† Nyolcadik fejezet †

Drake lassú léptekkel lépett be a hatalmas bejáraton. Felpillantott a kamerába, mely pár másodpercig alaposan tanulmányozta. Unottan várt, majd mikor ismét kinyílt előtte az ajtó, vontatott lépésekkel belépett. Bepötyögte a jelszót, mire az acél ajtó elhúzódott, így az előtérbe léphetett. Mi ez az átkozott nagy csend? Megvonta a vállát. Úgyse szoktak örülni, mikor megjön. Mit várt, hogy mindenki szélesen mosolyogva, tárt karokkal fogja üdvözölni? Ch, ez szánalmas! Fölbaktatott a lépcsőn. Sajnálta, hogy nem tudott kellően berúgni, de hát mégse maradhatott egyedül. Egyfolytában csak Delia járt az eszében. A francba, még egy rohadt vadász se jött, hogy harcolhasson vele. Á, mért is hallgatná meg az isten a könyörgését?

Kinyitotta szobája ajtaját, hogy összepakolhasson, amikor egy hatalmas ordítást hallott.

 Delia!

Felőrülten rohanni kezdett a lány lakosztálya felé. Szíve hevesen verni kezdett. Ha valami baj történik vele...

Szinte kitépte a szoba ajtaját.

Darius! Dühös, mély, torokhangot hallatott, valami morgásszerűt. Szemei hollófeketére változtak, ajkai vicsorra húzódtak, ami miatt kilátszódott két, megnyúlt szemfoga. Kezeit ökölbe szorította a látvány miatt: Darius átölelte a lány gyöngéd testét, mialatt ajkait szorosan Delia szájára préselte. Csak nem féltékeny? A fenébe, nem érdekli, hogy a testvére, hogy a bajtársa. Most azonnal lerántja róla, és szétveri a fejét. Már majdnem rávetette magát, amikor Khar erős keze megállította.

- A francba, nem használ! Nem fogadja el! - mondta kétségbeesetten Darius, ahogy lenyalta ajkáról a saját vérét.

Mi történik itt? A vámpír szeme kikerekedett, ahogy látta a lány szenvedő, rángatózó alakját. Ne! Az meg hogy lehet? Hisz neki holnap kellene átváltoznia! Hátrálni kezdett pár lépést.

- Drake... - lehelte Delia, ahogy oldalára fordult.

Az átváltozó teste verejtékezett és remegett, emellett nem éppen természetes színben csillogott. Haja nedvesen tapadt homlokára. Szemeit csukva tartotta, a levegőt sűrűn, kapkodóan vette. Mellét kidomborította, s egy hatalmasat nyögött. A férfi úgy állt ott, mintha kőből faragták volna. Látta, ahogy szenved, szinte érezte a fájdalmát. Az illata felerősödött, és... ó, istenem, mennyire éhes!

- Drake! Nem fogadja el a véremet! Senkit nem fogad el, csak téged! Kérlek, menj oda, és-...

- Nem!

- Ha nem segítesz rajta, meghal!

- A kurva életbe, hát nem érted, hogy az én vérem meg fogja ölni? - ordította. - Túl gyenge, hogy életben tartsa!

- Drake, mindennel próbálkoztunk! Megkarcoltam a csuklómat, csak azért, hogy érezze a vér szagát, és hogy igyon! Felkínáltam neki a nyakamat is, az se jött be! Most próbáltam szájon át adni, de egyszerűen nem fogadja el! Tudja és érzi, hogy nem te vagyok! A fenébe, folyamatosan a te nevedet mondja, újra és újra! Kérlek, tedd meg! Nem akarom elveszíteni!

A fekete szemű ismét Deliára pillantott, mire a tekintete rögtön visszaváltozott gyémánt színűvé. Meg fogom ölni, suttogta, ahogy bizonytalan lépésekkel elindult felé. Sötét felsőjét levette, és hanyagul a földre dobta.

- Siess, Drake! Már nincs sok ideje! - hallotta W hangját.

