A k�vetkez� napok borzaszt�ak voltak. Szinte mindig kicsaptam a balh�t, amikor sz�ba j�tt az �tv�ltoz�som. Ap�m sikeresen haza�rt, �s nagyon meglep�dtem, mikor azt mondta, hogy minden rendben. T�bbet nem tudtam kiszedni bel�le, ami nagyon zavar� volt. Anya, az�ta nem is �rt levelet, csak egyetlen egy email-t k�ld�tt, hogy k�sz�ni, ami�rt Charlie ment. Nem �rtettem, de sokkal komolyabb dolgaim is voltak, minthogy ezzel foglalkozzak. Ap�m nehezen b�r, de elfogadta, hogy egy kis id�t a Cullen h�zban t�lt�k. M�g szerencse, hogy tavaszi sz�net van!
De nem ez�rt volt katasztrof�lis a h�t. Hanem mert egyr�szt Edward elker�lt, m�sr�szt pedig Livjoy egyre jobban kezdte fontolgatni, a sz�momra nem igaz�n k�v�natos lehet�s�get.
Elmondtam neki, az �lmaim, de ak�r h�nyszor megeml�tettem, d�h lett �rr� rajta. Nem �rtettem, de nem akartam feszegetni a t�m�t. A legeslegrosszabb az volt, hogy pont most, mikor sz�ks�gem lett volna r�, pont most ker�lt el. Annyira furcsa volt az eg�sz!
Mihelyst egy olyan helyis�gben mentem ahol � ott volt, azonnal lel�pett. Az 1 h�t alatt, m�r annyira megszoktam, hogy m�r fel sem t�nt. Szinte elment mellettem. Persze, az�rt n�ha a szok�sos, szia-t megejtett�k, �s az �ppen akkor elm�j�be furakod� v�gy miatt a cs�kot, de m�st nem. Nem besz�lgett�nk, �s nem is igaz�n tal�lkoztunk. �s senki nem seg�tett kider�teni, hogy mi baja. Mindenki azt mondta, hogy semmit nem l�tnak rajta. Na mondhatom ez nagyon furcsa volt! De az�rt mindenkivel kij�ttem. A k�t Hale „testv�rrel” egyre jobban �sszebar�tkoztam, �s Emmett-tel is el�g j�l elsz�rakoztam. Alice, egy angyal volt. Szinte minden nap mellettem volt, �s besz�lgett�nk. Vagy �ppen, engem ”piszk�lt”. Vagy a hajammal form�lt valamit �s az eg�sz h�z az �n ord�t�somt�l zengett, vagy �ppen egy�tt csin�ltunk valamit. A h�t nagyon gyorsan eltelt, �s egy napon Livjoy mag�hoz hivatott. Nem is igaz�n besz�ltem vele, mi�ta kihallgattam besz�lget�s�ket Carlisle-al.
- Mit akart�l mondani?- �ltem le a sz�kbe. Carlisle megint elment �s term�szetesen Edward is vele tartott.
- Bella, tudjuk, hogy Edward el�gg� pr�b�l afel� terelni, hogy embert form�ljak bel�led.
- Igen, tudom!- haragosan emeltem fel hangom. - De �n nem ezt akarom!
- Jobb lesz �gy Bella, hidd el!
- Meggy�z�tt?- �lltam fel nagy h�vben, �s megr�k�ny�dve r� n�ztem.
- Igen, �gy hogy seg�tek.
Hitetlenkedve b�multam r�, majd elmondta a r�szleteket.
Szinte �veges arccal hallgattam v�gig az eg�szet, azt�n mikor befejezte, utas�tott, hogy mondtam el a t�bbieknek.
Szomork�san b�lintottam.
Ezt nem tudtam elhinni. Edward most nagyon durv�n kicseszett velem. Nagyon nagy d�hvel szedtem a l�pcs�ket, mikor azt�n le�rtem, pont ott voltak Edward-�k. Hitetlenkedve megr�ztam a fejem.
- Baj van?- tetette, mintha nem is tudn�, hogy mi folyik itt.
- Te ink�bb hallgass. - morogtam, de � csak �rtetlen tekintettel n�zett r�m. – El�rted, amit akart�l. - folytattam, �s szinte k�nnyekkel k�szk�dve mentem be a nappaliba.
