1. fejezet
Rhea 2008.09.06. 15:26
Wryd� így hívják azt a helyet, hol az emberek nem élnek szívesen. Hiszen a város szívében található az "Ősi Káosz". Ez mára már csak egy rom� de néha napján feléled, és ereje vulkánként pusztítja azokat, akiket nem talál érdemesnek az életre. Akik elmenekülnek mellőle, azokat szintén gyengének minősíti és megöli őket. Így az emberek rettegésben élnek� és várják az "Ősi Káosz" kitörését.
Wryd, a csendes kisváros, hol már nem léteztek mesék és a remény kihűlt, elveszett fogalom volt, most egy új élet jelent meg. Egy fiatal lány botladozott mezítláb a hideg utcákon. Egy zárda előtt sebes lábai már nem bírták tovább és felmondták a szolgálatot.
A magas zárda egyik ablakában egy megértő lélek tűnt fel. Lesietett és kinyitotta a nehéz vaskapukat. A lány ránézett koszos arcát egy könnycsepp tisztította meg és megpróbált felállni. A férfi megállította és ölébe ragadta a kicsiny testet.
- Mi a neved gyermek - nézett rá kedvesen a pap. Mosolygott ugyan, de a lány látta a szemeiben a fájdalmat.
- Manra� Manra Fay - szegte fel kecsesen a fejét így látta, hogyan kerekednek el a szomorú pap szemei.
- Az� lehetetlen - hebegte - Mégis milyen eszement anya nevezné a lányát így? Hiszen az a némber�
- Ne nevezze így! - szólt fájóan a lány. - Az anyám neve volt a Manra Fay. És� Ő volt az a Manra Fay, akit ti úgy ismertek, mint az Ősi Káosz megteremtőjét.
- Lehetetlen - lökte el magától a gyermeket. - Átkozott vagy gyermek! Jobb, ha eltakarodsz innen! - A pap erősen próbálta elnyomni félelmét és úgy akart a lány szemeibe nézni. Viszont a lány erős volt. Erősebb, mint ő. Ugyan szemeiben könny csillogott, mégis olyan hatalmat sugárzott, hogy akár hercegnőnek is elmenne.
- Várjon csak! - szólt egy lágy hang a pap háta mögül. Egy középkorú asszony térdelt le a lányhoz. Szemei ugyanolyan tüzet és életet sugároztak, mint a kislányéi.
- Na de, Marléne asszony - hebegte a pap, amint látta, hogy a nő letörli a lány könnyeit, és ölébe veszi. A hideg, mezítlábas test lábát a nő köré fonta és vágyakozva szívta magába az élet melegét.
- Berger! - szólt erősen a papnak - Kérem, szóljon néhány apácának, hogy készítsenek fürdőt a lánynak. Mostantól a többi diákkal fog együtt élni!
- Na, de asszonyom - próbálta valahogy jobb belátásra téríteni a nőt - Ez a gyermek átkozott! A neve olyan, mint magáé az ördögé!
- Téved! A Manra Fay egy gyönyörű név. És a lány lelke tiszta. Nem ítélhetjük el csak a neve alapján - mondta és felállt a kis testtel együtt. Besétált a vaskapuk mögé és az ódon épület felé vette útját.
|