Az ágyához ért. A lány mozdulatlanul feküdt. A lélegzete lelassult, és nagyon gyengén vette a levegőt. Óvatosan megérintette az arcát, mire félig vámpír nő azonnal felé fordult. Istenem, milyen hideg a teste! Lehajolt hozzá, csak azért, hogy a lány érezze az illatát.

- Sss, thally. Itt vagyok - egy pillanat erejéig a négy férfira pillantott, kik aprót bólintottak és egyesével kimentek a szobából. Legutoljára Darius lépett ki, fájdalmas arccal, összetört szívvel.

Delia mozdulatlanul feküdt, akár egy szobor. Elájult. Nem ébredt fel.

Drake-en eluralkodott a félelem. Nem! Nem veszítheti el! Azon kapta magát, hogy furcsa szavakat mond.

A lány kinyitotta a száját, így a férfi láthatta, mennyire megnyúlt a szemfoga, és mennyire éhes már. Magában imádkozott, hogy ne veszítse el őt... Könyörgött Őszentségéhez, hogy had maradjon még vele. Bármit megtett volna azért, hogy épségbe tudhassa a lányt.

- Delia! - átölelte az élettelen testet, szorosan magához préselve. - Kérlek, maradj még itt! Tudom, hogy egy átkozott, bunkó szemétláda vagyok, és hogy állandóan hidegen viselkedek veled, de neked élned kell! A francba, nyisd ki a szád, és harapj belém!

Szemfogával megkarcolta a csuklóját, és a hűvös ajkakhoz emelte. Idegesen várt, hogy végre valami reakciót kiválthasson belőle. A lány teste úgy mozdult meg, mintha épp most szenvedett volna áramütést. Aztán lassan kinyitotta az ajkát, s egy mélyet kortyolt. A vér megízlelése után elégedetten felnyögött.

- Ez az! - egy nagyot kiáltott örömében. - Gyere... Igyál... - ölelte magához, miután lágyan a hajába túrt, és fejét a nyakához vezette. Pont, ahogy annyiszor elképzelte...

A lány beleharapott. Jézus Mária, az a gyönyör, amit akkor érzett, leírhatatlan volt. Olyan volt, mintha épp’ akkor lépte volna át a mennyország kapuját. Az apró, puha ajkak simogatták a bőrét, és érezte az eleinte gyöngéd, majd később erősebb és nagyobb szívásokat. Egy kicsit ügyeskedett, így a hátára fordult, s a jobb kezével egy párnát a háta mögé tett. A lány így most a mellkasán feküdt. Körmei a vállába nyomódtak, és mélyeket kortyolt. Drake képtelen volt visszafogni magát... Halkan dorombolni kezdett, de nem úgy, mint egy kiscica, akinek jólesnek a cirógatások. Hanem mint egy veszélyes tigris. A fenébe! Ez a kötődés első, apróbb jele volt!

Ám most nem nagyon tudott vele foglalkozni. Hisz itt tarthatta a karjaiban. És teljesült az álma: belőle iszik.

Delia hajába túrt, és játszadozni kezdett a fekete tincsekkel. Fejét még jobban oldalra döntötte, hogy könnyebben ihasson belőle. Bal kezével végigsimított a hátán, és felnyögött, mikor megérezte a lány nyelvét a bőréhez érni. Mélyet szippantott. Krisztusom, ez a finom fahéjas illat! Érezte, a férfiassága megkeményedik. Arra vágyott, hogy a beléhatoljon. De nem... Ez most csak Deliáról fog szólni!

Erősen kapaszkodott belé. Annyira boldog volt, hogy legszívesebben felkiáltott volna. Részben azért, mert megengedte, hogy igyon belőle, és részben azért, mert a vére rettenetesen ízletes volt. Istenem, annyira sajnálta, hogy Darius nem tudott rajta segíteni, de egyszerűen képtelen volt elfogadni őt. Tudta, hogy nem Drake, hisz érezte az illatán. Pedig nagy volt a csábítás. Ám Drake vére...