Az eg�sz csal�d ott volt, �gy alkalmam volt mindent.
- Mi az, Bella?- k�rdezte Alice buzg�n, �s Jasper-hez b�jt.
- H�t, hm, besz�ltem Livjoy-al. �s azt mondta, kigy�gy�t. Nem leszek v�mp�r. Legal�bb is most nem. - a t�bbiekre n�ztem, akik �gy l�ttam, nagyon �r�lnek ennek.
- H�listennek. �gy �rtem, ne �rtsd f�lre Bella, sz�vesen l�tn�nk a csal�dban, de nem �gy, hogy f�lig ez vagy, f�lig meg az! Neked is jobb lesz �gy! - mondta nekem Jasper, de valahogy Rosalie �tl�tott rajtam,
- Valamit mondani szeretn�l?- neh�z volt belefogni.
- H�t sz�val, Livjoy mag�hoz vesz, �s seg�t kigy�gyulni.
- Ez remek- mondta szerelmem, �s �n bossz�b�l, ami�rt ilyen kegyetlen volt, kib�ktem.
- Livjoy P�rizsban lakik!
D�bbent csend uralkodott.
- Bella, �n azt hittem, hogy itt seg�t neked. - �llt fel nagy h�vben Edward, de �n csak megr�ztam a fejem.
- Ez meg hogy?- ny�gte Alice elhal�an. - �s mit mondasz ap�dnak Bella?
- Hogy ott akarok tov�bb tanulni. Ha minden igaz, holnap este indulnom k�ne.
M�g mindenki a sokk hat�sa alatt volt, de �n csak egy valakire tudtam n�zni. Edward szem�ben rengeteg �rzelem j�tsz�dott le, de valahogy �n egyiket se tudtam kivenni.
- Ez… lehetetlen. – suttogta, mire �n egy kicsit m�rges lettem.
- Mit �rdekel ez t�ged? Hisz mostan�ban nagyon ker�lt�l. �r�lhetsz, elmegyek. - emeltem fel hangon.
- Ink�bb hagyok ki n�h�ny hetet, hogy nem l�thatlak, minthogy hagyjam, hogy meghalj!- tiltakozott � is el�gg� d�h�sen.
- Ok�!- leheltem, �s elfordultam t�le. Felszaladtam, �s kapkodva �sszeszedtem cuccaimat, de tudtam, hogy holnap m�g vissza fogok j�nni. Nem tudn�k elmenni b�cs� n�lk�l. Letrappoltam.
Mintha Jasper tudta volna, mire gondolok, fogta mag�t �s ut�nam eredt.
�pp hogy ki�rtem a h�zb�l, Jasper m�r el� is �llt, a dzsippel. Elmosolyodtam �s bepattantam.
- Hogy van ez most?- k�rdezte igazi k�v�ncsis�ggal.
- Edward meggy�zte Livjoy-t, hogy jobb nekem emberk�nt. Addig gy�zk�dte, m�g � maga is �gy v�lte, hogy t�nyleg jobb lesz nekem �gy.
- �rtem, de mennyi id�re m�sz?
Egy ideig szomor�an hallgattam, majd v�gre ki tudtam b�kni.
- Livjoy, t�bb h�napr�l besz�l. Ak�r 1 �vr�l is. - suttogtam, de Jasper nyugalmat �s egy kis vid�ms�got pr�b�lt �raztani.
- Mi lesz n�lk�led a tes�mmal?
- Ugyan m�r Jasper, � m�r alig sz�l hozz�m, amit nem �rtek. Senki nem akarja megmondani mi baja, legf�k�pp � nem!- csattantam fel.
Az �t h�tralev� r�sz�ben nem is sz�ltunk egym�shoz. Majd mikor meg�rkezt�nk, v�g�l m�r nyugodt hangon leheltem.
- De lehet, hogy jobb most ez �gy. Tal�n �gy, nem lesz olyan neh�z a b�cs�z�s. - suttogtam, majd ki akartam sz�llni, de m�g Jasper ut�nam sz�lt.
- Szeret t�ged Bella.
- Tudom. De lehet, hogy ez most nem el�g. - egy k�nnycsepp g�rd�lt v�gig arcomon, majd kipattantam.
