A három herceg
Rhea 2008.09.13. 14:06
A hajnal első sugarai megállásra késztették a kicsiny, fáradt sereget. Játékosan körbetáncolta őket, majd az apró hintóba szökött. Megsimogatta az alvó lányokat, majd ragyogó, arany csókot lehelt ajkikra, mire az álom kipattant szemükből.
Tiszta fejjel látták meg a napvilágot és friss álomszerű képzeletükből lágy kopogás zökkentette ki. Az ajtó előtt a tábornok állt.
- Jó reggelt - mormogta kórusban Drya és Yuki.
- Persze, jó reggelt. Szóval van egy tó itt a közelben, ha esetleg rendbe szeretné magát hozni hercegnő, ugyanis nemsokára megérkezünk.
- Miért is ne! De aztán ne leskelődjön-kacsintott rá játékosan a hercegnő és már ki is pattant a kocsiból. A kicsiny tündér követte őt a fülig vörös tábornok mellett és hamar odaértek a fürdőhelyhez.
Yuki rögtön ledobta ruháit, és teljes erővel belevetette magát a jéghideg vízbe. Néhány pillanatig iszonyatosan kínozta bőrét, de hamar megszokta, és fejét kidugta a víz alól.
- Nem izgulsz?- firtatta a tündér
- De, nagyon is.
- Akkor jó! Én is.
- Te meg miért? Ha jól tudom én, megyek férjhez nem te!
- Igaz, de�
- Amúgy mennyi idős is lesz az uram? Hú de szokatlan ezt kimondani!
- Hát a legfiatalabb herceg 22 éves lehet. Hirumo 4 évvel idősebb� akkor Yorumo 28 év körül lehet.
- Vén csotrogány! Mindjárt harminc, én meg még csak most leszek 20.
- Nos igen, kissé koros, de még mindig jobb, mint ha a Nagyhereceghez, magához mennél hozzál.
- Az biztos. És mondd csak, mikor érünk oda?
Drya felnézett az egyik fára és csöndesen nézte. Pár pillanat múlva megszólalt még mindig a fát bámulva:
- Az út még olyan két kilométer. A kastély rejtve van a fák mögött. Körös körül erdők és rétek határolják�és van még ott egy hatalmas, melegvizű hőforrás.
- Remek. Az jól fog jönni! Akkor még egy óra lehet.
- Már alig várom!- vigyorgott rá a lányra Drya
- Úgy őszintén? Én is!
Fél óra múlva végzett a fürdőzéssel és folytatták útjukat. A lány majd kibújd bőréből és nem bírt tovább a hintóban maradni. Kiszállt.
- Kérem, szálljon vissza
- Nem mehetnék inkább én is gyalog?
- De- sóhajtott a tábornok egy kiadós vita után.
- Éljen!- ujjingott a hercegnő és mielőtt a kis sereg összeszedhette volna magát, ő már hatalmas ugrásokkal haladt a fák között. Crist mélyet sóhajtott és hátrakiabált
- Érjetek be minket!- süvítette és már a lány után is eredt.
- Álljon meg!
- Én aztán nem! Érjen utol!
Ezt csak mondani kellett és máris a hercegnő előtt termett.
- Viselkedjen kicsit érettebben! Ha nem teszi, nagy bajba kerülhet!
- Értse meg! Ha most nem teszem ezt, akkor lehet, hogy soha többé nem lesz rá alkalmam! Annyira mardos az izgalom, hogy képtelen vagyok egyhelyben megmaradni!
- Megértem- mondta búsan a férfi és lehajtotta fejét - De ha bármi baja esik, akkor esküszöm én magam, tekerem ki a nyakát. Na tűnés! - Mosolyodott el.
A lány értett a kemény szavakból és visszamosolygott:
- Köszönöm-suttogta és már el is rugaszkodott a talajtól, hogy tovább élvezhesse a száguldás. Természetesen a tábornok követte, de már nem gátolta.
|