Éhsége egy szempillantás alatt eltűnt. Mélyeket kortyolt, mohón, gyorsan, és alig bírta megállni, hogy ne nyögjön fel. Óvatosan a nyelvével körkörös mozdulatokat tett a férfi bőrén, mire meghallotta, hogy a vámpír felsóhajt. Azokat a hosszú, zongorista ujjakat a hajába mélyesztette és játszadozni kezdett az egyik tincsével. A másik kezével pedig gyöngéden simogatni kezdte. Leírhatatlanul nagy örömöt érzett a szívében.

Körülbelül tizenöt perc múlva a hasa megtelt a finom vérrel. Ám még mindig ivott, de csak azért, hogy a pillanatot elnyújthassa. Majd mélyet sóhajtott, és fogát kihúzta a férfi bőréből. Valamilyen gondolat arra késztette, hogy nyalja meg a két kis heget a nyakán. Hát így is tett. Kidugta apró, vörös nyelvét, és végighúzta a vérző lyukakon, mely körül piros volt a bőr a szívástól. Ejha, elég mély sebet ejtett rajta!

Egy kicsit elpirult, s fejét Drake vállára hajtotta, mialatt egy nagyot sóhajtott.

Vámpír lett. Erősnek érezte magát. És felsőbbrendűnek. A látásáról, hallásáról és szaglásáról már most tudta, hogy kitűnő. Nyelvével végighúzta a fogsorát. Két szemfoga visszahúzódott, de még így is érezhető volt, hogy nagyobbak, mint a többi. Hm, a körmei egy kicsit hosszabbak lettek. És alapjába véve az egész teste megnőtt. De még mindig fájdalmat érzett.

- Delia? - hallotta a halk, susogó hangot a füle mellett. - Jól vagy? - hangjából kicsengett az aggódás halvány szikrája.

A lány válaszként felemelte a fejét, és ajkát a férfi szájára nyomta. Ó, alig várta már ezt a pillanatot! Hirtelen, maga se tudta mért, de megkívánta őt. Azt akarta, hogy folytassák azt a pár nappal ezelőtti jelenetet. A vágy elemi erővel sodort végig a testén, és nem volt hajlandó megállni. Vadul csókolta Drake ajkait, mialatt kezeivel beletúrt azokba a hollófekete tincsekbe. A férfi ajkai, akárki akármit is mond, puhák voltak, és rettenetesen finomat. Az íze... citromos és vodka illatú. Egyszerűen imádta a száját.

- Delia? - nyögte, ám a lány egy pillanat alatt elhallgattatta egy újabb, fenséges csókkal.

- Szeress engem, Drake... - ült feljebb, hogy mindkettejüknek kényelmesebb legyen. - Kérlek... - ó, a fenébe, érezte a lány vágyának az illatát. Delia tényleg kívánja őt!

 Mintha megbabonázták volna. Egyszerűen képtelen volt az eszére hallgatni, melyet most valamilyen furcsa köd lepett el. Az önuralma egy szempillantás alatt semmivé lett. S hallgatva a testére, engedett a hívogató kísértésnek. A lányt a hátára fektetve ismét összeillesztette ajkaikat. Közben keze lágyan fel-le barangolt a csodálatos testen. Ám ekkor megszakította a csókot.

- Nem... Nem jó... - ült fel. - A francba, részeg vagyok. Bár nem eléggé, de akkor is. És ez neked az első! Azt... Azt akarom, hogy akkor józan legyek, és hogy mind a kettőnknek felejthetetlen legyen.

- Tudom, hogyha veled leszek amúgy is felejthetetlen lesz - ölelte magához az izmos felsőtestet. - Kérlek, Drake... Tégy a magadévá. Annyira... kívánlak, hogy azt el se tudom mondani! - lehelt egy puszit a kemény mellkasra.

A vámpír pár pillanatig tétovázott, majd magához rántotta, és szenvedélyesen megcsókolta. Megpróbálta egy kicsit romantikusabbá tenni az első együttlétüket, így gondolataival az ajtót kulcsra zárta, a falakon lógó gyertyákat pedig egyenként meggyújtotta. Hm, máris jobb, futott át az agyán. Óvatosan visszadöntötte a párnák közé, s elkezdte lehámozni róla a pizsama részeit. Apró puszikkal beborította a még selymesebb és krémesebb bőrt. Szinte széttépte a topp szerűséget, és felnyögött, mikor meglátta, mit rejtenek. A francba... Azok a csodálatos, kerek halmok még teltebbek és még keményebbek lettek, mint múltkor. És az a két mellbimbó... Rögtön ráhajolt és erősen szívni-nyalogatni kezdte, mire Delia átkarolta a nyakát. Mikor az egyikkel végzett, áttért a másikra. Egy pillanatra abbahagyta a kényeztetést, de csak azért, hogy a falatnyi bugyit levehesse a lányról. Ujjai cirógatni kezdték az oldalát, miként nyelve felfedező útra indult, hogy egyre lejjebb és lejjebb érkezhessen... Oda, ahol az a finom, érintetlen kehely rejtőzik.

Istenem, ez az őrjítő szenvedély majd’ megölte, gondolta, ahogy egy hatalmasat nyögött, miután Drake megnyalta a köldökét. Ott feküdt előtte, anyaszült meztelenül. Bár, még kisebb fájdalmai voltak, Deliát ez egyáltalán nem érdekelte. Számára jelen pillanatban csak Drake létezett, és senki más. Széttárta a lábát, ezzel némán megadva magát az erotikus támadásnak.

A férfi mélyet lélegzett, s halkan morgott valamit. Kezét végighúzta a formás combokon, majd mindkét lábát a magasba emelte. Száját egy lassú mozdulattal megnedvesítette s lehajolt a lány lába közéhez, de előtte egy másodperc erejéig tűzben égő gyémánt szemeivel belenézett a szürkészöld tekintetbe. Delia ajkai elváltak egymástól, így szemfoga hegye kilátszott. Pillantása homályos volt, arca kipirosodott. A levegőt sűrűn vette; teste remegett a vágytól. Lehunyta a tekintetét, s fejét visszahajtotta a párnára. Ezzel kinyitotta a férfi előtt a következő ajtót.

Drake rátapasztotta a száját a lány ártatlan kincsére. Nyelvét hosszasan mozgatta, kínzó lassúsággal a lány titkos ékkövén, amivel még jobban feltüzelte a lány vágyát. Majd a tempó egyre gyorsabbá, őrültebbé változott. Delia is bekapcsolódott, ágyékát a férfi tempójához igazította. Halkan sóhajtozott, nyögdécselt.

- Drake... - sikította.

Az orgazmus hihetetlen gyorsan csapott le rá és féktelen tűz viharként száguldott végig teste minden egyes porcikáján. Újra megremegett, és a vámpír látta, hogy ujjaival a párnát meg a lepedőt szorítja. Elmondhatatlanul gyönyörű volt. S Draket hihetetlen nagy elégedettség töltötte el, ahogy látta felhevült testét. Csendesen várt, amíg Delia megnyugszik. Felhajolt hozzá, s száját ismét rányomta a lányéra, mire az magához szorította. Drake csípője szorosan hozzányomódott, ezáltal Delia érezhette vastag, kemény férfiasságát a hasához nyomódni.

- Szeretnél tovább menni, thally?

A fiatal nő lágyan elmosolyodott, s egy futó csókot lehelt Drake arcára. Kis ügyeskedés után a hátára fordította és lovagló ülésben ráült. Drake tekintetében meglepetést látott, mire széles vigyort varázsolt az arcára. Lehajolt, s apró ajkaival kis puszikat lehelt partnere nyakára, vállára, izmos, szálkás mellkasára. Foga közé vette a mellbimbóját, és óvatosan szívogatni kezdte. Hallotta azt a mély, férfias nyögést, ami mindig az őrületbe kergette.

- Mindig is meg akartam kérdezni, hogy mit jelent ez az írás itt, a bal mell izmodon? - ujjaival körberajzolta a különböző nagyságú és formájú betűféleségeket.

- „Szívemmel s lelkemmel védem a Testvériséget, s utolsó leheletemig csakis érte harcolok!” - dörmögte angolul, nagyokat sóhajtozva, mialatt lehunyta szemeit, és a lány cirógatására koncentrált. Hiába... felhagyott a gondolkozással és nem létezett más jelen pillanatban, csak a lány.

Delia felpillantott rá. Félig lehunyt szemei őt vizslatták. Egy csókot lehelt a szívére, mielőtt lejjebb haladt volna. Ám két kar felrántotta magához, s ismét helyet cseréltek.

- Szeretném, ha az első csak rólad szólna - mondta kicsit rekedten.

Pár pillanattal később orrával a csiklóját bökdöste, majd szája közé vette azt a kis bimbót, ezáltal teljes megsemmisülést okozott Delia idegrendszerében. A lány rángatózni kezdett, de ő biztosan tartotta. A kis gyönyör gömböcskét tovább ütögetve mutató- illetve középső ujját elrejtette a forró, nedves vágatban. Lenyalta a ragacsos, mézszínű nedvet, de nem nyelte le. Fölhajolt, és szenvedélyesen megcsókolta.

- Érzed, milyen finom vagy? - suttogta az ajkaiba. - Egyszerűen megőrjítesz!

A szavak csak úgy omlottak belőle. Egyszerűen képtelen volt megállítani. Még egyetlen egy nőnek se mondott ennyire kedves, lágy és becéző szavakat. Mégis, Deliának egy teljesen más arcát mutatta meg. Nem tudta fenntartani azt a szokásos rideg és tartózkodó maszkot. Előtte nem.

Feltérdelt, nadrágját kigombolta. Fekete boxer alsóján át is tisztán lehetett látni nagy erekcióját.

A lány „M” alakba tette a lábait, és alig várta, hogy megtörténjen az a csodálatos dolog. Tudta, hogy Drake-kel tökéletes lesz. Teste megremegett már csak a puszta gondolatra is.

- Ó, Delia, megengeded, hogy enyhítsek a vágyadon? - két kezével a lány feje mellett támaszkodott meg. - Megengeded, hogy elmerüljek benned és addig tereljelek téged a végtelenségig, amíg el nem pusztít a kínzó vágy?

Válaszként két puha kezet érzett az arcán, melyekhez társultak azok az édes ajkak.

- Igen, Drake... Igen... - óvatosan a foga közé vette a harcos ajkát, s gyengéden szívogatni kezdte, mire az felnyögött.

Letolta a boxert, s majdnem felnevetett, amikor meglátta a lány döbbent arcát. Ugyanis Drake férfiassága a szó szoros értelemében hatalmas volt. Emellett selymes, kemény, duzzadt és... elképesztően gyönyörű. Tökéletes. Alatta a hozzá illő zacskók lógtak. Ismét lehajolt, hogy megcsókolja a lányt. Annak a buja eszköznek a teteje már Delia bejáratánál járt.

- Csak lassan... - nyögte. - Óvatosan... Gyengéden... - mormogta a fülébe s hihetetlenül nagy önuralomra volt szüksége, hogy nehogy azonnal belé hatoljon, gyorsan, kegyetlenül és kíméletlenül. Mint ahogy szokta.

- Drake! - kiáltotta a nevét.

A vámpír végighúzta a tetejét hosszában, mire mindkettejük hátán kellemes borzongás futott végig.

- Ó, Istenem, olyan szűk vagy! A végén még szétszakítalak... - Delia a lábát a dereka köré fonta, arra kényszerítve, hogy még jobban belé hatoljon. Drake lehajolt a nyakára s gyengéden szívni kezdte a vénáját. Egy kicsit lökött, ezáltal még jobban elmerült benne. - Nem fáj? Delia?

- Nem! Ó, dehogy fáj! - két kis kezét a férfi mellkasára helyezte. Még egyet és meg még egyet lökött, mikor valami furcsa akadályt érzett. A lány megmozdította a csípőjét, de olyan hevesen, hogy a szűzhártyája átszakadt. Némi szúró fájdalmat érzett, de semmi többet. Csak az elmondhatatlan gyönyört és az édes kínt.

A vámpír várt egy kicsit, majd mozogni kezdett. Először lassan, majd tempója gyorsabbá vált. Aztán elért egy bizonyos pontot, ahol megállt. A döfködő mozdulatok, melyekkel megajándékozta a lányt, mindkettejük szenvedélyét fokozta. Drake-nek még soha nem volt ennyire fantasztikus együttléte. És tudta, hogy most már egyetlen nőt se tudna Deliához hasonlítani.

Egy másodperc múlva mindketten el fogják veszíteni az eszüket.

Drake kidomborította a mellkasát. Izmai és a karját összetartó inak megfeszültek, akárcsak a nyakán a fő ere. Ajkai elváltak egymástól, emiatt Delia láthatta a hatalmas szemfogát. Tekintetét lehunyta s egy pillanatig még lélegzetet se vett. Teste megremegett, gerincén végigszántott a vágy, mely nemsokára előrefutott és a gyomrába összpontosult. Végül csípőjét még egyszer, utoljára elmerítette a lányban, de úgy, hogy teljes hosszában benne volt és beleélvezett. Delia érezte, hogy nőiessége csordultig megtelik kedvese magjával.

- Drake... - sóhajtotta.

Erős karjai percekkel később felmondták a szolgálatot, így erőtlenül esett a lányra. Hatalmas teste betakarta őt. Mindketten sűrűn vették a levegőt, arcuk kipirosodott, testük forró volt. A fiatal vámpír nő elégedetten elmosolyodott, mialatt átölelte a férfit. Azt kívánta, hogy ez a pillanat soha, de soha ne múljon el. Felőle itt megállhat az idő, már az se érdekelné. Az a tudat, hogy ő és Drake együtt, összeforrva fekszenek, végtelen nagy boldogságot ébresztett benne. Csak még egy kicsit maradjanak így... Hogy ez a varázs még tovább tartson...

- Hova mész? - szorította magához.

- Csak... a francba, olyan leszel így, mintha egy úthenger ment volna át rajtad - emelkedett fel. - És... eléggé piszkos is vagy... Letöröljem?

- Nem! - ült fel, hogy megcsókolja. - Csak maradj itt! Szeretném, ha itt maradnál! Ölelj át... jelenleg nincs másra szükségem!

- Komolyan ezt akarod? - pislogott értetlenül.

- Igen... ó, igen! - simította meg az arcát.

Drake visszafeküdt mellé, és valami ősi ösztön azt súgta neki, hogy ölelje át. Hát így is tett. Óvó karjait a lány köré vonta, ezáltal Delia a könyök hajlatában pihent, szorosan a mellkasa mellett. Mivel a fiatal nő alig két órája változott át vámpírrá, eléggé fáradt, gondolta s egy halvány mosolyt engedett meg magának. Hallgatta egyenletes szuszogását, élvezte a pillanat varázsát. Nem tudta, mit hoz számukra a holnap. Viszont jelenleg nem is érdekelte. Legalább az egyik álma teljesült, ha csak egy rövid ideig is.

De mi lesz, ha a lány találkozik a szüleivel és eltűnik az életéből? A szabályok szerint, ha már valaki az elithez csatlakozott, akkor velük kell élnie, és egy hozzá hasonló származású, arisztokratához kell hozzá mennie. De Drake nem akarta, hogy egy idióta, szélesen mosolygó, szőke hajú, kékes szemű, tökéletes ficsúrka legyen a mellette fekvő gyönyörűség párja. Te jó ég, már a gondolatra is kirázta a hideg.

Várjunk csak! Khartolen egy harcos, Adelaida pedig egy arisztokrata. Ők is együtt élnek, boldogságban. Hihetetlen nagy harmóniában, szeretetben, békességben. Talán ő és Delia...

Ja, igen, azt még elfelejtette, hogy szülői beleegyezés is kell, hogy az elittől elzártan, a választott fél együtt éljen egy harcossal. És ő mit fog csinálni? Majd föltámasztja a szüleit addig, ameddig bele nem egyeznek? Ch, szánalmas, hunyta le a tekintetét.

A rohadt életbe, még csak össze sem illenek! Ő kicsoda? Egy kegyetlen gyilkos, aki csatlakozott a Testvériséghez, mert az apja is a tagja volt. Egy szégyenszemre való idióta, egy félvér, kit szinte mindenki utál származása és az átka miatt. Mindenki jogtalanul ítéli meg. Nem is ismerik! Eddig két dolog volt az, ami enyhítette ezt a keserű űrt benn, a lelkében: az egyik a harc és a bosszú könyörtelensége, a másik pedig az üres szex. Jézusom, könyvet kéne írni, hány nőt csalt már az ágyába!

Mélyet sóhajtott és lepillantott az alvó Deliára. Óvatosan kiszedett egy tincset fehér, szív alakú arcából s gyöngéden megsimogatta. Vigyázva, nehogy felébressze, kihúzta a karját a feje alól.

Egy ilyen lány jobbat érdemel, mint amilyen én vagyok, gondolta.

Csak nem azon gondolkodott, hogy párjának választja? A francba, valamit érzett iránta, ebben egészen biztos volt. A kötődés első jelei már megjelentek... Először a dorombolás, majd a finom, fűszeres, megjelölő illat. Alig bírta visszafogni magát, ám végül sikerült. De ha megjelölte volna, csakis a lány szenvedett volna. Ebben egészen biztos volt.

Amúgy se egyeztek volna bele a házasságba. Könyörgöm, hiszen a lány kékvérű! Az apja a király, az anyja pedig a kiválasztottak legerősebbike! Hogy élhetne egy ilyen mocskos, senkiházi, ráadásul árva gazemberrel?

Lehajolt hozzá s egy csókot lehelt az ajkára. Delia felsóhajtott, és az oldaláról a hátára fordult. Drake mélyet szippantott, hogy illatát az emlékezetébe vésse. Arcát megpuszilta és felkelt az ágyból. Boxerét magára kapta, mielőtt a nadrágját és fekete felsőjét felvette volna. A viharkabátját útközben elhagyta. Valószínűleg Joseph megtalálta és a helyére vitte, ezért nem nagyon foglalkozott vele.

Még egyszer visszatekintett. A szépség az oldalán feküdt. Melle felső ívét megvilágította a gyertyák halovány fénye. A bal lába egészen a combjáig kilátszódott a takaró alól. Nem bírta megállni, visszarohant hozzá, s keservesen letérdelt elé. Mutatóujját megkarcolta a szemfogával, s végighúzta a száján.

- Teham leelliwn chen ne nhilaghad su sinelkou, nalla. - suttogta az ősi nyelven.

Véres ajkával lehajolt, hogy ismét megcsókolhassa. Ezzel a búcsúzását fejezte ki. Igen. Túl gyáva volt, hogy itt maradjon mellette, hogy védelmezze, hogy... szeresse? Ökölbe szorította a kezét, majd nagy nehezen felállt. Megkeményítve szívét és lelkét, s elindult az ajtóhoz.

Ha még siet, hajnal előtt a Testvériség Központjába érhet, ahova civilnek, az elitnek, sőt, még magának a királynak se szabad betennie a lábát. Ott biztonságban lesz... Remélhetőleg. Hogy utána mi lesz? Az majd kiderül.

De egy dologban biztos volt: mire Delia felébred, ő már nem lesz itt...