- Holnap �rtem tudna valaki j�nni? Azt mondta Livjoy, hogy majd � elvisz. Csak �ssze kell pakolnom.
- Rendben. - mondta, majd m�g egyet r�m mosolygott. Egy halov�nyt �n is meg tudtam ejteni, de nagyon kifacsart volt.
Lehangoltan l�ptem be a dr�ga kedves h�zba. Nem csal�dtam, mikor Charlie a nappaliban meccset n�zett. Istenem, hogy fog ez hi�nyozni.
Nagyot s�hajtottam, �s felk�sz�ltem, hogy a nap, mik lesznek. Szinte tudtam, hogy mi lesz. Charlie b�r j�l fogadta, hisz az ellen nem tud mit tenni, ha �ll�t�som szerint ott akarok tanulni, de… L�ttam rajta a haboz�st…
Szinte am�g pakoltam, az eg�sz napot v�gig s�rtam. Egy amolyan utols� vacsor�t megejtettem ap�mmal, majd felvonultam. Az este nem is tudtam aludni. Csak begub�ztam, �s hagytam, hogy k�nnyeim �ztass�k arcomat.
R�mes �jjelem volt. A szemeim reggel be voltak tagadva, �s fekete karik�k �ktelenkedtek, f�radt barna szemeim alatt.
M�g utolj�ra ellen�riztem, hogy mindent, amire sz�ks�gem van bepakoltam-e.
M�ly leveg�t v�ve, s�t�ltam le a l�pcs�n, hisz mostant�l j�n a dolog legnehezebb r�sze: a b�cs�z�s.
Charlie annyira szor�tott mikor m�g utolj�ra meg�lelt, hogy azt hittem, nem is fog elengedni. Tudattam vele, hogy m�r m�s mindent elint�zett, �gy nem kellett foglalkoznia vele.
Emmett j�tt �rtem, �s l�ttam is rajta, hogy neki se nagyon kedvez, hogy P�rizsba megyek. Kedvetlen�l pakolta be 3 b�r�nd�met a kocsi csomagtart�j�ba.
Eg�sz �ton nem sz�ltunk egy sz�t se, de nagyon hi�nyzott, az, hogy most Emmett a szok�sos humor�t nem veti be a helyzet komolys�g�nak enyh�t�sre.
Neh�z sz�vvel �lltam a Cullen h�z el�tt. F�jt a tudat, hogy el kell mennem. �gy �rzem, hogy most, hogy elmegyek, olyan mintha zuhann�k a szakad�kba, �s senki nem fog meg. F�leg az nem, akire most a legjobban sz�m�tan�k.
Mikor megfordultam Emmett, m�r nem volt mellettem, �n pedig engedve a k�s�rt�snek elengedtem magam. A k�nnyeim, mint v�zes�s, �gy kezdt�k �ztatni a pulcsimat. Mintha a term�szet is s�rna velem, hirtelen az es� elkezdett esni.
Gyorsan besiettem a h�zba, de az el�t�rben meg�lltam.
Hallottam, amint Emmett nagyban gy�zk�di a nappaliban l�v�ket, hogy nehogy mondjanak olyat, ami esetleg rosszul hatna r�m, mert csak most fogom fel, hogy elmegyek.
Nagyot s�hajtva �s egy l�gy mosolyt er�ltetve magamra l�ptem be a nappaliba. Ott m�r mindenki �sszegy�lt.
- Sziasztok!- ezt m�g ki tudtam mondani, de a t�bbi m�r nem mentem. Megint s�rni kezdtem, mire Emmett lehordta a t�bbieket.
- Mit mondtam az el�bb?
- Jaj nem, semmi baj!- mell� l�ptem, �s karj�ra raktam kezem.
- � istenem, annyira fogsz hi�nyozni!- biztos vagyok benne, ha Esme tudott volna k�nnyeket ejteni, m�r � is b�gne, mint egy kis �vod�s. Szorosan meg�lelt. Majd elvonultan depresszi�ba esve le�lt a kanap�ra. Jasper v�ll�t megsimogatta, majd r�m n�zett. A nyugtat� hat�s�t, bevetette volna, de �n megr�ztam a fejem.
- Most nem fog menni Jasper. - mondtam neki, �s egy zsepit vettem el�.
Ezut�n Carlisle �lelt �t.
- Vigy�zz magadra, �s ha b�rmi seg�ts�g kell, vagy valamire sz�ks�ged van, h�vj azonnal, �s mi rep�l�nk. - suttogta f�lembe. J�l estek ezek a szavak.
- Tudom, hogy kit kell h�vni!- felnevettem, de a s�s cseppek m�g mindig z�poroztak. �s aligha abba tudom, majd hagyni
- Rosalie!- az eml�tett fel�llt, �s el�m l�pett. Egy gyors �lel�st megengedett mag�nak. - Sz�val biztos, hogy m�sz?
- Igen, ez �gy j�!- b�r b�ztattam magam, �gy �reztem ennek nem �gy kell t�rt�nnie. Kiv�ltam az �lel�sb�l, �s r� n�ztem. - Figyelj Rose, nagyon j�l tudom, hogy az elej�n nem indult valami r�zs�san a kapcsolatunk. De a v�g�re el�g j� kis bar�tn�k lett�nk nem?- k�rdeztem vihogva, de a k�nnyeim megint utat t�rtek. Istenem, ez rosszabb, mint hittem volna.
Majd megszakad a sz�vem, ahogy v�gign�zek a Cullen csal�don.
Egy ideig csak n�zett, hideg pillant�ssal, majd mintha � is els�rta volna mag�t, hiszt�rikusan megint meg�lelt.
- Lehet, hogy fur�n fog hangzani de hi�nyozni fogsz!
- Jaj te is nekem Rosalie. Ha megl�tok egy gy�ny�r� sz�ps�get, egyb�l te fogsz az eszembe jutni. - nevettem fel, mire � is elmosolyodott.
- Aligha tal�lsz m�g egy olyan sz�pet, mint �n!
- Igaz!- �rtettem vele egyet, majd ell�pett, de az�rt m�g visszasz�lt.
- �s ne legyen bel�led, majd olyan rossz k�nyes kisl�ny P�rizsban, j�?
- Meg�g�rem!- m�g egyszer meg�lelt, amikor majd a t�bbiekre esett pillant�som.
R�n�ztem a t�bbiekre, b�r m�r alig l�ttam valamit. A szemem a sok s�r�st�l m�r piroslott, �s elhom�lyosult. V�g�l m�sik bar�tn�mn�l Alice-n�l d�nt�ttem. Kiny�jtottam kezem, mire nem t�l boldogan de el�m sietett.
- Ezt nem l�ttad mi?- vigyorodtam el magam, b�r �reztem, hogy nem sok�ig b�rom m�r.
- Nem. T�nyleg nem!
- Istenem, te vagy a legjobb bar�tn�m. Annyira hi�nyozni fogsz!- �leltem meg nagy h�vben. Felzokogtam, mire megsimogatta h�tam, b�r ha tudott volna s�rni, Jasper p�l�j�b�l biztos, hogy m�r csavarni lehetett volna a vizet.
Zsebkend�met megint el�vettem, de m�r k�nytelen voltam egy m�sikat k�rni, m�r annyira el�zott a m�sik.
M�g mindig szemeimet t�r�lgetve n�ztem egy m�sik szem�ly ir�ny�ba.
- Jasper!
Fel�llt, �s el�m l�pett.
- Kerekperec kimondom! Figyelj Bella, nagyon fogsz hi�nyozni, �s nagyon v�rjuk, hogy mikor t�rsz vissza �jra hozz�nk.
Megint b�gtem, vagy is ink�bb m�g mindig. Elnevettem magam.
- Tudod, mit, akkor legyen ennyi el�g!- fejeztem be, �s meg�leltem.
- Ne szor�ts!- humoriz�lt, mire �n belet�r�d� s�hajjal ell�ptem el�le. Hi�nyozni fognak a viccei, amit gyakran �sszekapcsolt Emmett humor�rz�k�vel. - Na j� most komolyan!- �jra mell�hez vont. – Ne szor�ts!- k�sz�r�lte meg tork�t, mire �n megint elt�volodtam. - Na j� menj innen. M�g �t kell esned, n�h�nyon. A neheze pedig m�g h�tra van!
R�n�ztem a k�t testv�rre. Edward eddig d�l� �rz�ssel n�zte v�gig a b�cs�z�st.
De nem volt olyan k�nny�, mint hittem volna. Olyan mintha megszakadt volna a sz�vem. Alig b�rtam! Majdnem �sszeroskadtam. Emmett fel� kezdtem l�pkedni, de � felugrott. - Nem, nem, NEM! �n csak az �lelgetem, aki Forksban marad!
- Emmett, had b�cs�zzak el t�led. - ny�gtem elhal�an, de valahogy meg�rtettem az �ll�spontj�t.
Biztos a s�r�som, vagy a szomor� szemeim hatott�k meg, de v�g�l belet�r�dve meg�lelt.
- Hi�nyozni fogsz kisl�ny, de nagyon!
- Jaj istenem, te is Emmett. – v�ltam ki az �lel�sb�l.
Ott �lltam a nappaliba, �s n�ztem a b�gyadt szemeket, amik engem n�znek szomor�an. Alice Jasper karjaiba tal�lt vigaszt, m�g Edward kicsit t�volabb a t�bbiekt�l �llt az ablaknak t�maszkodva. Rose a sz�l�k k�zt gubbasztott, mint egy s�rt�d�tt kisgyerek. Emmett, pedig mellettem �llt, nem t�l feldob�dva. Mondjuk meg�rtem.
- Na j� gyerekek, �s most iszom valamit!- hagytam ott �ket, �s a konyh�ba igyekeztem.
Ott megint megt�r�ltem vizes szemeimet, �s egy poh�r vizet kortyolgatva v�rtam.


Hogy lehet ez �gy?. De ink�bb legyen t�lem t�vol, sok ideig, minthogy mellettem, legyen, de holtan. Azt�n fiv�rem elmondta, hogy ak�r 1 �vr�l is lehet sz�! M�r akkor rosszul �reztem magam! 1 Teljes �vig nem fogom l�tni. Hogy fogom kib�rni? Majd megl�ttam azt a szomor� arcot. Carlisle, meg�ll�tott, mikor le akartam t�madni Livjoy-t, hogy mi az, hogy 1 �v? �s mi�rt nem itt? B�r valahogy meg tudom �rteni! Annyira rossz �rz�s volt n�zni, ahogy mint egy foly�, �gy sz�guldoznak szem�b�l a k�nnyek. Neh�z volt neki, de kinek nem? Annyira megvigasztaltam volna, de akkor m�g is mi�rt nem megyek oda hozz�? Egyszer�en nem tudok. Nem akarok t�le elb�cs�zni. Soha. Mi lenne ezut�n velem? M�r majdnem depresszi�ba estem, de azt hiszem, hogy a tudatom visszanyerte eredeti vonal�t. Nyugi Edward, csak n�h�ny h�napr�l van sz�! Nyugtattam le magam, de valahogy pont ez�rt megint d�h�s lettem. Egy �v! Hogy fogok �n 1 �vet kib�rni? M�g egy napot is alig birok ki n�lk�le, nem hogy egy �vet! Majd l�ttam, ahogy h�tat ford�t, �s a konyh�ba igyekszik. De…
- Ez meg mi volt?- l�ptem egyet ut�na. – T�lem mi�rt nem b�cs�zik el?- nagyon kiakadtam.
- Lehet, hogy �gy gondolta, a ti �gyetekkel m�r nem tud mit kezdeni. Hogy a ti m�ltatokkal m�r nem kellene ragozni. – jelentette ki Alice.
- �n igenis akarok ragozni!- emeltem fel hangom, �s ut�na eredtem.
Ott �lt az egyik sz�ken, �s szinte m�r v�rv�r�s, kis�rt szemeivel el�re meredt.
- T�lem mi�rt nem kellett elb�cs�znod? Ennyit nem �rdemlek? Hogy t�lem nem k�sz�nsz el?
- Edward…- v�rakoz�an sz�l�tott l�gy, rekedt hangj�n, de durva m�don nem hagytam sz�hoz jutni.
- Mond, mit tegyek, hogy t�lem is elk�sz�nj? Vagy amiken kereszt�l ment�nk, � bocs, �n ennyit nem �rdemlek?- szinte m�r ord�tottam, �s l�ttam, hogy meg akar sz�lalni, de olyan ideges voltam, hogy fogtam magam �s felrohantam a szob�mba.
Tal�n kicsit durva voltam vele. De akkor is! Azok ut�n, amiken egy�tt kereszt�l ment�nk, t�lem, pont t�lem nem akar elb�cs�zni?


Idegesen, s�t m�r d�h�ngve eredtem ut�na. Hogy mer�szel ilyeneket mondani? M�rgesen v�gtam ki ajtaj�t, �s csuktam be. M�g az �veg is bele remegett.
- Mond, azt hiszed, hogy nem akarok t�led elb�cs�zni?
- Nagyon �gy t�nik. Mindenkit�l vett�l egy gyors b�cs�t, de �n m�g gyorsat se kaptam. - csattant fel, mire �n a szav�ba v�gtam.
- Az�rt, mert annyira rohadt neh�z Edward!- ord�tottam r�. - Ha azt hiszed, hogy nem jelentesz t�bbet, mint a t�bbiek, kijelentem, hogy de! T�bbet jelentesz! Edward bele se tudn�k kezdeni, hogy elmondja, mennyire fogsz hi�nyozni!- �v�lt�ttem teljes torkomb�l, majd keser�s�gemet, felv�ltotta a d�h. - Tess�k, most megkaptad a b�cs�dat!- ahogy csak tudtam lerohantam a l�pcs�n. Livjoy, m�r az ajt� el�tt v�rt r�m.
Annyira rossz volt, �gy elb�cs�zni t�le! Istenem, mi�rt kellett �gy elk�sz�nn�nk?
Az es� m�g mindig szakadt, de nem t�r�dve vele trappoltam ki a kocsihoz. Egy fekete Mercedes �llt az ajt� el�tt. M�r bizony�ra a cuccom �t lett pakolva, �gy nem is t�r�dve a t�bbivel be akartam �lni. Az es� lassacsk�n el kezdte lemosni az arcomon lev� k�nnycseppeket, de ez sem �ll�tott meg, hogy ne s�rjak tov�bb. Olyan hirtelen j�tt. El kell mennem. Itt kell hagynom azt, akit a vil�gon a legjobban szeretek. �s m�g el sem tudtam rendesen b�cs�zni.
Zokogva nyitottam ki az ajt�t, mikor meghallottam szerelmem hangj�t.
- Bella. - v�rakoz�an �llt meg az ajt�n�l, engem n�zve.
Mintha sz�lni akart volna valamit, de az es�f�gg�ny miatt, nem l�ttam tiszt�n.
- Mi az?
Nem sz�lt semmit, csak el�m ugrott. Kezei, k�z� vette arcomat, �s szenved�lyesen megcs�kolt. M�g ilyen vad, �s �rzelemmel teli cs�kot soha nem kaptam t�le.
Mintha, ezzel akarn�nk elmondani, hogy mit �rz�nk a m�sik ir�nt. Nem is tudom mennyi ideig �lltunk az es�be, de akkor nem is �rdekelt. Vadul, �s szerelmesen vett�k birtokba egym�s ajkait. Edward karja a derekamra t�vedtek �s er�sen mag�hoz h�zott. Laz�n fontam karjaim nyaka k�r�, majd hirtelen v�ge lett. Nem �rdekelt, hogy el�ztunk, csak azt sz�m�tott, hogy � most itt van. Homlokunkat egym�shoz vetett�k, �gy n�zt�nk egym�s szemeibe.
- K�pes lenn�l elmenni, a n�lk�l, hogy elb�cs�zn�l t�lem norm�lisan?
- Soha. - leheltem, �s megcs�koltam. - De a te hib�d!- leheltem halkan, mire fej�t elkapta t�lem.
- Ezt hogy �rted?
- Te gy�zted meg Livjoy-t, hogy nekem jobb, ha ember maradok.
- Nem. �n pont az ellenkez�j�t mondtam. - d�h�sen v�lt ki az �lel�sb�l, �s nem foglalkozva az es�vel, a szemembe n�zett. - Azt akarom, hogy v�mp�r legy�l. Hogy �r�kre velem maradhass. Te d�nt�tt�l �gy, hogy ember maradsz!
- Nem, Edward! �n veled szeretn�k maradni! V�mp�rk�nt. - egym�s szem�be n�zt�nk, majd egy pillanatra mindketten a h�zra meredt�nk.