek e otthonról? Csak mert aki alvilági ember, az mind tudja aki velem kezd, meghal. Szóval? – Közben kiszállok a kocsiból szívom a füstölő szálkát, hátra érek lenézek rá. Lehajolok hozzá  és képébe fújom a mérget. – Nem te csak egy kezdő vagy. Ki küldött?

-        Rozsdás!- válaszolja lemondóan

-        Mit akar már megint? Nem, hogy örülne az életének, amit meghagytam. Csak a fél arcát robbantottam fel. –mondom unottan, lassan elfogy a szálam.

Kitágult pupillákkal mered rám én csak érdektelen arccal nézem. Egy utolsó szívás a csikkből, majd ledobom a földre. Lehajolok a pasashoz, hajánál fogva nyomom a talajhoz. Fülemben visszahangzik fájdalmas kiáltása, ahogy bőre találkozik az izzó parázzsal

.

-        Mond meg neki, nem érdekel a kicsinyes bosszúja. Még egy ilyen támadás ellenem… maghal. Te is csak azért éled túl a merényletet, hogy át tud adni az üzenetet. Többet ne lássalak!

Ezzel bevágtam magam az ülésbe és elhajtottam. Megszólalt megint a telefonom : „ Ezek a sexuális tárgyak…” Át kell állítanom…

-        Mond!

-        Szerbusz Édes! Hiányoztál!

-        Mit akarsz?

-        Téged!

-        Kopj le! Most nincs hangulatom hozzád Andy! – hangom hidegen csenget más akaratlanul is megdermedt volna tőle, ő csak nevetet.

-        Ne játszd meg magad! Tudom, hogy szereted hallani a hangom főleg ha benned vagyok.

-        Mit akarsz?- egyre idegesebb lettem

-        Mondtam. Téged! Gondoltam szólok nem sokára megint akciózok egyet. Szeretném ha ott lennél!

-        Hogy megölj?

-        Nem  még nincs itt az ideje! Csak tud mi vár rád! Na meg hiányzik mélyreható kapcsolatunk.

-        Bekaphatod!

-        Az a te dolgod!

-        Álmodj!- leraktam.

Legszívesebben ordítanék , ütnék, vágnék mindent. Belül zokog a lelkem, de mutatni ezt nem tudom és nem is akarom. Furcsa nem is olyan rég még közönyösen szemléltem mindent, a fájdalom  is belevegyült az ürességbe és  csak tompa zsibbadtságként éreztem. Aztán újra megjelent ez a perverz és megint felborult az életem. Különös, mégsem akarom, hogy megszűnjön ez az egész.

Végre érzem, hogy élek! Nagy nehezen beérek az irodába. Nagy monumentális épület, vetekszik a városháza méretével is. Szórakozva figyelem az emberek reakcióit , amint meglátnak engem. Félelem, lenézés, szánalom, gyűlölet, ridegség és közöny. Ennyi érzelem és ezt mind én váltom ki! Már nem is tudom hol kezdődött s mikor. Kezdetben mikor még éreztem és nem csak egy lélegző gép voltam, zavart. De mikor a fájdalom tompult, már engem is hidegen hagyott, hozzá szoktam.

Saját osztályomon zűrzavar hangja cseng. Rohangálnak társaim fel s alá, mint a dolgozó nyüzsögék. Nem érdeklek senkit, valahogy mégis rám vándorol tekintetük. Valami történt. Érzem a levegőben. A főnök irodája felé vonulok, hirtelen mindenki mintha csendesebb lenne. Gúnyosan elmosolyodom és kopogás nélkül belépek a szobába. Szó szerint szóbába csodálkozom, hogy nem alszik itt nap, mint nap. Bár mondjuk én se aludnék olyan helyen ahol a kurváimat dugom. Lazán belököm az ajtót és a kezdő lendületet megragadva csapódok be a székbe. Feldobom a lábam az asztalra, közben rágyújtok egy szivarra, amit az asztalról loptam le.  Gúnyos félmosoly játszik arcomon, szemem hideg marad.

-        Remélem este nem ebben a székben intézte el a csajt. A még meglévő gusztusom erősen tiltakozik, hogy egy ilyen székben üljek.

-        Igazán örülök, hogy megtiszteltél jelenléteddel. Köszönöm!

-        Szívesen főnök,  talán egyszer máskor is! Szóval mit akar? Jó ez  a szivar hol vette?

-        Nem hiszem, hogy megengedhetnéd magadnak.

-        Mint ahogy semmi sem ebből a fizetésből!

-        Mintha ezt már megbeszéltük volna.

-        Persze, persze! Maga is tudja az én véleményem! De hagyjuk a párbaj köröket úgyis én győzök. Inkább mondja mit akar?

-        Egyre jobban felháborít a viselkedésed! És mi az, hogy mit akarok?  Nagyon jól tudod mit akarok! Mi volt azaz utcai gyilkosság? Miért nem kaptad el? Hagytad megszökni! Feltudod te ezt fogni, hogy mit jelent ez a kapitányság számára? Nem ismerek rád!... – bla, -bla, -bla …

Ugyan az a szöveg! Unom! Elkalandozik gondolatom. Már az jár a fejemben, hogy lehet az, hogy él? Ha túlélte miért mondták, hogy meghalt? Hol volt eddig? Miért nem jelentkezet hamarabb? Mi történt vele? Miért jött most mégis vissza? Kérdések ezrei cikáznak bennem.

-        Hallod mit mondtam? Egyáltalán érdekel?

-        Nem! Kifejezetten untatsz! Mindig ugyanazt mondod! Unalmas!

-        Az nem volt unalmas, hogy megint elszúrtál valamit?

-        Nem! Mivel nem szokásom, hogy is mondtad elszúrni semmit. Más kérdés a nézet különbség.

-        Reménytelen este vagy! Elmondanád mi történt?

-        Olvastad!

-        Csak egy hivatalos maszlagot olvastam. A tények érdekelnek! És az istenért ne legyél már ennyire közömbös! Majdnem meghaltál! Ez nem jelent semmit? – miközben ezt üvölti én nagyban eregettem a füstkarikákat.

 Az a mindig jóságosan ördögi arc pirosan tüzel. Szemeiből a legélesebb kés készülhetne. Nézem sármosan macis testalkatát, máskor pajkosan csillogó szemeket, a huncut mosoly keltette odarögzült ráncokat.

-        Rég volt! – Látom rajta, tudja mire gondolok. Neki is fáj. De ő megtette azt amire én soha nem voltam képes, megalkudott.

-        Lépj túl rajta, meghalt! Éld a saját életed!

-        A saját életem élem Jack.- vajon mit szólna hozzá, ha megtudná Andy él és virul, ráadásul ő a gyilkos?

-        Nem ilyennek ismertelek meg?

-        Na és? Megváltoztam!

-        Mi történt egy héttel ezelőtt?

-        Pont az! Utána nézek pár dolognak aztán beavatlak!

-        Idegőrlő még mindig, hogy hol tegezel hol magázol!

-        Így jártál!- megvonom a vállam és egy búcső szívást ejtek ezen a jó minőségű szivaron, majd a hamutálcába rakom, had füstölögjön nyugodtan.- Na gondolom mindent megbeszéltünk. Léptem!

-        Nem mész sehova, még nem végeztünk! Beszeretnék mutatni neked valakit. – szeme diadalmasan fénylett mikor  kimondta a következő mondatot – Íme az új társad!

Az ajtó felé fordultam és hidegen végig mértem a személyt. Majd oda morogtam a főnökömnek: