Felicia Charter egy bájos, hosszú barna hajú, és mélykék szemű, tizenhét éves lány volt, enyhén szív alakú arccal és szép vonásokkal. A mai estére szaggatott farmert és egy topot vett fel, kiegészítve egy retikülféleséggel meg egy divatosabb cipővel. Jelenleg az összes ruhadarabjáról csöpögött a sár, míg arcvonásai a sírástól és a rettegéstől torzultak el. Más szóval volt már fényesebb napja is. 

 Pár órával ezelőtt még gondtalanul rázta a város egyik legvadabb mulatóhelyén, miközben a legnagyobb gondját az jelentette, hogy a szőke DJ, vagy a barna pultos fiú jön be neki jobban, most azonban teljesen másképp nézett ki a helyzet. Hátát istentelenül nyoma a sikátor falából kiálló valami, és a társasága sem úgy nézett ki, ahogy ő azt szerette volna. Négy alak, három srác, meg egy csaj állta körül, arcukon diadalittas, gonosz vigyor.

-Na mi legyen a kis ringyóval Den?- kérdezte az egyik, aki terepszínű nadrágot, és fekete pulóvert viselt, aminek a kapucniját olyan mélyen a szemébe húzta, hogy az arcából szinte semmi sem látszott- Kiszívjuk most vagy előtte még átmegyünk rajta?

-Nem is tudom!- játszotta meg a töprengőt a középen álló, szőke, rasztás hajú, farmerban és izompólóban feszítő fiú, nyilván a bandavezér- Te mit mondasz gyönyörűm? Mi legyen?

-Öljük meg!- tanácsolta a Den közvetlen közelébe álló, rövid sortot, és mindössze pár vászoncsíkot viselő, testékszerekkel gazdagon díszített, fekete hajú lány-Az ilyen kis buta libákra valahogy nem gerjedek be.

-Mindez megható Densie, de én tőle kérdeztem és nem tőled.- bökött Felicia felé Den- Szóval ismét megkérdezem aranyom: mi legyen?

-Hagyd már a picsába Den!- tanácsolta a negyedik, egy vézna, hálós pólót és csőnadrágot hordó, a fején haj címen lila taréjt viselő, napszemüveges srác- A csaj tökre kiborult. Szerintem szívjuk ki azt húzzunk a vérbe!

-Azt mondtam kuss!- rivallt rá Den, és újra a rémült tini felé fordult:- Utoljára kérdezem aranyom! Válaszoljál, vagy bedühödök, és az se neked, se nekem nem lesz túl jó. De inkább neked.

-Ennyi épp elég!- a hang halkan szólt, mégis tisztán hallották mind az öten.

-Mi a picsa?!- Den megfordult, aztán megdermedt a látványtól.

 A sikátor zsákutcában végződő, árnyékokba borult végéből egy férfi lépett ki. Kortalannak és szoborszépségűnek ható arcát, melyben tűzként világítottak zöld szemei, szőke, a válláig érő haj keretezte. Karcsú, arányosan izmost testét vörös, nyitott ballonkabát takarta, aminek levágták a bal karját. Alatta fekete pólót és ugyanilyen nadrágot viselt. A bal kezét, azt amit nem fedett a ballonkabát, kissé már megsárgult pólya takarta, amire rúnák százait festették fekete festékkel, és amit hatalmas, arany lakatok fogtak össze. Szám szerint tizenhárom. Akad közöttük pár grammos, és olyan is ami legalább tíz kilót nyomott, és mégis: a férfin meg sem látszott az erőlködés, valahányszor ezt a kezét használta.

-Ki a jó élet vagy te?- kiáltott rá Den, és hangjában megfakult a magabiztosság

-Ryan Wolf.- A bemutatkozás pont olyan halkan és határozottan hangzott el mint az idegen első mondata.- Ezt tekintsd különös kegynek. Nem szokásom megmondani a szemétnek a nevemet mielőtt feltakarítom.

-Mi a faszt mondtál seggfej?!- üvöltött rá a napszemüveges, miközben előkapott egy hatalmas rugóskést- Mi a szart pofázol?!

-Ez valóban rossz döntés volt.- értett egyet Den is- Ha nem szóltál volna be nekik Ian és Payton talán még életben is hagytak volna. Így viszont természetesen kibeleznek. Rajta fiúk!

 A vörös kabátos csak gúnyos félmosolyra húzta a száját, majd leengedte a kezét. A punk és a kapucnis egy nagy rikkantással felé iramodott, alkarnyi pengéiket szúrásra készen maguk előtt tartva. Ryan Wolf keze körül ekkor sűrűsödni kezdtek az árnyékok, majd határozott alakot is öltöttek: egy kecses pengéjű, aranyozott markolatú, egykezes kard manifesztálódott a vörös kabátos jobbjában, amit azonban nem emelt hárításra: mindkét rugós kés pengéje akadálytalanul hatolt a testébe, valahol a gyomor tájékán. Egyik sem fakasztott vért. Rögtön ezután Ryan is támadásba lendült: először tőből lecsapta a kapucnis fegyvert markoló kezét, majd, hogy teljes legyen a mű, a nyakát is átvágta, pulcsistul, csigolyástul. A fej messze repült, majd a sikátor koszos talaján ért földet.

 A lila hajúnak már sikerült kirángatni a kését a másik testéből, így védekezésre emelte, amikor a kard rá csapott le. Azonban amikor a két penge egymásnak ért, olyan dolog történt, amire nem számított: a vörös kabátos fegyvere megszűnt anyagnak lenni: visszaváltozott árnyékká, és egyszerűen átsuhant a védekezésre emelt késen, majd újra manifesztálódott, a punk kiguvadt szemeitől pár centire. A fickónak még csak sikítani sem volt ideje, amikor a penge a homlokához ért: Ryan egyetlen pontos csapással vágta ketté először a koponyát, majd a gerincoszlopot, és végül a medencét. A lila hajú két fele csatlakozott a kapucnis torzójához a földön.

-Van még valaki?- érdeklődött Ryan, miközben a kard eltűnt a kezéből- Vagy már befejeztétek?

-Ezek csak piti kis nímandok voltak!- legyintett Den- Csak azért engedtem meg hogy velem vadásszanak mert tökéletes golyófogók, mint ahogy azt be is mutatták nemrég. De Densie már más tészta. Most hogy tudja mire vagy képes könnyedén széttép!

-Én neki szurkolok!- megint ugyanaz a gúnyos félmosoly látszódott Ryan arcán, miközben előhúzott a köpenye alól egy vastag csövű, gonosz kinézetű pisztolyt, amit gondos kezek megkötő, és börtönrúnákkal véstek tele. És Dennek volt egy olyan csúnya érzése hogy röhög. Mármint a pisztoly, és rajta. Márpedig ez nem számít jó előjelnek.

Densie már teljesen más lapra tartozott, ő nem ijedt meg az ilyen kis játékszerektől, bár lehet csak azért mert túl ostoba volt hozzá:

-Rajtam nem fognak a pisztolygolyók édes!- rikkantotta, miközben bámulatos gyorsasággal vetette magát Ryanra, éles szemfogaival a férfi torkát célozva meg.

 Amaz felemelte a pisztolyt tartó jobbját, és lőtt. Csak egyet, de az elég volt. A töltény, egy istentelen szimbólumokkal telefirkált, éj fekete golyó, a lány nyitott száján suhant be, és lerobbantotta a fél fejét, majd a falba csapódott fél centire Felicia fülétől. Aztán Den és a rémült lány legnagyobb megrökönyödésére megszólalt, durva, éles férfihangon:

-Mi van cica, nem fekszik a mély torok?- mondandóját heveny röhögéssel kísérte, amit a pisztoly is átvett, tucatnyi különböző hangon.

-Bazzeg Bob, nem gondoltam volna hogy néha jó szóvicceid is vannak!- vetette oda a golyónyomnak a pisztoly aljából egy hang

-De azért nekünk is hagyhattál volna- ezúttal a csőből szólt valaki- Rég volt már ilyen finom falat a célkeresztbe. Nézd meg, mi majd lyuggathatjuk ki Rasztát!

-Így jártál James!- kiabált vissza a lyukból Bob hangja.

-Mindenki kussol!- förmedt a fegyverre Ryan, majd Denre emelte a tekintetét- Tzeelhyyah a káosz ezer arcú istenének legyőzött, majd feldarabolt lelkének kicsiny darabjait zárták minden egyes lőszerbe. Azzal is végeznek ami nálatok jóval masszívabb.

 Den csak állt, és üveges szemekkel meredt maga elé, miközben a Biblia negyvenkettedik zsoltárát motyogta reszketeg hangon. Ágyéka körül a nadrág lassan nedvesedni kezdett. Ryan visszarakta a kabátja mélyére a pisztolyt, majd elindult az utolsó ellenfele felé. Bal karjáról nagyokat pendülve estek le az aranylakatok, és követte őket a pólya is, fedetlenül hagyva a végtagot. Ryan ezen testrészén a bőr szürkés színt öltött, amit százával szabdaltak át fekete sávok, nonfiguratív mintákkal díszítve a felületet. Az egyetlen kivehető kép egy koponya volt, a férfi tenyerén.

 A vörös kabátos odalépett Den mellé, majd torkon ragadta és a levegőbe emelte. A másik, mint aki csak ekkor eszmél, kapálózni és sikítani kezdett, de a vasmarokból nem talált kiutat. Ráadásul minden egyes másodperccel, amit a levegőben lógva töltött, a teste egy évtizedet öregedett. Egy perc múlva már csak egy hamukupac emlékeztetett rá a földön.

 Felicia kábán nézett a megmentőjére, és csak annyit tudott kinyögni:

-Köszönöm.

-Nincs mit köszönnöd, nem érted tettem.- mosolyodott el Rayn Wolf, kivillantva szabálytalanul nőtt, leginkább agyarakra emlékeztető fogsorát- Nyilván te is ismered a mondást: Minél jobban megdolgozol érte, annál finomabb az étel!